| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Hétköznapi tűnődéseim |
|
mango
 |
Hadd legyek őszinte: a bőség zavarával küzdök.
Hiszen annyi mindent írhatnék, ami mostanság a fejemben jár: jót, rosszat, szépet és fájót egyaránt. |
[...]
Biztosan a korán jött gyönyörű, de szeszélyesnek mutatkozó nyár, a csodaszép, langyos és susogó éjszakák, a sok-sok tünékeny, sokszínű virág-, és lomb-szépség, a zöld harsogóan friss árnyalatai, - és a gyűlölt télből való éledésem hordaléka, hogy májusban mindig muszáj eltűnődnöm kicsit…
Apró szépséghiba, hogy ezek a szép gondolatok olykor a szürkébbnél is szürkébb hétköznapiakká is silányulhatnak, - és egyszerre Michelangelo szavai csapódnak eszembe: „Aki jelentéktelen emberek ellen harcol, nem nyerhet semmit.” Azonnal megmagyarázom ezen kijelentésemet is, - nem véletlenül citáltam.
Ma, amikor ezeket a sorokat írom, felrémlik, hogy tavaly ilyentájt szinte napra pontosan ugyanekkor, és hasonló címmel írtam le tűnődéseimet az akkor megélt botladozó, barokkos csapongásaimról, kósza májusi gondolataimról és akkor is siettem megosztani ezeket a gondolatokat az Olvasóval. Mint most.
Hadd legyek őszinte: a bőség zavarával küzdök.
Hiszen annyi mindent írhatnék, ami mostanság a fejemben jár: jót, rosszat, szépet és fájót egyaránt.
Sőt, bevallom, talán cseppnyi ciánnal is íródna pár sor, ami az Egy entellektüel meghökkentően nevetséges megnyilvánulásai – avagy egy „művelt irodalmár” trágárságai ímélben és címszavakban nevet viselné. Itt visszautalok a fent már említett idézetre – most jött el a magyarázat ideje erre a Michelangelo-idézetre. A magyarázat, amiben higgadtan nyugodt és tiszta, szép magyar irodalmisággal porba tiporhatnám a gonosz és tehetetlen dühtől felöklendezett csúf szavak hadát, - de ettől, úgy döntöttem, eltekintek. Eltekintek, mintegy odáig le nem süllyedve, és élvezem azt a szabadságot, ami megengedi nekem, hogy ennyire elhatárolódhassak én mindentől, ami alpári, nívótlan, és útszéli kocsmahangulatot idéz, és ami sárral fröccsenthet be. Úgy döntöttem, hadd maradjon meg ez nekem egy olcsó, az emberi butaságnak tükröt tartó mihaszna játéknak, hogy reggelente kinyitva a postafiókomat, jót derülhessek egy szánalmas és kétségbeesetten erőlködő elme gyermeteg kifakadásain, ami legyen bármilyen meglepő: mulattat engem. Az (idézem!) „rosszindalutaó barom vagy-krokodilus aggyal.”- hangütésű levelek naponta érkeznek az e-mail címemre, - és én naponta mosolygok ezen. Lám, mi mindenre képes egy magát bölcsnek gondoló figura; mennyire nem tudjuk, mit generálhat egy vélt, és oktalanul túlburjánzott sérelem a pallérozatlan, együgyű emberfőn; és milyen mélyre tud néha lebukni, alámerülni az ember saját ostobaságának bugyraiba - ezen sem árt eltűnődni. Tanulságos. Nem is kicsit...Ezeket a leveleket eltettem a megfelelő helyre, bezártam egy fiókba, ami bevallom, nincs túl előkelő helyen, de amivel együtt kell és együtt lehet élni. Több szót ez nem is érdemel. Sokfélék vagyunk, és ez így van jól. Hiszen ostoba embernek is kell lenni a világon, meg bölcsnek is – így kerek a világ.
Szerencsére az ellenpélda sokkal több, így az előbbi még láthatatlanabbá és jelentéktelenebbé tud zsugorodni amellett az öröm mellett, ami naponta ér ebben a szépséges májusban. Mostanában mindent jobban el tudok viselni.
Valahogy úgy érzem, soha sem vagyok egyedül, még akkor sem, amikor pedig fizikálisan tényleg egyedül vagyok. Nagyon jó érzés ez, mindig, minden percben hallhatom azt a Hangot, ami engem megnyugtat, amely Hang nekem annyira fontos.
Pedig ezen a tavaszon is történtek fájó és szomorúságra okot adó események.
Mégis, mondom, valahogy minden szebb színben tűnik fel mostanában.
…és sokszor jut eszembe Déry Tibor öregkori gondolata egykori szerelmeiről, és egy (a könyvben nevén nevezett) barátjáról, amit most szó szerint idemásolok, mert ennél szebben nem lehet leírni:
„Az utókor, teljes szívemből remélem, több helyet s igazságot fog szolgáltatni emlékezetében, mint amennyit önkényem itt engedélyezett. Melyikünk hasznára?
Férfi-nő viszonylatban – ahogy manapság oly kecsesen mondják – e kedves, bonyolult alakzat bizonyíthatóan nálam derekasabban állta meg a helyét: mennyiségileg mindenképp, minőségileg… Ki tudhatja? Ha egyáltalán megvizsgálható volna, csak annak az egy, primitívnek látszó, s mégis a paradicsomot megidéző, köznapian ostoba kérdésnek a műtőasztalán: kit tettél boldoggá? Az ausztráliai bozótban élő murndin törzs egy emberpárjának igénytelen boldogsága súlyosabb a verlaine-i boldogtalanságnál, noha az egyik csak murndin ivadékokat, a másik remekműveket eredményezett. A remekművek meg másokat tettek boldoggá? Hagyjuk! […] A kérdésre: kit tettél boldoggá? vagy kit boldogtalanná? a nők ítélőszéke előtt megméretvén, attól tartok, lelkiismeretemet vizsgálva minden érv és ellenérv számbavételével, hogy végeredményben nem álltam meg a helyemet. Egyetlen kivétellel, de természetesen az is megkérdőjelezve.” – így az idős Déry. Most magamra és szeretteimre gondolok, és én is felteszem a kérdést: Kit tettem boldoggá, és kit boldogtalanná…? Vagy még időszerűbben: kit teszek boldoggá, és kit boldogtalanná most, 2007 koranyarán…?!
Ezen is sokáig tűnődöm. Sejtem, sőt, talán egészen biztosan tudom is a választ, - de ez már nem tartozik a leírandó gondolatok közé.
…azért ez a hónap is hozott fájdalmat és bizony volt, hogy éjszaka álomba sírtam magam, mert nagyon megkínozott egy-egy olyan esemény, amit szívesebben kihagytam volna az életemből…Nem baj, - ezzel is edződtem, próbálom vigasztalni kissé háborgó, zaklatott és túlérzékeny lelkemet, de tudom, hogy becsapom saját magam. Azt hiszem, önvédelemből.
Jó módszer, csak ajánlani tudom másnak is. Kicsit biceg, kicsit átlátszó, - de hatásos és ilyeténképpen elámítva magunkat könnyebben lépünk tovább azokon a problémákon, amiken, jól tudjuk, semmiképpen sem tudunk úrrá lenni, mert megváltoztathatatlanok és nagyon makacsak. Élni viszont kell, legalábbis próbálkozunk kell vele. Hát tegyük elviselhetőbbé, és néha kicsit lazítsunk a túl szoros kötőféken, ne gondoljuk végig a bénító és fájdalmat hozó, megmásíthatatlan tényeket. Élvezzük a korán jött nyarat, a rengeteg szépséget magunk körül, örüljünk, ha módunk van szeretni, és százszorosan is örüljünk, ha visszaszeretnek minket, szeressünk minél erősebben, minél kitartóbban - jobban fogjuk magunkat érezni, bátran állíthatom...
Rögeszmém, hogy nem megyek szembe a bajjal.
Kikerülöm. Méghozzá nagy ívben.
Sem vitázni, sem harcolni nincs sem kedvem, sem energiám.
Így hát békében élek a környezetemmel és önmagammal. Több időm jut szeretni, - és ez sokkal fontosabb.
Hogy szeretetemben a kelleténél elnézőbb volnék azokkal, akiket szeretek…? Meglehet.
Nem bánom, ha így van.
Szeretni jobb, ezerszer is jobb, mint hangosan és végeláthatatlanul harcolni. Gyáva lennék…? Ezt sem tagadom. Már ha gyávaság a folyamatos és kophatatlan szeretethez való ragaszkodás.
Déryt ma már idéztem, most ismét kénytelen vagyok.
Mikor egyik legjobb barátja haldoklott, ezt írta róla: „Az utolsó héten megadta magát. Csupa szelídség lett, csupa mosoly. Suttogni sem tudott már, csak mosolyogni. Mindenkit megismert, s csak egy-egy mosollyal jelezte, hogy még jelen van.”
Tűnődésem most itt fejezem be, levonva mindenféle tanulságot az elmúlt hetekről.
Egyet biztosan tudok.
Én még életemben akarok csupa szelídség és csupa mosoly lenni. És jelen akarok lenni a saját életemben.
