[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 213
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 213


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Filmélményeim: Tágra zárt szemek
Audrey

...egyetlen célja volt a felső tízezer bizarr szórakozási szokásait a film központi magját adó orgiajeleneten keresztül bemutatni.


Eredeti cím: Eyes wide shut – 1999
Rendezte: Stanley Kubrick






Kubrick nem sokkal a halála előtt fejezte be ezt a filmkritikusok körében is rendkívül vegyes érzelmeket kiváltó, a konzervatívabb amerikai közönség számára pedig leginkább tabunak számító témát boncolgató filmjét. Ahogy maga az alkotó soha életében nem kapott a nagyságához méltó elismerést, úgy legutolsó filmjét sem tüntették ki, holott egy éveken át tervezett, és különleges művészi gonddal megszerkesztett alkotásról van szó. Negatív kritikái – úgy gondolom - leginkább a meg nem értésből, vagy a rossz értelmezésből fakadnak. Egyes kritikák szerint ugyanis a rendezőnek egyetlen célja volt a film megalkotásával, hogy a felső tízezer bizarr szórakozási szokásait a film központi magját adó orgiajeleneten keresztül bemutassa, ezáltal megbotránkoztatva a prűd kisvárosi Amerikát. Én úgy vélem, a Tágra zárt szemek messze több annál.






A film alapjául szolgáló történet sem éppen új keletű: Arthur Schnitzler Traumnovelle címet viselő, a bécsi századfordulón játszódó regénye, amelynek színterét a forgatókönyvíró áttolta napjaink New Yorkjába. A főszereplők Alice és Bill Harford, akiket Tom Cruise és Nicole Kidman, Hollywood ünnepelt egykori sztár-házaspárja testesít meg, nem is akárhogy! A történet maga alig pár nap történéseit sűríti magába, de mégis mintha a filmben sokkal hosszabb idő telne el a kezdő és záró képkocka között. Talán azért, mert egész életre való tapasztalatot gyűjt a főhős röpke idő alatt az élet hamis és valódi értékeiről. Erről szól a film. Az alaptörténet elég egyszerű, egyetlen szálon fut, és Bill (Tom Cruise) szemszögéből mutatja be a látszólagos valóságot és ami mögötte van.

Bill egy jómódú manhattani háziorvos, aki hatalmas, impozáns lakásában szép feleségével és kislányukkal harmonikus, idilli kapcsolatban él. Legalábbis ez az első benyomás a házaspárról. Aztán mélyebben a dolgok mögé nézve szépen a felszínre óvakodnak mindazok a szexuális elfojtások, amelyek a legtöbb "konzervatív" házasságban jelen vannak. Egy rendkívül elegáns és sznob partin kezdődik minden, ahová Billt és feleségét meghívja a "felső tízezerbe" tartozó páciense (Ziegler), akiről azonban a filmben sem derül ki sokkal több. Ezen a partin aztán - részben az alkoholos befolyásoltság hatására - sorozatos kísértések teszik próbára a házaspár egymás iránti hűségét. Ezt követően a kezdő képsorokban bemutatott idillikus harmóniát felváltja valami erkölcsi széthullás. Alice másnap - egy füves cigi elszívása okozta bódulat közben - elmeséli szexuális fantáziáit egy idegen férfivel, és szemrehányást tesz a férjének, amiért ő nem osztja meg vele saját képzelgéseit. Bill-t rendkívül rosszul érinti felesége vallomása, miszerint gondolatban már megcsalta őt, és ennek hatására valamiféle revansként hagyja magát sodortatni az eseményekkel, és beveti magát a kísértésekkel teli éjszakába, ahol a szexualitás olyan szintjeit, és állati ösztönöktől vezérelt mélységeit tapasztalja meg, amiről eddig nem volt tudomása, vagy egyszerűen csak nem foglalkoztatta. Mindez az egész házasságát válságba sodorja, de a filmnek végül mégiscsak pozitív végkifejlete van.






