| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A lélek rabságában.
Amit a gyerek a szülőktől hall, lát, az viselkedési modellként hat rá. |
Ha ehhez a szülő domináns, elnyomóként szerepe is társul, akkor a gyerekből boldogtalan ember válik.
Nézzünk egy modellt!
Az anyától mindig azt hallja a lánya:
– Kislányom senkiben ne bízzál! Minden férfi csak egyet akar: megkapni! Semmi jó nincs a szeretkezésben! Csak a gyerekért érdemes élni vele. Látod, mi is megvagyunk apáddal, hármatokat szeretetben nevelünk, de megmondom őszintén, nekem a hátam közepére se kell apád az ágyban! Megtette a kötelességét, aztán hagyjon békén! Menjen a WC-be, ha rajta van a kangörcs, oszt elégítse ki magát!
– És, ha megcsalja Anyukát?
– Azt adná az Isten! Azt tudjam meg, hogy megcsal! Addig élne csak! Kiherélném!
Ezeket hallja, látja a lánygyerek Bűntudatot, táplálnak belé, és minden kapcsolatában gátként előjőve, nem áll rá a nemi aktusra. Végül, ugyanúgy, mint az anyja szűzen megy férjhez. Ugyanúgy nem élvezi a szexet mint az anyja, nagyanyja és szépanyja... viszont a gyerekeiben; a viszonylag jólétben feloldódik... A tudatalattija azonban boldogtalan és a vulkán kitörésre vár. Aztán, mint az gyakran előfordul, találkozik az igazival... megszűnik az elfojtás, kielégül a test, eléri a boldogságküszöböt, de átlépni nem tud, mert ott vannak a beépített gátak: anyamodell, mit szól a környezet, stb. És titokban, bűntudattal élvezi a szerelem gyümölcseit. Kialakul a kettősség. A családját szereti, nem akarja feladni a boldogságért cserébe a megszokottat. Így hát visszatér a családi taposómalomba és a boldogsággal szemben a boldogtalanságot, választja. Az sem változtat a dolgokon, hogy a férje rendszeresen és nyíltan csalja. Megbocsátja neki a hűtlenséget, hiszen ő lemondott róla. Számára a szerelem, kielégülés meghalt... És folytatná felmenői szokásait, ha leányai nem lázadnának fel ellene, és kilépve a családból az egyéni boldogságot választanák vele szemben. Ő viszont revidiálja a boldogsághoz való viszonyát: átértékeli eddigi önmagát. Elfojtásait felszabadítva a lányoknak szabadságot biztosít, nem áll a boldogságuk útjába. Mártírnak sem érzi magát, mert mással helyettesíti a szeretkezés és szerelem általi gyönyörök kiélésének hiányát. Kitanulja a szövést és vesz egy szövőszéket. Csodálatos dolgokat sző, és ezekkel lepi meg barátait, rokonságát... ezzel boldogságélményét átváltoztatva teljes élete él.
Láthatjuk, a boldogságnak sok arca van. Nem feltétlen kell a boldogságérzetet a kéjérzettel, vággyal, szeretkezéssel és szerelemmel azonosítani.
A kéjről, gyönyörről, vágyakról
Isten az embernek (és minden más élőlénynek is) a szaporodás érdekében az ősarchetípusába belekódolta a vágy, a kéj és a szerelem érzetét. Ahhoz, hogy a szaporodáshoz kedve legyen az embernek, annak kellemes érzéssel kell eltöltenie lelkünket. A kéjvágy kiélése hatalmas katarzisban történik meg, és a másik birtoklása által, összeborulással, öleléssel együtt eufórikus boldogságérzet uralkodik el az egyénben kielégülésekor.
A kéjérzetet ki lehet váltani önkielégítés által is. Ez is megfelel a célnak, de akkor tökéletes a katarzis, ha egy másik személlyel osztja meg az egyén a gyönyört. A szeretkezés, a kéjvágy kiélése csak egy a boldogsághoz vezető utakból. Sok út vezet a boldogság megéléséhez. Itt is lehetne ragozni az elfojtásokat. Lehet olyan elfojtott vágy is az egyénben, hogy fiatal korában látva hasonnemű társát a tornatermi öltözőben megkívánja a testét, szerette volna megérinteni, esetleg nemi szervét a szájába véve kielégülni, mint a csecsemő a mellbimbón. Ez azonban lehetetlen. El kell fojtania. Ez az ember felnő, megnősül, csodálatos házaséletet él, minden rendben a szexuális életében. Aztán egyszer egy alkalommal, az uszodában, a zuhany alatt egy szépséges fiú mellett zuhanyozik. Egymásra néznek, és feléled a tudatalattiba söpört vágy. A gyönyörű falloszú, Apolló termetű fiút megkívánja. Megismerkednek, többször beszélgetnek, majd belecsúsznak a szerelem hálójába. A fiút elviszi egy rövid társas útra. Négy nap boldogság! Eufórikus, vad éjszakai szeretkezések, boldog séták... és ezzel vége. Kiélte elrejtett vágyait, s visszatért családjához.
Megszűnt a fék, a gátlás. megtapasztalta az elfojtás általi gyönyört és még jobban élvezi a feleség általi szeretkezést. Megszűnt a kettősség.
Van viszont olyan, amikor a gát leomlásával az ellenkező végletbe csúszik bele az egyén és a homoszexualitás felé nyit. Nem kell csodálkozni rajta, neki ez a boldogság, ez sarkallja alkotásra, még nagyobb önmegvalósításra, kiteljesedésre. Mindent szabad, ami jólesik.
Mindent szabad, csak meg ne tudják!
Sajnos a sztereotípiák, a társadalmi normák, az álszemérem még mindig mérgezi a lelkeket. Súlyos árat kell fizetni annak, aki megélve a boldogságot, megízleli a tiltott szerelem gyümölcsét, elbukik. Elbukik, mert jóakarója feljelenti, besúgja a családnak, a házastársnak, az anyósnak... leleplezik, megalázzák, elítélik és börtönbe is zárhatják. Pedofilnak, buzinak, homokosnak, leszbinek nevezik azokat, akik a boldogság megélésükért, testi és lelki egyensúlyuk karbantartásukért levetkőzik gátlásaikat és megszegik a tabukat. Tiltott dolgokat megcselekedni, átlépni a társadalom által állított boldogsághatárokat, eredendő bűn és büntetendő.
Karanténba zárt lélek.
A mai társadalom annyira túlszabályozott, hogy az ember összes cselekedeteit szabályokba, rendeletekbe foglalva mintegy karanténba zárják az embert. A karantén maga a társadalom, aminek keretei között mozoghat az egyén. Ha a társadalom által készített etikai kódex törvényeibe ütközik valamely cselekedet, akkor a törvény eszközeivel lesújtanak az egyénre. Éppen ezért Örök bűntudatot plántálnak az emberbe, ha titokban átlépi a lelkének és testének jóleső tiltás határait. Tiltott gyümölcsöt kóstolgatnak a nagybácsik, nagynénik, nagypapák, jó barátok, amikor a serdülő lánykák és kisfiúk kíváncsiságát kielégítve mindketten eljutnak a tiltott boldogság által szerzett legmagasabb kéjérzethez. Ha titokban marad (senkinek sem érdeke a napvilágra kerülése), akkor bűntudat nincs, megszűnik a törvény szigorától való fenyegetettség ódiuma. Ez viszont nyíltabbá teszi a gyerekeket is. Ők már bátran meg fogják azonos nemű társaikkal kóstolni, és megélni a tiltott szeretkezés gyönyöreit.
Ha viszont valaki lebukik, napfényre kerül gyalázatos tette, akkor abból elrettentő példákat statuálnak, mintegy kalodába zárva a lelkét pellengérre állítják, meghurcolják a lopott boldogságért.
A lélek tehát nem teljesen szabad ma sem. A korlátozások gátat szabnak az elemi ösztönök kiélésének, pedig az állatok világában és a természeti népeknél ez mindennapos dolog. Nem csinálnak belőle ügyet. Ma az egyre finomodó társadalom zárta testi-lelki karanténba az embert, megfosztva a boldogság teljes kiélésétől.
A társadalom álszemérmes szemléletmódját mutatja a kuplerájok megszűntetése is. Utcára, utak szélére szorították, piszkos lépcsőházak sötét kapualjába száműzték a kéj és mámor másfajta, családon kívüli megélését. Amíg nem adják vissza a szabad szerelem kéj és boldogság szerzés legalitását, amíg nem veszik le a felhőtlen boldogság kiéléséről a pellengérre állíthatóság bélyegét, addig nem beszélhetünk a teljes boldogságtudat megéléséről. Tehát az álszemérem elleni kíméletlen harc, a tudat felszabadítása és az elemi ösztönök elé emelt mesterséges gátak leomlasztása a cél.
A család intézménye, a nyájösztön ősrégi találmány. Jó dolog, de a családon belül meg kell adni az egyén szabadsághoz, vágyainak méltóságának csorbulása nélküli kiéléséhez való jogát is. A család ne börtön, a vágyak temetője, a lélek karanténja legyen, hanem egy szabadon átjárható kerítés, ahova el lehet bújni a világ zaja elől, és ha társaságra, másságra vágyik az ember, méltósága csorbulása nélkül ki is látogathasson belőle.
A boldogság negatív megéléséről.
Vannak egyének, akiknek lelke a sok megaláztatástól, tiltástól, elfojtástól annyira sérült, hogy értékrendje felborul. Nála az jelenti saját lelkének a boldogságot, ha a másikat panaszkodni, szenvedni látja. A más baja neki kéjérzetet és boldogságot jelent, mert arra gondol, hogy ennek még nálam is rosszabb.
Tehát, a más baja nekem boldogság. Ez az úgynevezett döglött tehén szindróma. Ha egy magyar parasztnak megdöglik a tehene és találkozik a jó tündérrel és az megkérdezi tőle, mi lenne a kívánsága, rögtön, kapásból rávágja: dögöljön meg a szomszéd tehene is!
Aki boldog, ha a lányát, fiát, unokáit szenvedni látja házasságaikban, az csak a saját boldogtalansága igazolását látja ebben. Miért legyenek ők boldogabbak, ha én boldogtalan vagyok?
Ezt aztán ki lehet vetíteni tágabb körbe is. Ha nekem nem telik drága cuccokra, az okozza a legnagyobb boldogságot, ha nálam módosabb osztálytársamnak elszakad a drága ruhája, ellopják a mobiltelefonját, vagy karambolozik a drága biciklijével és eltörik a karja.
A boldogtalan ember boldogságérzetének alapja a káröröm kiélése. Legelőször is annak örül, ha magakörül mindenkit boldogtalannak lát. Szólásmondás az is, hogy a magyar ember akkor boldog, ha panaszkodnak neki. Kéjvágyat érez az ilyen ember, ha kirabolják a nála sikeresebb gazdag vállalkotó szomszéd családot, ha összedől egy gyár, felgyullad és kiég egy közintézmény, ha két ország hadba keveredik és leöldösik egymást ... ez a boldogság negatív megélése.
A boldogtalan ember soha nem fog örülni semminek sem ami pozitívan érinti. Csak negatívumok által lehetséges kielégülése. Tudjuk, hogy piromániások a lángok bámulása közben elégülnek ki, ugyanígy a kleptomániás vagy kéjgyilkos ... A lélek torzulása ez.
Boldogság-gyilkosok.
Az ember boldogulása, boldogságérzetének kiélése ellen elkövetett minden merénylet elitélendő. Azon már túltettük magunkat, hogy ha én boldogtalan vagyok, miért legyen más boldog? De az egyéni szabadságjoggal való legmagasabb szintű visszaélésnek érzem az abortusz és az eutanázia törvényi tiltását.
Semmilyen hatalomnak, vallásnak, szervezetnek nincs erkölcsi alapja és joga meggátolni az egyént saját teste, lelke felett való önálló rendelkezésről. Engedjük meg annak a nőnek, hogy amikor ő jónak ítéli a körülményeit, akkor és attól szüljön, amikor akar. Semmiféle gátlást és tiltást nem ismerek el, és mindenféle manipulációt elítélek e téren.
Az eutanázia (önkéntes halál) választásával kapcsolatban gyűlöletes és felháborító az a szokásjogon alapuló szemforgató és álszemérmes törvény, ami által tiltják az önkéntes halál választását.
Nem humánusabb dolog-e az, hogy amikor valaki gyógyíthatatlan beteg, és tisztában van a rá váró kegyetlen, gusztustalan agonizálással és a fájdalmakkal járó kimúlásnak, akkor, amikor még normálisan néz ki, szabad akaratából a halált választhassa. Egy vacsorán miért nem búcsúzhat el szeretteitől, és éjszaka szépen elalszik örökre. Miért? Miért? Miért?
Kérdezem az illetékeseket, nem felelnek. Semmitmondó válaszokat vág hozzám a hatóság, a jogtudósok kara. Kérdezem a napot, ő csak mosolyog. Nem volt-e emberibb az a szokás, amikor egy maya uralkodó már megöregedett, akkor népünnepély keretében az önkéntes halált választva feláldozta magát a napnak, hogy Vénusz-csillaggá válva örökre az égen ragyogjon. Nem humánusabb volt az amikor a barbárok elaggott fejedelmei az önkéntes tűzhalált választották. Nem humánusabb volt-e és ma is az a természeti népeknél, amikor a család és rokonság terhére levő, beteg elaggott szülő önként elvonul egy elhagyott helyre egy kosár élelemmel és egy korsó vízzel, hogy aztán csendesen kimúlva senkinek ne okozzon gondot?
