| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Adomák az irodalom világából – 4. |
|
mango
 |
...egyes korszakokra és egyes írókra vonatkozóan bőséges anyag áll rendelkezésünkre, sok antikvárium mélye rejt jókedvű történeteket – más fejezetekről és más írókról pedig úgyszólván egy feljegyzés sem maradt. |
Ma is állítom, hogy magyar irodalmunk anekdota-kincse szinte végeláthatatlan. Inkább csak azzal lehet gond, hogy ez a tárház meglehetősen egyenlőtlen: egyes korszakokra és egyes írókra vonatkozóan bőséges anyag áll rendelkezésünkre, sok antikvárium mélye rejt jókedvű történeteket – más fejezetekről és más írókról pedig úgyszólván egy feljegyzés sem maradt. Már-már visszásnak mondható ez, mert kiemelkedő nagyokról alig akad idesorolható emlékünk, másutt pedig futócsillagokról sok furcsa eset, kedves és jóízű bonmot maradt fenn; természetesen épp a régi irodalom fejezetei szűkölködnek e tekintetben.
Ady Endrével például szerencsénk van.
Forgatom a Bisztray-könyvet, és a bőség zavarával küzdök, annyi mulatságos dolgot olvasok benne.
Találomra választottam ki Tersánszky J.Jenő és Nagy Endre egy-egy mosolygásra késztető adomáját az égő szemű, bohém Ady Endréről.
„Nincsen olyan gyötrelmes, komor sors, amelyiknek ne akadnának enyhületes, vidám, kedélyes órái is. Ady Endréről minden életrajzírója csupa sötét, érzelmes vagy éppen érzelgős színt vetít elénk. Helyes és a tárgyilagosság, igazság jegyében való, ha kiegészítődik a kép derűsebb színekkel is…” – ezekkel a szavakkal kíséri Tersánszky Adyról szóló emlékezéseit. Az alábbi esetet is ő jegyezte fel.
A költő Nagyváradon töltött újságíró éveiben igen szoros barátságban állt egy gazdag ügyvéddel, aki később polgármester lett. Nagyon gyakran múlatták együtt az időt ők ketten, és valljuk be, sokszor törtek borsot a békésen alvó váradi polgárok orra alá egy-egy átmulatott, duhaj és énekszótól hangos éjszakán. Miután kicsit kapatosan, virágos jókedvvel, összekapaszkodva harsány dalolásba kezdtek az éjszaka csöndjében, gyakran összeütközésbe kerültek a rend őreivel. A hangos óbégatásra felbukkant nem egyszer egy zord őr, aki rájuk is förmedt:
- Hohó! Tekintetes urak! Ez aztán nem járja, hogy a békés lakókat éjjeli, tilos csöndháborítással illetik! Föl fogom írni magukat!
Így is tett.
Hamarosan jött is az idézés a rendőrségre.
Nagyvárad rendőrkapitánya mindkettőjük jó ismerőse, sőt barátja volt. De a sokadik alkalommal már ő is nagyon dühbe gurult:
- De gyerekek! Ne húzzátok le az orcámról a bőrt!Két ilyen tekintélyes egyén! És úgy viselkedtek, mint két kamasz! Sajnálom, de meg kell bírságoljalak benneteket!
Ezúttal húsz korona büntetést kaptak, de Ady gazdag barátja ezt az összeget rögtön leszurkolta és megígérték a kapitánynak, hogy soha többé nem hágnak ki éjnek évadján, - és ezzel elengedték a két vidáman éneklő barátot.
Csak hát az ördög hamarosan megint beléjük bújt szesz alakjában, és megint kornyikáláson kapták őket. A rendőr – már mint súlyos visszaesőket – tetézett korholással írta föl újra őket.
No, erre már a rendőrkapitány is kikelt magából a tárgyaláson:
- Hát ez a ti ígéretetek?! Hát nem sül le a képetekről a bőr, ilyen szégyent hozni rám, és ennyi aktát csináltatni velem…?!
Ady barátja ismét kinyitotta a bukszáját, és kipengette a húsz koronát. A rendőrkapitány így búcsúzott tőlük:
- Nem akarlak látni többet itt benneteket! Megértettétek…?!
- Nem rendetlenkedünk soha többet, megígérem! – szólt komolyan Ady barátja. - De ha mégis, mit tudom én, elfeledkeznénk még magunkról, hát hogy te se írkálj, meg mi se jöjjünk ide, ehol van, adjál nyugtát még két kihágásról előre!
A rendőrfőnök nagyot kacagott:
- Imhol van, legyen!
A nyugtát Ady a zsakettje hátsó zsebébe tette.
De jött az újabb mulatás, újabb utcai üvöltözés, hangoskodás, énekszó…Ott is termett rögtön a rendőr őre, és most már vad szigorral támad a két javíthatatlanra:
- Ez már mégis sok! Felírom magukat!
Erre Ady zsakettje zsebébe nyúl, és a nyugtát a rendőr orra alá dugta:
- Ne zörögjön biztos úr! Itt van, nézze: bérlet!
*
Nagy Endre, aki a kabarét irodalmi rangra emelte, az alábbi anekdotát mesélte Adyról:
”Ady nem hagyott békén. Az ő furcsa, önkínzó modorával folyton gyötört, hogy ő röstelli azokat a pénzeket, amiket havonta Párizsba küldözgetek utána. Hiába írtam neki vissza, hogy azokat a pénzeket nem ingyen küldöm, bőségesen megszolgál érte, hiszen az új verseit magam szoktam esténként fölolvasni a kabaréban, és nagy sikerem van velük. Csak nem akart belenyugodni. Folyton azzal fenyegetett, hogy tud ő is olyan kuplékat írni, mint a Zerkovitz!
Komolyan megijedtem ettől a fenyegetéstől. Elég bajom volt nekem magammal is azon a süppedős talajon: még csak az kell, hogy Ady, ez a gránittuskó ránehezedjék, és időtlen és időkre megbélyegezzenek, hogy én csábítottam oda! Komolyan megintettem, hogy nekem bizony kuplét ne írjon, maradjon csak az, aki volt! A magyar kabarénak örök dicsősége lesz, ha ő változatlan öltözékével jelenik meg ott néhanapján.
Nem használt az intésem. Néhány nap múlva levelet kaptam tőle Párizsból, és büszkén közölte, hogy sikerült két kuplét írnia; legközelebb be is küldi, és azt hiszi, hogy ezúttal még Zerkovitzot is lepipálta.
Aztán megjött a két „kuplé”. Az egyik volt: Kató a misén, a másik A párizsi lány. Két kis remekmű, a legszebb, a legmélyebbre markoló versei közül. És még kacér dicsekvéssel odaírta hozzá:
- No, mit szólsz hozzá? Ugye hogy lepipáltam Zerkovitzot?”
*
Bizony le.
...a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a Kató a misén című versét megtaláltam, de A párizsi lány után hiába kutattam….
Sem a kötetében, sem a világhálón nem akadtam nyomára.
Készséggel elismerem, az csakis az én hibám, és talán megbocsáthatatlanul hiányos ismeretem az oka, de beletörött a bicskám a vers keresésébe. Talán nem is vers, hanem próza, cikk, jegyzet lett belőle…? Talán más címmel szerepelne a kötetben…? Talán megsemmisült…?
Nem tudom.
Ám az egészen biztos, hogy Ady könnyedén le tudott pipálni bárkit, ha azt akarta…És hiszek Nagy Endrének is.
De leginkább Adyban hiszek.
Az adomázás – meglehet – kicsit komolyabbra fordult, - de a történet számomra így kerek.
Hadd tegyem hozzá, hogy bármilyen segítséget szívesen veszek, ami A párizsi lány-t illeti, - de az, hogy Ady remek humorral (is) rendelkezett, egy percig sem kétséges előttem.
A párizsi lány-t pedig így, olvasatlanul és ismeretlenül is megkedveltem.
Biztosan abban sem csalódnék…
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Adomák az irodalom világából – 4." | Belépés/Regisztráció | 24 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából ? 4. (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Június 05, kedd, 19:06:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Igen, valóban: érdekesek ezek az anekdóták, szeretem öket. Adyt valahogy mindig nagyon komolynak képzeltem el, - nem is tudom miért -...
Talán csak olyan verseket tanultunk töle?
Jó pap holtáig tanul, igaz?
Zsuzsi :))) |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 4. (Pontok: 1)
- edami Ideje: Június 05, kedd, 19:36:47
(Adatok | Üzenet küldése) | Nagyon jooooooooo! A parizsi lany ha jol emlekszem kiadatlan versei kozott "Uj Helena" cimu verse.
Szeretettel:edami |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 4. (Pontok: 1)
- winner Ideje: Június 05, kedd, 20:20:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon jó ez a sorozat. Immár mind rendszeres olvasó mondom (írom) ezt. |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 4. (Pontok: 1)
- hori Ideje: Június 06, szerda, 09:50:56
(Adatok | Üzenet küldése) | Remek az írás, tanulságos (mindig adsz valami újat) ahogy ez tőled megszokott! :)
|
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 4. (Pontok: 1)
- csitesz Ideje: Június 07, csütörtök, 03:21:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Drága mango! lelkes olvasöv vagyok. és nemcsak a napszemüveged miatt! :-) puszi Józsi |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 4. (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Június 09, szombat, 01:59:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon szeretem ezt a sorozatodat. Remek... és irigykedem... |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 4. (Pontok: 1)
- meva Ideje: Június 09, szombat, 17:25:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Most is örömmel olvastam írásodat, kedves Anikó. Szeretettel: Éva |
|
|
|
|
|
|