A film szerkezete olyan, akár egy két felvonásos dráma, egyértelműen két részre van osztva. A nyitó kép emlékezetes: a vászon sötét, és egy keringő dallama hallatszik (Shostakovich: Jazz-szvit, 2. keringő), ami tulajdonképpen finom utalás is lehet a boldog békeidők Bécsét bemutató Schnitzler regényre. Aztán Alice-t mutatja a kamera, amint háttal áll, és ledobva magáról a ruháját, egy pillanatig meztelenül látszik, így jelenik meg a film központi magját alkotó kitárulkozás és nemiség. Az első rész közvetlenül a karácsonyi parti után a pár tükör előtti előjátékával zárul (alatta stílusosan Chris Isaac: Baby did a bad-bad thing c. száma megy), ami élesen elválasztja a film két nagy egységét. A második szakaszban a házaspár már egyáltalán nem él nemi életet. A következő felvonás a nyitó képsor reminiszcenciájaként megint a jól ismert Shostakovich-kreingő dallamával indul, és Hartford doktort láthatjuk, amint megérkezik a munkahelyére. A színházi függönyfelvonást stílszerűen a liftajtó szétnyílása helyettesíti. A film záró akkordja pedig, miután már Bill túl van az "életveszélyes" szex-körútján, és a házaspár is a további életüket meghatározó vallomásokon, és a karácsonyi bevásárlást végzik egy áruházban, Alice jelentőségteljes kijelentése, mégpedig egyetlen szó: "Fuck" ("baszni"), ami a házaspár újrainduló szerelmi életét hivatott kilátásba helyezni. A kép újra sötétre vált, és mintegy zárókeretet adva a történetnek, újra felhangzik a Jazz-szvit keringő dallama.






A rendező által használt filmnyelvi eszközök rendkívül sokszínűek a filmben. Kubrick az egész filmen végigvonultatva látványos színszimbolikát alkalmaz a történet szempontjából lényeges ellentétes minőségek jobb érzékeltetésére.
A nyitó képsor, ahogyan Alice vetkőzik, egy lesötétített, élénkpiros függönyökkel keretezett ablak előtt történik. Aztán a férjet látjuk, Hartford doktort, aki egy másik ablak előtt állva készülődik, ahonnan hűvös kék fény szűrődik be. Ez a két szín alkotja azt a szimbólumrendszert, ami végigvonul az egész filmen. A kék szín a józanság, a tisztaság, az erkölcs, a rend, a racionalitás, és önkontroll kifejezője (férfiprincípium: ezért is jelenik meg Bill környezetében gyakrabban a kék szín), míg a vörös szín az érzékiség, a testiség, a vágy, a sötét és mélyen gyökerező ösztönök szintjét sejteti (érdekes módon ezt mindig a Nőhöz és a nőiességhez kapcsolva, ami akár a bűn gyökerére való bibliai utalásként is felfogható). Ez a színdramaturgia zseniális módon kapcsolódik az éppen megjeleníteni kívánt tartalomhoz, és ennek megfelelően szinte minden képkockában fellelhető az egyik szín dominanciája.