Mosolyogva.
|
Ideje: Május 19, szombat, 13:06:11 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Hétköznapi tűnődéseim" | Belépés/Regisztráció | 36 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Hétköznapi tűnődéseim (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Május 19, szombat, 14:52:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Mangó!
Ugyanazt vallom, amit TE:
"Rögeszmém, hogy nem megyek szembe a bajjal.
Kikerülöm. Méghozzá nagy ívben.
Sem vitázni, sem harcolni nincs sem kedvem, sem energiám.
Így hát békében élek a környezetemmel és önmagammal. Több időm jut szeretni, - és ez sokkal fontosabb. "
Akkor is, ha néha nagy eröfeszitésembe kerül...
Például éppen most. DE ez a cikk megerösitett benne.
Egyébként is nagyon tetszett, ismét.
Zsizsud :))) szeretettel.
|
|
|
|
|
|
Re: Hétköznapi tűnődéseim (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: Május 19, szombat, 17:41:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anikó!
Nagyon jó, és tanulságos ez az írásod - nekem is roppant egyszerű a dolgom ilyen tekintetben, mert már alapból így indulok, és ráadásul nem is értek másfajta viselkedési formákhoz - márpedig van egy nagyon jó, gyakorlatban is bizonyítható mondás - " ne vitázz idiótákkal, mert lesüllyedsz a szintjükre, és rutinból legyőznek" És ez milyen igaz! Inkább nem is vitázom senkivel...: ))))) |
|
|
|
|
|
Re: Hétköznapi tűnődéseim (Pontok: 1)
- Jega (sibbe@freemail.hu) Ideje: Május 19, szombat, 18:27:44
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Mango! Soraidat olvasva, látszik mennyi vívodás árán születhettek ezek a sorok. A benne foglaltakkal max egyetértek. Sajnos sokszor ütközik az ember a 'trágár szavak falába', bár én úgy gondolom, csak azok alkalmazzák akik érvelni, ésszerüen vitatkozni, beszélni nem tudnak s inkább ezzel próbálják leplezni Önmagukat. Két régi gondolat jutott eszembe cikked olvasása közben.
"A vita a tudás cseréje, a vitatkozás a tudatlanságé." a másik pedig Keresztúry Dezsö gondolata, " Akit szeretsz, annak adni magad, ami marad, az csak annyi, amennyi a földnek kijár."
Mosolygós májust kívánok neked. |
|
|
|
|
|
Re: Hétköznapi tűnődéseim (Pontok: 1)
- parakalo Ideje: Május 19, szombat, 22:02:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A tudatlanság bárdolatlansággal társítva igen érdekes egyéniségeket hoz létre. Ők azok, akik tévedhetetlennekhiszik magukat és azt gondolják, hogy minden joguk meg van arra, hogy ítélkezzenek. Jó volt olvasni, hogy mostanában mindent jobb színben látsz. Ez érződött is azt hiszem az írásodon. Csak egyvalami jutott még eszembe: Jézus gyáva lett volna? Ő is a szeretetben hitt, nem a harcban... |
|
|
|
|
|
Re: Hétköznapi tűnődéseim (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Május 20, vasárnap, 17:59:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Anikó, olyan világban élünk, hogy elkerületetlenek a vivódásaink. A külvilág, a belső érzelmeink, tünődéseink késztetnek arra, hogy döntsünk a következő lépésekről, van, mikor magunkban le kell csendesíteni az erős érzelmeket. Jó volt olvasni a gondolataidat, még mindig van mit tanulnom tőled az érdekes írásaid által. Köszönöm. |
|
|
|
|
|
Re: Hétköznapi tűnődéseim (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Május 20, vasárnap, 18:42:17
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Még az éjjel elolvastam írásod, de már nem tudtam írni hozzá. Sajnos az emberek annyi - annyi félék. Az a legszörnyűbb, hogy a problémák megoldására úgy gondolják ez lehet megoldás. Örülök, hogy ennek ellenére szépnek látod a májust, hisz tudom ez az egyik legkedvesebb hónapod..
Ne hagyd, hogy kedved szegje bárki primitívsége...:)))) |
|
|
|
|
|
Re: Hétköznapi tűnődéseim (Pontok: 1)
- hori Ideje: Május 20, vasárnap, 19:48:11
(Adatok | Üzenet küldése) | "...Élvezzük a korán jött nyarat, a rengeteg szépséget magunk körül, örüljünk, ha módunk van szeretni, és szeressünk minél erősebben, minél kitartóbban - jobban fogjuk magunkat érezni, bátran állítom..." Nagyon jó és igaz gondolat. :)) A rosszakkal meg ne is törődj!
|
|
|
|
|
|
Re: Hétköznapi tűnődéseim (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Május 21, hétfő, 13:58:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Már a Michelangelo-idezét miatt is érdemes volt elolvassalak. A vége- pedig: hááát -én is eképp gondolkodám. Próbálkozom (tehát- vagyok? ). |
|
|
|
|
|
Re: Hétköznapi tűnődéseim (Pontok: 1)
- prayer Ideje: Május 21, hétfő, 18:35:57
(Adatok | Üzenet küldése) | | Talán korán jött ősznek köszönhetem, hogy nekem is kijutott azokból a levelekből. Talán ugyan az írt, vagy csak ugyan olyan, mindegy. Nekem mégis megsemmisítő élességgel vágodtak a betűk szemembe, hogy szétszórva üzenetét hiába kapkodhassam... Elérte célját. Mára csak sötétben tapogatom a billentyűket, és nem tudom, mire jó neki vakságom. |
|
|
|
|
|
Re: Hétköznapi tűnődéseim (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Május 22, kedd, 16:00:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Mennyi igazságot írtál le, Anikó, mennyi megszívlelendő dolgot. Tényleg hajlamos az ember értelmetlen, meddő vitákba bocsátkozni arra érdemtelenekkel, mert elkapja a gépszíj, aztán olyankor nehéz leállni, és azt mondani: ácsi, tényleg megér ő neked ennyit?! De néha meg kell állni, és jól fejbekólintani magunkat (vagy egymást), mert az értelmetlen vita árt a szépségnek (is) :)
Viszont, ha azonos "súlycsoportú" vitapartnerrel akadunk össze, az lássuk be, előrevivő is tud lenni, az olyan összecsapásokat akár élvezni is lehet - legalábbis az intelligens viselkedés határain belül :)
Köszi, hogy tűnődhettem veled :) |
|
|
|
|
|
Re: Hétköznapi tűnődéseim (Pontok: 1)
- tokio170 Ideje: Május 23, szerda, 15:41:00
(Adatok | Üzenet küldése) | Igen mango... nem érdemes az utolsó napokra hagyni a mosolyt, de azon is érdemes tűnődni, mit csináltam rosszul, én pl. mindig magamban keresem először a hibát.
Nem is kaptam még soha
(idézem!) „rosszindalutaó barom vagy-krokodilus aggyal.”-
hangütésű leveleket... remélem ezután sem.:))) |
|
|
|
|
|
Re: Hétköznapi tűnődéseim (Pontok: 1)
- rossneroberto Ideje: Május 24, csütörtök, 09:18:42
(Adatok | Üzenet küldése) | Javaslom, hogy kezeljük helyén ezt a dolgot. A helyetekben én, kedves mango és a többi szerki - örvendeznék amikor ilyesfajta levélke, e-mail, üzenet érkezik! Miért is? Mert ezek a csúf megnyilvánulások alapvető részei annak, amit úgy nevezhetünk: Harmonia Mundi - a Világ Egyensúlya. Ezen a földöm - ha akarjuk, ha nem - egyenlő arányban oszlik meg szép és rút, fény és árnyék, tehetség és annak hiánya, jóakarat és rosszindulat. Ha születik valahol egy szép szonett, gyógyító dallam, tetszetős festmény, stb, ugyanakkor felszínre tör másutt ezzel megegyező mennyiségű epe, utálat, gyűlölség. Így kerek a világ.
Belegondoltatok-e már, hogy kicsoda írja ezeket az izéket? Nyilván szeretne, vagy szeretett volna ő is egy Weöres, egy Áprily, egy Karinthy stb. lenni de neki csak a grafomán rosszindulat adatott. És mégis örvendezzetek! Gondoljatok arra, hogy ezzel az üzenettel az a szerencsétlen arra a hétre kiengedte a gőzt, s talán nem fojt kismacskát vízbe, nem gázol óvodást, nyugdíjast a zebránál, nem ránt bicsakot a kocsma előtt. Nem, mert ő már ODAMONDOTT egy jókorát a héten, s rút kis lelkecskéje szunnyad éppen.
Ti kertészek vagytok - itt az irodalom ligetében - márpedig a kertésznek gyakran kerülnek kezébe nyűvek, hernyok és egyebek, sőt a kertésztől azt is elvárják, hogy szerves trágyával is dolgozzék időnként. A KERTNEK azokra is szüksége van. Hm? Vivat Harmonia Mundi! |
|
|
|
|
|
Re: Hétköznapi tűnődéseim (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Május 25, péntek, 12:27:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Lám: a verbális erőszak is erőszak. Kénytelen voltál kiírni magadból, (mert feszített) hiába gondoltad, hogy berakható egy fiókba. Könnyű is lenne... Egyetlen "haszna" ennek az eseménynek az írásod. :) |
|
|
|
|
|
|
