| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Szerelmeslevél – 13. |
|
mango
 |
Hogy gondolok-e rád?
Mit is tehetnék egyebet?
Hiszen éppen ezért jöttem ide, hogy sokat gondolhassak rád, és agyonverjem az időt, amíg nem lehetsz mellettem. |
Már írtam festőművészről, ha nem is épp ezen sorozatom keretein belül, - de Van Gogh és a leginkább csodált és szeretett festőm, Gauguin már volt „tollam hegyére tűzve”…
Most újabb festő, és újabb szerelmeslevél következik…
Munkácsy Mihály.
A híres festő 1844-ben született, neve 1868-ig Lieb volt, (1880-ig Munkácsi – csak i betűvel írva) apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja neve pedig éppen úgy Cecília, mint későbbi feleségéé: Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott.
Bizonyára sokan olvastuk Dallos Sándor könyvét az Aranyecsetet, melyből kalandos életéről is tudomást szerezhettünk. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől. Megismerkedett Szamossy Elek festőművésszel, aki magához vette, és rendszeresen kezdte rajzra, festészetre tanítani, s módot talált hiányos műveltsége pótlására is. Később elválva Szamossytól, Gerendásra költözött nagybátyjához. Itt készítette 1863-ban első festményét, és még ez év őszén Pestre jött, ekkor vette fel a Munkácsy művésznevet; Pesten festőbarátai tanácsaikkal támogatták, második művét, a Regélő honvédet Than Mór át is festette. Egyik barátja, Ligeti Antal éveken át támogatta festői pályája elindulásában, közbenjárására a Képzőművészeti Társaság havi díjat folyósított Munkácsynak. Pártfogói 1865 elején Bécsbe küldték Rahl mesterhez, akinek halála után visszatért Gerendásra nagybátyjához. 1867-ben állami ösztöndíjjal Párizsba utazott a világkiállításra, ahol Courbet művészetéből egész életére döntő benyomásokat szerzett. Önmagára tulajdonképpen Leibl képeinek hatására talált. Megfestette az önállósulás első fontos emlékét, az Ásító inast, mely kép ma amerikai magántulajdonban van. E kép gazdag lélekrajzával, világítási kontrasztjaival már jelezte fejlődése irányát. 1869-ben festette első világhírt hozó művét, a párizsi Salon aranyérmével kitüntetett Siralomházat, amelyben a magyar szabadságharc utáni betyárvilágból választotta témáját. A képet még félig kész állapotban eladta.
Párizsi tartózkodása és de Marches báró özvegyével kötött házassága tárgyválasztását más irányba terelte, elfordult a kritikai realizmustól.
Papier Cecíliát, Edouárd de Marchez báró özvegyét, 1874. augusztus 5-én vette feleségül Munkácsy Mihály.
A festő szerelmeslevele mai írásom igazi „főszereplője”.
De még az élettörténethez pár mondat kívánkozik.
1879-80 telén szem- és idegfájdalmai kínozták, de a feladat egyre nagyobb munkakedvvel töltötte el. Elmaradhatatlan olvasmánya lett a Biblia és Renan: Jézus élete című könyve. Először ceruzavázlatokat készített, amelyek gyors és biztos vonásain érezzük az alkotó öröm lendületét.
Élete vége felé festőisége elerőtlenedett, amellett a halálos kór is nyomot hagyott egyes művein. A millenniumi előkészületek jegyében készült Honfoglalás-freskója már akadémikus vonásokat mutat. Csak a Sztrájkban talált újra vissza plebejus korszakának realizmusához, jóllehet festőileg már nem tudott megbirkózni a feladattal.
A Dallos Sándor-könyvben már sok mindent olvashattunk viharos és szenvedélyes szerelemeiről, - de ez a szerelmeslevél nem található meg a könyvben, pedig érdekes.
Hiszen ki tagadhatja, hogy leveleiből, mindennapi megnyilvánulásaiból ismerszik meg leginkább egy ember...?! Pláne egy szerelmes ember…És ha még ráadásul művészlélek is, akkor meg ezerszeresen is jellemző, hogyan szeret...
Ez pusztán az én véleményen, - én így gondolom legalábbis. Egy művészember sokkal több lélekkel és szívvel tud szeretni, és ennek jelét adni.
Bármiképp.
De mindig máshogy, mint aki nem annyira érzékeny, mint egy író, festő, alkotó művészlélek - talán valahogy szebben, jobban, felfokozva, lázasan, szenvedélyesen...
Meglehet, hogy ezt nem éppen Munkácsy Mihály alant olvasható szerelmeslevele példázza leghívebben, - a véleményem akkor is ez. Gondoljunk csak Ady, József Attila, Kosztolányi vagy Szabó Lőrinc lángoló soraira, ha szerelmeseiknek írtak...
És most jöjjön a Munkácsy-levél, ami talán kicsit visszafogott, de minden bizonnyal Papier Cecília nagyon boldog volt ettől is...
Joggal.
*
Barbizon, 1873. október 10
Édes, kedves jó angyalom!
Éppen most kaptam meg leveledet, és hogy bebizonyítsam, mennyire tévedsz, ha azt hiszed, hogy itt kevesebbet gondolok rád, azonnal válaszolok, habár már írtam neked. Hogy gondolok-e rád? Mit is tehetnék egyebet? Hiszen éppen ezért jöttem ide, hogy sokat gondolhassak rád, és agyonverjem az időt, amíg nem lehetsz mellettem. De ez az idő nemsokára eljő, mert már október 10-e van. Minden leveledet megkaptam, és a pénzt is köszönöm, szükségem is volt rá, mert Schenk urat még nem láttam. Holnap, vagy holnapután megyek hozzá. Zavarban is lettem volna segítséged nélkül, mert egy ösmerősöm sincs, aki kisegíthetett volna, Paál kivételével, de ő sincs normális helyzetben, ami a pénztárcáját illeti… Itt mindig jól és vígan érzem magamat. Olyan diákéletet élünk itt, amilyent csak el lehet képzelni, egész napon át dolgozunk hárman, Paál, Beckman és én. E pillanatban is együtt vagyunk, Paál ír, Beckman olvas és én…? Nos, én rád gondolok, és számlálom a napokat, amelyek tőled elválasztanak, dolgozom az Erdő-n és tanulmányokat készítek a Zálogház-hoz. Párizsi megérkezésedtől függ, hogy meddig maradok itt. Tizennégy nappal előtted szeretnék hazamenni. Szegény gyermekecském, milyen szívesen elűzném csókjaimmal Colpachon magányodat! Most isten veled, szívecském. Zárom levelemet, mert nincsen pápaszemem és szemem kissé fáj, de különben jól érzem magamat, amit neked is nagyon komolyan kívánok. Jó éjszakát, aludjék ön jól, és álmodj a te ezer csókos
Miskáddal
Címem nem Montbrizon, hanem Barbizon. Paál szépen üdvözöltet és köszöni az üdvözlést.
*
...e levél megírása után 27 évvel és alig több, mint 5 hónappal halt meg, Németországban, Endenich városban. Csak 56 évet engedélyezett neki a sors.
Május elsejét írtak aznap, amikor végleg megpihent.
Megjegyzés:
Részleges forrás:
http://www.dntcj.ro/muvelodes/98ja24.htm
|
Ideje: Június 17, vasárnap, 11:58:33 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Szerelmeslevél – 13." | Belépés/Regisztráció | 28 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél – 13. (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Június 17, vasárnap, 15:26:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Békéscsaba büszke Munkácsyra! Munkácsy már nem volt annyira büszke Csabára, hiszen a szegénységi bizonyítvánnyal rendelkező asztalosinast művésztársai később is kiközösítették. Ő volt az a festő, aki a nyomorból eljutott a csillagokig. Ma már van Munkácsy Múzueumunk is, (épp most tatarozzák)és 10 éve működik a Munkácsy Emlékház,amit mindenki figyelmébe ajánlok! Köszönöm Anikó, hogy írtál a mi "Miskánkról". |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél – 13. (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Június 17, vasárnap, 15:39:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | "Senki nem lehet próféta saját hazájában."
Nagyon élvezetes az essszéd, s nagyon megrázó a Munkácsy-életrajz.
Nagyon szeretem, majdnem annyira, mint Paál Lászlót. És öröm volt a szerelmi vágyakozást olvasnom egy igazi géniusztól...
És öröm volt az írásodat annak kellemes és finom publicisztikus technikái miatt... |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél – 13. (Pontok: 1)
- meva Ideje: Június 17, vasárnap, 16:49:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szívesen olvastam ezt az írásodat is, kedves Anikó. Szeretettel gratulálok: Éva |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél ? 13. (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Június 17, vasárnap, 22:01:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Mangó! Tartalmas, nagy jól összefogott esszéd, ismét. Nem csak azért, mert felújitja, kiegésziti ismereteimet, hanem mert olyan életközelbe hozza az éppen szóban forgó személyt, mintha karnyújtásnyira lenne.
Különösen tetszett - s én is teljesen igy gondolom - az a gondolat, mely szerint "Egy művészember sokkal több lélekkel és szívvel tud szeretni, és ennek jelét adni"...
Örülök, hogy visszatértem ismét ma este...
Zsizsud :))) |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél – 13. (Pontok: 1)
- hori Ideje: Június 17, vasárnap, 23:53:38
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szépen kerekedik ez a gyűjteményed. Lassan egy könyv is kitelik belőle... A mostani esszédet is szívesen olvastam, mint tartalma, mint lenyűgöző stílusa miatt. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél – 13. (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: Június 18, hétfő, 10:26:48
(Adatok | Üzenet küldése) | | Örömmel és élvezettel olvastam ezen írásod is (mégha nem is volt időm a korábbiakhoz hozzászólni). Kellemes diákkori időszakomba tértem vissza a Dallos-könyv idézésével, akkoriban olvastam ezt a Munkácsy-életrajzot, aki egyik kedvec festőm Barabás és Paál László mellett (Barabás egyik képe gyermekkoromban mindig a rekamiém felett volt). Debrecenben nem volt olyan alkalom, hogy ne mentem volna el a Déry MÚzeumba a képeit megcsodálkni, amelyek előtt - különösen az "Ecce homo" mindig megidézve hosszú időt töltöttem. Nagyon nehezen tudtam abból a teremből - Munkácsy-terem, azt hiszem az volt a neve - eljönni. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél – 13. (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: Június 18, hétfő, 14:49:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Anikó - szeretem Munkácsy festményeit - Dallos kétkötetes regényét többször is elolvastam Róla - nagyon szép írás... az Ásító Inas az egyik kedvencem - egyszer próbáld ki, ha meglátod valahol - egy perc után jól kiásítozod magad tőle - annyira élethű ábrázolás... |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél – 13. (Pontok: 1)
- ho (yourwell.com) Ideje: Június 18, hétfő, 18:22:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | örülök ha tanácsot kérsz
jó ha megszívleled
nem baj ha nem
kézcsók |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél – 13. (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Június 18, hétfő, 20:33:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Most is nagy élvezettel olvastalak. A szerelem érzésről nekem az a véleményem, hogy minden ember tud mélységesen, végtelenül és odadóan szeretni, csak a művészlélek ki tudja azt szépen fejezni. Több szájhagyomány, monda, történet ballada szól egyszerű szerelmespárokról akik ha kellett együtt haltak szerelmükért. Igaz azok történetét is művészek rögzítették...
Jó volt olvasni ismét írásod!
Péter |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél – 13. (Pontok: 1)
- Karc Ideje: Június 19, kedd, 11:52:34
(Adatok | Üzenet küldése) | Egyszer olvastam a fiatal Munkácsyról egy könyvet, egy regényt, sajna már nem emlékszem a címére, csak az maradt meg, hogy azt mondták rá: az egyedülálló fiatalember olyan, mint egy büszke tölgy a dombtetőn.
Engem is pont most hagytak el, szóval én is tölgyfa lettem a saját dombtetőmön...
Ilyen az élet ;) |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél – 13. (Pontok: 1)
- Jega (sibbe@freemail.hu) Ideje: Június 19, kedd, 13:39:37
(Adatok | Üzenet küldése) | Szeretem ezeket a szerelmes leveleket, hisz sokunk kedvencei köszönnek itt vissza. Veress Mihály szegedi festőművész, aki egyben rajztanárom is volt, illetve művészettörténetre tanított sokáig, Munkácsy-val sokat foglalkozott, s tanította rendületlenül. Sajnálatos, hogy képei alapozását szurkos anyaggal végezte s így képei egyre sötétednek, ami restaurátoroknak is feladja a leckét.
Remek írás, öröm volt olvasni. |
|
|
|
|
|
|
