| Idenézz! |
|
|
| Válaszok a magazinba |
· "Ugyanis vannak felbonthatatlan tö...
· Kedves Anna!
Köszönöm a...
· Kedves Anna!
Köszönöm, ...
· Nagyon szívesen.
Üdvözl...
· Köszönöm Gaby, hogy megemlékeztél ...
· Köszi az áttekintést!.
· Sajnálom, hogy a képek nem jelente...
· Drága Annám! Ott, akkor boldog vo...
· Drága Annám! Ott, akkor boldog vo...
· Kedves Ottó!
Akkor pont...
· Zsuzsika!
Köszönöm a ki...
· Óriási gratula nektek!
...
· Ja igen Laci! Az improvizálásról, ...
· Örülök Laci, hogy megírtad ezt a k...
· Köszönöm Éva a figyelmedet! A 35-...
· Köszönöm Anna!
Remélem ...
· Sziasztok!
Igen erdekes a ci...
· Gratulálok a résztvevőknek! Bizány...
· Örülök, hogy boldog vagy, nevetsz....
· Gratulálok a résztvevőknek, örülök...
|
|
|
|
 |
Egy hét Bulgáriában 1.rész |
|
Eroica
 |
Elképesztő ütemű a szállodafejlesztés, nyugati típusú bevásárlóközpontok, aquaparkok, játéktermek, diszkók szolgálják a turisták kényelmét. |
Az indulás
Végre, végre, elérkezett a nap! Stresszes tavaszunk, s nyárelőnk után már nagyon vágytunk a pihenésre.
Az eső hetek óta zuhog, természetesen most is. Csúsznak a kerekek, gödröket kerülgetünk a soha meg nem épülő M 44-es úton. Férjecském vezet – még jó, hiszen nekem nincs is jogosítványom – én meg A feleségem erotikus potenciája című David Foenkinos könyvet olvasom. Időnként felvihogok, Laci meg a GPS-szel vitatkozik.
Igaz, hogy csak holnap hajnalban indul a repülőnk, ám zseniális szervezőképességemnek köszönhetően kitaláltam, hogy aludjunk Vecsésen, ahol az autónk, Nyuszika is pihenni fog egy hetet a megőrzőben.
Egy kis panzióban foglaltunk szobát, hogy ne kelljen éjszaka utazni, s frissen, kipihenten érhessünk a Napospartra.
A hajnali ébresztő ellenére sem érzem magam fáradtnak. Laci kissé nyűgös, azt mondja, hogy nem tudott aludni egy zajongó társaságtól, de szerencsére nem neki kell vezetnie a repülőt.
István, a megőrző tulajdonosa pontosan érkezik, de rossz híreket hoz. Most olvasta a rneten, hogy a Burgaszba repülő chartergép negyed nyolc helyett csak délután fél egykor indul.
A Ferihegyen rengeteg utas toporog, köztük sok a kisgyermekes család. Megtudjuk, hogy a mi gépünk meghibásodott, s így meg kell várnunk, hogy visszatérjen Brüsszelből egy szabad MALÉV– gép.
Sajnos időmilliomosok lettünk, de a körülményekhez, s a magyarok türelmetlen természetéhez képest – nyugodtan várakozunk. A megváltozhatatlant tudomásul kell venni.
A késés miatt kárpótlásként kapunk személyenként egy-egy háromezer forintos, étkezési jegyet.
A tranzitboltok magas áraihoz képest nem olyan sok ez, hiszen valamilyen folyadékot csak kell innunk a több órás várakozás alatt.
Alig múlt el reggel nyolc, már ott ülünk a Bill Bently Pab-ban. Laci kávét és sört, én fél deci száraz Martinit iszom így reggelire, hiszen László nap van, s a hajnali hercehurca miatt elfelejtettem felköszönteni. Ma a szokásostól igencsak eltérő reggelivel ünneplünk. Koccintunk tehát az egészségére. Martinim még fél deci sincs, alig lötyög valami lé a citromkarika fölött, azt is felszívja a beletett bazi nagy jégkocka, szóval nem száll semmi a fejembe – csak néha egy-egy röpke gondolat. Lazítunk, relaxálunk. Az útipoggyászban ott lapul a kis netbookom, így egész tűrhetően telik az idő.
Mindig megígérem magamnak, hogy soha többé nem megyek be a vámmentes parfümériába, mert nem tudok ellenállni az illatok varázsának, és össze-vissza fújom magamat a különleges, csudafincsi illatokkal, aztán meg rosszul leszek a magamra kent sok pacsulitól. Naná, hogy most is megszegem a fogadalmat, de csak a papírcsíkokra fújok, s illatosítóként beleteszem a táskámba.
A repülő az előre beharangozott, pontos késedelmi időben indul. A jegyeket kiadó kedves hölgy megkérdezte, hogy hová adja a jegyet, mert már csak a szárnyánál és a hátsó szektorban van szabad hely.
A hátsó üléseket választjuk, de a fedélzeten kiderül, hogy mégis a szárnynál ülünk. Ezen jót nevetünk persze. A repülőút rövid. Alig egy és negyedóra múlva már Burgaszban vagyunk, igaz kissé elcsigázódva, főleg a kis lurkók.
A repülőtér előtt órák óta várakoznak a telepített idegenvezetők, de az Aelos Utazási Iroda utasait nem fogadja senki. Kis keresgélés után ráakadunk a minket fuvarozó transzfer-buszra. Négy magyar házaspárt szállít a bolgár sofőr Aranyhomokra, a kiválasztott szállodába. Mindenki másik üdülőben lakik.
Mi szállunk ki először, az Amfora Hotelnél.
***
Szálloda a Naposparton
Napospart ide, Napospart oda, elég gyenge napsugár fogad bennünket, de legalább nem esik az eső, mint itthon.
A szálloda három emeletes, mi a másodikon kaptunk egy praktikusan, ízlésesen berendezett szobát, franciaággyal, tévével. A fürdőszobában normális a vécé, a zuhanyozó, csupán a törölköző és az ágynemű piszkosfehér színe zavar. (Szerencsére hoztunk magunkkal sajátot, mert a nagy törölközőket csak a nyaralás legutolsó napján akarták volna teljesen logikátlan módon kicserélni – nyilván, a borravaló reményében –, de mivel egész héten nem takarítottak rendesen, így nem kaptak.)
Az erkélyről a szálloda kertjére, a színpadra, az úszómedencére, a keleties stílusú pihenősátrakra és a homokos sportpályára lehet látni. Emellett vezet le az út a partra, a tengertől csak egy homokdűne választ el bennünket. Laci, ha kihajol az erkélyről, látja a vizet, ami szinte eggyé válik a felhőkkel, én meg akkor, ha felállok egy székre vagy esetleg az asztalra.
Körsétánk során megállapítjuk, hogy igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy érdemes idejönni a bolgár tengerpartra, mert a rendszerváltás óta nagyon megváltozott. Nekünk nincs összehasonlítási alapunk, mert nem jártunk még errefelé, csak a Görögországba tartó autóbuszos utunk vezetett keresztül az országon, s akkor nem mondhattuk, hogy a vacak úthálózat nagyon vonz ide.
Más a helyzet az évek múltán visszatérő magyarok viszonya az itteni tengerparthoz, hiszen nosztalgiával emlékeznek a régi nyaralásokra, s ők látják csak igazán, hogy mennyit változott, javult a helyzet.
Elképesztő ütemű a szállodafejlesztés, nyugati típusú bevásárlóközpontok, aquaparkok, játéktermek, diszkók szolgálják a turisták kényelmét.
Mindezek mellett van valami, ami a vendégeket idecsalja – márpedig az, hogy hihetetlen gyermekcentrikus itt minden. A szállás, ellátás árából 50% kedvezményt kapnak a gyerekek. Mindenfelé vannak játszóterek, a boltokban gyermekjátékok, a szállodák ebédlőiben gyerekszékek, az udvaron gyermekmedence, szól a gyerekdiszkó, zajlanak az animációs családi programok. Nálunk, az Amforában este nyolctól tízig tart a zene, rázzák a feneküket a lurkók, minden nap más és más vetélkedőt rendeznek. Büszke bolgár, román, orosz, ukrán, szlovák és magyar szülők fotózzák gyerekeiket a színpadon és a színpad mellett, élvezet nézni, ahogy együtt játszanak, bohóckodnak, hemperegnek a homokban.
Nem véletlen, hogy annyi itt a gyerek. Ja, és a kövér ember. E kettő persze nem függ össze, de mégis. All inclusive ellátás örömeit élvezzük ugyanis, s ennek következtében egész nap ehetünk, ihatunk a szálloda különböző pontjain. A három főasztalos étkezést az ebédlőben, kisebb nassolásokat az udvari snackbárban, italokat három helyen lehet fogyasztani. A helyi italok ingyenesek, a sört, a bort magunk csapolhatjuk – az üdítőket, a rövid italokat és a sokféle koktélt fiúk adják, keverik, de annyiszor mehetsz oda, ahányszor csak akarsz, vagy a lábad bírja.
Sokan nem ismernek határt sem az evésben, sem az ivásban, sőt kifejezetten csak ezért választják ezt az ellátási formát. Rossz nézni azt a pocsékolást, ami a kajálás során történik. Van, aki annyi húst, gyümölcsöt, fagyit, sütit összeszed, hogy egy iskolai osztálynak elegendő lenne. Néhány vendég még ételdobozt is telipakol, és a táskájába rejti. Vajon mikor eszi meg? Este 11 és reggel 8 között?
A pincérek alig győzik összeszedni a rengeteg maradékot. Alighogy kihoznak egy teli tálat, pillanatok alatt megüresedik, mert két–három ember kiszedi. A vendégek számához képest nagyon kevés a személyzet, roppant sokat dolgoznak, mégis megpróbálnak kedvesen mosolyogni, barátságosnak maradni. Főétkezésekkor gyakran székért kell sorba állni, a fehér huzatú székek, az abroszok pecsétesek – igaz, sok a gyerek, de a felnőttek sem vigyáznak eléggé.
Egyik nap fél órát állok palacsintáért. A fiú alig győzi sütni, pedig igencsak ügyes és gyors. Figyelem őt, amint megállás nélkül dolgozik, nemcsak palacsintát, pizzát is süt közben. Laci rám csodálkozik, amikor palacsinta nélkül kiállok a sorból, pedig már csak ketten állnak előttem.
– Megsajnáltam szegényt – mondom neki. – Így egy palacsintával kevesebbet kell sütnie, egyébként is jobb, ha nem hizlalom magam.
|
|
| |
|
| "Egy hét Bulgáriában 1.rész" | Belépés/Regisztráció | 18 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Egy hét Bulgáriában 1.rész (Pontok: 1)
- winner Ideje: Július 20, kedd, 22:03:20
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Erika! Élvezettel olvastam a beszámolódat, bár én magam nem jártam Bulgáriában. Ez valahogy kimaradt. |
|
|
|
|
|
Re: Egy hét Bulgáriában 1.rész (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Július 21, szerda, 06:32:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Drága Erikám! Én még a 80-as évek elején jártam Bulgáriában a családdal, de nagyon kellemes emlékek fűznek hozzájuk. Beszámolód kicsit időutazásba röpített. Szeretettel ölellek: Anna :)))) |
|
|
|
|
|
Re: Egy hét Bulgáriában 1.rész (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Július 21, szerda, 09:15:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Alig várom a folytatást! Nekem a szíve, csücske Bulgária... Először 21 évesen jártam ott, Szozopolban, az élmény feledhetetlen... A Fekete-tenger gyönyörű!! Isteni a kajájuk, mindent megkóstoltunk: sopszka, uborkaleves, és a halfélék... Még sorolhatnám. Aztán 2002-ben voltunk újra, családostól, azóta még egyszer. Visszahúz a szívem, talán, mert ott láttam először a tengert.. És igen: rengeteget dolgoznak az ott élők, tényleg megsajnáltam én is az estére már csak elcsigázottan vánszorgó alkalmazottakat, vagy az egyszemélyben tulajt és mindenest:) Puszillak!:)) |
|
|
|
|
|
Re: Egy hét Bulgáriában 1.rész (Pontok: 1)
- Samway Ideje: Július 21, szerda, 17:35:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Én se jártam még Bulgáriában, de általad legalább egyet kerülök és megismerem...folyt.köv.remélem |
|
|
|
|
|
Re: Egy hét Bulgáriában 1.rész (Pontok: 1)
- csitesz Ideje: Július 23, péntek, 06:49:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szokásosan hangulatos beszámoló. Én még 20 évesen jártam a régi Naposparton. Ez Várna mellett van. Kellemes élmények voltak. Igaz sátorban aludtunk. Vagy éppen ezért. :-) puszi Józsi |
|
|
|
|
|
Re: Egy hét Bulgáriában 1.rész (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Július 27, kedd, 14:25:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Eikám! Érdekes volt beszámolód. Annál is inkább, mert nemcsak a kellemes dolgokról, hanem a visszásságokról is írtál. Azért biztosan jól éreztétek magatokat:))) |
|
|
|
|
|
Re: Egy hét Bulgáriában 1.rész (Pontok: 1)
- Welentze (welentze@freemail.hu) Ideje: Július 27, kedd, 19:17:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Erika! Nagyon tetszik az úti beszámolód, kedvem szottyant nekem is utazni, persze csak veled és képzeletben, jól elrepítettél. Ölel: Krisztina |
|
|
|
|
|
Re: Egy hét Bulgáriában 1.rész (Pontok: 1)
- Emericus (imike@labor.hu) Ideje: Augusztus 01, vasárnap, 07:31:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Háromszor jártam a bolgár tengerparton, utoljára 1986-.ban. Kétségkívül sok lehet a változás, főleg az étkeztetés terén. Én magam valami kiflifélére emlékszem meg a félliteres, üveges aludttejre, mindenütt (csak) azt lehetett kapni. Mindegy, tizen- huszonévesen, sátorban az is jó volt. A legjobban az angolvécék hiányoztak, mindenütt az a bizonyos keleti típusú "dobbantós" vécé dívott. Imponáló volt viszont a fürdőzők védelmének megszervezése az egész parton, száz méterenként kis emelvényeken mentésben gyakorlott úszómesterek vigyáztak, különböző színű zászlók jelezték, hol és mennyire érdemes a vízbe bemenni. Beszámolódat élvezettel olvastam. |
|
|
|
|
|
Re: Egy hét Bulgáriában 1.rész (Pontok: 1)
- Si Ideje: Augusztus 01, vasárnap, 09:29:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon tetszik a beszámolód, máris megyek, hogy elolvassam a folytatást. |
|
|
|
|
|
|
