| Küzdőtér |
|
|
|
 |
(Túl)súlyprobléma, avagy életünk megkeserítője |
|
Audrey
 |
Nem nagyon találkoztam még olyan nőtársammal, aki az életben legalább egyszer nem érezte volna szükségesnek a fogyókúrát... |
Azt hiszem, valójában sokkal több embernek jelent problémát a saját súlya, mint ahányan bevallják, vagy mint ahányról külső szemlélőként gondolnánk. Nem nagyon találkoztam még olyan nőtársammal, aki az életben legalább egyszer nem érezte volna szükségesnek a fogyókúrát, vagy éppen az ellenkezőjét, a súlygyarapodást. Vagyis egyetlen nő sem elégedett a súlyával. A túl soványak a molettebbekre irigykednek, a molettek a nádszálakra, míg az ideális alkatúak is állandóan kövérnek érezve magukat konditermek falai között kínozzák magukat, vagy éppen koplalnak, mert az a fránya mérleg tíz deka fölösleget mutatott. Számomra mulatságos, és ugyanakkor rendkívül bosszantó, amikor hozzám képest 10-20 kg-mal kisebb súlyú nők arról panaszkodnak a fülem hallatára, hogy milyen kövérnek érzik magukat, mert az ülőmunkának „hála” megint felszedtek pár kilót… Persze még mikroszkóppal sem lehet felfedezni rajtuk a fölösleg hangyányi szikráját sem, de az ő tükrük talán valami egészen mást mutat. Vajon honnan jönnek ezek az önmagukról alkotott hamis képek?
Bevallom, én is világéletemben súlyproblémákkal küszködtem, és még most is, és bár túl vagyok már néhány sikertelen fogyókúrás próbálkozáson, azért még nem adtam fel. Hosszas gondolkodás, és egy Rüdiger Dahlke könyv elolvasása segített hozzá félelmetes felismerésekhez az elhízással, illetve a fogyókúrák sikertelenségének okaival kapcsolatosan, amit most szeretnék – több részletben - megosztani mindenkivel, akit érint, hátha többeknek segíthet a fölös kilók elleni kétségbeesett küzdelemben. A cikksorozat megírásához Rüdiger Dahlke: Súlyproblémák c. könyve adta az ötletet, és ajánlom mindenkinek, aki meg akarja érteni, hogy milyen konkrét lelki problémák állnak az elhízás vagy éppen a kóros soványság hátterében. Az olvasottakhoz én hozzátettem a saját tapasztalataimat és gondolataimat, bízván abban, hogy másokat is elgondolkodtat.
Kezdjük talán azzal, hogy milyen is korunk szépségideálja, mert hiszen minden korban más és más nőtípust kiáltottak ki vonzónak. A reneszánszot például kifejezetten a túlsúlyos nőknek találták ki, erről árulkodnak a festményekről ránk mosolygó kövérkés nőalakok. Sőt, ami azt illeti, manapság már Vénuszt is szigorú fogyókúrára fogná a háziorvos. Rubens modelljei pedig már annyira taszítóak a mai modern közízlés számára, hogy elég nehéz elképzelni, hogy valaha a vastag combok, a széles csípő, és a hatalmas fenék még szexisnek számítottak. Aztán jött egy olyan kor, amelyben letűnt a kövérség divatja – engem önkéntelenül arra a bibliai képre emlékeztet, amikor a fáraó álmában a csontvázszerű tehenek elnyelik a kövér teheneket a folyóparton, és meg se látszik rajtuk. Hát pont ez történt a dús ideálokkal is, elnyelte őket a kóros soványság kultusza. Persze nyilván akkor is akadtak szenvedő kivételek. Az aszkétikus időket aztán megint egy bőségesebb korszak követte, és ez így folytatódik korszakról korszakra. Nos hölgyeim, nem is lenne rossz átaludni a mostani anorexiás időket, hogy aztán felébredjünk egy olyan világban, ahol újra vonzónak látják a teltebb idomokat, és az anyaság megtestesítői szerepelnek az újságok címoldalain!
A szépségideálok nagyon jól tükrözik a különböző korok eltérő világnézetét és emberképét. A reformáció például nyilván vallási indíttatásból az aszkétikus, elkínzott bűnöst emelte piedesztálra, az azt követő kor pedig újra az érzéki élvezeteket állította a középpontba, s ezáltal ismét a dús formák kaptak helyet a művészetekben, mint szimbólumai az étkezést és egyéb földi gyönyöröket nem megvető, hanem inkább élvező embertípusnak. És van a dolgoknak egy érdekes másik vonatkozása is. Tudniillik az emberiség szaporodáshoz való mindenkori viszonya is tükröződik a kikiáltott szépségideálban. Egy olyan korban, amikor fontosak az utódok, a szaporodás, akkor az emberek nagyra becsülik az anyaságot és a termékenységet, no és természetesen az arra jellemző külső sajátosságokat is, a telt, kerek formákat, ha viszont az emberek nem akarnak szaporodni, akkor nem értékelik ezeket a tulajdonságokat. Ezutóbbit láthatjuk megvalósulni a mai modern nyugati társadalmakban is, ahol a család a karrierhez képest másodlagos, a nők társadalmi szerepe is megváltozott: eltartottból kenyérkeresővé, független, szuverén individuummá lépve elő. Ez a változás pedig nem kedvez az utódnemzésnek. Ezért az anyaságra emlékeztető alkat egyszerűen nem divat. Sokkal inkább a fiús, nemi jelleg mentes, és a női nemi szerepet elutasító típus. Találkoztunk már ilyennel, méghozzá az első világháborút követően a húszas években, a Párizsból kiinduló bubifrizurás divat a fiús öltözködéssel akkoriban bár forradalminak számított, és hamar meghódította a nyugati világot. A hajjal együtt azonban a nőiesség jegyeit is „levágták”, a női (szűk) melleket sportos zakók alá, a keskeny csípőket (nem épp a szülés jelképe!) pedig kockás bricsesznadrágba rejtették. Sildes sapka, szivar, fiús viselkedés. Mindez nyilván összefüggésben volt a háború utáni nélkülözéssel, és éhezéssel. Akkor ugyanis a romokban álló Európában a nőknek ugyanúgy szerepet kellett vállalni a kenyérkeresésben, mint a férfiaknak, s már nem csak a háztartásról és gyermeknevelésről kellett szóljon a nő élete. Az egyenjogúság elnyerésével azonban valamit elveszítettek a nők: a nőiességüket. A kemény férfias létharcban ugyanis nem volt esélye a puha, kerekded formáknak, vagy a lágyságnak. Ami eddig kerek volt, az szögletessé vált. Az emberek felfelé nyúltak és elvékonyodtak, a társadalmi érvényesülésre való törekedés, valamint a szűk esztendők testi leképeződéseként.
És most jön a vigasztalás azoknak, akik nem akarnak lefogyni. A vékony formák mindig az emberi kitaláció eredményei, ugyanis a természetben a gömb, a kerek formák fejezik ki a harmóniát, a szépséget, és egészséget. Hiszen gömbölyű a Nap, a Hold, a csillagok, a Föld, az atomok, a sejtek, és még a víz is gömbformára törekszik. Minden földi élőlény egy kerek petesejtből indul ki, és minden nép kultúrájában megtalálható a kerek, gömbölyű forma, mint a tökéletesség, az egység szimbóluma (lsd. mandalák, rózsaablakok). Platón híres művében is gömb alakú emberkékről ír, akiket az istenek haragból kettéválasztottak, mert irigyelték tőlük a boldog harmóniát, amiben léteztek. A lelke mélyén minden ember tudja, hogy a kerek gyönyörű, de mivel hegyes és szögletes világot teremtettünk magunk köré, örökké szembesülnünk kell ez ellentmondás okozta lelki gyötrelmekkel, és konfliktusokkal. Aki kerek, az azért nem lehet boldog, mert úgy érzi, nem illik be a környezetébe, aki pedig keskeny és szögletes, az azért nem boldog, mert nem találja magában a gömb harmóniáját. A terhesség őszintén megmutatja, mi a szép és tökéletes, és érdekes módon ebben az állapotban minden nő egésznek és kiegyensúlyozottnak érzi magát. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy az első lépcső az önmagunk elfogadásához vezető úton, hogy nem szabad megvetni a kerek formákat.