Hát könyörgöm, miért nem lehetne megadni azt az elemi jogát az embernek, hogy egy morfium injekcióval boldogságban és kéjben lebegve lépje át a dimenzió-kaput.
Gyűlölöm azokat az embereket, orvosokat akik mesterségesen életben tartják akaratuk ellenére a szörnyű kínokban fetrengő, rothadó, csontig aszott halálra ítélt betegeket. Szálljon a gyötrelmes haldoklók átka a fejükre azoknak, akik nem látják a tompa-fényű szemekben a megalázottság iránti szégyenérzetet, a könyörgést a megváltó és emberséges halálért! Gyűlölöm és elítélem azokat, akik a hálapénzért a haldoklót álszenten körülállók bíztató tekintetétől kisérve, még egy injekcióval, többnapi agóniával járó haláltusára ítélik. Ők azt mondják, meghosszabbítják az életét! Könyörgöm, miért? Milyen élet, egyáltalán élet az, amit meghosszabbítanak? Hibbant agyú, kegyetlen, kapzsi és mohó társadalom az, amely nem adja meg tagjainak a méltó meghalás lehetőségét.
Hogy hol van a boldogság mostanság?
A válaszom egyetlen szó: sehol. A mai technokrata, virtuális világban már a kézzel tapintható valóság nem létezik. Az agymosás, a reklámok, műanyagok, műételek és műéletek irracionális virtuális világában, ahol az internetes közösségi élet folyik, ahol virtuális szerelmek szövődnek, virtuálisan fogunk hamarosan szaporodni és reprodukálni önmagunkat, nem szükséges partner, közösség, közeg a boldogság megéléséhez. Az önmegvalósítás, a szuperego hatalma általi kiélése, a világtól való elvonulás, internetes életre berendezkedő társadalmában nincs szükség polémiákra, társalgásra, elmélkedésre.
Egy kattintás az egérrel és máris elénk tárul amire kíváncsiak vagyunk ebből a minket körülvevő virtuális világból Ez fogja hamarosan jelenteni a jövő generációjának a tökéletes boldogságot. És akkor mi marad nekünk őskövületeknek, a materializmus, az anyag és valós vágyak megéléséért epekedőknek? Nekünk marad a kíméletes, jó, rövid és minél előbb megélhető boldog halál ígérete.
Itt van hát a ma boldogsága. Bár kalodába zárt lelkünk boldogságért eped, a környezet a boldog halál csalfa ígéretét vágja hozzánk megvetően, utálata jeléül. Aztán, ha meghaltunk az internetre kerül közülünk aki méltó rá, és egy kód leszünk csak, amit bárki elérhet és ránk kattintva az egérrel előhívja szellemünket a palackból.
A boldogság, mint fogalom átalakulóban van. Minőségében változik, és ha isten nem törli ki az emberiség kódjából, akkor már hamarosan mást jelent, mint amiért azt létrehozta. Isten azonban bölcs, kitalál majd új, nemesebb boldogságeszményt, ideát amiért érdemes lesz küzdeniük az internet nemzedék virtuális fiainak.
Hamarosan megszűnik a szellem anyagba sűrítése, csak virtualitás lesz és szabad szellemek népesítik be a földet. A szépség, a teremtő képzelet, az alkotás gyönyörűsége tölti ki majd szabadidőnket. Nem lesznek gyárak, mert nem kell javakat előállítani, nem öljük le az állatokat, mert a léleknek más táplálék kell, de szeretkezni sem fogunk, mert a lélek virtuálisan szaporodik.
A boldogságeszmény végóráit éljük. Mi még tanúi leszünk világunk megszűntének és másik dimenzióba való áttűnésének. A dimenziókapu azonban szűk. Kevesen jutnak át rajta. Isten odafigyel, hogy kiket érdemes a jövőbe átmenteni. Itt tartunk most. Használjuk ki azt a kis időt, ami még megmaradt a boldogság valóságos kiélésére!
Bogumil D’ Kukulkán
|
Ideje: Augusztus 30, kedd, 08:10:48 - bogumil
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Hol a boldogság mostanában -2" | Belépés/Regisztráció | 11 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Hol a boldogság mostanában -2 (Pontok: 1)
- Maurice (maurice@maurice.net.hu) Ideje: Augusztus 30, kedd, 20:20:07
(Adatok | Üzenet küldése) | Bogi, írásod nagyobbik részével egyetértek, az alábbival nem:
"Semmilyen hatalomnak, vallásnak, szervezetnek nincs erkölcsi alapja és joga meggátolni az egyént saját teste, lelke felett való önálló rendelkezésről. Engedjük meg annak a nőnek, hogy amikor ő jónak ítéli a körülményeit, akkor és attól szüljön, amikor akar. Semmiféle gátlást és tiltást nem ismerek el, és mindenféle manipulációt elítélek e téren.
