[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 208
Tag: 0
Rejtve: 1
Összesen: 209


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Érted szól a harang...
Audrey

„... minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”
/John Donne/


„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”
/John Donne/


Régebben sehogy sem fért a fejembe, miért választotta Hemingway regénye bevezetőjének a fenti idézetet, mint ahogy az sem, mit is akart tulajdonképpen a 17. századi angol költő ezzel mondani. Nem értettem, miért is számítana nekem, ha a világ másik felén meghal egy ember? Hiszen halnak meg sokan, nap mint nap. Ez az élet rendje. És mivel a világon mindig többen születnek, mint ahányan meghalnak, valójában nem leszünk kevesebb…

Ma már másképpen értelmezem. Meg kell arra érni, hogy az ember ama bizonyos lépcsőfokokon egyre feljebb és feljebb léphessen. Valakinek egyetlen élet is elég, és van, akinek száz élet is kevés a tanulásra. A tapasztalatot nem szerezzük ingyen. Megszenvedünk minden egyes kockakőért, amellyel utunkat rakjuk le lépésről lépésre. Mindenkinek van egy sajátja, amit végig kell járnia az üdvözülésért, és ez nem pusztán vallási kérdés. Ez olyan törvényszerűség, mint az Erő, amely a bolygókat a pályájukon tartja, vagy amely csillagok születését, illetve halálát okozza. Ez is egyfajta evolúció, a lélek evolúciója, amely azáltal, hogy földi testbe születésekor sorsfeladata determinálódott, ezen küldetések teljesítése révén kerül egyre közelebb és közelebb Teremtőjéhez.

Parányi részecskék vagyunk, amelyek kilökődtek a nagy egészből, s elveszítve a tökéletesség harmonikus egyensúlyát, sebzett állatként rángatózunk az Univerzum végtelen hálójában. A részecske még kisebb alkotórészekre bomlik a fizika törvényszerűségei szerint, és azok még kisebbekre. Máskor meg összeállnak egésszé, és egyre bonyolultabb rendszereket alkotnak. Mindezt maguktól? Olyan intelligens volna az anyag? Vagy inkább valami előlünk rejtett törvényszerűségnek engedelmeskedve viselkedik így.

De a hatalmas Világegyetem sem tesz másképp. Azt mondják róla: tágul. Na de a végtelenségig? Mi az a végtelen? Én azon elméletet osztom, miszerint a nagy Ősrobbanás adta kezdő lendület hajtja, űzi a bolygókat, csillagokat, naprendszereket, tejútrendszereket, galaxisokat egyre távolabb egymástól, egészen addig, amíg ez az energia tart. Akár egy láthatatlan gumiháló, amit feszítek, egyre feszítek, de egy bizonyos határ után tovább már nem feszíthető. Egyszer csak visszarántja a kiindulópontja, és az égitestek, amelyek egykor még távolodtak, most közeledni fognak egymáshoz, egészen addig, amíg egyetlen pontban nem egyesülnek újra, mint a kezdetek kezdetén. Pontosan ugyanaz történik tehát a parányi részecskével, mint a hatalmas Univerzummal. Egyetlen pontban találkoznak, ami azt jelenti, hogy a végtelenül kicsi valahol azonos a végtelenül naggyal. Közös metszetük a pont, a kiindulás, a kezdet.

Ha magát az atomot tekintjük, részecskéinek mérete és a köztük lévő távolság aránya a világűr méreteit képezik le. Tehát az atom részecskéje szemszögéből végtelenül nagy. Számunkra meg végtelenül kicsi. Valójában mindegy, hogy melyik szemszögből nézzük, a végtelen fogalmán a hangsúly. A „végtelen” felfoghatatlan számunkra, akár időt, akár teret értünk alatta. De csak azért, mert mi végesek vagyunk időben és térben is. Amennyiben különálló részekként fogjuk fel magunkat. Mert mi is történik velünk, ha a lélek evolúciós lépcsőit mind megjártuk? Visszatalálunk egyszer mind, igen, a Teremtőhöz, hogy egyesüljünk benne s általa. Ahogy a részecskék is visszatalálnak egymáshoz, és összekapcsolódnak egységes egészet alkotva. Majd kilökődnek megint a Világegyetem örök körforgását fenntartó törvények szerint.

