| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Szomory Dezső - 2. |
|
thkerekes
 |
Szomory arca fénylett, egészen kis szögben lehajtotta a fejét, ahogyan a premiereken szokta a tapsokat megköszönni. |
Szomory, a különc
(2)
Az író mindig gyalog lebegett végig a Margitszigeten, egészen a hídig. Két hódolója megvárta a színháznál, közülük az első számú, Lestyán Sándor volt, a feltűnően öltöző, életművész hírlapíró. Nagyon tudta a használati utasítást, nemcsak műveit dicsérte, hanem szépségét, arisztokratikus kezét, hosszú ujjait, eleganciáját. Pallavicinit Szomory mellett komornyiknak tartotta, a többi írón csak sajnálkozott. A másik kísérő a mágnások lassúságával csoszogó Molnár Kálmán volt, aki megszüntette az érintkezést egy ismerősével, mert jelenlétében rozmaringalmát evett. Szomory a Molnár Kálmán osztályozó könyvében jeles kalkulussal szerepelt.
Szomory fickósan haladt a menet élén, diadalmas ruganyossággal, mert sikere volt, a II. Lajos király c. darabjával. Minden este végignézte darabját. A menet élén járt a darabíró, mint a hammelni patkányfogó. Hirtelen felharsant a hangja:- Ami még van szívem, sebekben van s annál forróbb, hogy a vére ömlik. Ez volt az első idézet, ami a sétán a II. Lajos király-ból elhangzott.- Őrjítő -csapta össze a kezét kifordult szemmel Lestyán.- Csodálatos-csatlakozott Molnár Kálmán ájtatosan. Szomory nem elégedett meg a dicséretek hevességével, szidta Molnár Ferencet, majd maga játszott, szavalt, énekelt, dalolta, dörögte saját darabjából a sorokat. Egész jeleneteket adott elő. Ő volt Lajos király, Mária királynő, Szapolyai János, Tomory Pál. A sétálók ámultan figyeltek. Szomory teljesítményét azzal koronázta meg, hogy a végén elénekelte maga szerezte dalát, amelyet Mária királynő négy hölggyel énekelve adott elő lantpengetve. Még megjegyezte, hogy a dalt a XVI. Századi zenei stílusban szerezte, teljesen korhű, és az utolsó sort allegro kell előadni.
A rózsakerthez értek. Lestyán tölcsért csinált a kezéből, és úgy kiáltotta:
-Józsi bácsi! Józsi bácsi!
Józsi bácsi a katonaviselt ember előírásos módján összecsapta a bokáját, megmerevedett és így szólt: -Szomory Dezső úr, aki a Lajos király-t csinálta. Ünnepélyes perc volt. Szomory arca fénylett, egészen kis szögben lehajtotta a fejét, ahogyan a premiereken szokta a tapsokat megköszönni. Ez a testtartás nem meghajlást fejezett ki, hanem azt a hitét, hogy másképp és mást nem tud, ez ő, ezt vállalja.
Kezet szorított Józsi bácsival, és most már némán folytatták útjukat.
A kertészt Lestyán fizette.
(Kellér Andor: Író a toronyban)
|
Ideje: Január 08, vasárnap, 12:37:03 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Szomory Dezső - 2." | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
