Küzdőtér |
|
|
|
|
Költészet, verstan 2. rész. |
|
|
Előszó:
Verstani összefoglaló
Költészet, vers, ritmus.
Versrendszerek a magyar költészetben.
A költészet körüli fogalmak terén meglehetős sokféleség uralkodik.
|
A köznyelvben gyakran szinonimaként használunk olyan szavakat, mint költemény
és vers, líra és költészet. Ráadásul a költészeti kézikönyvek sem
egységesek, mindegyik saját felfogása szerint értelmezi fogalmukat. Így tehát
rögtön annak tisztázása, hogy mi a vers, komoly nehézségekbe ütközik. Minthogy a verstan tudománya a verssel, annak szabályszerűségeivel, törvényeivel
foglalkozik, mégis szükséges valamiféle rendszerezést adni.
A líra műfaji
fogalom, a három nagy irodalmi műnem - líra, dráma, epika - egyike.
A költészet
nem műfaji fogalom, mibenléte legalábbis nem egyértelműen az.
Újabban általánosabb
vélemény szerint a költészet körébe olyan szépirodalmi alkotások
tartoznak, amelyeknek szövegére különlegesen magas fokú intenzitás, sűrítettség
jellemző. Ezt a sajátos sűrítettséget többféle formai-szerkezeti elem
alkalmazásával lehet elérni. A költészet szigorúan szakmai értelemben ezért
tágabb kategória, mint a líra: létezik drámai költemény is. És tágabb,
ha más szempontból is, mint a vers: létezik ugyanis prózaköltemény.
A vers
fogalma szintén nem kötődik műfajhoz, sőt, nem csak szépirodalmi szöveg
lehet verses. Vers lehet a reklámszöveg, versben lehet megfogalmazni a
matematikai feladványt, verssé lehet alakítani az osztálynévsort.
A vers
jellemzője hogy szövege a szótagokig lebontva ritmikus. A verset tehát a szótag
szintjén is érvényesülő nyelvi ritmus teszi verssé. Ez a nyelvi ritmus nem
egyezik meg feltétlenül az értelmi beszédritmussal: egy verses szöveg
elvont ritmikai képletének, szakszóval a metrumnak (magyarul mértéknek)
nincs közvetlen kapcsolata a vers tartalmi jelentésével. (Más kérdés, hogy
maga a metrum hordozhat valamiféle jelentést.) Amikor skandálva olvasunk egy
verset, teljesen el kell tekintenünk a szöveg értelmétől.
Újabb fogalom
merül föl itt: a ritmusé.
A ritmus általános értelemben valamilyen
folyamat szabályos idő-vagy térbeli tagolódása. Lényege, szerint összemérhető
(hasonló vagy azonos) elemek szabályszerű ismétlődése, rendszeres visszatérése.
A rendszeres visszatérés hullámzása, lüktetése kelti ritmusélményünket.
Irodalmi művekben nagyon sokféle ritmustényező lehetséges. Egy regényben,
drámában ritmikusan ismétlődhet valamely eleme a cselekménynek, ismétlődhet
egy stilisztikai, nyelvtani alakzat, ismétlődhet egy gondolat. A prózának is
lehet ritmusa. A versritmus alapegysége azonban a szótag. Tudományos
szempontból a szótag mibenlétének megnyugtató meghatározása még nem született
meg. Minthogy a szótag a versritmus alapegysége, a verstannak mégiscsak szüksége
van valami biztos definícióra. Lehet, hogy egy ilyen meghatározás nyelvészetileg
finomítható, verstanilag azonban jól használhatónak kell lennie. A szótag
verstani értelemben a szó kisebb egysége.
A magyar nyelv szavainak szótagjában
mindig van egy (és nem több) magánhangzó. Nyelvünk szavai annyi szótagra
tagolhatok, ahány magánhangzó van bennük. A magánhangzó önmagában is szótagot
alkothat. A magánhangzóhoz azonban egy szótagon belül általában mássalhangzók
is kapcsolódnak, a magánhangzó előtti és utáni helyzetben is. Az olyan szótagot,
amely magánhangzóra végződik, nyílt szótagnak, az olyant, amely mássalhangzóra
végződik, zárt szótagnak nevezzük.
Tudni kell ehhez, hogy a szótagolás
szabályai szerint két magánhangzó között akárhány mássalhangzó áll,
mindig csak egy megy át a következő szótagba: "fe-hér", "asz-tal",
"föld-re". A "fehér" szó első szótagja eszerint nyílt, az "asztal",
"földre" szó első szótagja zárt. Az a kérdés,
hogy a szótagnak miféle olyan mérhető tulajdonsága van, amely ritmusalkotó
tényező lehet.
A magyar költészetben használt verselési rendszerek a szótagnak
két ilyen tulajdonságát hasznosítják.
Az egyik ritmusalkotó tényező,
hogy a szavak egyes szótagjaira nem egyforma hangsúly esik. A magyar nyelvben
például minden szó első szótagjának kiejtésekor a hangképző szervek
izomzatát nagyobb erővel működtetjük: az egy szótagos viszonyszók (kérdő-,
kötőszók stb.) kivételével minden magyar szónak az első szótagja hangsúlyos.
A többi, kisebb izomerővel képzett szótag hangsúlytalan. A hangsúlyos szótagok
verstani jelölése: 'x, a hangsúlytalanoké: x.
A magyar verselésben használt
másik ritmusalkotó tényező a szótagok időértékének különbözőségén
alapul. Időértéküket tekintve egyes szótagok hosszabbak, mások rövidebbek.
A magyar nyelv hangrendszere jól elkülöníti egymástól a rövid és hosszú
magánhangzókat. A magánhangzó rövidsége, illetve hosszúsága azonban önmagában
nem elegendő egy szótag rövidségének, illetve hosszúságának meghatározásához,
ha a szótagban mássalhangzók is vannak.
Könnyű belátni, hogy a mássalhangzók
kiejtése is időt vesz igénybe, több mássalhangzót hosszabb idő alatt ejtünk
ki, mint kevesebbet. Egy szótag hosszabb, ha hosszú magánhangzó van benne,
vagy ha magánhangzója rövid, de a szótag zárt, tehát szótagon belül követi
egy vagy több mássalhangzó. Rövid a szótag, ha a benne lévő magánhangzó
rövid, és a szótag nyílt, tehát szótagon belül nem követi mássalhangzó.
Ha tehát egy szótaghatáron mássalhangzó-torlódás van, a torlódást megelőző
szótag mindenképpen hosszú akkor is, ha rövid a magánhangzója: az "asztal",
"ost-rom" szavak első szótagja hosszú.
Fontos
gyakorlati tudnivaló, hogy a vers sorokra tagolódik (maga a vers szó a latin
versus, a.m. "barázda", "sor" származéka). A szótagok időértékére
épülő verselési rendszerben a rövid és a hosszú szótagok számításánál
a szóhatárnak csak nagyon ritkán van szerepe, a szótagok verstani szempontból
nem szó-, hanem ritmikus soralkotó tényezők: a verssor egyetlen folyamatnak
tekintendő, melynek ritmusát nem akasztják meg értelmi szóhatárok.
Weöres
Sándornak ebben a sorában: "Oly szomorú, ha nemes fát tép ki a szél gyökerestől",
az oly azért számít hosszú szótagnak, mert a következő szó (szomorú) szókezdő
mássalhangzója miatt zárt szótaggá válik, akárcsak a nemes szó második
szótagja a fát szókezdő f-je miatt.
Verstani ritmusképletekben a hosszú szótag
jele —, a rövid szótagé U. Előfordulhat, hogy egy adott helyen közömbös,
hosszú vagy rövid szótag áll. Ennek jelölése U_ vagy U-; mindig az a jel
van alul, amelyik gyakrabban szokott előfordulni az adott képletben.
A magyar
szavak viszonylag ritkán kezdődnek mássalhangzó-torlódással. Az ilyen
szavak esetében azonban mégis jelentősége van a szóhatárnak: ha nyílt szótag
előzi meg, a mássalhangzó-torlódásból akkor sem kerül át mássalhangzó
a megelőző szótagba, tehát rövid marad.
Például a "te drága", "a prizma" szókapcsolatok ritmusképlete: u-u.
A szótagok hangsúlyviszonyaira
épülő verselésben a ritmust a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos
váltakozása adja. Ez a hangsúlyos verselés. A hangsúlyos verselésnek többféle
típusa létezik, a magyar költészet az ütemhangsúlyos versrendszert használja.
A szótagok időértékének viszonyaira épülő verselésben a ritmust a hosszú
és rövid szótag szabályos váltakozása adja. Ez az időmértékes verselés.
Természetszerűen adódik, hogy ha a magyar nyelv képes e két, egymástól
eltérő ritmuselv megvalósítására, akkor az ütemhangsúlyos és időmértékes
ritmuselv egy versen belül, egyszerre is érvényesülhet. Ennek egyik formája,
hogy egy-egy rövid szótagot hangsúlytalan, egy-egy hosszú szótagot hangsúlyos
szótag helyettesít, és megfordítva.
Nemritkán az is előfordul, hogy egy
vers maradéktalanul megfelel mindkét versrendszer követelményeinek. Ezt a
kevert verselési módot nevezzük szimultán verselésnek. Itt kell
megjegyezni, hogy a vers konkrét ritmikai megvalósulása gyakran módosít az
ideális, elvont metrikai képleten, a metrumon.
A költő formába kényszeríti
a nyelvet, és eközben olykor, hogy művészi célját elérje, áthágja a
szabályokat. A jó költő azonban mindig tudja, hogy mikor miért lazít a zárt
forma kötöttségein.
Megemlítendő, hogy a különféle verstanok eltérő
neveket adtak a verselési rendszereknek. Az elnevezések általában felfogásbeli
különbségeket takarnak. Az ütemhangsúlyos verselést szokás magyaros, népies,
ősi, nemzeti, hangsúlyos néven nevezni. Az időmértékes formákat olykor jövevény-,
vendégformák cím alatt tárgyalják. Ezek az elnevezések történeti
szempontúak, szemben az imént fölvázolt felosztással, amely elnevezéseiben
is a ritmuselvek hangtani sajátosságait tükrözi.
Egyes verstanok különválasztják
- történetileg helyesen - a görög-római (deákos) időmértékes verset az
úgynevezett nyugat-európai (rímes-időmértékes) verstől. A kettő eredeti
formájában valóban nem azonos ritmuselveken nyugszik.
Az angol, német,
francia, orosz stb. költészet verselése (minden eltérésük ellenére)
megegyezik abban, hogy az időmértékes verselésre emlékeztető képleteket
hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakoztatásával hozza létre. A
magyar költők azonban, amikor e nyugat-európai versformákat — a szonettet,
a tercinát és más formákat — magyarul csinálják meg, valódi időmértéket
használnak.
Mind az ütemhangsúlyos, mind az időmértékes versformák fölismerésében
nehézséget okozhat a határozott névelők hangsúly-, illetve időértéke, főleg
a XX. század előtti költészetben. Az egyébként hangsúlytalan névelő ütemhangsúlyos
versben, ütemkezdő helyzetben hangsúlyt kaphat: "A magyarok istenére esküszünk"
(Petőfi).
Körülbelül a múlt század közepéig az a névelő mássalhangzó
előtti helyzetben hosszúnak számított az időmértékes versben: "Honfi,
mit ér epedő kebel a romok ormán" (Kölcsey). Ennek oka az, hogy a határozott
névelő az az mutató névmásból alakult ki, s a versnyelv "emlékezett"
a lekopott, z hangra, amelynek megléte egykor hosszú időértéket teremtett.
Ez a tartalom a: GNU Free Documentation License védelme alatt áll. Forrás: A Wikikönyvek, a szabad elektronikus könyvtár. http://www.wikibooks.org/
|
Ideje: Január 19, péntek, 19:41:02 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
|
|
|
|
|
"Költészet, verstan 2. rész." | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Költészet, verstan 2. rész. (Pontok: 1) - veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Január 19, péntek, 20:23:42 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Érdemes olvasgatni ezt a "könyv"et! Köszönet, hogy idehoztad nekünk! :) |
|
|
|
|
|
Re: Költészet, verstan 2. rész. (Pontok: 1) - zsuka49 Ideje: Január 20, szombat, 09:05:05 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Jó ez nagyon Attila, remek kis kigyűjtés.!!:)
El is mentem magamnak, összegyűjtöm az ilyen tanulságos kis írásokat egy helyen!
Jöhet még, hogy teljes legyen a gyűjteményem!!:)))
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: Költészet, verstan 2. rész. (Pontok: 1) - Joska Ideje: December 03, hétfő, 11:14:16 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) |
Talán egy röpke gondolatot írnék ide. A verstan azért tan mert megtanulható, a költészet nem, mert művészet és arra születni kell. Kevés a költők között a József Attila, vagy Szabó Lőrinc.
Lénárd József
|
|
|
|
|
|
|