[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 261
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 261


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Villanások 1989-ből.
MZ_per_X

1989. MÁRCIUS 10. A Batthyány téren megjelentek az első árusok, netán kufárok ? Természetesen kokárdákat árultak...


... mentségükre legyen mondva, hogy néhány szórólap is volt mellettük. A körülöttem állók a szórólapokat nézegették. Odamentem egy cingár, visszafogottnak tűnő emberhez, és megkértem, hogy értelmezze a leírtakat. Kezébe vette a 12 pont frissített változatát, és – maga elé nézve – félhangosan olvasni kezdte:

- Független Magyarországot ? Hát, az életben nem éltük ezt meg ! Talán Mátyás korában. – fejezte be lemondó mosollyal.

Vajon, melyik Mátyásunkra gondolhatott ? Sztolár Miklós

VILLANÁSOK 1989-BŐL.

1989. MÁRCIUS 7. Gondoltam egyet, és szuper 8 mm-es, hangosfilm kamerámmal felszerelkezve, nyakamba vettem a várost. Nem volt különösebb célom, beszélgetni kezdtem az utamba kerülő emberekkel, gyakorlatilag válogatás nélkül, és – mint látni fogjuk – olyan is előfordult, hogy ők választottak ki engem. Az így rögzített anyagból - a későbbiek során - filmet is készítettem.

Utam először a Moszkva térre vezetett, ahol egy számkivetett, meglehetősen rosszul öltözött férfihez léptem. Miután bemutatkoztam, megkérdeztem, van-e kifogása a filmfelvétel készítése ellen. Pozitív válasza után elindítottam a kamerát, és beszélgetni kezdtünk.

Egyszerűen fejezte ki magát. A főnökéről beszélt, aki egy építkezésen – az anyagi javak sajátos elosztása kapcsán – a következőket mondta neki:

- Ide figyelj, Mészáros, ez nem lopás, ez itt marad. Ezt beépíted ebbe az országba. Na, amit kivisznek ebből az országból, az a lopás !

Lehet, hogy a próféta szólt ebből az emberből ?

Elárasztották az utcákat a különböző „szamizdat” kiadványok.

- Független politikai és kulturális hetilap ! Megjelent a Hiány !

Utólag visszagondolva, ez is több volt, mint érdekes.

- Hogyan hozható kapcsolatba a magyar elhárítás az évszázad bűntényével ?! - kiáltotta egy újságárus lány, majd hozzám fordult – Állítólag, vett egy elhárító tiszt is belőle.

1989. MÁRCIUS 10. A Batthyány téren megjelentek az első árusok, netán kufárok ? Természetesen kokárdákat árultak, mentségükre legyen mondva, hogy néhány szórólap is volt mellettük. A körülöttem állók a szórólapokat nézegették. Odamentem egy cingár, visszafogottnak tűnő emberhez, és megkértem, hogy értelmezze a leírtakat. Kezébe vette a 12 pont frissített változatát, és – maga elé nézve – félhangosan olvasni kezdte:

- Független Magyarországot ? Hát, az életben nem éltük ezt meg ! Talán Mátyás korában. – fejezte be lemondó mosollyal.

Vajon, melyik Mátyásunkra gondolhatott ?

1989. MÁRCIUS 15. Természetesen, nyomtam a gombot szorgalmasan, pedig akkor még senki nem tudhatta, hogy ezek történelmi pillanatok. Történelmi pillanatok, és érdeklődő emberek. Mentem-mendegéltem a Váci utcában, és sorban szólítottak meg a legkülönbözőbb emberek. Egy valami azonban közös volt bennük. Mindegyikük a kamera felől érdeklődött: „Legyen szíves, magyarázza el nekem, hogyan működik ez a kamera.” Ez a kérdés fél órán belül háromszor hangzott el. Mikor válaszolni kezdtem kérdésükre, hogy, hogy nem mindegyikük, szó nélkül, lassan távolodni kezdett tőlem, majd eltűnt a tömegben.

Nem értettem a dolgot. „Spiclik !” – villant belém hirtelen. Rendben van, ha ti így, akkor én is így. A következő érdeklődőnél már azonnal elindítottam a felvételt, amikor odalépett hozzám. Ettől kezdve más szemmel néztem az eseményeket. Gyanússá vált például a Vörösmarty tér és a Váci utca találkozásánál fellépő bohóc. Már minden második emberben megfigyelőt véltem felfedezni.

1989. JÚNIUS 16. A Hősök terén Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napja volt. Bár részese voltam az eseményeknek, továbbra is rendületlenül készítettem a felvételeket. Szólt a lélekharang, sorban helyeztük el a megemlékezés virágait.

Egyszer csak, azonban önkéntelenül megszakítottam a filmezést. Egy keservesen zokogó, magába borult férfi került a képbe. A gyász megtestesítője.

És, következtek a megemlékezések. Ki indulatosan, ki elérzékenyülve, ki tárgyszerűen adta elő mondandóját. Akkor még ismeretlen arcok tűntek fel sorban, köztük egy fiatalember, akiről kevesen tudták, honnan jött, és még kevesebben – talán még ő sem - , hogy merre tart.

1989. JÚNIUS 24. A nyár további része sem telt el eseménytelenül. A Jurta színházban nemzeti est volt, amit egy 1956-ban disszidált, Amerikából hazalátogató költő tiszteletére rendeztek.

A késő délutáni órákban, a színház előtti téren egy hevesen vitatkozó csoportot találtam. Tőlük is interjút kértem. Az egyik - idősebb, de igen fiatalos – férfi válaszolt kérdéseimre. Lendület és lelkesedés volt minden szavában, mondatában.

- Nézd, amennyiben téged érdekel, mit mondtam, azon kívül, hogy az 56-os eseményekről beszéltem, kitértem arra is, hogy kizárólag Moszkva profitál mindenből, ami nálunk eredménynek tűnik. Immáron Moszkva a gorbacsovizmussal meghódította a Szabad Világot, és ugyanakkor 18 uszkve 20 milliárd dollárnyi adósságot köszönhetünk neki.

Egyik társa közbevágott.

- Milyen TV ez, magán TV ?

A férfi nem zavartatta magát, és helyettem válaszolt, majd folytatta gondolatmenetét.

- Igen, magán TV. A moszkvai megszállásnak a fő törekvése az emberek elbátortalanítása, mert a félelemtől szenvedő ember gondolkodásában megbénul, a szabad akaratában korlátozva van, és éppen ezért, nem tud megfelelően cselekedni. Moszkvának tehát, mindenhol ahol a lábát megvetette, és ahol a leninizmus mételyét elhintette, ott már kilátása van arra, hogy az emberek normális, józan gondolkodását befolyásolja.

- Mi a Szabad Világ szövetségesei akarunk lenni, mert Közép-Európában teljesítjük történelmi hivatásunkat, immáron 1000 éve, és védjük az európai kultúrát és civilizációt a barbár keleti támadóktól. A Szabad Világ és a mi közös célunk, az hogy ez a - minden eddiginél brutálisabb – gyarmatosító nagyhatalom, a Moszkvai Birodalom, végre megelégedjék az ő saját jogos területével, és visszavonuljon azok mögé a határok mögé, amelyek őt megilletik.

Az előadás szünetében a költővel is beszélgettem. Egyik versében előzőleg találtam egy érdekes mondatot: „Egykézrendszer a többpártrendszer színfalai mögött…”. Mindezt az Egyesült Államokban szerzett tapasztalatai alapján írta.

- Szeretném megkérdezni, hogy exportálhatónak tartja-e az ’egykézrendszert’ ?

- Kormányszintű, azaz állami szintű ’egykézrendszerre’ gondol ?

- Egykézrendszer, többpártrendszer… - egészítettem ki kérdésemet.

- Ezt honnét tudja, tudniillik, ezek az én gondolataim, valamelyik verseskötetemből ?

Elgondolkodott egy pillanatra.

- A véleményem az, hogy Amerika sem olyan szabad, mint amilyennek mi itt Magyarországon hisszük. Amerikában is vannak bizonyos erők, amelyek a színfalak mögül irányítják Amerikát. Ha erre gondol, igen. Igennel válaszolok. – mondta igen visszafogottan.

1989. OKTÓBER 22. Előzetesen felmértem a terepet a Corvin közben, ahol egy szedett-vedett öltözetű, de annál összefogottabb gondolkodású férfi szólított meg. Mondtam, hogy néha én voltam a célpont.

Valósággal irányította a felvételt, időnként például leállított, egyértelmű volt, hogy mondandója előre átgondolt, netán előre megszövegezett volt. Utólag merült csak fel bennem, hogy kizárólag az én kedvemért jelent meg az egyébként kihalt téren. Végül is, logikus volt, hogy előbb-utóbb felbukkanok a tetthelyen.

Gondolatai sajátosak, egyben tanulságosak voltak:

- … Szóval, én nem vagyok elkeseredett ember, 50 éves elmúltam, átéltem a II. világháborút, mint kis, pici, ekkora gyermek, mint hadiárva. Nem tudom, ismerős-e önnek ez a kifejezés: ’hadiárva’ ? Hát, apám kint maradt a Don kanyarban, utána jött a Rákosi éra. Nem politizálunk, történelem. Ez a kettő ugyanaz ? Utána jött a Kádárka, a Kadarka, utána jött a Grósz Karcsi, anyám tyúkja, meg a mentő… (Valóban egy mentő száguldott el a közelben.) Én túl élő vagyok. Stop. – állította meg a felvételt.

Körülnézett, szemmel láthatóan gyűjtötte gondolatait, aztán újra összeszedte magát

- Én úgy, ahogy a hóhért nem ítélem el, hogy a Rajkot fölakasztotta, meg van még egy-két egyén, ugye ? Az egy munkakör, ugye ? Gyomor kell hozzá, sok pálinka, azok megcsinálják a munkát. De azok, akik bérgyilkosként, kommandósként, zöldsapkásként egy akárkit fölbérelnek arra, hogy… …illetve, adnak neki munkalehetőséget. Fölülről jön le a probléma,…

Lehet, hogy miattam váltott, látván a kamerát.

- Most, ugye Nagy Imre, nem tudom, moszkovita volt-e vagy anyám tyúkja ? De, ezek a kis írók, meg publicisták ne ebből produkáljanak, produkáljanak ebből, a mai helyzetből…

Honnét került elő ez az ember, a mai napig sem tudom.

1989. OKTÓBER 23. 12 óra. A Kossuth téren megjelent tömeg azonnal elnémult, amikor Szűrös Mátyás megjelent az Országház erkélyén.

A Köztársaság Ideiglenes Elnöke megvárta, míg beáll a teljes csend, és elhagyja a teret egy 2-es villamos. Felemelte fejét.

- Honfitársaim, magyarok a nagyvilágban, külföldi barátaim ! Az Országházból szólok hazánk lakosaihoz, mindazokhoz, akik szívükön viselik Magyarország sorsát. Azokhoz fordulok, akik határainkon túl megértéssel és rokonszenvvel követik emelkedő utunkat, támogatják népünket a gyökeres változtatásokat eredményező erőfeszítéseiben. A Köztársaság Ideiglenes Elnökeként e helyről köszöntöm országunk polgárait, külföldi barátainkat.

Megállt egy pillanatra, majd folytatta beszédét.

- Ünnepélyesen bejelentem, hogy az Országgyűlés által módosított Alkotmány kihirdetésével, a mai naptól, 1989. október 23.-ától, országunk államformája és neve: Magyar Köztársaság !!!

A téren felzúgott a tömeg, és megindultak az eddig a pillanatig visszatartott, első könnycseppek.

1989. OKTÓBER 23. 17 óra. A Corvin közben már izzottak az indulatok. Egy idősebb férfivel kezdtem beszélgetni..

- …Nézze meg a múlt heti Szabad Földnek a címoldalát, ott láthatja, zászlóval nyakkendős emberek tüntetnek becsületesen. Ők nem akartak semmiféle lövöldözést. Ebben a laktanyából, a fele katona volt, a másik fele meg a munkásszállóról jött. Ezeknek az embereknek odaadták a fegyvert, azok meg bekerültek ide… …Nemcsak a nép… A nép megelégelte, amit a Rákosiék csináltak, mert rosszul csinálták, és eljött volna ugyanez 3-4 év múlva…

Ezután rátért saját helyzetére.

- Én nem tudom. Ebben a rendszerben a gyerekemet föl tudtam nevelni, volt becsületes munkám, nekem is, a feleségemnek is. Szoba-konyhás kis lakásom van, telkem van, van egy kis Trabantom…

Végül is, elégedett, bár szomorú embernek tűnt, de voltak ott ám másféle hangok is. Egy 40 év körüli férfi szólt fennhangon a körülötte állókhoz.

- Le kell szedni ezeket a címereket ezekről a házakról…

Tessék, ebben a pillanatban beszélnek a TV híradóban a címerkérdésről, a mairól. Folytassuk.

- …, a gyárakról. Ott munkások dolgoznak, nem pártiroda ez. Le kell venni, nem címer az különben sem ! Az csak egy bolsevik pártnak a jelvénye volt ! A kommunista párt, tegye ki az ő helyiségeiben, nem fog zavarni minket.

1989. OKTÓBER 23. 21 óra. A nap méltóságteljes záróakkordja Fónay Jenő szájából hangzott el a sötétségbe borult Kossuth téren:

- …ők meg azt kívánják tőlünk, hogy a mai nap legyen a nemzeti megemlékezés napja. Mi 33 évig emlékeztünk. Emlékeztünk a börtönrácsok mögött, emlékeztünk elnémítva évtizedekig, és emlékeztünk tavaly is, mikor még meg kellett elégednünk halkan kimondott igazságokkal. De mi mindig ki mertük mondani halálba küldött legjobbjaink utolsó szavait, hogy ’Éljen a szabad, független Magyarország !’, amivel Nagy Imrétől Mansfeld Péterig egyformán búcsúztak tőlünk…

A téren hullámzó indulat szinte érezhetővé vált, majd újra elcsitult. A jelenlevők még sokáig figyelték hol néma áhítattal, hol hangos éljenzéssel az egykor halálraítélt férfi szavait, aki ekképpen fejezte meg mondandóját:

- Éljen nemzeti ünnepünk Október 23.-a, és, éljetek Ti, magyar testvéreim, bátor és igaz népünk, aki ünneppé emelte. Istenünk, áldd meg a magyart !

Ez a kérés, azt hiszem, ma is aktuális.

- & -
Ideje: Szeptember 17, szombat, 21:04:10 - fullextra

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Életünk napjaink

"Villanások 1989-ből." | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.30 Seconds