| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Egy kiállítás képei... |
|
zsuzsuzsu
 |
Égővörös virágok ágaskodnak, lágyan hullámzik az úszómedence kék vize, s hogy a szem megnyugodjék, örökzöld sövény zárja el a kilátást a külvilág elől. |
Már másodszor járok itt, s mindig újabb meglepetéseket tartogat ez a ház...Égővörös virágok ágaskodnak, lágyan hullámzik az úszómedence kék vize, s hogy a szem megnyugodjék, örökzöld sövény zárja el a kilátást a külvilág elől. Hosszan nyúlik el a ház, mondanám kisebb kastély, így mindenre jut bőven hely. Most fedezem fel a grillezőt, s a mellette nyújtozkodó asztal, székek nyári vacsorákat idézhetnek fel a látogatóban.
Remek helyet találtam a kilátásra, épp az ablakot tisztítom. Innen valóban mindent jól láthatok... Olyan tiszta a ház, az ablak, mint nálunk ünnepnapokkon... Régóta élek Dél-Franciaországban, de ilyen gondosan felépített, berendezett házat talán még sohasem láttam. Két személy lakja, a gyerekek már "kierpültek"... S ahogy munkához látok - mert azért mégis mindent áttisztítok, nem csak a kezem jár, hanem az agyam is...
" S most mit kezdesz az iskoláiddal?" - jut eszembe egyik ismerősöm kissé csípős megjegyzése. Továbblapozok. Magamban ismét azt válaszolom neki, hogy talán ez segít, hogy most valami mást csináljak. Nem véletlenül jó Montpellier levegője, a tenger mellett fekszik, s nincs ipara. Ha pedig nincs ipara, külkereskedelme sincs. Leszámítva a bortermelő szektort - a Föld egyik legnagyobb bortermelő vidéke, de dimbes-dombos tája miatt kis családi birtokokra osztódik, melyeknek nem kell egy teljes személy külkereskedelemre . Tehát ez elmarad. Mást kell most csinálnom.
Talán ismert, hogy Franciaország ezen vidékén a legnagyobb szinte a munkanélküliek száma. Még az itt született, vérbeli délvidékeik is kénytelenek sokszor várost váltani, s felmenni északra - minden belső tiltakozásuk ellenére - mivel a két országrész között óriási ,- enyhe szóval élve - nézeteltérések vannak. Mondhatnám úgy is, hogy nem szeretik egymást. Mégis menni kell. Mit várjak tehát én ?
S ha mégis, valamit várnék hogy oldjam meg azokat a problémákat, melyek most körülvesznek....? Melyek egyébként általános társadalmi kérdésként merülnek fel minden nőnek: család vagy karrier? Ha nem is nevezném karriernek azt, ha az ember enni akar. De nálam nemcsak erről van szó. Hogy dolgozzak, ha csak néhány órám marad, mert egyik gyemekem beteg?
S egyátalán? Mit tehet az ember, ha nem rajta múlik a változtatás?
A változtatás? Ha nem választhat, legfejebb aközött, hogy otthon marad és azt a néhány órát, mely marad, elszomorkodja, vagy elmegy és takarít?
S közben eszembe jut egy felirat, melyet nyolc éven keresztül olvastam az iskolapadokból: " Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes".... Csak szépen, a sarkokat is. S közben játszok. Mint kislánykoromban... Persze, nekünk gyerekeknek is segíteni kellett otthon. S azt játszottam, hogy a kékpöttyös bögrék /fiúk/ szerelmesek a narancspöttösökbe /lányokba/.... Így szinte kérték, hogy tegyem őket párba, egymás mellé. Most azt játszom, hogy minden sarok szemrehányóan néz rám, ha véletlen kihagynám egyiküket. Jó játék...
- Kér valamit? - szakítja meg gondolataimat a Ház Asszonya, egyébként nagyon kedves idős hölgy. - Egy kávét, - akarom válaszolni automatikusan, majdnem elfelejtem, hogy nem vendégségben vagyok...- Nem, nem köszönöm... - s közben arra gondolok, hogy nemsokára otthon leszek. Majd otthon, de jó lesz!
Egyébként is: ha jól belegondolok, nincs is nagy baj. Persze, hogy nem ez az életcélom, de most ezt csinálom. Mennyien, de mennyien vannak nálam sokkal borzasztóbb helyzetben...
Mindketten nagyot hallanak, s egymásnak kiabálnak, én is hallom.
...- Istenem! Nem kérek én ilyen palotát, ha megöregszem / ha mégis adsz, nem bánom.../, csak adj kérlek egy nagyothalló férjet / ha nem az, mégjobb.../, akivel kiabálhatunk egymásnak.... Egyébként veszek egy kiskutyát. De most munkára. Látom, hogy ismét nagy vihar készül, s minden ablakot kezdhetek előlről a jövő héten.
Az égővörös virágok mintha bátoritóan mosolyognának rám: - Nem baj, legalább lesz munkád!.....
Kobrehel Zsuzsanna
Montpellier, 2006. október
|
Ideje: Október 12, csütörtök, 18:22:00 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Egy kiállítás képei..." | Belépés/Regisztráció | 22 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Egy kiállítás képei... (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Október 12, csütörtök, 20:00:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Zsuzsa sokmindent meg kell csinálnia az embernek, hogy életben maradjon. És sosem kell szégyellni semmit. Csak példaként mondom el, hogy volt olyan Biatlon VB, ahová kevés volt a csapat pénze, így itthon kellett volna hagyni egy emberemet. Utazott. Olyan áron, hogy én mint hivatalos edző, hajnal 5-kor keltem reggelit csinálni, rohantam a rajtszámokért, a fiúk terítettek, a lányok mosogattak, verseny, rohantam ebédet főzni, délután edzés, rohanás vacsorát főzni, technikai értekezlet és nem kellett ringatni. Viszont így megspóroltuk a plusz egy főt. Ma is ezt tenném. |
|
|
|
|
|
Re: Egy kiállítás képei... (Pontok: 1)
- Emerick Ideje: Október 12, csütörtök, 21:52:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Örülök, ha egyre jobban tudod magad érezni! Én azt mondom, az sem baj, ha a tudásodhoz képest "egyszerűbb" munkát kell végezned. Lesz amúgy előbb-utóbb párod is, eben biztos vagyok. Az idő pedig megmarad valamilyen formában a gyerekhez is, no meg itt vagyunk mi is, Fullosok, hogy támogassunk, ha szükséges! Veled vagyunk!
Köszönjük az írásodat!
Emerick/Imi |
|
|
|
|
|
Re: Egy kiállítás képei... (Pontok: 1)
- Móka Ideje: Október 12, csütörtök, 21:59:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Zsuzsókám, egy bögre, meg egy bögre- az két bögre...és a munka nemesít, még ha akármilyen is.Én is jártam takarítani, máskor meg tanítottam,agronómus létemre.De mindig jól éreztem magam, ha másokért tehetek valamit.Te is ilyen vagy és ennek nagyon örvendek.Ölellek. |
|
|
|
|
|
Re: Egy kiállítás képei... (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Október 12, csütörtök, 22:18:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Csókolom a kezed.
fTJ |
|
|
|
|
|
Re: Egy kiállítás képei... (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: Október 13, péntek, 09:07:42
(Adatok | Üzenet küldése) | | Neked ilyeneket kellene írnod. Talán egy riportsorozat, ahogy egy külfödre szakadt "hazánklánya" látja ott a helyzetet, a sorsát...(?) Beküldhetnéd egy újságba is... nem árt a mellékes... :))) Az egész tetszett, kerek! :) |
|
|
|
|
|
Re: Egy kiállítás képei... (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: Október 13, péntek, 15:45:40
(Adatok | Üzenet küldése) | Remek írás, Zsuzsikám :)
Légy szíves máskor is írni ;) |
|
|
|
|
|
Re: Egy kiállítás képei... (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Október 13, péntek, 18:17:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Én is, mint az égővöröd rózsák ! |
|
|
|
|
|
Re: Egy kiállítás képei... (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Október 13, péntek, 22:14:53
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Megfigyelted már, hogy míg jár a kezed és automatikusan tesz-vesz, addig a képzeleted teljesen más világokban jár? Meg hát, hisz erről szólt a bögrés sztori is! :)
Különben semmiféle munka nem szégyen! --- azért a kávét, azt lehet, hogy elfogadhattad volna. Talán csak barátkozni akart - s ha őszintén, azt engedni kell. Ki tudja kivel, kikkel sodor így össze az élet? Köszönet az írásodért (és gratulálok a győzelmedhez is! - csak kicsit besűrítettem a hetemet)! Ölellek! |
|
|
|
|
|
Re: Egy kiállítás képei... (Pontok: 1)
- hyspan Ideje: Október 14, szombat, 02:51:38
(Adatok | Üzenet küldése) | | "A munka nemesít!" - emelem hát nemlétező kalapom előtted nemes Zsu, mert feltalálod magad, s megoldod a problémát! |
|
|
|
|
|
Re: Egy kiállítás képei... (Pontok: 1)
- blue Ideje: Október 15, vasárnap, 20:08:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szia Zsuzsi! Nagyon jó a cikked. Dolgozni, lassan mindegy, hogy mit csak legyen munka. Én a betegségem miatt nem dolgozom, sokat vagyok az orvosoknál, ha lenne rá lehetőségem elmennék valahová, de itthon az egészséges embert is lapátra teszik, nemhogy egy beteg embert alkalmaznának négy órában.
Amikor álmodozunk az olyan jó, senki sem veszi eltőlünk.
szeretettel ölellek: gaby |
|
|
|
|
|
|
