[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLTÜKÖR 11
Várjuk az ajánlásokat




FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: ZevMark88
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9073

Most jelen:
Látogató: 23
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 24

Jelen:


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Barátok Verslista honlaja
· 2: magyarirodalom.lap.hu
· 3: Hegedűs Csaba honlapja
· 4: Orbia
· 5: Fényfa
· 6: Olvasás lap.hu
· 7: Haász Irén weblapja
· 8: Egy lélek csillan
· 9: Sidaversei
· 10: kortársirodalom.lap.hu
· 11: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 12: haiku.lap.hu
· 13: Péter Erika honlapja
· 14: vers zene.lap.hu
· 15: SOmannák
· 16: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 17: Ararát
· 18: Zsefy Zsanett
· 19: A Hegy - NeMo blogja
· 20: Wendler Mária portál

cheap cigarettes sorry.
Költészet, verstan


Előszó:
(Mire jó a versírás?) Aligha akad olyan ember, aki ne próbálta volna még élményeit versben megfogalmazni.


Mint ahogy olykor, valami okból, az ember rajzol, énekel, táncol, gyurmából kiformál valamit, társaságban előad egy történetet, utánoz valakit. Esetleg nem is különösebben figyel oda, mit csinál: csak úgy dúdol magában, firkál, kenyérbelet gyúrogat, eljátszik szavak váratlan egybecsengésével, ritmusával.
Vagyis azt, amit úgynevezett művészetként befogadni, élvezni szoktunk, fogyasztani tanulunk meg - a zenét, költészetet, képzőművészetet és a többit -, gyakran, gyakrabban, mint hinnénk, alkotó módon gyakoroljuk.
Mindennapjainkban a művészet kifejezőeszközeit, legalábbis egyes elemeit használjuk. Ne térjünk ki most arra, hogy ebből lesz-e a magas művészet, vagy épp fordítva, az szivárog bele életünkbe. Nem valószínű, hogy ilyen egyszerű és végletes volna művészet és mindennapi élet kapcsolata. Az azonban bizonyos, hogy a műélvezet nem választható el teljesen az alkotó művészi tevékenységtől, és hogy a művészet egyik haszna éppen ebben kereshető. Mégis a művészetek alkotó művelését csak kevesen tanulják. Vannak ugyan, akik zongoraórára, balettra, képzőművészeti stúdiókba járnak, később esetleg a Zeneakadémián, Balettintézetben, Képzőművészeti Főiskolán képezik tovább magukat, ott sajátítják el a művészetek mesterségbeli fortélyait. Akit azonban az irodalom érdekel, aki verset ír: az bölcsész lesz - és tanul irodalomtörténetet, irodalomelméletet; olyasmit azonban alig, amitől verset jobban tudna írni.

Az irodalom körül ugyanis kialakult az idők folyamán egy bizonyos félreértés. Voltaképpen nagyon is természetes és gyakran termékeny félreértés ez, mely az irodalmi műalkotásnak abból a tulajdonságából fakad, hogy nyelvben létezik. Az írói mű nyelvből hozza létre, nyelven fejezi ki önmagát; bizonyos értelemben anyaga és eszköze a nyelv. Márpedig egy nyelven legalább (ti. az anyanyelvén) mindenki beszél, képes nyelvtanilag helyes mondatokat alkotni, ezáltal közölni gondolatait, érzéseit. Könnyen eshetünk abba a tévedésbe, hogy gondolataink, érzéseink irodalmi szándékú közlése már irodalom is, hiszen az írói műalkotás anyagát-eszközét, a nyelvet nem kell külön fáradsággal megtanulnunk, az adott, azt tudjuk.
Tévedés azonban azt hinnünk, hogy pusztán azért, mert képesek vagyunk nyelvi eszközökkel közölni dolgokat, képesek vagyunk mindjárt műalkotásokat is létrehozni. Az általában föl sem merül, hogy élményeinket megfelelő előképzettség nélkül zenei kompozíciókban mondjuk el. Félig öntudatlan dúdolgatásainkat a legritkábban jut eszünkbe szonátaformává kidolgozni. Jóval több szerelmes önti érzéseit maga gyártotta versbe, mint ahány megpróbálja a szeretett lény vonásait portrén, festményen megörökíteni. Elfogadjuk ugyanis, hogy a muzsika, a rajz fogásait meg kell tanulni - írni azonban mindenki tud. Többnyire azt is elfogadjuk, hogy aki elsajátította ezeknek a művészeteknek a mesterségbeli elemeit, elmélyültebben képes élvezni a nagy alkotók produkcióit. Az irodalommal némileg itt is más a helyzet.

Az irodalom kapcsán lényegesen könnyebb "öntörvényű alkotóerőről" beszélni. Az írásművészet, a költészet mesterségbeli fortélyait nagyobb titok övezi, hiszen nem tanítják olyan nyilvánosan, mint más művészeti ágakéit. Ez nem mindig volt így: hosszú évszázadokon át oktattak olyan tárgyakat, amelyek az írásművészet fejlesztését szolgálták.
A régi diákok külön tantárgyként tanulták a poétika, stilisztika, retorika tudományát. És tananyag volt a verstan is, sőt maga a versírás. Amint a festőnövendékeknek ma is festeniük kell, a zeneszerzést tanulóknak komponálniuk. Megadott feladatokat kell végrehajtaniuk- hogyan másként tanulhatnák meg a szakmát. Csokonai Vitéz Mihály számos nagy versének, a Zsugori uramnak, a Konstantinápolynak, Az álomnak. Az estvének első változata, csírája iskolai házi feladatnak készült.
Igaz, a versírás gyakoroltatásának igen egyszerű célja volt. Mint Julow Viktor írja: -E kötelező versfaragás célja a formák beidegzése volt, ami természetesen sivár formalizmust eredményezett (...). A majdani falusi lelkészeket, rektorokat készítette elő egyik hivatásbeli tisztük: rigmusok (köszöntők, lakodalmi versek, halotti búcsúztatók) írására" Persze nemcsak falusi lelkészek, hanem valódi költők is írtjak ilyesmiket - pénzért. Csokonai nagyszabású filozófiai költeménye a lélek halhatatlanságáról, a Halotti versek is így született: felkérésre, fizetségért.
Természetesen nem minden megbízásból, pénzért írt vers lett remekmű, és korántsem csak megbízásból írtak a költők. Jószerivel épp Csokonai volt az utolsó jelentős költő, aki komolyan vett ilyen feladatokat. De a költészetnek kétségkívül létezett ez a szerepe is.
Ennek a szerepnek a betöltéséhez teremtő ihlet nem kellett, csupán mesterségbeli jártasság. A művészi alkotófolyamat megítélésében új szempontokat történetileg a polgári társadalom kialakulása hozott. A művészet társadalmi megrendelése bonyolultabb formát öltött. Jellemző adat, amit Molnár Antal A zenetörténet szelleme című könyvében közöl: hogy Mozartnak udvari hangversenymesterként a szolgák asztalánál volt ebédnél a helye, Beethovent ellenben alig néhány évvel később maguk közé ültették az arisztokraták.

Azt jelenti ez a változás, hogy a megrendelésre dolgozó, XIX. század előtti művész a megrendelő ízlését elégítette ki. A megrendelés egyszeri alkalomra szólt. A modern értelemben vett művészt nem magánszemélyek egyedi megbízásai tartják el. Ha a társadalom elfogadja művésznek, el is tartja: a megrendelés egy életre szól. Megbízást kap a művész, a zenész, a költő szerepének betöltésére. Magyarországon Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály voltak ennek az új költőszerepnek az első képviselői.

Mit jelentett ez az írói mesterségre nézve? Bizonnyal kevesebb megkötöttséget. A költőnek nem kellett többé oly közvetlenül kiszolgálnia a megrendelő ízlését. Nem véletlen, hogy éppen ekkor, a romantika korában kezdtek kísérletezni a költők a szabadverssel. Ha a költő teremtő géniusz, akkor feladata nem meglévő szabályok helyes (és találékony) alkalmazásában áll, feladata nem az imitáció, hanem ellenkezőleg: a szabad szellem és képzelet alkotóerejének eredeti felhasználása.
Közkeletű vélemény szerint a szabályok akadályozzák, megkötik a művészt alkotóerejének szabad érvényesítésében. Akármi volt is e tekintetben az írók-költők álláspontja, az írásmesterségre oktatás lassan kiszorult az iskolai tananyagból. (Ritka kivételként említhető Négyesy László híres szemináriuma századunk elején: olyan későbbi formavirtuózok látogatták az órákat, mint Babits Mihály, Kosztolányi Dezső.
Az elmúlt évtizedekben Lator László pesti bölcsészkari szemináriumain lehetett a mesterség fortélyait elsajátítani.) De végsősoron a költészet mesterségbeli fogásai a céh titkává lettek. Ugyanakkor feltűnő, hogy titkos törvénytudásukat milyen bőven kamatoztatják azok a költők is - Vörösmartytól Weöresig -, akiknek látnoki képzelete a legszabadabban szárnyal.
Valami okának mégiscsak kell lennie, ha a költők sokezer év óta ilyen kitartóan ragaszkodnak a magukra kényszerített kötöttségekhez. A világlíra elsöprő többsége kötött versformákban íródott, szigorú szabályok szerint. De hát Beethoven Ötödik szimfóniájának c-moll hangneme nem jelent-e éppoly súlyos megkötöttséget, mint a Szózat jambikus lejtése?
A műalkotás különös képződmény; a szabályok rendszere, amelyhez igazodik, nem börtöne, hanem lényegének része. Csokonai Vitéz Mihály Tartózkodó kérelem című verse címével együtt harmincnyolc szóból áll. Terjedelme véges. Kiterjedése mégsem az: ha újraolvassuk, ha kívülről megtanuljuk, és akárhányszor újramondjuk, mindig más lesz, mindig változik. Ez a véges számú szóból összeállított nyelvi konstrukció a végtelenség érzetét kelti. Hangulatunk, állapotunk, életkorunk, tudásunk, tapasztalatunk változásaival együtt változik. Eközben véges számú elemei kipreparálhatok: megszámolhatjuk a vers szavait, verslábait, sorait, strófáit, mondattani elemeit, költői képeit, jelzőit, hasonlatait. A végtelenség, a szinte szerves változékonyság illúzióját minden műalkotás sűrítéssel éri el. A véges számú elemek oly módon kapcsolódnak egymáshoz (és egymás kapcsolódásaihoz), hogy az új és új síkokkal, rétegekkel növeli a mű terét. Új és új értelmezési lehetőségeket kínál.

