[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 349
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 349


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Gondolatok - a középkorról
Faun

A középkor embere zárt közösségekben élt, félt mindentől, ugyanakkor mai szemmel hihetetlen rendszeresség jellemezte.


Elöljáróban leszögezem: imádom a középkort. Csodálom azt a tudást, azt a miliőt, amely a katedrálisokat létrehozta, amely életre hívta a templomos lovagrendet, ahol nagy célok, nagy távolságok és maximális érzelmek voltak. Óriási erdők hatalmas titkokat rejtettek, az éjszaka titokzatos volt és a természet ismeretlen mélységei hihetetlen legendákat hívtak elő.

Ha a középkorról beszélünk, felejtsétek el azokat a sztereotip fogalmakat, amelyek mindannyiunk fejében gyerekkora óta élnek (sötét, barbár stb.). Ezeket a reneszánsz gondolkodói találták ki, megkülönböztetve magukat azoktól a koroktól, amelyek nem ismerték azt a fajta nyitottságot, amelyet ők már napi élményként éltek meg.

A középkor embere zárt közösségekben élt, félt mindentől, ugyanakkor mai szemmel hihetetlen rendszeresség jellemezte. Mindennek és mindenkinek meg volt az ideje és a helye. A halálról például tudták és megértették – ellentétben a mai kor emberével -, hogy nem büntetés, hanem törvény.
A társadalom mai szemmel szigorú kasztosodása nem öncél volt, hanem egymásra épülő téglák. A laboratores-bellatores-oratores (, azaz a dolgozók-harcosok-imádkozók) egymás felettiségét – amely a hűbéri láncban is megnyilvánult – nem egymás kihasználása, hanem az jellemezte, hogy – bármily hihetetlen – mindegyik tégla vagy ha úgy tetszik láncszem függött a másiktól. Mivel a pénz használata csak a középkor későbbi időszakában jelent meg (az ún. érett középkorban), a természetbeni juttatások alapvető fontossággal bírtak.
A földesúrnak juttatott kilenced, az egyháznak juttatott tized (dézsma), illetve az egyéb szolgáltatások (pl. ajándék), tulajdonképpen annak a megfizetése volt, hogy a földesúr magánhadseregével megvédte mindazokat, akik a földjén éltek.

Ebben az időben még a királyok sem rendelkeztek állandó udvarral, így az év nagy részét az töltötte ki, hogy szórt birtoktestei között folyamatosan utazgatott állandó kísérőivel, akik (illetve akiknek a leszármazottai) majd később az udvar fő tisztségviselői lesznek
Ti dolgoztok nekünk, mi megvédünk benneteket, ők viszont imádkoznak értünk, hogy harcainkban Isten vezesse kardunkat. Talán így lehetne legjobban jellemezni, ha egy lovag szemszögéből vizsgálnánk a társadalmat. Megvédeni a gyengét, tisztelni az erősebbet, mindenkiben meglátni a szenvedő Krisztust, ezek olyan alapvető élményei a középkor emberének lelkivilágának, amelyek mai szemmel emberfeletti teljesítményekre bírták őket. Minden pillanatban érezni Isten nagyságát és érezni az ember kicsinységét, - nos ez ma is látható a gótikus katedrálisok csúcsíveiben.
Az individuum ebből következően nem bírt jelentőséggel, hiszen minden tettük nem földi létük kicsinysége, hanem Isten nagysága felé irányult. Ha megnézünk egy középkori festményt, nem látjuk rajta az alkotó szignóját, hiszen művében nem önnön teljesítményének nagysága, hanem Isten felé irányuló figyelme és szeretete kellett, hogy tükröződjön benne.

Mivel hitük szerint Isten életük minden lépését figyeli, ezért a bűnös tettek elkövetését is Isten büntetése követi, ezért volt oly fontos minden esetben a bűnbánat és ennek többféle fizikai megjelenési formája. A Misszió c. filmből ismert kép, a templom padlóján arccal lefelé fekvő, karjai két oldalt kinyújtó, mintegy a keresztre feszített Krisztust imitáló ember alakja talán a legenyhébb bűnbánati forma volt.
Ennél lényegesebben nagyobb hatású, de a középkori Európa viszonyait ismerve jóval veszélyesebb bűnbánati formák közül talán a zarándoklat volt a legnépszerűbb. Ellátogatni a ma is létező zarándokúton Santiagó de Compostellába, Szt. Jakab sírjához vagy Rómába, Szt. Péter sírjához, netán Jeruzsálembe-nos ezek mai szemmel is nagy hatású tettek, főleg annak fényében, hogy a középkori ember látómezeje nem nagyon terjedt túl szűkebb pátriája (faluja) határain.

A ma érzéketlen viszonyaihoz képest, visszatekintve a középkor inkább tűnik egyfajta aranykornak, mintsem sötét és élhetetlen világnak. Ha hozzáveszem civilizációs értékeinket, melyek valóban kényelmesebbé tették életünket, még akkor sem hagyhat nyugodni minket a kétely, hogy az a világ sok tekintetben kevéssé volt vaskor, mint a mai.

Eme rövid- és reményeim szerint vitaindító- eszmefuttatás végén hadd jegyezzem még meg, hogy számomra a középkor szellemi vívmányai úgy hatnak, amely nélkül mai életünk nem is létezhetne.
A továbbgondolkodáshoz kívánok mindenkinek sok jó gondolatot!
Várom véleményeteket!
Ideje: Július 02, vasárnap, 16:39:42 - fullextra

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Dolgozat

"Gondolatok - a középkorról" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Gondolatok - a középkorról (Pontok: 1)
- szerzs2 Ideje: Július 02, vasárnap, 20:24:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kemény téma!
Sok érték maradt a középkorból...de azért nem szabad elfelejtenünk az Inkvizició tetteit, mellyek több ezer ártatlan embert küldött a halálba.

Az amiért én mégis csodálom azt a kort: az a teljes elfogadása a hitnek, és az a szerint való életre törekvés.

Nekem is a kedvenc történelmi korszakom a középkor.
Mert annyi művészt, épületet, mondhatni csodát adott az utókornak...,hogy talán eggyik utána vagy előtte létező korszak meg sem közelíthette.
Rengeteg még a feltáratlan titok...



Re: Gondolatok - a középkorról (Pontok: 1)
- Silur Ideje: Július 03, hétfő, 16:02:26
(Adatok | Üzenet küldése)
Az egész egy nagy humbug. Templomos lovagok? Nagy célok, érzelmek? Érezték, hogy kell nekik mások földje. Mi a fenét kerestek 1240 tájékán a svédek és a németek Novgorodnál? És nem sokkal előtte a mi II. Andrásunk meg Jeruzsálemnek királya lett? Röhej. De legalább van például Szent Margitunk. Inkább ne lenne.
A mai és minden kor barbár, ahol halomra öldösik az embereket. Persze az ókorban is hódítottak, és a kínzás bevett gyakorlat volt, a fent említett inkvizíció meg aztán továbbfejlesztette az efféle metódusokat, bevezették a tortúrát, stb.
Az ókor valamiért kedvesebb, talán mert belengi a régmúlt misztikus fátyla.
Az igazi katedrálisok Gízában vannak.



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds