[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 449
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 449


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
A csapos

Prológus


Pestbuda 1874.



A Svábhegy 1850-ig Buda csak szőlőkkel beültetett, erdőkkel borított területe volt, amely ekkortájt kezdett amolyan nyaralóhellyé átalakulni. A Diana út, a Tündér út és az Istenhegyi út környékén épültek az első villák. A terület hamarosan színészek, írók, művészek pihenőhelyévé, kerti zsúrok és a pestbudaiak kedvelt kiránduló övezetévé vált. Bár egyre több úri fogat, pestbudai konflis és más bérkocsis hajtatta fel fogatát a kocsisok sűrű kurjantásai és ostorpattogtatása mellett, a hegyvidék fejlődése magával hozta a terület városi közlekedési rendszerbe történő bekapcsolásának igényét. Bár a bérkocsiknak nem volt könnyű dolga sem a nyári melegben, sem pedig a téli utakon lovaikkal, ezt talán csak ők sajnálták, nem a lovaik.
A várost már omnibusz- és lóvasúti vonalak hálózták be addigra. A Svábhegy alatti völgyben 1868 óta már közlekedett a Budai Közúti Vaspálya Társaságnak a Lánchíd budai hídfőjétől Zugligetig kiépített lóvasúti vonala.
1870-ben itt járt Nikolaus Riggenbach, az 1871-ben megnyitott Vitznau-Rigi vasút, az első európai fogaskerekű vasút tervezője, majd 1873-ban egy mérnök kollégájával, mint az "Internationale Gesellschaft für Bergbahnen" baseli cég képviselői a Svábhegyre vezető fogaskerekű vasút építését kérelmezték. A szerződést még Buda szabad királyi város polgármestere írta alá, a közigazgatási bejárást 1873. június 17-én tartották meg, az engedélyokiratot július 3-án adták ki. A vonal építése azonnal megkezdődött, így a következő évben - mindössze öt évvel a világ első közforgalmú fogaskerekű vasútjának (Mt. Washington, USA) üzembe helyezése után - megindulhatott a forgalom.
A megnyitó vonat 1874. június 24-én délután 4 órakor indult a nagyszámú ünneplő közönség üdvözlése mellet, a vasúton helyet foglaló meghívottakkal.
Persze érthetően a várakozó bérkocsisok körében nem volt felhőtlen az öröm, számolva a várhatóan majd kieső kuncsaftokkal.
A megnyitó ünnepség ideje alatt, talán csak a szűkebb körben terjesztett pletykát ismerő, a vezető mérnököt, Nikolaus Riggenbachot érintő esemény mutathatott némi zavart. Bár jó néhányan sejtették az építő társaság emberei közül, hogy a dolognak súlya van, de megkérdezni nem merték az amúgy kemény ember hírében álló Riggenbachot, hogy vajon miért nincs jelen a csak jobb kezeként számon tartott fiatal mérnök asszisztens?
Az egyébként az életet igen kedvelő és habzsolva fogyasztó fiatalember ugyanis előző nap nyomtalanul eltűnt. De azt meg csak Riggenbach és háza személyzete tudta, hogy eltűnt az úr felesége is.
De a városi elöljáróság népes száma, és a kirendelt rezesbanda hangja elfedte a váratlan helyzetet. Amikor a polgármester jelt adott és a furcsa fogaskereken kapaszkodó gőzösvasút megindult felfelé csak Nikolas Riggenbach szeretett volna néhány órával előrébb látni.

^^^^


Akkoriban sok időt töltöttem a Tudományos Akadémia könyvtára olvasótermében, itt ugyanis kellemes helyen olvashattam el igaz néhány napos késéssel a Pesti Naplót vagy az Aranykort. Rendszeresen láttam ott halom könyv közé mélyedve egy fiatal nőt, aki láthatólag arra készült, hogy fittyet hányva a véges földi létre, elolvassa majd az összes könyvet amit a plafonig érő polcokra hordtak. Mint szorgos moly, rágta a köteteket végtelenül délutánonként. Megismerkedtem vele egy alkalmas pillanatban, mikor felnézni látszott a könyvből. Később rendszeres találkozásaink során elmondta, hogy az átmenetileg Magyarországon tartózkodó vasútépítő svájci mérnök leány gyermekének magántanára. Délelőttönként pótolja a svájci iskola hiányát.
De a sors, aki gyakran csak utólag igazolja cselekedeteit, másfelé rendelt. Szerencsét próbálni sok millió ismeretlen társammal vonatra, hajóra keltem egy új világ felé. Ám a világ kicsi ahhoz, hogy akiket ő, akit csak sorsnak hívunk - pedig száma megtudhatatlan-, elválasztott, újra egymás útjába ne vezesse a világban.

Ő mesél majd egy történetet, mindenkinek akit érdekel, egy reményvesztett szerelemmel induló kalandos históriát, távol pestbudától, itt a vadnak tartott vidéken, ebben a meleg, fegyvertelen helységben.

1880. Wyoming territory
Laramie
A PKN saloon tulajdonosa.
Realcowboy.




Cím: A csapos
Kategória: Regény
Alkategória:
Szerző: Nádai Péter
Beküldve: September 22nd 2004
Elolvasva: 1484 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Regény főoldalára | Megjegyzés küldése ]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds