| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Rendben van-e a gyerek...2. Öngyógyító mozgások |
|
 |
...Karjait széttárva forog, mint egy kerengő dervis. Megállíthatatlanul ugrál. Mindenre felmászik, majd leugrik, sokszor veszélyesnek tűnő magasságokból is.
|
Hajlamosak vagyunk azt mondani: rosszalkodik...
A témát, gyakorlati oldaláról, és a lehetséges otthoni segítségadás mikéntjével folytatom.
Cikkem első része ezzel a bekezdéssel ért véget:
„Ezeknek a részképességeknek a megfelelő működéséhez azonban a csecsemőkori természetes mozgások, és mozgásformák elegendő ismétlődése, gyakorisága szükséges, mert azok során a mozgások során alakulnak ki azok a kapcsolatrendszerek az agyban, amik a tanulás sikerességéhez szükséges részképességek kialakulását és fejlődését lehetővé teszik.”
A csecsemőkori mozgások, mozgásformák nagyon fontosak, nemcsak magának a mozgásnak a fejlődésében, hanem az értelmi fejlődés előkészítésében is. A különböző mozgások során kialakuló agyi kapcsolatrendszerek, hálózatok, később más funkciókat ellátva az értelmi fejlődést, és magát a tanulást is segítik.
Ha valamilyen mozgásforma kimarad, (forgás, kúszás-mászás, lendülés, egyensúlyi helyzetből kibillenés, stb.) ezt később, óvodáskorban még lehet pótolni, ezáltal bizonyos részképességek fejlődését, vagy a fejlődésbeli elmaradást lehet kompenzálni, pótolni, elősegíteni.
Másrészről: mivel a csecsemőkori mozgásformákat a gyerekek természetszerűleg elhagyják, (kinövik) megeshet, hogy a már kialakult „hálózatok” felbomlanak. Vagy gyengülnek, mint ahogy a feltételes reflexek is kialszanak egy idő után, ha nem kapnak rendszeres megerősítést.
Mindebből következik, hogy ezeket a bizonyos mozgásformákat fent kell tartani. Ez persze nem azt jelenti, hogy a 4-5 éves is kússzon-másszon járás helyett, (a járás-mozgásnak is megvan egyébként a meghatározott helye az értelmi fejlődésben is) hanem azt, hogy játékként, játékos mozgásokként gyakorolja ezeket a gyermek. Valamennyit.
És most érkeztem el ennek a cikknek a témájához: az öngyógyító és gyógyító mozgásformákhoz, mozgásokhoz.
A gyerek kutyázik: vagyis négykézláb rohangál a lakásban. Karjait széttárva forog, mint egy kerengő dervis. Megállíthatatlanul ugrál. Mindenre felmászik, majd leugrik, sokszor veszélyesnek tűnő magasságokból is., Becsapódását két kézzel fékezve neki-nekirohan a falnak. Hempereg, gurul, vetődik. Nekifutásból csúszik a kövön, a parkettán, mindenhol, ahol csak tud. Fel-le lépeget a kisszékre, díványra, lépcsőkre. Összegömbölyödve bebújik egészen szűk helyekre. Megállás nélkül nyaggatja apját, vegye a nyakába, mert nemcsak ott „lovagolni”, de onnan apja hátára lelógni is nagyon szeret.
Mi történik ilyenkor?
Hajlamosak vagyunk azt mondani: rosszalkodik! És a legtöbb esetben rászólunk, hagyja abba!
Pedig szó sincs rosszalkodásról. Ezek a látszólag értelmetlen, és tegyük hozzá, a felnőtteket rendszerint zavaró, idegesítő, féktelennek tűnő, elementáris erejű mozgásviharok, egy nagyon fontos öngyógyító folyamat részei.
Ugyanis karbantartás folyik. A „hálózat” működtetése, hogy a kialakult, bejáratott útvonalakat nehogy belepje a por. Vagy, ha még nem épültek ki az útvonalak, akkor, kicsit ugyan megkésve, de azok építése van folyamatban.
A részképesség-fejletlenségben, vagy hiányban szenvedő gyerekeket a szakemberek éppen ezeknek a mozgásformáknak a gyakoroltatásával gyógyítják.
Tehát: ne szóljunk rá gyermekeinkre, ha a fent felsorolt mozgásformákat produkálják, inkább adjunk minél több lehetőséget számunkra e mozgásformák gyakorlására. Találjunk ki hozzá szabályokat, legyenek esetleg valamilyen megkötések, de sose tiltsuk, hogy a gyerek ne lelkiismertfurdalás mellett tegyen eleget saját belső késztetésének (hogy forognia, ugrálnia kell, muszáj, szükséges, ugyanakkor a család, ill. lakótelepen az alsó szomszéd életét se zaklassa fel teljesen) vagyis ne legyen bűntudata amiatt, hogy voltaképpen egy szükségletét elégíti ki e mozgások gyakorlásával.
Ha ilyen tüneteket tapasztalunk gyermekünknél, nem árt, ha megbeszéljük a gyermek óvónőjével, vagy a gyermekorvossal, mert lehet, hogy a gyermek spontán öngyógyító tevékenysége nem is elég a hiányok pótlására.
Ha a gyermek óvodába jár, akkor talán nincs is más szakemberre szükség, mert az óvodában minden nap van testnevelés foglalkozás, és azon kívül is számtalan lehetőség a mozgásra. Az óvodapedagógusok jelentős többsége azt is tudja, mit, miért, és hogyan, valamint – remélhetőleg – észre is veszi, melyik gyermeknek van szüksége részképességfejlesztő különfoglalkozásokra, pl. a Nevelési Tanácsadó intézményeiben.
Ha az óvodából nem kap jelzést a család, de úgy érzik, a gyermek nincs egészen rendben, célszerű a gyermekorvostól, vagy a védőnőtől beutalót kérni a területileg illetékes Nevtanba.
S, hogy otthon mit tegyünk?
Pl. vegyünk egy gyerekméretű szivacsmatracot, azon, és arra ugrálhat. (Akkor könnyebben leszokik az ágyon, ülőgarnitúrán való ugrálásról.) Egy 10 cm. vastagságú szivacsra nyugodtan leugorhat egy óvodáskorú, akár máfél méter magasságból is, ha nincs a közelében olyan bútor, amiben megütheti magát. Természetesen foghatjuk közben a kezét.
Hagyjuk kutyázni! Hagyjuk forogni! Sőt, nagyon hirtelen állítsuk meg forgás közben, és figyeljük meg a szemét! (Előre beszéljük meg vele, hogy meg fogjuk állítani, és amikor megállítottuk, nézzen a szemünkbe!) Ha nem képes rá, forog a szemgolyója, akkor már kialakult az egyensúlyérzéke, megfelelően fejlett az idegrendszere ezen a téren. Ha viszont egyenesen a szemünkbe néz, akkor még fejletlen, és minnél több pörgésre-forgásra van szüksége.
Hagyjuk minnél többet hintázni! Ha még elbírjuk, dobáljuk a levegőbe gyakran! Tekerjük be egy plédbe, vagy egy fürdőlepedőbe, és gurítsuk ki belőle! Készítsünk ugróiskolát, ha van hely hozzá, ha nincs, vigyük gyakran olyan helyre, pl. olyan játszótérre, ahol az ugróiskolát rá lehet rajzolni a járdára krétával! Egyébként is vigyük gyakran játszótérre, (ha nincs otthon kert, ahol fára mászhat) hogy az ott található mászókákon sokat mászhasson! Feltétlenül legyen labdája! Legyen módja minél többet mezítláb lenni! Nagyon fontos ugyanis, hogy a talpával is megtapasztalja a talaj egyenetlenségeit, valamint a különböző felületeket!
És, mindebben természetesen legyünk a partnerei, a játszótársai!
Folyt. Köv.
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Rendben van-e a gyerek...2. Öngyógyító mozgások" | Belépés/Regisztráció | 14 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Rendben van-e a gyerek...2. Öngyógyító mozgások (Pontok: 1)
- Gyongyi Ideje: Augusztus 15, hétfő, 11:35:32
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia Atlantiszi!
Nagyon jó! Továbbra is érdeklődéssel követem a cikksorozatod.:) Bár jól tudom, iről írsz, hiszen nekem is szakterületem, de mégis van egy-egy olyan momentum, ami nekem is újdonság. Pl. most az, hogy miről vehetjük észre a forgás gyakorlása után azt, hogy a megfelelő idegpályák már kellően fejlettek. Ezt a mozgásformát ugyan eddig az egyensúlyi gyakorlatok között nem sűrűn vettük elő csemetéimmel (mindig volt valami más, valami érdekes). De most már tudatosan fogom legalább nézni.:) Jó tippet adtál az ellenőrzésre nekem is. Köszönet érte.:)
Egyébként - ahogy olvaslak -, eszembe jutott, hogy lassan ezeknek a cikkeknek az összefűzésével már egy szakkönyvre való is összejönne.:) Kiadhatnád.:) Én mindenesetre lementem magamnak.:)
Kíváncsian várom a folytatást.
Szeretettel: Gyöngyi |
|
|
|
|
|
Re: Rendben van-e a gyerek...2. Öngyógyító mozgások (Pontok: 1)
- szimbolum Ideje: Augusztus 15, hétfő, 12:00:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Most már tudom hogy a fiam csak öngyógyít:-)))Ez is érdekes volt! |
|
|
|
|
|
Re: Rendben van-e a gyerek...2. Öngyógyító mozgások (Pontok: 1)
- papaya Ideje: Augusztus 15, hétfő, 13:12:04
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia.
Nagyon tanulságos ismét az írásod.
Mint két felnőtt gyermek édesapja csak megerősíteni tudom azokat a dolgokat, hogy hagyni kell saját magát felfedezni a kisgyermeknek.
Az én gyerekeim rengeteget mozogtak, mindent engedtünk kipróbálni, megpróbálni, hagy tanulja meg milyen az, ha legurul a gátoldalban, esetleg a lakásban úgy forog és brümmög mint egy dervis.
Rengeteget voltak mezítláb /én még most így járok, ha tehetem/, sok mindent megkóstoltak. Így sok élményre tettek szert a növekedésük alatt, és mi is sok információval lettünk gazdagabbak, hogy mit szeretnek, mire képesek.
Viszont az unokámat a szülei már szinte mindentől óvni, tiltani akarják.
Természetes dolog, ha a szülő félti a gyermeke testi épségét és egészségét, de így mindentől eltiltva a gyerek nem tanulja és tapasztalja meg azokat a dolgokat, amiről Te is írsz.
Mikor itt van nálunk és az említett dolgokat megengedjük neki, csak rácsodálkozik a világra és örül a saját sikereinek.
Igen kemény csatákat kell vívni a szülőkkel, hogy engedjenek szabad folyást a teljes érzelmi és érzéki kibontakozásnak, a gyermeküknek.
Nem rosszaság és még csak nem is elevenség ez ,csak tapasztalat szerzés és felkészülés a további életre.
|
|
|
|
|
|
Re: Rendben van-e a gyerek...2. Öngyógyító mozgások (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 16, kedd, 09:48:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | ...nekem minden cikked azt mutatja, hogy mélységesen szereted a szakmádat...Ugye...?! :) |
|
|
|
|
|
Re: Rendben van-e a gyerek...2. Öngyógyító mozgások (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Augusztus 16, kedd, 19:22:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Vitám van anyuval gyakran. Ő mindig rászól a gyerekekre, hogy csak papucsban legyenek a lakásban, de ha nincs itt, a kicsik mezítláb járnak nemcsak itthon, de a játszótéren a homokban is. Szerinted mi a helyes álláspont? |
|
|
|
|
|
Re: Rendben van-e a gyerek...2. Öngyógyító mozgások (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Augusztus 17, szerda, 04:40:15
(Adatok | Üzenet küldése) | | Remélem, tényleg tudja ezeket az óvodapedagógusok többsége. Sajnos nagyon sok rossz tapasztalatom van az élet minden területéről a szakemberek, szakértők tudását illetően. Ezért is nagy öröm számomra, ha saját szakterületét szerető és értő emberrel hoz össze a sors, és ezért olvasom írásaidat - mégha azokat (egyelőre) nem is tudom hasznosítani. Gyűjtögetek, remélve, hogy érdemes... |
|
|
|
|
|
Re: Rendben van-e a gyerek...2. Öngyógyító mozgások (Pontok: 1)
- vp_rozika (rozina@fw.hu) Ideje: Augusztus 17, szerda, 08:07:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szia Atlantiszi!
A cikked nagy érdeklődéssel olvasom. Mint gyakorló anya, pár momentummal alá is támaszthatom. Ezt írtad:
"Ezeknek a részképességeknek a megfelelő működéséhez azonban a csecsemőkori természetes mozgások és mozgásformák elegendő ismétlődése, gyakorisága szükséges, mert azok során a mozgások során alakulnak ki azok a
kapcsolatrendszerek az agyban, amik a tanulás sikerességéhez szükséges
részképességek kialakulását és fejlődését lehetővé teszik."
Amire a válaszom:
A lányommal kapcsolatban, aki ma már felnőtt nő, voltak érdekes megfigyeléseim, felfedezéseim. A hetvenes években, amikor még ő baba volt, messze nem tudtunk az általad taglaltakról semmit, de én igyekeztem tudatosan odafigyelni rá. Észrevettem, hogy két hónapos kora körül kezdett kicsi lenni neki a kiságy. Addig ficánkolt, nyögdécselve lökdöste magát, amíg hol az egyik végében, hol a másikban kötött ki. Akkor vezettem be, hogy minden nap legalább
egy óra hosszat letettem őt egy vastag plédre a szőnyegre. Élmény volt látni,
mennyire jól érezte ott magát. Olyat játszottam vele, hogy ő a pléd egyik
sarkában, én a másikban voltam. Állandóan beszéltem hozzá, hogy felém
ficánkoljon, ne a szőnyegre. Rúgkapált, visszagügyögött nekem, amíg egyszercsak
megérkezett hozzám, amit hatalmas sikítással, nevetéssel konstatált. A
szomszédban volt egy két és fél hónappal idősebb baba, aki még jóformán alig
mocorgott ekkor valamit. Az anyukával csaknem barátnők voltunk, így sokat
beszélgettünk. Ő megmagyarázta, hogy Edina azért nem mocorog annyit, mint
Zsuzska, mert csípőficam gyanúval született. Két hónapig ki is volt pányvázva a
kis lába. Mikor javasoltam az anyukának, hogy próbálja meg ő is kivenni Edikét az
ágyból, és minden kényszerítés nélkül hagyja ficánkolni, csak a fejét rázta.
Akkor lepődött meg, amikor az én 3 és fél hónapos kislányom önállóan megfordult.
A gyerekorvos pedig akkor lepőd
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
|
