| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Adomák az irodalom világából - 1. |
|
mango
 |
Debrecenben ma is van Tímár utca és az egyik legnagyobb, és legismertebb belvárosi utca a Csapó utca. |
A magyar irodalom nem csak hihetetlenül értékes és csodálatra méltó, de rendkívül gazdag jóízű anekdotákban és sziporkázó történeteinek tárháza csaknem végtelen.
Van, akiről nem is gondolnánk, mennyire humoros, játékos kedvű ember volt, és mennyire szerette a vidámságot, - vagy éppen mennyire morózus és éppen ebből fakadóan szófukarsága és emberkerülése legendássá tette őt.
Most új sorozatot gondoltam ki, - és bár félve teszem, mert egy a sok közül (valljuk be férfiasan…) csúfosan megbukott: a Jókedvünk tele az első fellángolás után unalomba és érdektelenségbe fulladt, ami nem róható fel senki hibájának, sem a szösszenetek írójának, sem a Full olvasóközönségének, csupán azt kellett belátnom, hogy azzal a sorozattal fel kell hagynom. Ezt tettem.
Most itt van az adomázós sorozat, talán ez nagyobb érdeklődésre tarthat számot, - majd elválik. Ezt sem fogom erőltetni, és meglehet, ez az első és utolsó része ennek a „sorozatnak”.
Szándékaim szerint ezek a kis történetek emberi, egyéni vonásaikkal kiegészítik az irodalomtörténetből megismert írók, költők jellemrajzát, jó vagy éppen rigolyás természetükre is fókuszálva, és egyúttal az adott korral együtt, melyben éltek, közelebb szeretném őket hozni az olvasóhoz.
Egy könyvből szemezgetek, Bisztray Gyula munkája nyomán, - de előre jelzem, nem ragaszkodtam a könyv mondataihoz: magamon átszűrve, (mondhatni: mango-san), úgy adom közre ezeket az eseteket, történéseket, vagy csak egy-egy frappáns „sztorit”, ahogyan bennem lecsapódtak olvasás után.
Minden szentnek maga felé hajlik a keze.
Ezt a – látszólag nem idevágó – mondatot máris megmagyarázza az első adomázós cikk címe:
Debrecenben mindenki doktor…
Persze ezt sem szó szerint kell érteni, - mint ahogy a történetek hitelessége is lehet, hogy itt-ott túlszínezett, és a legenda tette tarkábbá, mint ahogy az valójában megtörtént: ez már nem kutatandó…
Sok irodalmi nagyságunk személye köthető a híres cívisvároshoz, amely város Buda után az én szívem csücske.
Ezt már annyiszor és olyan sok helyen leírtam, hogy talán már unalmassá vált, - de én hadd ragaszkodjak ahhoz, hogy ennek a kijelentésemnek mindig újabb és újabb nyomatékot adjak…
Most nem a nálam legelőkelőbb helyen trónoló, és túlszárnyalhatatlan debreceni Tóth Árpáddal kezdem az adomázást, hanem Csokonai Vitéz Mihállyal.
Róla, és az ő egyik nagytudományú professzoráról, Budai Ézsaiásról szól a történet.
Budai Ézsaiást minden debreceni ismeri, - és nem csak azért, mert utca is van róla elnevezve (és még ha éppen a debreceni Rendőrkapitányság épülete is áll ebben az utcában) – de mindenki számára tudható Budai Ézsaiásról, hogy kiváló tanár, bölcselet-, és hittudós, klasszika-filológus, és református püspök volt (1794-1822).
Tanulmányait a Debreceni Kollégiumban majd 1792-től 1794-ig Göttingenben, Oxfordban és Hollandiában végezte. Hazatérve, 1794-től a nagyhírű Debreceni Református Kollégium tanára lett, ahol a latin és görög nyelvet és a történelmet tanította. 1808-tól a dogmatika tanszékén tevékenykedett. Később egyházkerületi főjegyzővé, majd debreceni lelkipásztorrá, és a tiszántúli református egyház szuperintendensévé választották.
Szerzője volt a református iskolák 1807. évi tantervének és oktatási rendszerének. Részt vett az MTA tervét előkészítő bizottság munkájában. Sokat tett a korabeli latin nyelvű oktatás helyett a magyar nyelvű oktatás bevezetése érdekében. E célból írta világtörténelmét (Közönséges história) és főleg a görög és latin szerzők életével és munkájával foglalkozó irodalomtörténetét (Régi tudós világ).
A hazai klasszika filológia úttörője. Több történeti és hittudományi munkája, egyházi szónoklata, magyar nyelvű tankönyve maradt fenn.
...és nagyon jó barátságban volt egykori diákjával, Csokonaival.
Egy ízben azon elmélkedett e két nagyszerű ember, hogy vajon melyik az a mesterség Debrecenben, amelyet a legtöbb cívis űz a városban…?
- Alkalmasint csizmadia, tímár, vagy csapó – vélekedett a professzor, - hanem ezt a statisztikának kellene kideríteni, ha tudniillik volna Debrecenben statisztika.
Csokonai elmosolyodott:
- Hát én minden statisztika nélkül is tudom, hogy Debrecenben legtöbb a doktor!
- Ugyan ne szóljon már ilyet, édes öcsémuram! – szólt a tudós professzor – hová is gondol? Hiszen egész Debrecenben nincsen több hat orvosdoktornál, meg tizenöt kirurgusnál!
- Márpedig én csak azt vallom, hogy Debrecenben legtöbb a doktor, és ha a nagytiszteletű úr nem átallja, hát fogadjunk tíz font jó verpeléti dohányba, hogy nekem van igazam!
Budai Ézsaiás nevetve tartotta oda a tenyerét:
- Hát fogadjunk öcsémuram, már csak azért is, mert egy kis jó dohány mindig elkél a magamfajta szegény embernek.
- Holnap délben bebizonyítom – mondta Csokonai, és elbúcsúzott a tudóstól.
Másnap reggel jó Vitéz Mihály bekötötte az arcát fehér kendővel, mint akinek a foga fáj, és elindult a piac felé. Hamar szembetalálkozott egy ismerőssel, egy gubásmesterrel, akinek az első szava ez volt:
- A foga fáj a ténsúrnak? Meleg hamut rá, nem segít egyéb!
Csokonai szépen megköszönte a jó tanácsot, és beírta ezt a magával vitt könyvecskéjébe.
Alig ment pár lépést, újabb ismerős, újabb jó tanács:
- Hideget rá, Miska, hideget!Tapasztalásból tudom, mert nekem is sok bajom volt a kutya fogammal!
Csokonai Vitéz Mihály ezt is szépen megköszönte, és lejegyezte. Míg kiért a piacra, legalább húsz ember akadt, aki kérés nélkül is ajánlott valamit fogfájás ellen. Aztán a piacon a kofaasszonyok ellátták mindenféle tanáccsal:
- Zsálya használ arra, nemzetes uram!
- Kőrisbogárnál nincs jobb!
- Székfűolaj kell arra, Vitéz uram!
- De bizony, hogy fodormenta olaj a jó orvosság erre!
- Majorannát rá!
- Ugyan már! Fogfájásnak csak egy orvossága van:fekete kutya szőre égett borba főve!
- No, én meg azt mondom, csak a gőzölés használ!
Így aztán hamar megtelt a könyvecske mindenféle okossággal.
Ekkor szembe jött Budai Ézsaiás és Csokonai vállára tette a kezét:
- A foga bomlik öcsémuramnak? Nohát én csak annyit mondok, hogy egy jó orvosság van erre! A borbély hideg vasa!
Költőnk ezt is lejegyezte, majd a könyvecskét átadta az érdemes tudósnak.
- Nagytiszteletű urammal együtt épp százhetvenkilenc doktorom akadt ma reggel, és ha akarnám, lenne még ezer is. Mert Debrecenben mindenki doktor. Kérem hát azt a tíz font jó verpelétit!
Azzal levette arcáról a kendőt.
- Nagy imposztor vagy öcsém, de igazad van – mondta nevetve Budai Ézsaiás – küldöm is a dohányt, éspedig húsz fontot, mert megéri a tanulság, hogy milyen bolond tudákos az ember!
Hogy így történt-e vagy sem, - nem tisztünk ma már kutatni. Higgyük, hogy igen, és a korabeli feljegyzés igaz. Akár így is eshetett.