Azoknak pedig, akik nem érzik jól magukat a hústoronyba zárva: ébresztő! Most nem ilyen időket élünk, úgyhogy ha nem akarunk egész életünkben a külsőnk miatt szenvedni, hát meg kell próbálnunk alkalmazkodni az aktuális szépségideálhoz. Persze létezik olyan alternatíva is, hogy nem törődünk vele, hogyan nézünk ki, mert nem ez a fontos, de most tegye minden nő a szívére a kezét, és mondja, hogy sosem vágyott arra, hogy szép legyen. Azt hiszem, aki erre megesküszik, az füllent.
Ha eljutottunk oda, hogy elismertük önmagunk előtt, hogy változtatni kellene az életmódunkon, már megtettünk egy nagy lépést. De ne várjon senki csodarecepteket, varázsszereket, vagy tuti tippeket, amitől garantáltan le lehet fogyni. MERT ILYEN NEM LÉTEZIK! Ez manapság amúgy egy hatalmas üzlet, hiszen mások nyomorúságából hatalmas összegeket lehet kasszírozni, és én határozottan állítom, ha valaki pénzt kér egy receptért, az garantáltan rá akar szedni minket. Az igazán hatékony módszerekért nem kell patikában sorba állni, vagy telefonos rendeléseket feladni, netán szaunákban vagy edzőtermekben izzadni vélt vagy remélt sikerekért. A leghatékonyabb eszköz mindenkinek a rendelkezésére áll, ez pedig nem más, mint a tudat, amelyet ha uralni tudunk, csodákra leszünk képesek. Pedig ezek egészen hétköznapi dolgok, ezért ne gondoljon senki semmi hókuszpókuszra, mert az itt nem lesz. Egyedül a fejünkre lesz szükség, a gondolatainkra, és érzéseinkre. Semmi többre.
Folyt.köv.
|
Ideje: Február 11, szombat, 08:08:27 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "(Túl)súlyprobléma, avagy életünk megkeserítője" | Belépés/Regisztráció | 24 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: (Túl)súlyprobléma, avagy életünk megkeserítője (Pontok: 1)
- kerlac Ideje: Február 11, szombat, 08:17:52
(Adatok | Üzenet küldése) | | Mélységesen egyetértek Veled - férfi létemre. Dahlke könyveit szeretem, vonzó a személet, ami sugárzik belőlük. Alkalmasint kölcsönadok egyet, ha igényled. :) Az írásod egyébként szép, összefogott, remek stílusú, ami Téged ismerve - nem meglepő! |
|
|
|
|
|
Re: (Túl)súlyprobléma, avagy életünk megkeserítője (Pontok: 1)
- mango Ideje: Február 11, szombat, 11:00:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Okos írás, bár én messzemenően nem értek egyet egy-egy mondattal, (pl.:"...ha viszont az emberek nem akarnak szaporodni, akkor nem értékelik ezeket a tulajdonságokat.") - és hát bizony az erősen telt idomok szépségéről sem lehetne meggyőzni... Elfogadom, mert az embert elfogadom, (ha elfogadom) - de nem tetszik. Sokan vagyunk ezzel így, - de ez nem is baj, azt hiszem, hiszen így kerek a világ. :))
Igaz, a gond is elég messze áll tőlem, tehát igazán nem érzem magam autentikusnak a "beleszólásba".
Mindezek ellenére tetszett az írásod, Audrey.
|
|
|
|
|
|
Re: (Túl)súlyprobléma, avagy életünk megkeserítője (Pontok: 1)
- Khama Ideje: Február 11, szombat, 17:13:44
(Adatok | Üzenet küldése) | | Érdeklődve olvastalak, nagyon jó az írásod. Kevés nővel találkoztam aki elégedett lenne önmagával... |
|
|
|
|
|
Re: (Túl)súlyprobléma, avagy életünk megkeserítője (Pontok: 1)
- szkallas Ideje: Február 11, szombat, 21:14:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Iraasod idooszeruu - mai idook aallandoan felmeruuloo probleemaja - baatran mondhatjuk s kituunooen, szerkesztetted szeeleskoruu, sokretuu oldalrool eredoo tanulmaanyokat tuukrooz.
Een is raa kellett eebredjek - a leepcsoo-fordulooban izzadva lihegtem, ez eebresztette bennem "hohoo, pajtikaam! nem vagy te kissee kooveerke?"
Aztaan - aamiitva magam, orvosok segiitssegeet keertem, allapiitsaak meg "vajjon mitool hiizom!?" .. miutaan hypofiizis rendellenesseegnek veelteek, hazakuuldtek (kaptam valamifeele mellekvese muukoodeest szabaalyzo borjuumirigy kivonatot) ....
De amikor otthon jool bevacsoraaztam, belemhasiitott: "Ne aaltasdd magad tovaabb!.. valaki csak attol hiizik, amit megeszik!"
Ez segittett! - csodaak nincsenek! ... Kooszonom, hogy iraasodat olvasva, az emleekeztet erre...
Ps. Nooi szezpsegideaalok keerdeeseeben veelemeenyem : (Faludi-Villonbool ideezve) "...Platon egy veen szamaar..." |
|
|
|
|
|
Re: (Túl)súlyprobléma, avagy életünk megkeserítője (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Február 12, vasárnap, 17:03:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Köszönöm írásod. Azt hiszem, megtaláltam a relytély kulcsát. Az a szép, aki hasonlít a fiatalokra, és a győztesekre. Régebben a győztesek, mivel győztek, volt mit enniük bőséggel, és ezért ez meg is látszott rajtuk. Ezért olyanok a régi festmények. Ma a győztes nők vagy sportolók, vagy média, ( film ) sztárok, akik hasonlítani akarnak a győztesekre, akik a sportban győztek. A fiatalság pedig mint jelző korfüggő, nyilván a csecsemők is fiatalok, és ezzel meg lehetett ideologizálni a hasonló idomokat. Általánosságban, senkit nem érdekel, hogy Te hogy nézel ki. Mindenki csak arra gondol, vajon ő hogy néz ki. Ezzel a kör bezárult. De ez azt hiszem igaz. A gyakorlatban pedig, Te nagyon, nagyon jól nézel ki. Ez van. Szavalni is igazán tudsz? Örülj magadnak. Mindenkinek ezt javaslom. Üdv: cs |
|
|
|
|
|
Re: (Túl)súlyprobléma, avagy életünk megkeserítője (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Február 12, vasárnap, 19:37:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon aktuális az írásod! 1978-ig (hú, nem ma volt) nem voltak súlygondjaim. Mindig 70 alatt voltam. Egészségügyi okok miatt le kellett szoknom a bagóról. Egyik napról a másikra. Azóta ugyan életben maradtam, de átrangsoroltam pufóka-ufókába. Most is dolgozom az ügyön, s ki tudja talán ezt már a szögosztásig gyűrni kell... HI! |
|
|
|
|
|
Re: (Túl)súlyprobléma, avagy életünk megkeserítője (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Február 12, vasárnap, 20:02:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Audrey!
Írásod aktuálisabb nem is lehetne. Nagyon nehéz ma a túlsúllyal együtt élni, mert mindenhonnan azt súlykolják belénk, hogy ha nem vagy vékony akkor biztos beteg vagy. Zabálsz, nincs akaraterőd, a sok ilyesztgetéstől amit betegség formályában osztanak az emberre, előbb utóbb biztos ha más nem, depressziós leszek.
Még ha az ember párja is tesz erre egy lapáttal, nos akkor kész, az önbecsülés szintje eléri a béka hátsó nemesebbik felének szintjét.
Szerintem nem a súly számít, hanem az arányok. Igazán nem a sovány nő a szép és a kövér csúnya. Szerintem az a szép aki arányos, harmonikus testtel és arccal van megáldva. Ha kicsit gömbölyűbb, de meg van mindene, ahogy mondani szokták, szerintem százszor vonzóbb lehet nőiessége egy férfi számára, mint egy csontos piszkafa. A vékony nő pedig akkor harmonikus, ha kicsi és filigram, kecses. persze hozzáteszem szerintem.
Írásod érdekel, olvasód leszek...:))))
Szeretettel Anna |
|
|
|
|
|
Re: (Túl)súlyprobléma, avagy életünk megkeserítője (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: Február 12, vasárnap, 20:09:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Még a végén lassan divatba jövök. :))))))))))))
De félre a tréfával. Lefogyni egyszerűen az egészségünk miatt kell. Nem érdekel a divat, de az elhízás éveket vesz el az életemből. Az már más, hogy lefogyni szinte lehetetlen, főleg ha valakinek a hormonháztartása is megbolondul. Tornáztam én világ életemben, és csak nagyobb lettem tőle. De a küzdelmet nem adom fel. Leszek én még vékonyabb...vagy nem.:))))))))))))) |
|
|
|
|
|
Re: (Túl)súlyprobléma, avagy életünk megkeserítője (Pontok: 1)
- szkallas Ideje: Február 12, vasárnap, 20:57:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Uujab hozzaaszoolaaasomat egy jaateekos gondolat keletette : mivel toobben - iiraasod aktualitaasaat , komolysaagaat senki le nem kicsinylette de toobben feelkomolyan irtaak ide hsz-uuket.
Hasonloo modorban : Cseppet sem kell aggoodnod fogyookuura miatt, HA! a rengeteg - meeg valaszolatlanuul maradt veelmenyeket magvaalaszolod!???.... leviszi ( fooloosnek keepzelt) suulytoobbletedet... komoly munka vaalaszolni az oosszegyuultekre |
|
|
|
|
|
Re: (Túl)súlyprobléma, avagy életünk megkeserítője (Pontok: 1)
- soman (soman@vodafone.hu) Ideje: Február 13, hétfő, 20:05:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Az első lépés saját boldogságunkhoz, hogy szeressük önmagunkat. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, el kell fogadnunk külsőnket. Ha vágyálmunk eltér a tükörben tapasztaltaktól, akkor kezdődnek a bajok. Valóban majdnem minden testi baj forrása lelki problémákból adódik.
Ezért kellene a legelsőnek lenni, hogy megbékéljünk önmagunkkal, szeressük önmagunkat.
Egyébként az ország tetemes része elhízott, túlsúlyos. Mindez a roppantúl egészségtelen táplálkozásból és életmódból adódik. Tudatosan tesszük tönkre önmagunkat. Csak nevetni tudok azon, mikor valaki panaszkodik, hogy nem eszik semmit, mégis csak hízik. Ugyan már! Nem fogyókúrázni kell, hanem gyökeresen megváltoztatni a helytelen étrendi szokásokat, természetessé téve a mindennapi mozgást.
A megtisztulás folyamata a méregtelenítéssel kezdődik. És itt most abba is hagyom, mert mindjárt eltérek a tárgytól. |
|
|
|
|
|
Re: (Túl)súlyprobléma, avagy életünk megkeserítője (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: Február 16, csütörtök, 09:06:16
(Adatok | Üzenet küldése) | Tetszett, igényes, jó írás!
Nekem nem voltak soha problémáim a súlyommal, de úgy gondolom, hogy a testesebb emberek vidámabb természetűek, és jobb barátok, barátnők. Kissé elcsépelt, hogy mindenkiben lakozik valami szép, csak meg kell találni, de szerintem ez tényleg így van. A kóros soványság és kövérség ellen természetesen tenni kell! |
|
|
|
|
|
|