Örökkévalóságunk záloga tehát nem bennünk, individualizált lényekben rejlik, hanem Mindannyiunkban együtt, ami alatt nem csak az emberi lényeket kell érteni, hanem minden élőlényt, és minden élettelent, minden anyagit, és minden nem anyagit, minden létezőt, és minden nem létezőt egyaránt. Együtt vagyunk a része annak a hatalmas nagy egységnek, amelynek a határai számunkra felfoghatatlanok, és ebben mi csak apró részecskék vagyunk. Olyan ez kicsit, mintha a testünk sejtjei gondolkodni tudnának, és azt hinnék magukról, hogy különálló „szigetek” mind, és egymástól függetlenül léteznek, és mit érdekli az egyik sejtet, ha elpusztul a másik, hiszen ő tovább él. Holott létük csak egy sokkal magasabb szerveződési forma létezését szolgálja, mondjuk egy szövetét, a szövet a szervét, a szerv a szervrendszerét, és így tovább. A sor végén valahol van egy emberi test. A szív sem gondolhatja úgy, hogy ő most csak önmagától és önmagáért dobog. Őt is szolgálják, mint ahogy ő is kiszolgál egy magasabb szintű létezőt.

Miért gondolná hát az ember balgán, hogy ő csak úgy saját magáért születik, él és hal? Hiszem, hogy a részei vagyunk csak egy nagyobb és intelligensebb egységnek, ezért mi emberek nem vagyunk egymástól függetlenek, sem elszigeteltek. Tér és idő van közöttünk, ami elválaszt, de tér és idő – Einstein szerint is – pusztán illúzió. Egyek vagyunk mindannyian, ezért ha születik, ha távozik közülünk valaki, igenis mindannyiunkat érint. Kevesebbek leszünk minden egyes halállal. A többes szám nem is helyénvaló: csak EGY van. És mi mind az az EGY vagyunk. Te is és én is. Ha bántasz engem, magadat bántod, és fordítva. Ha magamra hagysz, Te magad is magányos leszel.
Ezért hát nem lényeges, kiért szól az a bizonyos harang. Bárkiért szólhat. Mindig Teérted szól az.



Ideje: Január 18, csütörtök, 09:32:01 - fullextra

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Anomáliák térben és időben

"Érted szól a harang..." | Belépés/Regisztráció | 9 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Érted szól a harang... (Pontok: 1)
- prayer Ideje: Január 18, csütörtök, 10:31:32
(Adatok | Üzenet küldése)
Kedves Audrey! Volt idő, amikor ilyen elméletekért máglyára itélték a gondolkodót. És volt, amikor ezekért, tudósnak számítottak. Mára Kiindulópontja lehet magasabb célok elérésében... Nézeteddel osztozom.



Re: Érted szól a harang... (Pontok: 1)
- Móka Ideje: Január 18, csütörtök, 13:47:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Olvastalak...nagyon jó megközelítés.



Re: Érted szól a harang... (Pontok: 1)
- kerlac Ideje: Január 18, csütörtök, 15:52:49
(Adatok | Üzenet küldése)
Nagyjából egyetértek az írásoddal. Pici kételyem csak a gumiháló-elmélettel kapcsolatban van. A Világegyetem tágulásának modelljét olyanok dolgozták ki, akiknek -a tudomány eddigi története szerint- az elmélete nem fog fönnmaradni. Amit a tudomány állít, azt előbb-utóbb a tudomány megcáfolja. Vagyis a Világegyetem örök törvényszerűségében aligha lehet pillér.



Re: Érted szól a harang... (Pontok: 1)
- kepe Ideje: Január 19, péntek, 20:40:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Számomra teljesen nyílvánvaló,hogy az emberek folyamatosan kapcsolatban vannak egymással,állandó az együttműködés,az információcsere. Az igazi mozgatóerők bár bennünk vannak,de szinte egyáltalán nem tudatosak. Ha az ember szervezete nem jelezne,nem ennénk,nem innánk,még pislogni is elfelejtenénk. Most viszont azt az énünket tesszük a fő helyre,aki ilyen összefüggések szerint képtelen működni,így jól működtetni is. Azt az énünket nyomjuk el (ami lehetetlen egyébként,csak az arányok tolódhatnak el,a harmónia billenhet meg) aki az idő-tér világán kívül esik,így a csak kizárólagosan abban a rendszerben működhető kapcsolattartás,információcsere is elzáródik olykor,a kivetített világon pedig mindez sebet ejt. Ezért aztán nem csak az visszavonhatatlan kár,ha valaki meghal idő előtt,hanem az is,ha nem így fogjuk fel,illetve ennek a mélységét nem értjük meg,mert ez automatikusan a részekre való koncentráltságot jelzi. Igazából azonban egyik sem veszélyes,mert mindig mindennek van még mélyebb értelme.



Re: Érted szól a harang... (Pontok: 1)
- pacal2 (pacal2@freemail.hu) Ideje: Január 20, szombat, 13:42:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)

Kedves Adrienn! az írással egyetértek, de Kerlac szavaival is!
Jó volt olvasni!
pacal(Laci)



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.28 Seconds