Néhány szót hadd magyarázzak meg, amely szót a hajdúsági ember jól ismer, de talán másnak rejtély lehet…Persze, lehet, hogy ezekkel sem mondok újat.
Gubacsapók azok az emberek voltak, akik a paraszti felsőruhának való anyagot készítették elő. Ebben meghatározó szerep jutott a különféle állatok, leginkább a racka juh hosszú szálú szőréből előállított gyapjúszövetnek. A szőrt a süvegesek, kapcások, kalaposok nemezzé tömörítették, a szűr- és gubacsapók – különféle mesterségbeli fogások ismeretében megszőtték. A gyapjúszövetből már így is készülhetett lágy, testre simuló ujjas, nadrág. Tudjuk azonban, hogy a 15. századtól olykor kallották, ványolták is a gyapjúszövetet, ami a kallatás során összeugrott, de vízhatlan lett, és amikor rámára feszítve megszárították, bádogszerűre merevedett. Az ilyen posztóöltözetek csak a 18. század végétől sokasodtak, addig – az ábrázolások szerint – gyakoribbak voltak a derékon övvel rögzíthető, puha gyapjúszövet ruhafélék. Szintén a 18. század végétől a finomabb szűrposztót, gubát festették is kékre, zöldre, vörösre, feketére, de a természetes színű fehér, szürke, vörösbarna és fekete változatuk is használatban maradt.
Tímárnak azt a mesterembert hívták, aki az állati bőröket kidolgozta, illetve ez az egyszerűbb lábbeliket varró mesterember régies neve. A szó ismeretlen eredetű, talán a timsó főnévvel függ össze. Első biztos említése 1240-ből származik „sutor”, azaz „lábbeli varró” értelemben. Középkori gyakorlat szerint a lábbeli varró maga készítette ki a lábbelikhez szükséges bőröket. A tímárok esetében ez keleti módra timsóval megdolgozott fehérbőr kikészítését jelentette.
A csapó még rejtélyesebb lehet egyeseknek.
Ez a szó azt a foglalatosságot jelentette, aki azzal kereste kenyerét, hogy a gyapjút tisztította, annak finomabb földolgozásra történő előkészítésével foglalkozott. A csapás szó eredeti jelentése: gyapjúfinomítás fonás előtt. Kifeszített húrt vagy madzagot lazára engedve belecsapták a tisztítandó gyapjúhalmazba. A nehezebb (a szemetes, durvább minőségű) alulra, a könnyebb, jó minőségű gyapjú pedig felülre került. Ezt a munkát végezte a csapó.
Valószínűleg egy korábbi időszakban, így a magyar középkorban is a szűrszabók a ruházat megvarrása mellett a posztó készítésének összes munkafázisával is foglalkoztak.
Debrecenben ma is van Tímár utca és az egyik legnagyobb, és legismertebb belvárosi utca a Csapó utca.
Persze, ez már nem tartozik szorosan a Csokonai adomához, - de találkoztam én már olyan debreceni emberrel, aki a Csapó utcán élt jó pár éve, de az utcanév eredetéről fogalma sem volt.
Az adomázás így változott most át egy kicsit néprajz-órává, - de ígérem, a következő részben már nem kalandozom ilyen barokkosan el a címben meghirdetett témától. Szigorúan csak a jókedvű magyar irodalom lesz az, amivel előrukkolok.
Adomázni fogok, - talán éppen Babitsról, és legendássá vált "kártyajátszmáiról".
|
Ideje: Március 08, csütörtök, 20:09:08 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Adomák az irodalom világából - 1." | Belépés/Regisztráció | 28 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából - 1. (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Március 08, csütörtök, 20:48:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Anikó, az adoma is nagyon szórakoztató volt - és azt juttatta eszembe, az eset óta eltelt "néhány" év, és bár Debrecenben nem tudom, mi újság e téren, de Budapesten biztos, hogy szintén rengeteg ilyen doktor van :)))
A "néprajzórádat" pedig külön köszönöm, szerintem nyugodtan mehet a következő adoma alkalmával is. A tímár szó jelentését ugyan ismertem, de a többi bőven újdonság volt :) Köszönöm az élményt. |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából - 1. (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Március 09, péntek, 07:06:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon tetszett Anikó. Különösen a múlt tudósemberének bölcsessége, illetve az, ahogyan elfogadta Miska véleményét és még meg is dícsérte. Ma talán elképzelhetetlen. Ezt a meleg hamut én is hallottam annakidején, de az úgy szólt: Osztan miko maó a pípaód mehótt, de langy benne hamu, no asztat kell raótennyi. Melaódd meé a vasat is elharapod la. |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából - 1. (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: Március 09, péntek, 09:40:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anikó!
Tudod, hogy én nagyon ritkán olvasom el a hosszabb írásokat - de ezt nem tudtam abbahagyni - szép volt, változatos volt, érdekelt - nemkevésbé, mint a folytatásai! |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából - 1. (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Március 09, péntek, 09:55:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A hosszabbakat énsenem, de az ilyenekre én is "vevő" vagyok! Hátha lesz közöttük olyan, aminek még hírét sem hallottam! ;) ...vagy csak a csattanóját. |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából - 1. (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Március 09, péntek, 17:23:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon szeretem ezeket a régi jó történeteket, melyekben annyi szeretnivaló bölcsesség, emberi nemesség és tisztaság van...
Köszönet érte Neked! |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából - 1. (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Március 09, péntek, 20:45:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Élvezettel olvastam írásod! Az adoma mellett különösen izgalmas volt számomra a mesterségek eredetét taglaló sorok. A tímár mesterség ismerős volt, igaz a timsós összefüggés nem. A csapó pedig számomra ismeretlen "szakma" annak ellenére, hogy számos vezetéknévben megtalálhatjuk.
Várom a többit!
Üdv.: Péter |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából - 1. (Pontok: 1)
- hori Ideje: Március 09, péntek, 23:01:14
(Adatok | Üzenet küldése) | | :)) Nekem az előző is tetszett, de ez is bejön. Örömmel olvastam a cikket! |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából - 1. (Pontok: 1)
- soman (soman1@citromail.hu) Ideje: Március 10, szombat, 05:36:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A régi történeteket, adomákat én is szívesen olvasgatom. Jó, tudom, errefelé mostanában ritkán látni engem, de tessék, most is idecsábultam, és ez neked köszönhető Anikó, úgy hogy tessék csak tovább alkotni a cikekket, elkeseredni meg ráérsz a sokadik tucat olvasatlansága után, de nem hinném, hogy ez bekövetkezne, bármily időhiányba szenvednek is itt a kedves tagtársak. |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából - 1. (Pontok: 1)
- winner Ideje: Március 10, szombat, 17:32:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) |
Élveztem az adomát, és várom a folytatást.
|
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából - 1. (Pontok: 1)
- edami Ideje: Március 10, szombat, 18:25:24
(Adatok | Üzenet küldése) | Jo volt egy kis hazai, jo all neked az adomazas. Csupan egy apro megjegyzes az elejen nem magyaraznek annyit miert is????
Szeretettel:edami |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából - 1. (Pontok: 1)
- Fata_Morgana Ideje: Március 12, hétfő, 15:14:26
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ma a Dombról a Burgundiára, onnan pedig a Csapón mentem a Nagytemplomig.., én sem tudtam, miért hívják így az utcát. Szeretem Debrecent, öröm volt olvasni minden sorodat, Anikó. :) |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából - 1. (Pontok: 1)
- tokio170 Ideje: Március 13, kedd, 15:38:56
(Adatok | Üzenet küldése) | | Jó az adoma, s érdekes a néprajzba beágyazva, jöhet ez is, az is felváltva, együtt...Csapó utcában mindíg arra gondoltam, hogy lerövidítem az utat...Most is -mert Lőrincen is van Csapó útca- előszeretettel járok arra hazafelé. ...de hogy gyapjút csapnak... Erre sosem gondoltam. |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából - 1. (Pontok: 1)
- meva Ideje: Március 13, kedd, 16:33:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anikó!
Nagyon érdekes az írásod. Tetszik az adoma is és a néprajzi okítás is. Remek az ötlet! Várom a következőt.
Szeretettel: Éva |
|
|
|
|
|
|