Természetesen nem kell a vers megértéséhez minden poétikai, stilisztikai, retorikai, verstani, líratörténeti, kultúrtörténeti összetevőjét a legapróbb részletekig ismerni. Talán nem is lehet. Sőt, azt sem állíthatjuk, hogy a költő gondosan és tudatosan mérlegel minden hatáskeltő elemet, mielőtt helyére teszi. Még tovább menve, ahogyan Nemes Nagy Ágnes írja egy esszéjében: -...a verset nem merítik ki tartalmi vagy formai jellemzői. Marad benne valami, amitől verssé lesz, s amit - úgy gondolom - pszichikai létünk nem ismert tartományaiból tép ki magának. A vers sugárzóképességét ismert anyagai nem indokolják. Ezért olyan érdekes vizsgálati anyag a vers." Valószínű, hogy a vers ismeretlen sugárzását jobban érzékeli az, aki ismert elemeinek működését mélyebben érti.
Amikor az ember verset olvas (zenét hallgat, festményt szemlél), eleve és önként belehelyezkedik a művészi közlés szabályrendszerébe. Valahogy úgy - most egy művészeten kívüli (bár ha az ókori görögökre gondolunk, attól nem is olyan távol álló) tevékenységből, a sportból véve a példát -, ahogyan a futball-, a kosárlabda-mérkőzés nézőjének ismernie kell a szabályokat, hogy élvezni tudja a játékot. Máskülönben csak rohangáló embereket lát, akik hol odaadják, hol elveszik egymástól a labdát, időnként megállnak, és egyikük oldalról dob, néha pedig örömükben egymás nyakába ugrálnak. A játék feszültségéből, dinamikájából kétségkívül a legtájékozatlanabb néző is érzékel valamit, de hol van attól, hogy értékeljen egy szép cselt, ügyes indítást. Ugyanígy fosztja meg magát a versélménytől, aki egy költői szövegben a szavaknak csak elsődleges, szótári értelmét látja (mit sem tudva például a metaforikus síkról), aki ritmusalkotó tényezőket figyelmen kívül hagyva prózaként olvassa a költeményt.

Belátható tehát, hogy költőre és olvasóra egyaránt vonatkoznak olyan szabályok, amelyek elismerése nélkül a mű megalkotása, illetve befogadása lehetetlenné válna. Képzeljünk egy szimfóniát, amit olyan szerző komponált, aki soha nem hallott szolfézsről, összhangzattanról, hangszereléstanról, ellenpontról, formatanról stb.; esetleg olyan művészek előadásában, akik egyetlen óráig sem képeztették magukat hegedű-, oboajátékból. (Nem tévesztendő össze ez az eset azzal, ha a máskülönben kitűnően képzett művész produkciója abból áll, hogy egy rádió keresőgombját csavargatja pódiumon, vagy épp három percig mozdulatlanul ül zongorája előtt.)
Ez az elképzelt "mű" annak szélsőséges esetét példázná, amikor a művész semmiféle szabályok kötöttségének nem engedelmeskedik. És képzeljük el azt a helyzetet, hogy bemegyünk a színházba, és hirtelen nem értjük, a festett díszletek között miért hadonászik láthatóan életlen játékkarddal két ember, miért csinál az egyik úgy, mintha leszúrták volna, és főleg miért borul rá zokogást mímelve egy nő, ha ő is tudja, hogy nem halt meg? Ez a helyzet annak szélsőséges esetét példázná, amikor a befogadó nem hajlandó alávetni magát a művészet szabályainak.
Ha azonban elfogadjuk a művészet feltételeit, mindjárt nem lesz olyan érthetetlen, hogy költők sokasága veti papírra verssorok ezreit, és soha egy szótagot nem tévesztenek. Hogy Vörösmartynak, Aranynak, Babitsnak, József Attilának, Weöres Sándornak mindig kijön a jambus, a daktilus. Mindjárt nem olyan meglepő, hogy nekik kötött formában érkezik az "ihlet". Ehhez persze tudatosítani kell, hogy az írás folyamat. Az olvasó már csak az elkészült művet látja, és- főleg, hogyha hajlik az ihletett költői teremtő tevékenység misztifikálására - nem gondol arra, milyen hosszú, lassú munka végeredménye a műalkotás. A költők alkotói módszere sokféle. Van, aki magában hordja ki a verseit, és leírni valóban egy pillanat műve - csakhogy addigra esetleg hosszú hónapok, évek érlelése van mögötte. Más költők vázlatokat készítenek: Vajda János nem egy versét először prózában fogalmazta meg, ebből az alapanyagból alakította ki a költeményt.
Tanulságos dolog ebből a szempontból belelapozni egyes költők verseinek kritikai kiadásába. Kiderül, hogy József Attila olyan verseit is, mint a Kései sirató, a Nagyon fáj, amelyekben oly elemi mélységekből fakad föl a fájdalom, mekkora műgonddal csiszolta, javította; egy-egy soruk nemritkán három-négy változat után találta meg végső formáját. A költői alkotás folyamat: javítás, átszerkesztés, átírás során jut el az alkotó a végleges megfogalmazáshoz.
Gondoljuk csak el, gyakran hányszor nekifutunk egy magánlevél megírásának, hány változatban készítjük el, mire postára adjuk! Hogyne lenne versével hasonlóképpen a költő, aki mégiscsak ércnél maradandóbb megfogalmazásra törekszik !