Az eutanázia (önkéntes halál) választásával kapcsolatban gyűlöletes és felháborító az a szokásjogon alapuló szemforgató és álszemérmes törvény, ami által tiltják az önkéntes halál választását."
Sok ember önállótlan, nem tud dönteni saját sorsának egyszerűbb kérdései felől sem, ezért rábízza magát általa spirituálisnak hitt emberek, szervezetek, felekezetek lelki és szellemi törvényeire. Másrészt, amit írsz, az a legdiktatórikusabban avatkozna az emberi szabadságvágy bármely megnyilvánulásába.
|
|
|
|
|
|
Re: Hol a boldogság mostanában -2 (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Augusztus 30, kedd, 21:28:27
(Adatok | Üzenet küldése) | "A mai társadalom annyira túlszabályozott, hogy az ember összes cselekedeteit szabályokba, rendeletekbe foglalva mintegy karanténba zárják az embert. A karantén maga a társadalom, aminek keretei között mozoghat az egyén. Ha a társadalom által készített etikai kódex törvényeibe ütközik valamely cselekedet, akkor a törvény eszközeivel lesújtanak az egyénre. Éppen ezért Örök bűntudatot plántálnak az emberbe, ha titokban átlépi a lelkének és testének jóleső tiltás határait. Tiltott gyümölcsöt kóstolgatnak a nagybácsik, nagynénik, nagypapák, jó barátok, amikor a serdülő lánykák és kisfiúk kíváncsiságát kielégítve mindketten eljutnak a tiltott boldogság által szerzett legmagasabb kéjérzethez."
Az emberiség (legalábbis a többség) még nem elég érett ahhoz, hogy önmagát kontrollálni tudja, ezért van szükség szabályokra, törvényekre, amelyek kordában tartják az állati ösztönöket. Ha nem így lenne, akkor az utcán bárki bárkit büntetlenül meggyilkolhatna vagy megerőszakolhatna. Te egy ilyen társadalomban élnél szívesen??? A szexualitást is be kell korlátozni, mert sok káros következménye lehet a kontrollálatlan perverzióknak. Kezdve a különböző nemi betegségekkel, folytatva gyermekeink egészséges lelki fejlődésének akadályoztatásával. Azt akarod mondani, hogy a pedofília az valami pozitív dolog? Miközben szerencsétlen gyermek azt sem tudja, mi történik vele? Beszéltél már megerőszakolt gyerekekkel, akiknek bár fogalmuk sincs a dolgokról, amikor megtörténik velük, mégis ösztönösen szégyellik, titkolják, látszólag elfelejtik, de a tudatalattijukba mégis beépül, és emiatt egy lelkileg károsodott felnőtté válnak?
Nem gondolom, hogy az ember alkotta törvények kikezdhetetlenek, de hiszem, hogy a természet törvényei tökéletesek, és útmutatók lehetnek számunkra. Eszerint mindennek, a nemiségnek is megvan a maga ideje. Az állatok is akkor kezdenek el párosodni, amikor az ivarérettség bekövetkezik, mert ösztönösen tudják, hogy akkor van értelme, hiszen a szexualitásnak alapvetően a fajfennmaradás a célja. A kéjér
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: Hol a boldogság mostanában -2 (Pontok: 1)
- szimbolum (szimbolum@freemail.hu) Ideje: Augusztus 31, szerda, 06:39:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A mai világban szerintem nem nagyon van szexuális elfojtás. Már - már kínosan érezheti magát az, aki csak az ellenkező nemhez vonzódik.Előítélet a mássággal szemben mindig lesz, (és itt az egyéb másságokra is gondolok)de ma már elfojtani semmi értelme ,hiszen vannak klubok, rendezvények ahol találkozhatnak a velük hasonlóakkal.A pedofília....az azért más. Az egyik legnagyobb bűn amit el lehet követni egy gyerekkel szemben. |
|
|
|
|
|
Re: Hol a boldogság mostanában -2 (Pontok: 1)
- thegasion Ideje: Szeptember 03, szombat, 10:29:58
(Adatok | Üzenet küldése) | Ne haragudj, de ez marhaság...
A pedofilia miért is nem rossz dolog? |
|
|
|
|
|
|
