[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 356
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 356


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Lilly és Sean
mickey48

Ősidők óta a misztikum ködtakarója lebeg fölötte, betakarva a kis települést ezüstös fényével, és elrejtve bizonyos, megmagyarázhatatlan dolgokat a kíváncsi szemek elől.





Skócia - Loch Ness...
Ősidők óta a misztikum ködtakarója lebeg fölötte, betakarva a kis települést ezüstös fényével, és elrejtve bizonyos, megmagyarázhatatlan dolgokat a kíváncsi szemek elől.
Ez az a hely, ahol ma is történnek csodák, ha nem is hisz bennük mindenki!
Lullaby kisvendéglőjében egész nap halk, ismeretlen, de mégis fülbemászó, szíveket melengető, halk zene szól. Hiába kérdik tőle, mi ez a zene, nincs válasz, Lullaby ugyanis néma, de a szemét mindig nyitva tartja.
Itt találkozott először Lilly és Sean. Lilly itt született, és fiatalsága tizenöt évét is itt élte le. Csodálatos tűzvörös hajkoronával áldotta meg a sors. Olyan feltünően szép jelenség volt, hogy az itteni fiúk szólni sem mertek hozzá. Vad tekintete mindenkit elriasztott. Soha ki nem mondta volna azt a szót: szeretlek, de még azt sem, hogy köszönöm... Édesanyja még ma is nagyon szép asszony, egy szót sem szólt kislánya születése óta. Különös történetek keringtek faluszerte anyáról és lányáról, de nem adott senki hitelt a pletykáknak.
Pedig az emberek azt beszélik, hogy az idősebb Lilly - így hívták Lilly édesanyját is - nem volt mindig néma, és most sem az, csak nem beszél.
Sean Glasgowból költözött ide nagymamájához. Szülei egy szerencsétlen autóbaleset áldozatai lettek, és nagymamája magához vette a tizenhétéves fiatalembert, akit nagyon megviselt a tragédia. Erre nem volt felkészülve, és hónapokig nem akart embereket látni, csak a nagymamája házában szomorkodott, olvasgatott, és érdeklődve hallgatta a magányos öregasszony különös történeteit. Egyet azonban meg kellett igérnie: soha senkinek nem beszél ezekről a dolgokról, mert veszélyeket hordoznak magukban.
Ahogy múltak a hónapok, a fiú egyre inkább kezdett kijárkálni a mama házából. Egy nap, amikor éppen a kisvendéglő előtt sétált el, az ablakon keresztül megpillantotta azt a csodálatos hajkoronát, és nem is gondolta, hogy ez a pillanat az egész további életét teljesen megváltoztatja. Kíváncsi volt, hogy ki lehet ez a gyönyörű lány, de semmi kedve nem volt bemenni az emberek közé.
Nagymamáját faggatta otthon a lányról, de az először nem akart semmit sem mondani, végül a fiú hosszas unszolására elkezdett mesélni, de megeskette őt, hogy senkinek sem adja tovább a történetet, csak ha a boldogsága múlik rajta.
Mesélni kezdett.
- Élt egyszer a környéken egy fiatal házaspár. Boldogságukat semmi nem zavarta meg sokáig. Azután, amikor a fiatalasszony kisbabát várt, különös dolog zavarta meg addig felhőtlen szerelmüket...
Nagy szüreti bált tartottak a faluban és a fiatal férj mindenképpen menni akart, de az asszonyka nem érezte jól magát. Azt azonban nem akarta, hogy a fiú is otthon maradjon, így hát rávette, hogy menjen el nélküle a bálba. A fiú el is ment és nagyon jól érezte magát barátai társaságában. Egyik barátja azonban túl sokat ivott és elaludt az egyik vendégszobában, csodaszép felesége viszont haza akart menni, ezért Sean, mert így hívták emberünket, hazakísérte, hogy ne menjen éjszaka egyedül az erdőn keresztül. Az út elég hosszú volt, ezért Sean csak kora hajnalban került haza. Amikor feleségének elmesélte a történetet, az csak mosolygott rajta, azonban szívét a féltékenység mérgeskígyója fonta körül, és egyre szorosabban tekeredett rá, éles fogait időnként az amúgy is meggyötört szívbe mártva, újabb fájdalmat okozva ezzel a fiatalasszonynak. Sean hiába bizonygatta ártatlanságát és szerelmét felesége iránt, az asszony nem hitt neki.
Egyszer, amikor kedvenc helyükön, a lochnessi várkastély ódon bástyájának a tetején sétálgattak egy bársonyos nyári éjszakán, újból vitába keveredtek, ismét támadott a féltékenység gonosz kígyója! Sean hiába esküdözött, hogy semmi ok a féltékenységre, fiatal felesége sírva kiáltotta, "bárcsak Isten halálra sujtana gonoszságodért!"
Ebben a pillanatban hatalmas vihar tört ki. Óriási villámok fénye világította meg az ódon várkastélyt. Sok vihart látott kőfalai megremegtek a rémes mennydörgések félelmetes hangjaitól.
A fiatalok rémületükben egy lépést sem tudtak tenni. A következő pillanatban egy hatalmas villám fénye világította meg a bástyát, és mire a fiatalasszony ki merte nyitni a szemét, Seannak nyomát sem látta! Ahol egy pillanattal azelőtt a fiú állt, most csak egy fekete, szív alakú füstölgő foltot lehetett látni, és közepén egy csillogó gyémántkő verte vissza sokszorosan fölerősítve a távolodó vihar villámfényeit.
A fiatalasszony csak másnap reggel ébredt föl otthon az ágyában. Semmire nem emlékezett a történtekből, és csodálkozva látta, hogy markában egy gyönyörű gyémántkövet szorongat! Hiába kérdezgették Seanról, egy szót sem tudott szólni, és mintha nem is tudná, hogy kiről beszélnek! Rövidesen megszületett a kislánya, de az asszony azóta sem szólalt meg.
Ez már egy régi történet, talán tizenöt-húsz év is eltelt már azóta. A kislány közben gyönyörű ifjú hölggyé növekedett, csodálatos vörös hajkoronával...
Eddig a történet, de egy szót se róla senkinek! - fejezte be a nagymama.
Másnap a fiú már szándékosan arra vette útját a vendéglő felé, és megint ott látta a lányt bent üldögélni, azonban most sem ment be. Egy hétnek kellett eltelnie, mire rászánta magát, meg a kíváncsiság sem engedte tovább várni, betért a fogadóba. A lány közelről még lenyűgözöbb hatást tett rá, és mikor rámosolygott a fiúra, az érezte, hogy ezt a mosolyt várta egész eddigi életében.
- Te vagy az új fiú a faluban? Még nem láttalak, hol bujkáltál?
Beszélgetni kezdtek, és a fiú elmesélte, hogyan került ide. Mire befejezte a történetet, a lány hideg szemében mintha könnyet látott volna csillogni...
Hónapok teltek el, a fiatalok megszerették egymást, de a lány sosem mondta ki azt a szót, amire a fiú a legjobban vágyott!
Sean úgy érezte, hogy egy percig sem tudna tovább élni Lilly nélkül.
Egyszer szóbakerült Lilly különös története. A lány kezdte el mesélni, de szót sem ejtett a gyémántról, és látszott, hogy mesének fogja fel az egészet. Eszébe sem jutott, hogy ezt a mesét a saját életével hozza összefüggésbe. Amikor azonban a fiú a gyémántkő felől érdeklődött, a lány elgondolkodott. Sosem hallott a gyémántról, de elmondta Seannak, hogy Édesanyja nyakában látott egy nagyon szép nyakláncot, amit egy nagy gyémántkő ékesít. Soha sem tudta meg, hogy honnan származik, mert édesanyját még soha nem hallotta beszélni. A nyaklánc azonban már pici kislánykora óta megvan az édesanyjának, és nem válik meg tőle egyetlen pillanatra sem.
Döbbenten nézett a fiúra.
Lehet hogy a mese nem mese, hanem az élete története? A lány nem bírt tovább uralkodni magán, és olyasmi történt vele, ami életében még soha: eleredtek a könnyei...
Sean alig bírta megnyugtatni legalább annyira, hogy hazakísérje.
Éppen hogy hazaértek a készülődő nagy vihar előtt!. Az idős asszonyt azonban nem találták otthon. Hiába keresték a kertben, az udvaron, sehol nem lelték. Ekkor Lilly benyitott Édesanyja hálószobájába, ahol az asztalon egy levelet talált, és mellette a gyémántköves nyakláncot. Hirtelen nagyon rossz érzésük támadt. A levélben csak néhány sor állt kusza betűkkel írva:
" Kedves Kislányom!
Felnőttél, rám már nincs szükséged! Elmegyek, engem már régóta vár valaki!
Itt ez a nyaklánc, viseld örökké! Édesapád, Sean majd vigyáz rád! "
Lillyt szinte rázta a zokogás. Hát mégis igaz minden, amit mesének hitt! Kint a vár fölött óriási vihar tombolt, és mindketten érezték, hogy az idős asszonyt soha többet nem látják.
Ezen az éjszakán egy percre sem tudták lehunyni szemüket. A borzasztó megrázkódtatás és a rettenetes vihar egy pillanat nyugalmat sem hagyott nekik. Újra meg újra a történetről beszélgettek, míg végre minden alakot öltött, minden érthetővé vált számukra.
Reggel csodaszép, napsütéses idő köszöntött a kis falura. Lilly és Sean első útja a várba vezetett, ahol Lilly leborult az égett kőalakzat előtt, és csókjaival borította be édesapja emlékét.
Amikor megnyugodott valamennyire, Seanhoz lépett, megcsókolta, és így szólt hozzá:
- Szeretlek Sean, tiszta szívvel és örökre veled maradok, ha te is úgy akarod...
- Hát persze hogy akarom, azóta, mióta először találkoztunk...
A különös történetről, és a levélről többet nem beszéltek.
Az emberek sokat találgatták, hova tűnt az idős Lilly. A fiatalok boldogságának azonban mindenki örült. Újabb pletykák keltek szárnyra, talán a taviszörny ragadta el az idős asszonyt...?! Voltak, akik látni vélték a viharos éjszakán a tóparton kóborolni...

