[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 314
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 315

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Kodolányi

"Kísértet járja be Európát..."
filmnovella

GYURI 1.
Zubog a víz. Nő a hab. Gyuri kényelmesen, ernyedten fekszik a kádban. Fejét hátrahajtja, karjai a kád két peremén. Behunyt szemmel fekszik. Nem gondol semmire; hallgatja a víz csobogását és a növekvő hab sercegését.
A mosógépen játékhajó pihen. Nem gondol semmire, csak azt várja, hogy mikor teljesítheti be végre sorsát. Mikor válhat a dráma főszereplőjévé, mikor fogja végre Gyuri vízre bocsátani, s mikor mérkőzhet meg a természet erejével. Gigászi küzdelemről, győzedelmes csatáról álmodik - amit a fürdőhabbal vív majd -; s amikből mindenkor győztesen kerül ki. A végtelen tiszta vizekről álmodik, melyen mindig olyan remekül érezte magát. Mindig is tudta, hogy ez az élet - lomhán siklani, vagy vad viharban hánykolódni a "tengeren": otthon!…
Gyuri kinyitja előbb a bal szemét, majd a jobbat. Megtelt a kád. Gyuri semmi mását nem mozdítja meg, csak a bal lábát emeli ki a vízből. Emeli, emeli, nyújtózkodik, kicsit még a medencéje is megemelkedik, végül sikerül elzárnia a csapot. Fekszik; immár nyitott szemmel. Hallgatja a hab szörcsögését a hirtelen beállt csendben… Hirtelen mozdulattal felül. Elkezdi kimerni a habszigeteket a vízből. Kimeri és átteszi őket a mosdókagylóba. Egyik maroknyit a másik után. Kicsit illogikusnak tűnik kezdetben, amit csinál. De csak elsőre az. Mindjárt látható ugyanis, hogy nem csak úgy vaktában rombolja szét az egyenletesen szépre kialakult habszőnyeget. A legnagyobb dombocskát meghagyja. Valahol a köldöke fölötti területen (vagy lehet, hogy egy kicsit arrébb)! Amikor már minden más habdarabot eltávolított; elkezdi formálgatni, pofozgatni ezt az egyet, mind közül a legimpozánsabbat. Olyan hegy-szerűre csinálja; mint amikor Richard Dreyfuss a Harmadik típusú találkozásokban hetekig formálgatta a maga kis hegyét, előbb a családi ebéd krumplipüréjéből, majd a kertje összes földjéből - sőt, a város másik feléről hozatott remek minőségű talajt használta, tiszta szemétdombot csinált a lakásból, nem csoda, hogy a neje összepakolta a gyerekeket és visszament a mamához!
De Gyurit ez a veszély szerencsére nem fenyegeti - legalábbis egyelőre. Nincs se felesége, se gyerekei, megszállottságát sem kürtöli világgá, keresve a hozzá hasonlatos őrülteket; csak ül egymagában a kádban. Ez az ő magánterülete, még csak egy nagy szerelem sem valószínű, hogy rányitná az ajtót. Csendben, rendben, nyugalomban múlnak a másodpercek, Gyuri lassan elkészül művével. Lego-figurákat vesz elő egy szappantartóból. Megfogja a játékhajót, négy figurát ráhelyez a tatjára, és óvatosan vízre bocsátja. Elmélyülten tologatja előre-hátra, ajkán ravaszkás félmosollyal…


1.
Jó vágású, de nem túl szimpatikus férfi a félhomályban. Beleszív a cigarettájába, lezseren a padlóra pöcköli a hamut:
- Így nem lehet semmi baj…
Két lány ül szemben vele két fotelban. Mindkettő nagyon csinos és a férfihoz képest elég fiatalnak tűnnek. A magasabbik megpróbál cigarettát sodorni, de ez inkább csak játékos ''valamitcsinálásnak'' tűnik. Nem is nagyon figyel a kezeire. Nyűgösen, szinte ingerülten kérdi:
- Miért kényszerítesz mindig ilyesmire?
A férfi nem válaszol. Hosszan néz maga elé, reggeli álma sejlik fel benne. Végtelennek tűnő másodpercek múlnak el, még mindig nem reagál. A másik lány hirtelen elkezd fészkelődni. A férfi lassan feléje fordítja az arcát; konstatálja, amint tekintete végigúszik a szobán, akár az a hajó a vízen, amin Amerikába tartanak éppen. Önmagát figyeli kívülről, tudatosul benne a gondolat, hogy látja és agya felismeri a bútorokat, a sötétbe burkolózó sarkot az íróasztal mögött, a könyveket a polcon - még az is feltűnik neki, hogy a nagy Idegen szavak szótára nincs a helyén, "hol lehet, ki nyúlkál a dolgaim között, mi?" -; látja és agyával felfogja a széket az asztal előtt, az ételmaradékot a kis dohányzóasztalka szélén - valami kompót és néhány kenyérmorzsa (vagy kalács?) -, míg végül megállapodik a tekintete a fészkelődő lány haján.
- Ki hívott ide, te labanc - dörren rá a férfi, megtörve az eddigi álmosító, majdhogynem idillikus csendet?! Valahol a mellkasában elindul valami szinte fájó nevetés. Tetszik neki az ötlet, hogy ezt az idétlen kis csitrit labancnak nevezte. A nevetés nő, gurgulázik, egyre élesebb és hangosabb, míg végül kibukkan a szájon a gúnyos, bántó hang; hahota:
- Teee! Te… labanc - és megállíthatatlanul tör föl a nevetés, és belül a férfi már nem egyéb, mint egy merő gúny, erőltetett vidámság; már nincs más gondolata, csak a labancság, csak azt a hajat látja kócosan, borzosan, bozontosan. - Labanc - rikoltja újra! - Labanc, teee…
Aztán elmúlik. Ahogy jött, úgy tűnik is el ez az érzés. Minden ugyanolyan, mint előtte volt. A két lány azonban mereven ül most. A magasabbik nem sodorgatja már a papírt, a dohányszemcsék lecsordogálnak az ölébe. Teljes lesz a csönd, nem fészkelődik tovább a másik lány sem. Mindketten nyílt, elképedt tekintettel bámulják a férfit; annak arca meg újra a semmibe mered…
- ...Azt kérdeztem, miért kényszerítesz mindig ilyesmire? És ha egyszer azt mondom, hogy nem? Ha nem csinálok többet bohócot… mit bohócot? komplett hülyét magamból mindenki szeme láttára és füle hallatára, akkor mi lesz? Mindig azzal jössz, hogy jön a baj, hogy mindjárt megbánom a napot, amikor nemet mondtam NEKED, aki úgy imádod magadat! Hát milyen bajról beszélsz, mi? Na, tényleg, mi lesz az a baj?
- Nem akarod megtenni, Gina? - kérdezi egészen nyugodtan a férfi, miközben jobb kezével újabb cigarettát kotor elő.
- Nem arról van itt szó! Elvekről, filozófiáról, célról! Miért?
- Szóval okok kellenek neked - mondja a férfi kissé gúnyosan. - …Mondok én neked okot mindjárt kettőt is. Mert Amerikában így szokás ez. És mert te annyit hangoztattad, hogy mindig oda vágysz. Na, most itt a nagy lehetőség!
- Vágyott a fene! Mi az az Amerika? Kinek kell az? Ócska nagybirodalom, a hülye rózsaszín házaival, a Coca-Colás éggel, meg a rühes kutyáival! Kell a fenének! Itt ülünk már öt napja Luluval… semmire! Kiúsznék a partra, ha lenne itt sziget, és elvolnék magamban évekig… Ha, mondom HA esetleg Mongóliába vagy Kínába vettél volna jegyet, akkor még lehet, hogy örülnék is egy kicsit, igaz Lulu?
A bozontos hajú lány bólint egyet és csak az orra alatt motyogja:
- Ja, így igaz.
- Mondtál valamit, te labanc?
- Nem vagyok labanc - motyogja Lulu önérzetesen, magának.
- Kínába nem is járnak hajók! Minek mennél te Kínába? Mindig is utáltad a kínaiakat.
- És? Megtiltod nekem, hogy hová szeretnék menni?
A férfi megvonja a vállát: - Nem. Felőlem azt akarod, ami neked tetszik… Kedden ott leszünk! - Lassan átvág a szobán, kibámul az ablakon. - Milyen sima a tenger. Szeretem ezeket a nyugalmas vizeket… - Sokáig néz a távolba, végül újabb cigarettára gyújt, a gyufát az asztalon álló egyik kompótos tálba dobja.
- Hogy lehetsz te ennyire gusztustalan? - fakad ki Gina.
- Mi van?
A lány feláll, kiveszi a tálból a gyufát, odadugja a férfi orra alá.
- EZ VAN!
- Ez? - mondja a férfi unottan. - Ez semmi… New Jersey, az kell nekem! - sóhajtja tovább bámulva a végtelen vizet.

közbevetés 1
Karl egy vadidegen, sötét konyhában áll egy étellel rotyogó fazék fölött. Lassan kavargatja fél kezével, a másikkal egy szakácskönyvet tart közvetlenül az orra elé.

- Menj az anyáddal nyúdzsörzibe, Karl!
A férfi hirtelen kizökken addigi nemtörődömségéből és megragadja a lány vállát. Erősen szorítja, hogy az már fájjon: - Ezt ne mondjam még egyszer: nekem NINCS anyám! Megértetted?
- Vedd le rólam a kezed, Karl! - söpri le magáról a férfi kezét a lány. - …Anyja mindenkinek van, érted? Neked ugyanolyan anyád van, mint nekünk; igaz Lulu?
- Pont olyan, Gina, pontosan ugyanolyan - sistergi alig hallhatóan Lulu.
- Ne szólj bele, labanc!
A magasabbik lány hirtelen megfogja Karl állát, erősen megszorítja és maga felé fordítja a férfi fejét. Egészen közel, szinte az arcába köpi: - Beszélj vele rendesen! Hallod?!? LULU! Ez a neve! Felejtsd el most azonnal ezt a labancozást! - Elengedi a férfit, de nem tágít tőle. - Most pedig beszélgessünk anyádról!…
- Hát képtelen vagy megérteni, hogy nekem csak apám van?!?
- Na, és hol születtél?
- Pontosan tudod, hogy sehol sem születtem. Úgy jöttem, cirka 22 éve.
- És honnan jöttél?
- Úgy mondanád, a semmiből.
- Úgy mondanám?… Hát tudod mit, Karl? Most szépen sétálj ki ebből a kabinból, és menj vissza, úgy mondanám, a semmibe! És ne gyere újra elő belőle, jó? Soha többé!
- Na, menj már! Gyerünk! - mondja szokatlanul hangosan Lulu. Nem mozdul meg, még a fejét sem emeli fel, úgy mondja: - Sohaviszlát, Karl!
- Sohaviszlát, Karl! - visszhangozza Lulut a másik lány
Karl megvonja a vállát, leveszi a polcról a kalapját és egy vaskosabb könyvet, aztán kisétál a kabinból.
Gina szó nélkül visszaül a fotelébe, felvesz az asztalról egy cigarettapapírt, összeszedegeti az előbb szétszóródott dohányszemeket; sodorgatni kezd egy soha el nem készülő cigarettát. Lulu hallgat. Minden csendes.

közbevetés 2
Rengeteg piás üveg hever szanaszét egy szőnyegen. A szoba közepén álló asztal tetején Gina táncol egy rövid szoknyában és egy rongyos pólóban.


2.
Lulu a körmét festi egy szál gyertya fényénél. Ugyanaz a szinte már állandósult félhomály uralkodik a kabinban. A tenger csendes. Karl már három napja nem járt itt. Friedrich viszont igen. Karl öccse ő, de semmi közös nincsen bennük. Míg Karl vékonydongájú és ravasz szemű, mindig minden aljasságra kész, addig Friedrich nagydarab, komótos, szíve tele szeretettel és naivsággal, és olyan szerelmes mindkét lányba, mint két galamb.
Kopognak. Lulu felnéz:
- Ki az?
- Friedrich. Bejöhetek?
- Nem érek rá…
- Gina itt van? - kérdezi a férfi fojtott hangon, még mindig kívülről.
- Mit mondjak neki? - kérdezi suttogva Lulu a másik lányt, aki az egyik ágyon fekszik és az Idegen szavak nagy szótárát lapozgatja.
- Hadd jöjjön! - mondja Gina becsukva a könyvet.
- Bejöhetek… Na? - kérdezi újra fojtott hangon Friedrich.
- Gyere - mondja Lulu és tovább festi a körmét.
Friedrich csendesen, mintha egy szentélybe lépne be, szinte áhítatosan jelenik meg.
- Na, mi van Friedrich? Kihez jöttél? - kérdezi pimasz, kötekedő hangon Gina. Meg sem várja a választ, úgy mondja, felállva az ágyról, belekarolva a férfiba: - Szép ez a hajó, nem? Te is szereted?… Na, mit mondasz? Kimegyünk egy kicsit sétálni?
- Nnne! In-inkább ne!… Esik - dadogja Friedrich szinte megrészegülve, meghatottan a lány közvetlenségétől és közelségétől. Nem veszi észre, hogy mindez csak gonosz játék, ellene irányuló gazság, melynek minden apró mozzanatát tudatosan előre eltervezték a lányok. Jó szórakozás, és ő az, akivel szórakoznak immár napok óta.
- Akkor gyere, kedves Friedrich, ülj le! Mesélj! Hogy van Karl? Olyan régen nem láttuk! Igaz, Lulu?
- Ja. Szegény Karl, olyan csúnyán ment el a múltkor, úgy hiányzik nekünk…!
- Látod? Mindig ez van, ha Karl kerül szóba. Lulunak úgy megered a nyelve… le sem lehetne lőni!
- Le akarod lőni?!? - kérdezi Friedrich szörnyülködve.
- Ugyan, ezt csak úgy mondják…
Friedrich egy fecnit szed elő az egyik zsebéből, meg egy tollat a másikból. Hihetetlen sebességgel körmölni kezd.
- Mi az? Most minek irkálsz itt? Azért járkálsz át hozzánk napok óta, hogy ilyen hülyeségeket firkálgass?… Mutasd - kapja ki Gina egy hirtelen mozdulattal a férfi kezéből a papírt. - Te, Lulu, szerinted ez micsoda? - dugja oda a lány orra alá a fecnit.

közbevetés 3
Néhányan lézengnek a buszmegállóban. Lulu egy padon ül és egy sísapkás fiúval beszélget; hevesen gesztikulál. Néha megemel egy üveg bort és jókat húz belőle.

Lulu abbahagyja a körömfestést, kis tükröt, sminket vesz elő a retiküljéből, kipakolja maga elé az asztalra a dolgokat, aztán óvatosan két ujja közé fogja az írást. Meglengeti az arca előtt, óvatosan beleszagol a levegőbe; elfintorodik. Nem szól egy szót sem, de abbahagyja a papiros lengetését. "Valami itt nagyon bűzlik!" Eltartja magától a fecnit, lassan viszi oda a fejét, hosszan, undorkodva szaglássza. Megpróbálja azonosítani a kellemetlen szagot. Szaglászni kezd a levegőben, orra a férfi kabátja felé közelít:
- Te, Friedrich! Használsz valami papírillatosítót? Vagy mi ez?
- Lulu! Te még sosem beszéltél egyszerre ennyit! - kiált fel Gina.
- Ez engem nagyon idegesít! Nem érdekel ez a szar - veti el undorral az írást Lulu. Felveszi a kis kézitükröt, a sminkkészletből egy élénk színű rúzst varázsol elő. Visszatér a szépítkezés bűvös és áhítatos tevékenységéhez.
Gina felveszi a földről a papírt, olvasni kezdi:

közbevetés 4
Friedrich biciklizik az erdőben.

- "…A burzsoázia nem lehet meg termelőeszközök, tehát a termelési viszonyok, tehát minden társadalmi viszony állandó forradalmasítása nélkül. Minden megelőző ipari osztály első létfeltétele ellenben a régi termelési mód változatlan fenntartása volt. A burzsoázia korát minden többi kortól a termelés folytonos felforgatása, minden társadalmi állapot szakadatlan megrendítése, az örökös bizonytalanság és mozgás különbözteti meg. Minden szilárd, berozsdásodott viszony, a nyomában járó tisztes képzetekkel és nézetekkel, feloldódik; a kialakult új viszonyok elavulnak, mielőtt még megcsontosodhatnának. Minden, ami rendi és állandó: elpárolog, mindent megszentségtelenítenek, ami szent és az emberek végre arra kényszerülnek, hogy helyzetüket, egymáshoz való kölcsönös viszonyukat józan szemmel vizsgálják…" - Értetlenül néz a férfira, aki csendesen, mozdulatlanul, lehajtott fejjel ül az ágy szélén, mint akit lelepleztek, s ezáltal már félig ki is rajzolták a világból. Gina gyorsan átsiklik afelett, hogy nem érti, fogalma sincs róla, hogy mi ez; inkább elfojtja a feltörő kérdést. Valami ott belül átalakul nevetéssé. És Gina hangosan, teli tüdőből, roppant őszintén kacagni kezd. És kacag, kacag fantasztikusan, miközben gombóccá gyűri össze az írást és Friedrich lába elé dobja.
A férfi lassan felemeli a tekintetét; fájdalom és megbántottság tükröződik benne. Nem szól egy szót sem. Felveszi a földről a csomagot, kihajtogatja, az asztalon elsimítgatja. Senki sem szól semmit, Gina nagy nehezen legyűri a vidámságot, amely maga sem tudja, hogy miből fakadt.
- Hát akkor - töri meg végül Lulu a csendet - miről is van szó, barátom? - Ránéz a férfira. Végzett a sminkeléssel, most lassan, mindennek megkeresve a pontos helyét, visszapakol a kis neszesszerébe. - …Na, szólj már !
Friedrich nem néz a lányra, úgy mondja rekedten, kicsit akadozva:
- Úgysem érthetitek! - Feláll. Leporolja a kabátját, elindul az ajtó felé…
- Addig innen nem mégy sehova, amíg el nem mondod töviről hegyire, hogy mit műveltek ti itt a "drága" Karllal - áll föl hirtelen és teljességgel szokatlanul Lulu. Keményen megfogja a férfi vállát és visszaülteti az ágyra. - Beszélj!
Friedrich kérdőn és segítséget remélőn néz Ginára, a lány tekintete azonban semmi jóval nem bíztatja.
- Figyelj ide, Friedrich! Ez a lány még soha senki kedvéért nem beszélt ennyit, még velem sem! Soha senkinek nem mondta azt, hogy maradjon és avassa be a titkaiba! Ezért most szépen itt maradsz, nyugodtan, ülve, és beszélsz, ahogy Lulu mondta!
- Éhes vagyok! - mondja erre Friedrich rekedten.
A lány egy fél tányér kompótot lök elé. Kanál van benne, néhány szem cseresznye, meg a visszaköpködött magok. A férfi ránéz a maradékra, majd mohón enni kezd. Villámgyorsan bekebelezi az egészet:
- Adjatok még! Sokat! - lihegi csillogó szemekkel. Itt végre ellátják. Szinte kényeztetik. Egy nőre gondol. Úgy jelenik meg az agyában, mint valami elmosódott kép. Nem tudja ki az, de érzi, ha lett volna anyja, és egyáltalán ismerné ezt a kifejezést és tudná mit jelent, akkor az a nőféleség lett volna. Halovány az érzés, de nagyon megnyugtató.
Gina egy másik fél tányér kompótot lök a férfi elé, aki a hálától majd kicsordul. Ezt a fél adagot már megfontoltabban, lassabban, minden falatot kiélvezve eszi s közben beszélni kezd halkan, rekedtesen, kissé idegesen, mint akit tiltott dolgon kaptak rajta és most kénytelen valami hihető magyarázatfélével szolgálni:
- Azt biztosan tudjátok, talán már Karltól hallottátok, hogy nézetünk és kutatásaink szerint a burzsoázia a világpiac kizsákmányolásával valamennyi ország termelését és fogyasztását nemzetközivé tette. A reakciósok - a két lány összenéz, nem értik a szót -, tudjátok; a maradiak, a konzervatívok, akik elleneznek mindenféle haladást! Nna, szóval az ő nagy sajnálatukra a burzsoázia kihúzta az ipar alól a nemzeti talajt. Az ősrégi nemzeti iparok elpusztultak és napról-napra pusztulnak. Új iparok szorítják ki őket helyükből, melyeknek meghonosítása minden civilizált nemzetnek életkérdésévé válik;…
- Olyan iparok, amelyek már nem a hazai nyersanyagot dolgozzák fel, hanem a legtávolabbi égövek nyersanyagát, és amelyeknek gyártmányait nemcsak magában az országban, hanem valamennyi világrészben egyképpen fogyasztják? - kérdezi a témában meglepő ismeretséget és jártasságot tanúsító Lulu.
- Igen! - néz rá Friedrich csodálkozva. Ettől a kis közbevetéstől egészen fellelkesül. Egész testével Lulu felé fordul és egyre inkább beleélve magát, lelkesülten magyaráz tovább. - A régi, belföldi termékekkel kielégített szükségletek helyébe újak lépnek, amelyeknek kielégítésére a legtávolabbi országok és éghajlatok termékei kellenek. A régi helyi és nemzeti önelégültség és elzárkózottság helyébe a mindenfelé elágazó forgalom, a nemzetek egymástól való sokágú kölcsönös függése lép. És ez így van nem csak az anyagi, hanem a szellemi termelésben is. Az egyes nemzetek szellemi termékei közkinccsé válnak. A nemzeti egyoldalúság és korlátoltság egyre lehetetlenebbé válik, és a sok nemzeti és helyi irodalomból világirodalom alakul.
- De hát ez csodálatos! - kiált fel Lulu. - Miért nem mondtad ezt el eddig soha?

közbevetés 5
Ketten állnak a hajó farában. Fúj a szél, de most egy kicsit azért jobb az idő. Karl a messzeséget fürkészi, pár méterrel arrébb Gina támaszkodik a korlátnak. Egy darabig egyikőjük sem tesz semmit, majd hirtelen Karl énekelni kezd: "Úgy elmennék, ha mehetnék, ha szabad madár lehetnék! Úgy elmennék, ha mehetnék, ha szabad madár lehetnék! Szabad madár nem lehetek, rózsám hozzád nem mehetek!"
Most Gina is úgy érzi, hogy talán jó volna válaszolni valamit: "S anyám, anyám, édösanyám ne kiálts több átkot reám! S anyám, anyám, édösanyám ne kiálts több átkot reám! Kiáltottál már eleget…" {közbevetett megj.: sajnos a szerző fejből nem tudta ezt a sort teljesen}
A tenger csendes; egy félmeztelen, hosszú hajú fiatalember sétál a hajó oldala mellett a vízen.



GYURI 2.
Gyuri félig-meddig elszunnyadott a kádban. Arra riad, hogy nem elég meleg a víz, és már a hab is teljesen eltűnt. A félig elsüllyedt hajót óvatosan, nagy szeretettel kiemeli a kádból a jobb kezével, a bal kezével pedig megereszti a meleg vizet. Egy kis fürdőhabot is löttyint a vízsugár útjába, de szomorúan konstatálja, hogy az így már nem igazán termelődik. A hajót visszahelyezi az enyhén fodrozódó víztükörre - önsúlyánál és konstrukciójánál fogva rögtön süllyedni kezd. A titkos szappantartóból hosszas, gondos válogatás után most egy ötödik figurát is elővesz. Új szereplő a bontakozó drámában.
Most a vízzel kell törődni. Begyakorolt mozdulatokkal keveri maga körül a lét, mintha két karja nem más lenne, mint a fakanál, s a kád, amiben ül, maga a fazék. "Önfőzés" - jut az eszébe a helyes szó. "Mindenhol ugyanolyan lesz a hőmérséklet és akkor okés a dolog!"
A fürdő hőmérséklete végre megint megfelelő. Gyuri már nem is bánja, hogy elfogyott a hab, a történet már öntörvényű. Az ötödik bábut is a hajóra helyezi. Jöhet az újabb felvonás.

3.
Arni a kabin közepén áll. Fején kopott sísapka, kezében egy félig üres borosüveg. Megvetően nézi a félhomályos helyiséget. Legkevésbé a középen álló, szemetes és ételmaradékos asztal tetszik neki. Lulu az ágyon ül, csodálattal és ámulattal figyeli a férfit.
- Maguk aztán rendetlen népség!… Még mindig tartoznak ezernégyszáz pénzzel…
- Délutánra meglesz, Mr. Arni - sóhajtja epedve Lulu. Szemei mintha kocsányon lógnának, úgy figyelmez a férfi minden mozdulatára.
- Maguknak Mr. Kapitány! Ilyen rusnya népségekkel nem kötök barátságot!
- Szeretem, amikor ilyen pokróc módon beszél velem! Sértegessen Mr. Arni! Könyörgöm sértegessen! - susogja Lulu a kapitány elé térdelve és átkulcsolva annak lábát.
- Nem megy innen?!? - Arni megpróbálja a lány kezeit lefejteni magáról, de Lulu igen szívós és kitartó ez ügyben. - Ez a modor nem vall jólneveltségre, Miss.!… Ha nem száll le rólam, fejbeverem! - emeli fenyegetőn a feje fölé az üveget. - Nem hallja?
- Édes, kedves Arni! Akarom magát! Most! Azonnal - kiáltja mindenre elszántan Lulu, és a férfit - nadrágjánál fogva - megpróbálja az ágyra rángatni. Ez sehogyan sem sikerül. Most Lulu feláll, elereszti a férfit, sejtelmesen és csábosan mosolyogva elkezdi kigombolni a mellényét. - Jöjjön, maga vadállat! - telepedik az ágyra a lány. Minden mozdulatából a mérhetetlen kéjvágy és rajongás, szex és kiéhezettség süt.
A kapitány meghökken a lány egyértelmű viselkedésén, de nem reagál látványosan a történtekre. Azaz hogy igen, de teljesen másképp, mint ahogy azt elvárhatnánk tőle. Hátat fordít Lulunak és eltakarja a szemét.
Lulu is meglepődik a férfi reakcióján. Abbahagyja a kigombolkozást:
- Hé, Mr. Arni! Maga ilyen szolid lenne?… Még sose volt nővel?
- Ahhoz magának mi köze? - morogja Arni, inkább magának. - …Hagyja abba inkább ezt a hülye játékot… Különben is, hol van a drágalátos barátnője vagy mit tudom én mije? - kérdezi a férfi, csak hogy szabaduljon végre ebből a kellemetlen helyzetből.
- Gina? Biztosan Karllal csavarog a taton… Inkább kettőnkkel törődjön, Mr. Arni!
- Hagyjon már békiben ezzel a… Hé, nem hagyja abba azonnal?!? - Lulu ugyanis a nadrágját kezdte el kigombolgatni! - Viszi innen azonnal a kezét?!? - próbál forgolódva megszabadulni a lánytól újfent. - …Ha nem fejezi be, tényleg leütöm!
Lulut azonban - mint tudjuk - nem lehet lelőni! Csak nem hagyja abba:
- Most mit vacakol, Mr. Arni? Szerelemből csinálom, azért mert így akarom, na - húzza le most a férfi nadrágját egészen a térdéig!
Gina lép be az ajtón. Ez a kép fogadja: Mr. Arni letolt nadrágban, szívecskés boxeralsóban, sísapkában és egy rongyosabb ingben, feje felett némi bort tartalmazó üveggel éppen lesújtani készül az előtte térdelő, zilált külsejű Lulura. Gina nem sokat teketóriázik. Nekiront a kapitánynak, kicsavarja a kezéből az üveget és a földre löki a férfit:
- Én nem vagyok ellenzője a szopásnak, de ha maguknál ezt így szokták, akkor takarodjon a picsába, uram!
- Én viszont ellenzem, hogy ez a boszorkány leszopjon! - zilálja Mr. Arni a padlón fekve. Hirtelen megszabadulva a kínos helyzetből fektében próbálja meg minél gyorsabban felráncigálni magára a nadrágját. Lulu, annak ellenére, hogy a legjobb barátnője is immár jelen van, még mindig kéjsóváran figyeli a férfit.
- Honnan veszi ezt a boszorkányt, Mr. Kapitány? - vált csevegő hangra Gina. Kényelmesen leül az ágyára, szemrevételezi a bort; majd poharat vesz el az asztalról és tölt magának. - Te is kérsz?
- Most… nem… - nyögi Lulu.
Mr. Arninak végre sikerül visszaöltöznie. Feltápászkodik, megigazítja a ruháit, aztán elővéve legkapitányosabb hangját a kedélyesen ücsörgő Ginára förmed:
- Hol van az ezernégyszáz pénz, Miss.?!
- Karl elvitte - feleli egyszerűen a lány.
- És ki az a Karl?
- Karl az Karl. Nem jön vissza…
- Miért? Hol van? Vagyis,… hová ment? - Mr. Arni elbizonytalanodik, végtére is egy hajón vannak; egy hete nem is kötöttek ki sehol. Ez a hajó az ő irányítása alatt áll, ő felel az utasokért, ha valaki eltűnik, ellene indíthatnak eljárást. Mr. Arni ideges lesz. - Én vagyok a Kodolányi kapitánya. Csak nem tűnhet el csak úgy egy utas…
- Kettő, Mr. Arni! - susogja a férfi felé Lulu.
- Kettő? Ki a másik?
- Friedrich - vonja meg a vállát Gina. - Kér egy kis bort, Mr. Kapitány?
Mr. Arni nemet int a fejével. Magában töpreng: "Mi a fene folyik itten, he?"
- Tudja, Mr. Kapitány, Karl és Friedrich nem vettek jegyet. Ők csak úgy itt vannak… Már amikor… Őszintén szólva, nem szoktak túlságosan hiányozni, igaz Lulu?
- Ja. Nem sokszor… - dünnyögi Lulu, Mr. Arni - ingén átsejlő - izmait szuggerálva.
- És, mit csinálnak ezek itt? - kérdezi a férfi tétova hangon.
- Többnyire semmit. Karl mindig azt akarja, hogy kiáltsam ki, amit a Friedrich szokott írni…
- Két seggfej - fűzi hozzá Lulu szokatlanul hangosan.
- Ja. Két oltári barom. - Gina cigarettát vesz elő Lulu táskájából. Kivesz egy szálat a dobozból, tüzet ad magának. - Kér? - Mr. Arni is kivesz egy szálat. Letöri a füstszűrőt és beledobja egy félig üres kompótos tányérba. Gina rosszallóan felvonja a szemöldökét, bólint egyet, csak úgy magának, majd tüzet ad a férfinak. - Szóval ez a Karl végtére helyes fiú volna, de annyira abnormális a világnézete, hogy az már szinte fáj. Friedrich meg egyszerűen ostoba.
- Ne bántsd! - néz most hirtelen Ginára Lulu. - Nehézkes az igaz, de nagy koponya a fiú!
- Láthatja, Mr. Arni. Lulunak tetszik. - Gina megvonja a vállát. Úgy tűnik nincs több mondanivalója. - …Menjen, Mr. Kapitány, késő van!
Mr. Arni is vállat von. Szótlanul megy el Lulu mellett, a lány egy óriásit sóhajt lemondóan. Az ajtóban megtorpan a férfi, mintha valamit elfelejtett volna, majdnem megszólal, aztán mégsem, csak csendesen rápillant Gina arcára. Azután kimegy. A két lány összenéz. Felnevetnek.

közbevetés 6
Karl és Friedrich ugróiskoláznak egy forgalmas sétálóutcában. A járókelők nem tudják mire vélni az eseményt. A betonra krétával fel van írva: "KÍSÉRTET JÁRJA BE EURÓPÁT..." A két férfi minden mozdulata a nemtörődömséget, a mindenbe belenyugvást sugározza. Arcukon állandósult mosoly. Egy magas férfi tálcával a kezében két pohár hűsítőt hoz nekik. Karján rongy fityeg; amikor az ugróiskolázókhoz ér, a ronggyal leporolja a közelben lévő padot és elhelyezi rajta a két poharat. Szertartásosan meghajol, majd gúnyosan elvigyorodik. Nyújtja a markát, Karl egy kavicsot helyez bele. A magas férfi még egyszer meghajol, aztán lassan belevegyül a járókelők tömegébe. Karl és Friedrich összenéz. Felveszik a poharakat a padról, koccintanak, felnevetnek.


GYURI 3.
Gyuri kinyújtóztatja elgémberedett tagjait. A félig lesüllyedt hajót kiveszi a vízből és a kád mellett álló mosógép tetejére rakja. Leveszi a hajó tatjáról az öt Lego-figurát, szépen visszateszi őket a titkos szappantartóba. Sóhajt egyet. Elmereng a lehetőségeken, amiket nem merített ki, és átkozza a balszerencsét, hogy este munkába kell mennie, és most itt meg kell szakítsa a történetet. Jól tudja, ez most egy nagyon jól sikerült vállalkozás volt, mégha a hajó nem is süllyedt el. Sóhajt még egy nagyot, aztán kihúzza a kádból a dugót, leveszi a törülközőjét a tartójáról, és feláll…
Megtörülközött, felöltözött; most megfogja a hajómodellt, kinyitja az ajtót és kilép a lakásba. Leoltja a fürdőszobai villanyt. Sötét.

happy end
Egy nagyváros autóforgalmas, de eléggé lepusztult utcáján egy kopottas házfalnak támaszkodva öten állnak és énekelnek. Ott van Gina, Lulu, Karl, Friedrich és Mr. Arni Kapitány. "Elmehetsz a házam előtt…" Végre Amerika!




Cím: Kodolányi
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Pécsi Marcell
Beküldve: September 20th 2004
Elolvasva: 1171 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.29 Seconds