[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 204
Tag: 2
Rejtve: 0
Összesen: 206

Jelen:
Tagi infók PiaNista Küldhetsz neki privát üzenetet PiaNista PiaNista
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
A dió

Valakitől azt hallottam ma – lehet, hogy már diót kell szedni.

Erről aztán eszembe jutott egy, egyetlen szem dió.

Az első lakásomban még gyakran megfordultak a szüleim, főleg apu jött be, ha valamit intéznie kellet a Városban – akár egy beköszönésre, egy kávéra is.

Így történt akkor is. Kicsit beszélgettünk, aztán kikísértem a kocsihoz, ott köszöntünk el egymástól. Az ajtót kinyitotta, beült, majd az ablakon kinyújtott nekem egy szem diót. Bizonyára a kocsi mellett találta otthon a földön, mielőtt elindult volna.

Ő elindult, én integettem, majd bevittem az aprócska „ajándékot” és letettem a hűtő tetejére. Sokáig ott volt. Időnként megnéztem, de az soha nem jutott eszembe, hogy netán megenném…

Aztán pakoltam ide-oda, végül egy kis dobozkában kötött ki – néhány ruhacsipesz (melyeket zacskók lezárására használtam), egy radír és egy télikabátgomb mellé.

Nem telt el egy év, s a szüleim néhány hónap különbséggel meghaltak.

Egy nagytakarítás alkalmával megtaláltam a dobozkát, benne aprócska limlomok és a dió. Mint egy múltból való köszönés üldögélt a radír mellett.
Akkora erővel tört rám a zokogás, mint már régen nem. Csak ültem és bámultam az apró természetet.
- Hogyhogy, még él és semmi baja nincs? Akitől kaptam, az viszont már nincs sehol?

Aztán mégsem dobtam ki, hanem őrizgettem. Ha költöztem, költözött velem. Az előző lakás konyhájában is felbukkant a fakanalak mellett (már a fiókban lakott).

Néha elgondolkodtam, hogy már az is lehet, talán szinte teljesen üres a belseje, hiszen több év eltelt azóta… de mégsem váltam meg tőle, mert a története miatt őrizgettem… és az érintés miatt, amit még apu szeretete hagyott rajta.

Ebbe a lakásba egy éve költöztem. Még nem találkoztam vele, de soha nem lehet tudni, mikor köszön rám valamely elfeledettnek vélt konyhai kincseket tartalmazó dobozka mélyéről.

Azt hiszem, mégiscsak állítanék karácsonyfát és aláraknám!




Cím: A dió
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Víg Éva (veva)
Beküldve: September 28th 2004
Elolvasva: 1326 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds