| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Adomák az irodalom világából – 3. |
|
mango
 |
Vajon mi volt az a hatalmas erő, amely csapatostól vonta a reformkor fiataljait a „festett mennyország” dísztelen, gyalulatlan deszkáira…? |
Ha véletlenszerűen az utcán megállítanánk tíz embert, és feltennénk a kérdést, mondjon öt híres magyar költőt, - a tíz közül legalább hét-nyolc embertől hallanánk ezt a nevet: Petőfi Sándor.
Én most nem taglalnám különösképpen az én jól körülhatárolható és régi állásfoglalásomat e téren, - én annak dacára, hogy tudom, Petőfi Sándor hatalmas költő, és ezt kicsit sem illik mondani, mégis be kell valljam, én nem kedvelem őt. Természetesen ez cseppet sem kormozza be az ő glóriáját, ami bizony sokak, nagyon sokak szemében fényesen ragyog. Méltán. Ezt én is készséggel elismerem. Mégsem mondhatok mást.
És persze most nem is erről szeretnék írni.
Petőfi Sándornak remek humora volt, - erről már akkor megbizonyosodtam, amikor valamikor nagyon régen elolvastam Bisztray Gyula könyvét a jókedvű magyar irodalomról, nagyjaink könnyed, „viselt dolgairól”, és abban nagyszerű adomákat olvastam és jót derültem a költő fanyar és jóízű viccein.
1838-ban Petőfi még csak tizenöt éves, de már ekkor ellenállhatatlan erővel vonzódott a komédiások életéhez.
Vajon mi volt az a hatalmas erő, amely csapatostól vonta a reformkor fiataljait a „festett mennyország” dísztelen, gyalulatlan deszkáira…? Dicsvágy? Kalandvágy? Hivatás? Bizonyára együttvéve mind a három…Nem tudhatjuk. Thalia ekkor még istennő volt, a színház – legyen bármilyen szegényes is! – csaknem oltárnak számított. Katona József, Szigligeti Ede, Vajda János de még a szelíd, óvatos Arany János és Petőfi is beálltak a „nemzet napszámosainak”.
A régi francia mondás - cherchez la femme! – bizonyosodott be Petőfi esetben is, amikor is vándorszínészek érkeztek Aszódra, ahol Petőfi éppen a gimnázium IV. osztályát járta. A jóképű fiatalember beleszeretett a társulat egyik üdvöskéjébe, Borcsába. Rögtön ő is hozzájuk akart csatlakozni, hogy imádott hölgye közelében legyen.
Szigorú tanára, Koren tanár úr öt markos diáktársával visszavitette az iskolába, ott „lehúzatta” a padra és alaposan elverte. Petőfit ez sem tántorította el, ragaszkodott a színészélethez, de Koren tanár úr bizony beígérte az újabb verést, amit Petőfi azonban már nem várt meg. Kerülte az iskolát, mire a Koren tanár úr sürgősen írt egy levelet az apának, hogy „Sándor rossz úton jár, és attól lehet tartani, hogy kereket old a vándortársulattal”. Az apa tüstént Aszódon termett, és a diákszálláson kegyetlenül elverte fiát.
- Hát kell-e a Borcsa? Kellenek-e a komédiások? – ezekkel a kérdésekkel kísért minden korbácsütést.
De Petőfi nem tört meg.
1839 februárjának közepén Pestre vándorol, és nem adja alább: a Nemzeti Színházhoz akar bejutni. Rónai álnév alatt egypár hónapig statisztáskodott is a „világot jelentő deszkákon”.
Ekkor történt, hogy az utcán összetalálkozott egy Sárkány Sámuel nevű egykori iskolatársával, aki ráköszönt:
- Szervusz Petrovics!
A költő hidegen felelt:
- Csalódik Ön, én nem vagyok Petrovics!
- Ne tréfálj, Sándor – vágott vissza Sárkány -, hiszen a fogad is elárul.
Petőfinek elől egy jellemzően kiálló szemfoga „ékeskedett”.
- De úgy van, barátom, - válaszolt most már Petőfi félig tréfásan, félig komolyan - én nem vagyok többé Petrovics, hanem Rónai. Atyámmal keményen meghasonlottunk, - és kitagadtuk egymást.
A Nemzeti Színház művészei közül Egressy Gábort méltányolta a legjobban, és hozzá állott legközelebb. Még színdarabot is írt számára Zöld Marci címmel. Darabja azonban nem sikerült, ezt ő maga is belátta, és megsemmisítette azt. Cserébe felajánlotta, hogy mint vendég lép fel barátja jutalomjátékán.
Ez a darab Szigligeti Ede Szökött katonája volt.
1844. október 10-én volt az előadás, Petőfi Gémesi nótáriust alakította. Nagy tapsot kapott, noha – erős lámpaláza miatt – túlságosan halkan beszélt, és szerepe végén nagy „bakit” ejtett: a „Julcsa kisasszony a menyasszony!” helyett azt találta mondani: „Julcsa kisasszony a vőlegény!”.
Mikor pedig észrevette a nyelvbotlást, és ki akarta magát javítani, még jobban belebonyolódott, mondván: „Azaz hogy Gergely úrfi a menyasszony!”
Erre jóindulatú nevetés és taps hangzott föl, - mely azonban már bizonyosan a költőnek, s nem a színésznek szólt…
Erős elmarasztaló kritika jelent meg másnap az Életképek hasábjain, de Petőfi nem volt hajlandó beismerni kudarcát. Úti jegyzeteiben tréfásan tiltakozik a bukás ellen: „Azt beszélik, hogy megbuktam benne. De ez nem igaz! Azért nem igaz, mert én nem hiszem…S ez azt hiszem, elég ok a föntebbi rosszindulatú állítás megcáfolására.”
Majd bevallja nyelvbotlását, de sietve hozzáteszi: „Ennél bolondabbat is szokott mondani Lendvay, aki pedig meglehetős színész. Szóval nem buktam meg, s a játék után egész diadalérzettel mentem vacsorára.”
Hanem azért mégsem lépett többet színpadra.
Feljegyeztek még több vidám esetet Petőfi Sándorról, melyben egészséges, vérbeli magyar viccelődéseivel csal mosolyt az olvasók arcára, sőt még egy (vélhetően) utolsó epizódot is találtam Petőfi és a színház kapcsolatáról.
Petőfi a magyar színjátszásért, a Nemzeti Színház ügyéért tudott nélkülözni, fázni és éhezni. De működött akkoriban Pesten egy német színház is. Ezt a negyvenes években egy éjszaka váratlanul tűzvész pusztította el. Egy barátja lélekszakadva szaladt Petőfihez és újságolta, hogy ég a német színház.
A költő a másik oldalára fordult, s csak ennyit mondott:
- Édes barátom, sorsát senki el nem kerülheti. Színházat azért építenek, hogy elégjen; esernyőt azért veszünk, hogy ellopják. Ez a rendeltetés dolga.
És nyugodtan aludt tovább.
*
Neves költőnk nehéz szívvel vált meg a komédiás élettől. Apját kiengesztelte ugyan, de ő maga úgy érezte, hogy a világ legszebb pályájának fordított hátat.
Minden örömét, bánatát, fájdalmát kifejezte, beleszőtte verseibe.
...nem én lennék, ha e kis adomázós írás után ne idéznék ide egy Petőfi verset, - egy részletet abból a Kerényi Frigyeshez című versből, amelyben háborgó lelke lassú csillapodását énekelte meg 1844 június végén:
Nos hát te jól vagy, hál' istennek! Én?
Mint gazdag városban szegény legény.
Másfél hete, hogy őket elhagyám.
Kiknél valék, apám és jó anyám.
Apám kibékült; volt is rája ok:
Hiszen szinész már többé nem vagyok.
Örül ő - de olyasmit érzek én,
Mit a paradicsomnak küszöbén
Almátevett ősünk érezhetett,
Midőn belőle kikergettetett.
Ott éltem volna én a színpadon
Kín és gyönyör közt... hírben.. szabadon...
Dicső álom volt. Volt! Már elmula.
Boruljon rá felejtés fátyola.
Lám, lám, mégsem felejtette el a jókedvű magyar irodalom Petőfi Sándor olthatatlan szeretetét a színészélet, "Thalia papjai" iránt.
Hiszen még ma is szívesen adomázunk róla...
|
Ideje: április 23, hétfő, 23:10:46 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Adomák az irodalom világából – 3." | Belépés/Regisztráció | 30 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 3. (Pontok: 1)
- edami Ideje: április 24, kedd, 07:33:22
(Adatok | Üzenet küldése) | Ez az essze toled nagy dolog, tudva ellenerzesedet, zseni volt, fiatal es heves termeszetu, egyszerre es gyorsan akart elni. A hires Debreceni Csokonai Szinhazban meglatott egy eloadast Prielle Korneliaval, az akkori nagy divaval,egy perc alatt halalos szerelmes lett.Rohantak ejjel 1 orakor Konyves Toth Mihaly uknagyapamhoz, a hires reformatus paphoz."Mihaly batyam e szent percben egybekelunk"(Emlekszel a harom portre egyike a szinpad felett P.K.) Reggel gyozkodte ugyan mar ne hamarkodjuk el, aludjunk ra meg egyet. Igy lett kedvese Szendrey Julia.
Szeretettel:edami
|
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 3. (Pontok: 1)
- soman (soman@mailbox.hu) Ideje: április 24, kedd, 07:54:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagy érdemed, hogy "nem szereteted" ellenére foglalkozol vele. Sőt, egy nagyon jó, érdekes cikket hoztál nekünk, tudatlan olvasóknak.
Annál is inkább szívesen olvastam cikkedet, mivel én azok közé tartozom, akiknek tetszik az ő "maradi" verselése, így az első tízben bőven benne lenne.
Nem tehetek róla, de nekem ezek a sorok a világirodalom gyöngyszemei:
"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt."
Mindössze egy apró évszám javítani valóra tennék szerény javaslatot:
"1938-ban Petőfi még csak tizenöt éves, de már ekkor ellenállhatatlan erővel vonzódott a komédiások életéhez."
Hajrá Anikó, gratulálok a cikkedhez, ami viszont feljogosít téged arra, hogy tovább kényeztess minket írásaiddal. |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 3. (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: április 24, kedd, 09:24:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Anikó! Van aki szereti Petőfit, van aki nem. Ő abban a korban zseni volt. Anyukámnak meg a kedvenc költője(volt).Ezért is örülök, hogy írtál róla. Köszönöm: |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 3. (Pontok: 1)
- blue Ideje: április 24, kedd, 11:12:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Köszönöm, hogy írtál Petőfiről. Veled ellentétben én nagyon szeretem, akárcsak Arany Jánost, Radnóti Miklóst - aki a kedvencem - Ady Endrét, Dzsida Jenőt, Hajnal Annát. József Attila, az akit nem szeretek, bár el kell ismernem, hogy van egy-két verse, ami tetszik, de......
szeretettel: gaby |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 3. (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: április 24, kedd, 11:39:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nem szeretni? Én úgy hiszem nem lehet nem szeretni Petőfit. Talán nem áll közel hozzád valamiért, talán nem egészen érted az ő igen pezsgővérű villanásait. Mivel a játékosságot hoztad én a másik oldallal érvelek:
Tündérálom utolsó versszak:
Azóta arcom és kezem begyógyult,
Arcom s kezem, mit tüske sérte meg,
S szivemből is ki vannak irtva már
Az elválástól támadott sebek;
De e sebeknél jobban fáj nekem most,
Jobban fáj az, hogy már-már feledem
Ábrándjaidnak édes üdvességét,
Oh tündérálom, első szerelem!
AZ ŐRÜLT eleje
- - - - Mit háborgattok?
Takarodjatok innen!
Nagy munkába' vagyok. Sietek.
Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;
Megkorbácsolom a világot!
Jajgatnak majd és én kacagok,
Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.
Hahaha!
Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.
De a halál azt mondja: csitt!
Egyszer már én is meghalék.
Mérget töltöttek azok vizembe,
Akik megitták boromat.
Vagy éppen dalai:
A távolból első vsz
Kis lak áll a nagy Duna mentében;
Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája.
Kördal
Bús az ember, ha nincs kedve;
Borba van a kedvmag vetve.
Hát azért iszunk mi mindig,
Meg sem állunk tíz-husz pintig.
Ott lüktet a szeretet, majd a másik véglet, de úgy megírva hogy ihaj. Akkor leíróköltészete, akkor forradalmár... Elismerem, hogy szinte mindenben túltengő volt Petőfi, s szerintem ezért is lett oly nagy.
Én visszakérdezek Anikó, arra a kérdésre amit fel sem tettél: biztos, hogy kell legnagyobbjainknak valamilyen versenyben versenyezniük, felül vagy alulmaradniuk? Biztos, hogy ezért forgott úgy a kezük, eszük ahogyan forgott, és biztos-e hogy egy zenekar húzta alájuk a kottát, aztán nem-e fejnélkül csak egy egyszerű cigány? Nem hiszem.
Anikó, én szeretem a verset, s minde
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 3. (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: április 24, kedd, 14:20:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kitűnő esszé, mulatságos, könnyed és élvezetes. Mint általában a prózád. Fölényes zsurnalizmus és átélt irodalmiság harmonikus elegye... |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 3. (Pontok: 1)
- piroman Ideje: április 24, kedd, 15:03:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Remek, szórakoztató írás! Az, hogy nem szereted Petőfit, hát az kicsit furcsa, hiszen oly sok verset írt, sokféle hangulatban és stílusban... No mindegy, végülis én azt tartom igazán furcsának, aki nem szereti a sört... :) Remélem folytatod! |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 3. (Pontok: 1)
- meva Ideje: április 24, kedd, 15:35:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Anikó! Most is, mint mindig, nagyon jó volt olvasni írásodat. (Szereted vagy nem szereted, annyira mindegy. Ahogy írtál róla, az remek!) Szeretettel: Éva |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 3. (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: április 24, kedd, 17:56:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ezúttal is nagy élvezettel olvastam írásodat. Petőfi verseivel kapcsolatosan egy az izlésünk, de ez tényleg másodlagos...
Szeretettel: Péter |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 3. (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: április 25, szerda, 15:07:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Örömmel és mosolyogva olvastam ezeket a történeteket :) Köszönet érte :) |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 3. (Pontok: 1)
- nagyadam Ideje: április 25, szerda, 16:52:45
(Adatok | Üzenet küldése) | Élvezet volt olvani könnyed, elegáns esszéd! Ebben is remek vagy:)
|
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 3. (Pontok: 1)
- Jega Ideje: április 26, csütörtök, 18:27:33
(Adatok | Üzenet küldése) | hmmm.Tudod most úgy érzem, hogy mintha "írhattam volna én is...." Petőfi egy konfrontációs pont. Lélek, lelkület, hazafiság. Kinek, kinek mi dukál. Tudom, rebellis leszek, nagy vészhelyzet kell ha a Petőfi kötetet kell már a polcrol levennem.
Bocsánat attól aki szereti, nem bántani akartam.
|
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 3. (Pontok: 1)
- winner Ideje: április 26, csütörtök, 20:03:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anikó!
Nem baj, ha nem szereted, hiszen azt érzem, hogy tiszteled. Valakit nem szeretni, de tisztelni több mint szeretni.
Én viszont szeretem, és örülök, hogy írtál róla.
Üdv. Laci |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 3. (Pontok: 1)
- hori Ideje: április 29, vasárnap, 22:33:46
(Adatok | Üzenet küldése) | | Petőfiről megfeledkezünk valahogy, csak március 15.-én jut az eszünkbe, pedig kimagasló volt minden tekintetben, mint költő, mint forradalmár (politizáló költő), és valóban, mint szórakoztató is, mint ahogy azt kiváló esszédben elénk tártad, amiért köszönet jár. |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából ? 3. (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Május 03, csütörtök, 19:51:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Mangó!
Te olyan érdekesen irsz, hogy szivesen beiratkoznék Hozzád egy továbbképzö tanfolyamra!!!
Ez a Petöfi cikk is!
Egyébként nekem sem a kendvencem, bár néhány versét nagyon szeretem.
Olvastam róla egy életrajzot, az sokkal komolyabb volt, sajnos :((( Hideg és érzéketlen embernek állitották be, valahogy nem tetszett.
Örültem irásodnak, ismét, nagyon örültem!
Zsizsu :)))) |
|
|
|
|
|
|