Mikor indulás előtt a bébiszitter megdicséri Alice szépségét, egy hatalmas vörös kanapén ülve teszi ezt, és a partin, amikor a házigazda Ziegler mond valami hasonló bókot, a mellette álló felesége vörös ruhája adja meg ezt a színhátteret. De a partin zajló megkísértési jelentekben is nagyon szembetűnő a duális színtechnika alkalmazása. Amikor a (magyar származású! - ez érdekes egy amerikai filmben!) Sandor Szavost felfigyel a becsípett Alice-re, egy pillanatig elgondolkodva figyeli, majd amikor egy vörös ruhás nő elhalad előtte, akkor jut arra a döntésre, hogy egy szemtelen húzással vonja magára a nő figyelmét: Alice poharát elveszi, és megissza a pezsgőjét. Ez a lépés a kettejük között lezajló érzéki kaland kezdete (a piros szín tehát ezzel kapcsolódik össze), amely során Alice mindvégig kacérkodik a férfivel (különösen, hogy két szépség gyűrűjében látja a férjét), de végül mégsem enged Szavost meglehetősen lényegre törő ostromának. A másik oldalon Bill ismerkedése a modellekkel: amikor felfedezik múltjuk közös pontját, azzal mintegy legitimizálódik flörtjük, egy vörös ruhás felszolgáló halad el mellettük. A két szín kontrasztja a báli fürdőszoba-jelenetben a leghangsúlyosabb. Hartford doktor (Ziegler hívására) egy vörös kanapén fekvő, drog-túladagolástól öntudatlan prostituált (Mandy) segítségére siet. A kanapé fölött a falon egy nagyméretű akt látható: vörös virágmintás takarón fekvő nő, amely több képkockán keresztül is elég hangsúlyosan jelenik meg. Néhány vágással később a magához tért Mandyt látjuk, aki visszatérve a józanság és a hűvös racionalitás világába, már kék törülközőbe csavarva ül. A vörös hátterű akt már kikerült látóterünkből, helyette a kandalló kék sárkányai, illetve az ablakból beszűrődő kék fény lesz domináns.






A film csúcsjelenete a házaspár hálószobai vitája az estélyt követő éjszakán. A színek szerepe ismét hangsúlyos: Alice fekszik a vörös színű ágyneműn, Bill pedig ül az ágyon a kéken világító ajtónyílás előtt, miközben marihuánát szívnak. Különösen a nő adja át magát a drog élvezetének, erre utalnak a színek is. A verbális hatások is elég erőteljesek, Alice meglehetősen durva szókimondással provokálja a férjét, vajon lefeküdt-e előző éjjel azzal a két lánnyal. Bill ledöbben a kérdésen, és hangot ad értetlenségének. Aztán visszakérdez, hogy vajon mit akart Alice-től az a férfi, akivel táncolt. A vita annál a pontnál alakul ki, amikor Bill azt állítja, nem csoda, hogy Szavost le akart feküdni egy ilyen szép nővel. Erre Alice felpattan, párbeszédük egy időre ösztön és intellektus harcává stilizálódik, közben helyet is cserélnek, és most Alice alakja látszódik kék megvilágításban, Bill-t pedig a vörös ágynemű keretezi. Ettől a ponttól kezdve a nő áll a helyzet intellektuális magaslatán, és a férfi védekezni kényszerül. Alice ráébreszti Harfordot, hogy a hűségről és a női szexualitásról vallott eszméi mennyire kevéssé állják meg a helyüket a valóságban (Bill szerint a nők alkatilag nem hajlanak a hűtlenségre), és ekkor meséli el képzeletbeli kalandját egy idegennel, akit egy közös nyaralásuk során egy szállodában látott. Kidman rendkívüli alakítást nyújt, ahogyan a drog hatása alatt álló ember dekoncentrált mozgását és gesztusait megeleveníti, különösen, amikor Bill válaszától nevetőgörcsöt kap, majd elmeséli, hogyan kívánt meg őrülten egy vadidegen tengerésztisztet egyik nyaralásuk alkalmával. Ez az az ominózus vallomás, ami a további eseménysorozat elindítója, kiváltója.






Az egész film talán legfelkavaróbb része a kastélybeli, művészi módon megjelenített, sokat vitatott orgia-jelenet. Nem a szó szoros értelmében izgató, hanem sokkal inkább az ember lelkének legmélyén gyökerező, misztikum és titokzatosság (zárt ajtók világa) iránti kíváncsiságra gyakorol hatást. Nem explicit módon kerül benne kifejezésre a szexualitás maga, hanem rendkívül finom, alig láttató, mind inkább sejtető erotikus képek sorozatával. Harford, miután zongorista barátjától megtudja a felső tízezer titkos szexünnepélyének jelszavát és helyszínét, az előírt kámzsában és maszkban bebocsátást nyer az épületbe. (A jelszó - "Fidelio" - sokat sejtető, ironikus utalás az operára, amelyben szintén hamis személyazonosság mögé bújik a hősnő.)
A pazar, impozáns vidéki kastélyban zajló álarcos szaturnália képei festménybe illőek: a piros szőnyegek, kárpitok, a sejtelmes, sárgás fények, kísérteties maszkok a meztelen testekkel együtt Eugene Delacroix Sardanapal halála című képére emlékeztetnek. Harford belépését a kastélyba különleges, misztikus atmoszférát teremtő zene kíséri. Érdekes ez a zene, már csak a szakrális jellege és a latinra hasonlító nyelvezete miatt is; és a kör közepén álló, füstölőt tartó, piros kámzsába öltözött alak a hatalmas botjával valamiféle egyházi hatalmasság benyomását kelti. De az egész jelenetsor inkább egy titkos társaság tiltott beavatási szertartására emlékeztet. Amivel aztán furcsa ellentmondásba kerül az azt követő képsorokban jelenlévő nyilvános szexualitás.





Bill felfedezőútját a promiszkuitás kastélyában mindvégig baljós hangulat kíséri, amit a kísérteties velencei maszkok látványa és az aláfestő zene teremt meg. Ez egy olyan világ, ahol igazi arcát senki nem vállalja fel, csak álarcok mögül szemlélődve elégítik ki szexuális kíváncsiságukat. Elég bizarr és groteszk jelenetek sora tárul elénk, mindez Hartford szemszögéből, miközben végigvonul a kastély termein. De a meglehetősen lassú, "elemző" kameramozgás sajátos, elidegenítő effektusa nem éppen azt a célt szolgálja, hogy bármiféle nemi izgalmat keltsen fel a nézőben. Az egész filmre jellemző, hogy a nyíltan ábrázolt szexualitás ellenére sem érzéki, inkább a nemiség egyfajta intellektuális elemzése, ahogyan az az orvos Hartford szemüvegén keresztül látható. A színek itt is szimbolikus jelentéseket hordoznak, természetesen a vörös van túlsúlyban az érzéki epizódoknál, majd a főhős lebukását követő, bírósági tárgyaláshoz hasonló jelenetnél pedig inkább a kékes színbe áthajló sötét kámzsák dominálnak.

A zenét illetően is megfigyelhetők visszatérő motívumok, mikor a főhős az őrrel a nagyterem bejáratához ér, disszonáns, ijesztő zongorahangok szólalnak meg, s ez a félelmetes zene kíséri a démoni maszkok hatásos snittjeit is. A zene különben: Ligeti György Musica Ricerata II. című szerzeménye, ami később is feltűnik a filmben mint zenei vezérmotívum, mindig amikor Bill nyomozása során valami felidézi e rémisztő éjszaka emlékét.





A cím oximoronja önmagáért beszél, habár többféleképpen is értelmezhető. Egyrészt utal olyan szemekre, amik bár nyitva vannak, mégsem látnak semmit, mert nem is akarnak, mert olykor jobb nem látni, de kifejezheti azt az állapotot is, amikor a szemek felfogják, amit látnak, de az ember tudatilag igyekszik elhatárolódni a látottaktól. Harmadsorban pedig vonatkozhat az események álomszerűségére, mintha az egész valójában csak a főhős csukott szemhéja mögött történt volna meg.
Ami a film tartalmi mondanivalóját illeti, kicsit a "sok hűhó semmiért" kategória, különösen, ha belegondolunk, hogy a házaspár egyik tagja sem követett el tényleges hűtlenséget, legfeljebb csak a fantáziájuk világában utazgattak egy keveset, ami véleményem szerint megmosolyogtatóan prűddé és álszentté avanzsálja a házasságbéli hűségről - legalábbis az amerikai közönség körében - alkotott felfogást. De művészi szemszögből, és kidolgozottság tekintetében mindenképpen az évtized egyik legzseniálisabb alkotásáról van szó.





Forrás: Bella Tamás: Tágra zárt szemek – nyitott szemmel



*
Filmrészletek megtekinthetők: http://www.youtube.com/watch?v=Ra2F09Qre84
Ideje: Január 28, vasárnap, 19:21:04 - fullextra

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Film Színház Zene

"Filmélményeim: Tágra zárt szemek" | Belépés/Regisztráció | 16 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Filmélményeim: Tágra zárt szemek (Pontok: 1)
- pacal2 (pacal2@freemail.hu) Ideje: Január 28, vasárnap, 19:54:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Adrienn!
Érdekes, egyben katarktikus élmény lehetett a filmet látni!
Ha tehetem, én feltétlenül megnézem!
Köszi a szép ismertetést!

pacal(Laci)



Re: Filmélményeim: Tágra zárt szemek (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: Január 28, vasárnap, 21:09:24
(Adatok | Üzenet küldése)
Én nem láttam a filmet, de megnézem. Jó az ismertetés!



Re: Filmélményeim: Tágra zárt szemek (Pontok: 1)
- prayer Ideje: Január 28, vasárnap, 22:06:12
(Adatok | Üzenet küldése)
Kedves Audrey! Zseniális az ismertetőd! A filmet nem láttam, aztán mégis. Általad megismertem a színek jelentőségét a kapcsolatban. Felfedeztem magamban bizonyos elfolytottsági nyomokat, és filmkritikusi szájízed szerint, magvas beszéded változatos világát.



Re: Filmélményeim: Tágra zárt szemek (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Január 29, hétfő, 14:48:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Audrey!
Nagy élmény volt olvasni az írásod. Láttam a filmet, többször is. Nagy hatással volt rám akkor is. Most, olvasva ismertetődet, sok dolog számomra jobban érthető, jónéhány más szemszögből megvilágítva lett érdekes. Nekem, a filmművészet képvilágában nem annyira jártas embernek igazán jó volt olvasni írásodat. Annak idején a két színész, főleg Nicole Kidman játéka, egyénisége, szépsége ragadott meg, valamint a film választékos zenéje, és fényképezése.
Nagy örömmel, lelkesedéssel olvastam írásod! Kedvet adtál újra megnézni a filmet.
Üdv.: Péter



Re: Filmélményeim: Tágra zárt szemek (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Január 30, kedd, 00:18:16
(Adatok | Üzenet küldése)
Akit érdekel, itt bele tud kukkantani a film egy részletébe, történetesen a titokzatos beavatási szertartásba!!!

[url]http://www.youtube.com/watch?v=Ra2F09Qre84[/url]



Re: Filmélményeim: Tágra zárt szemek (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Január 30, kedd, 08:29:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Alapos, átfogó és érdekes írás. Kubrick az egyik kedvencem, így ez az ismertető nagyon érdekelt. Egyik érdekessége a filmnek, hogy nem 16:9 képátmérővel, hanem Full screen-ben (4.3) forgatta Kubrick ezt a filmet, mert több képi információt akart adni emem mozijának.



Re: Filmélményeim: Tágra zárt szemek (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Január 31, szerda, 15:53:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Örömmel olvastam ezt az elemzést, mert nekem is nagyon tetszett a film. Köszönet érte!



Re: Filmélményeim: Tágra zárt szemek (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: Február 01, csütörtök, 09:33:25
(Adatok | Üzenet küldése)
Valóban alapos ás átfogó írás, nagyon aprólékos útmutatásokkal, - annak ellenére szívesen olvastam, hogy maga a film nekem nem tetszett egy kicsit sem, de Kubrick munkásságát nagyra tartom.
És ahogy Bella Tamás is írta a Filmkultúrában: "Kubrick szuverén filmművészetének csupán egyetlen köze volt a divatokhoz: alkotásai időnként a szó szoros értelmében is iskolateremtőkké, filmes irányzatok kiindulópontjaivá váltak." És nagyon igaz, az is, amit Bella megállapít: "..a hetvenéves Kubrick töretlen szellemi frissességgel a kor ütőerén tartotta ujjait, és halála előtt olyan filmet alkotott, amely ha nem is elindítója, de – David Cronenberg Karambolja mellett – minden bizonnyal legfontosabb darabja az ezredvég és az új idők szexualitását boncoló áramlatnak."



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.33 Seconds