| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Házassági évforduló |
|
Julianna
 |
Végiggondolta életüket és arra a következtetésre jutott, hogy ő csak Lajos mellett tud élni, nélküle nem élet az élet. A család már sínen van, boldogulnak nélküle is. |
Erzsike Lajos ágya elé ült.
Érezte, hogy nem sokáig ülhet a férje mellett. Most minden pillanat sokat ér mindkettőjük számára.
Egy hét múlva december 20-án lesz házasságuk 60. évfordulója.
"Lalikám, együtt kell ezt megünnepelnünk."
Már napok óta Lajos mozdulatlanul fekszik.
Csak a szemeivel tud beszélni, és csak Erzsike érti.
Érti, mikor kér a párja vizet, érti azt is, hogy mi fáj neki, hol mozdítsa meg testét, hol kell simogatnia.
A kórházban nem bíztatták az asszonyt semmivel, azt mondták, imádkozzon és készüljön fel mindenre.
És Erzsike hazahozatt urát, tudta, hogy szívesebben vár otthon a halál pillanatára, - élete párja mellett.
És most Erzsike szeme előtt pergett le az hatvan év, amit egymás mellett éltek le. A boldog pillanatok, a nehézségek.
Szép családot neveltek fel: unokák, dédunokák. Lajos 10 évvel idősebb a feleségénél. Erzsike még kislánynak érezte magát, mikor a jóképű fiatalember megkérte a kezét. És nagyon boldog volt, mikor Lali a fülébe sugta: "Te vagy a legszebb lány a környéken." Még harminc, és negyven és múlva is tudott kedves szavakat súgni a feleségének, amitől egy asszony boldog tud lenni.
Most Erzsikének volt ideje visszaemlékezni mindenre. Végiggondolta életüket és arra a következtetésre jutott, hogy ő csak Lajos mellett tud élni, nélküle nem élet az élet. A család már sínen van, boldogulnak nélküle is. Inkább tehernek érzi magát mellettük. Ahogy csak lehet, kímélik őt, kiveszik a munkát is a kezéből. Mióta a látása megromlott, már olvasni sem tud, leginkább a rádiót hallgatja.
Most csak Lajos leheletét figyeli és a szemmozgását. "Lajoskám, együtt kell ünnepelnünk!"
És így teltek a napok. A család is készült az évfordulóra. December huszadikán mindenki megérkezett, azok a családtagok is, akik távolabb laktak. Oriási csokorral készültek meglepni az öregeket, ajándékokkal, finomságokkal. Csendesen felsorakoztak és ovatosan bekopogtak a dédiék szobaajtaján.
Csend volt.
Biztosan még alszanak. "Várjunk még egy órácskát". Egy óra múlva is csend volt. "Még mindig alszanak dédikéék?" - kérdezték a gyerekek.
Magdi, Erzsike legfiatalabb lánya csendesen bement a hálószobába, kis idő múlva kijött: "Gyertek be. Dédikéék alszanak. Csendesen, gyerekek. Megállt a szívük. Örök álmukat álmodják."
A két öreg egymás mellett feküdt, egymás kezét fogták. És mintha enyhe mosoly árnyékolta volna be arcukat.
A család körbeállta az ágyat, elhelyezték a virágokat, és így csendben megemlékeztek a dédiék házassági évfordulójáról.
Könnycsepekkel.
|
Ideje: Június 29, péntek, 19:35:28 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Házassági évforduló" | Belépés/Regisztráció | 9 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Házassági évforduló (Pontok: 1)
- blue Ideje: Június 29, péntek, 21:25:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Gyönyörűen írtad le az összetartozást.
szeretettel: gaby |
|
|
|
|
|
Re: Házassági évforduló (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Június 29, péntek, 21:55:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Borzongató. Borzongatóan gyönyörű. "A fák állva hallnak meg." Milyen szerencsések! Köszönjük Neked Julianna ezt a megható történetet. |
|
|
|
|
|
Re: Házassági évforduló (Pontok: 1)
- Jega (sibbe@freemail.hu) Ideje: Június 30, szombat, 19:43:52
(Adatok | Üzenet küldése) | | Megrendítően szép történet. Keresztúry Dezső költő írja "Akit szeretsz, annak adni magad. Ami marad, az csak annyi amennyi a földnek kijár." Szépen megírtad, gratulálok. |
|
|
|
|
|
Re: Házassági évforduló (Pontok: 1)
- mango Ideje: Július 01, vasárnap, 12:07:17
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon szép, érzékeny írás... |
|
|
|
|
|
|