Ez a könyv a versírás mesterségbeli elemei közül a verstan elsajátításához kíván segítséget nyújtani. Nem elméleti, hanem gyakorlati elsajátításában: verstani összefoglalót és gyakorlatokat tartalmaz. Szűk szelete ez a költészeti szakmának, illenék megindokolni, miért éppen erre esett a választás. Mindenekelőtt a vers "ismert anyagai" közül ez mérhető a legpontosabban. Ugyanakkor a korábban kifejtett okok miatt ismerete fokozatosan háttérbe szorult. Pedig könnyű belátni, hogy a kötött formák verstanának ismerete nélkül ezeket a kötött formákat még felrúgni sem lehet. Arról nem is szólva, hogy valamirevaló költő tudja, mikor milyen formát használ, és nem azért ír szabadverset, mert nem tud mást. Mondhatnánk úgy is, szabadsága éppen a szabad választásban áll, hogy tehát nincsen belekényszerítve a szabad vers mégoly képlékeny kereteibe.

Hogy a versértés terén mit jelent a verstan ismerete, szemléltesse Pilinszky János kétsoros verse, az Életfogytiglan: "Az ágy közös. / A párna nem." A vers két sora az emberi kapcsolatok tragikumát fogalmazza meg - a testi egymásra találás sem oldja fel a szellem metafizikai magányát. Életfogytiglan arra ítéltettünk, hogy magunkba zárva éljünk. A vers metrikai megkomponáltsága épp ezt a cellamagányt, börtönlétet fejezi ki a maga sajátos eszközeivel. Mindkét sor két jambusból áll: a kétszer két jambus jelöli ki az önnön magányába zárt emberi létezés négyzetes celláját, terét. Ebben a ritmikai cellában a két sor négy-négy szótagja úgy kopog, mint a faltól falig föl-alá járkáló fogoly lépései: oda: "Az ágy közös", vissza: "A párna nem". Pilinszky verse többet hallgat el, mint amennyit verbálisan közöl, de közlendőjének súlyos részét hordozza ez a nyelven kívüli (de nyelvhez kötődő) metrikai megoldás.

A verstani gyakorlatok legfeljebb közvetett módon vezetnek át a költészet egyéb megtanulható elemeihez. A gyakorlatok egy része elősegítheti, hogy a tanuló némi jártasságot szerezzen - átírás, átfogalmazás által - a verssor, versszak megszerkesztésében. Egyes feladatok a szóválasztás finomításához, az egységes hangvétel kialakításához is segítséget nyújtanak. Az elsődleges cél azonban a verstani alapismeretek begyakoroltatása. A könyv kizárólag kötött formákkal foglalkozik: a magyar költészetben használatos ütemhangsúlyos, időmértékes, illetve a kettő együttes meglétéből fakadó szimultán mértékrendszerekkel. A gyakorlatok három nehézségi fok szerint épülnek egymásra. A három mértékrendszert előbb fel kell tudni ismerni, egymástól jól elkülöníteni, ezután következnek a verselési készséget fejlesztő különféle feladatok (sorkiegészítés, verssorok, versszakok rekonstrukciója). Végül idézetek szabad átalakítása, megadott témára, ritmusképletre történő versírás során a tanuló az alkotó munka közelébe jut. Itt kell megjegyezni, hogy a hiányos idézetek kiegészítésekor nem a költő eredeti megoldásának kitalálása a cél, hanem olyan változat költése, amely metrikailag és értelmileg (valamint lehetőség szerint hangulatilag is) odaillő. Az időmértékes idézetek átírása hangsúlyos, a hangsúlyos idézetek átírása időmértékes versbe meglehetős leleményességet kíván - ezek voltaképpen versfordítási feladatok, csak épp magyarról magyar nyelvre.

Minden idézet magyar költő eredeti műve. Válogatásukkor két szempont vezérelt. Mivel a gyakorlatok afféle példatárként is szolgálnak, népszerű versek részletei is megtalálhatók közöttük. Másrészt kevéssé ismert szerzők kevéssé ismert alkotásait is felhasználtuk, hogy a magyar líra ritkábban olvasott műveire is ráirányítsuk a figyelmet. Nem minden példa tökéletes verstanilag. A szabályostól való eltérésre azonban tanulságos odafigyelni: hiszen a gyakorlati költészet nem az elméleti verstanból születik, hanem épp fordítva: a verstan vonja le szabályait a költészet gyakorlatából.

A könyv végén mutató közli az egyes versidézetek pontos adatait (a költő nevét, a vers címét és az idézett sorok sorszámát), közli továbbá a kiegészítő gyakorlatok hiányzó szövegrészeit. A hiányzó rész néhol egy szó, néhol több. A tanuló annyi szót írjon a maga változatában, amennyit jónak ítél, természetesen az adott versmértéken belül maradva. Megjegyzendő még, hogy a mozaikgyakorlatoknál valamennyi szó kis kezdőbetűvel van megadva, a megoldásban azonban a helyesírási szabályoknak megfelelően kell a versmondatokat leírni.




Megjegyzés: Ez a tartalom a: GNU Free Documentation License védelme alatt áll.
Forrás: A Wikikönyvek, a szabad elektronikus könyvtár. http://www.wikibooks.org/
Ideje: Január 18, csütörtök, 08:37:54 - fullextra

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Irodalom tudástár

"Költészet, verstan" | Belépés/Regisztráció | 10 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Költészet, verstan (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Január 18, csütörtök, 09:03:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Bölcs dolog volt feltenni ezt az írást. Teljes mértékben egyetértek vele.
Én, személy szerint, tudom, hogy nem vagyok nagy ász, de egyszer, nem is rég , egy kritikus azt mondta nekem: "Csak maradjon ilyen tiszta, és őszinte Erika, amilyen eddig volt. Nem baj, ha hibázik. Adja önmagát. Nehogy fertőzést kapjon valamelyik irányzattól! " -Remélem- ígértem neki.



Re: Költészet, verstan (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Január 18, csütörtök, 09:43:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Boldogan olvastam! Várom a folytatást!



Re: Költészet, verstan (Pontok: 1)
- soman (soman1@citromail.hu) Ideje: Január 18, csütörtök, 10:07:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Akár igényes dolgozat lehetne önmagában is a könyv bevezetője.
Először visszahőköltem a hosszúságától, de aztán nem bírtam abbahagyni az olvasást, egyik sor rántott magával a másikba.
Magából a cikkből hiányolom a könyv szerzőjének és a címének a feltüntetését.



Re: Költészet, verstan (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: Január 18, csütörtök, 14:14:35
(Adatok | Üzenet küldése)
Egy kis adalék, amit tegnap és ma be is küldtem a Fullextrának:
: Gondolatok a vers(elés)ről - I. [www.osservatorioletterario.net]
: Gondolatok a vers(elés)ről - II. [www.osservatorioletterario.net]



Re: Költészet, verstan (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: Január 19, péntek, 04:01:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Remek, csak gyüljenek a sok cikkek, amiből tanulhatunk!!Köszi neked is, hogy próbálsz segíteni a mi kis amatőr lelkünknek, hogy jobb, igényesebb versek születhessenek!!:))
Zsuzsi



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.12 Seconds
pharmacy online