***


Loch Ness - ez a skóciai vidék ma is sok titkot rejt, sok mindent eltakar az oly gyakori ezüstfehér köd. A kristálytiszta, jéghideg tó szörnyetegéről mindenki hallott, és sokan esküsznek rá, hogy látták a ködből felbukkanni egy-egy pillanatra. Lilly és Sean történetét azonban csak kevesen ismerik, de mostmár te is közéjük tartozol.


Ideje: Május 19, szombat, 11:58:20 - fullextra

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Anomáliák térben és időben

"Lilly és Sean" | Belépés/Regisztráció | 7 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Lilly és Sean (Pontok: 1)
- mango (mango@mango.hu) Ideje: Május 20, vasárnap, 19:58:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
...akár egy fantasy :)



Re: Lilly és Sean (Pontok: 1)
- blue Ideje: Május 20, vasárnap, 20:17:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon megérintette lelkem a történet,nagyon szép.

ölellek: gaby



Re: Lilly és Sean (Pontok: 1)
- Miracle Ideje: Május 21, hétfő, 00:30:41
(Adatok | Üzenet küldése)
Szép és megható történet... Olvastam volna még tovább.



Re: Lilly és Sean (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Május 21, hétfő, 11:49:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Elkezdtem olvasni és nem tudtam abbahagyni. Szép történet, vagy mese? Szeretem a szép meséket.



Re: Lilly és Sean (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Május 21, hétfő, 14:50:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Jót tett nekem romantikus történeted, kedves Miki! Köszönöm, hogy megosztottad velünk.



Re: Lilly és Sean (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: Május 22, kedd, 23:05:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon tetszett ez a történet, Miki. Mindig érdekelt a rejtély és misztikum. Köszönöm, hogy olvashattam. Puszi.lena



Re: Lilly és Sean (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Május 25, péntek, 18:29:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Loch Ness... és egy új történet.... Nagyon sikerült...:)))))



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds