| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Az évszázad nyelvvitája 2. |
|
Tithonos
 |
Sayce egy esztendővel később az általa akkádnak nevezett nép nyelvéről határozottan állítja, hogy nem indogermán és nem sémi, hanem egy harmadik ősi dialektus... |
Egy esztendőn belül lép be két asszirológus a nyelvvitának még nem nevezhető tudományos diskurzusba.
Norris az ékírás nem sémi jellegét hangsúlyozza, míg Eichoff volt az, aki a Biblia alapján a turániakat (ő kaldeusoknak véli) kusitáknak nevezi.
Norris végső konklúziója az ékírásos nyelv lényegéről a következő:
„A nyelveknek az a külön osztálya, amelyhez e nyelvet hasonlítanám, az, amelyet főleg Ugornak neveznek s önmagában foglalja a magyart...”
Sayce egy esztendővel később az általa akkádnak nevezett nép nyelvéről határozottan állítja, hogy nem indogermán és nem sémi, hanem egy harmadik ősi dialektus, melyet az ural-altáji nyelvekkel hoz kapcsolatba.
A negyvenöt éves korába elhunyt Lenormant külön fejezetet érdemel az ékírás grammatikája leírásának történetében.
A Lettres Assyriologiques. II. série: Études accadiennes vitája során Lenormant annyiban tér el Oppert-től, hogy az Oppert által sumer nyelvet ő akkádnak nevezi. Álláspontja szerint az "írásfeltalálók nyelve" a magyarhoz áll legközelebb, ezért a magyar nyelv tökéletesebb elsajátítása céljából Magyarországra utazott. "A Káld ősi nyelv és a turáni nyelvek" c. könyvében a hangtantól kezdve a főnévragozásig majdnem teljesen a magyar nyelv szerkezetére, logikájára és kiejtés módjára támaszkodva folytatta az általa akkádnak nevezett nyelv és a turáni nyelvek összehasonlítását. A magyar hangzóhasonlítás törvényszerűségét az akkád nyelvben is kimutatta.
A mi szempontunkból az egyik legfontosabb megállapítása az volt: „A sumír nyelv nemcsak szóállagában, hanem szerkezetében is turáni nyelv."
Miért is olyan fontos ezt kihangsúlyoznunk. Legfőképpen azért, mert a turáni népeket az akkori történelemkönyvek kultúrromboló, kegyetlen és primitív népekként jellemezték. A legelterjedtebb nézet szerint a sémi nyelvű népek voltak az őskultúra megteremtői, míg az árják a kultúrhordozó és kultúrteremtő népek a világtörténelemben.
1874-ben Lenormant, aki a kaldeus vallással és mitológiával is foglalkozott, részletesen összefoglalta a tanítását. A kaldeus-akkád nyelv ragozó urál-altáji nyelv, mely elsősorban finnugor egyezést mutat, de a török, tatár, és a bask nyelvekkel is mutat kapcsolatokat.
Lenormant tanítását Götz László szavaival érdemes összefoglalnunk:
„Tudomásunk szerint legelőször F.Lenormant mutatott rá nyomatékosan egyfelől a finnugor és az altáji népek mitológiájának, vallási képzeteinek, babonáinak, varázslási ceremóniáinak nagymértékű egymás közötti egyezéseire, másfelől pedig mindezen elképzeléseknek -s általában az egész észak-ázsiai sámánizmusnak - szoros elő-ázsiai párhuzamaira, mezopotámiai gyökereire, "Die Magie und Wahrsagekunst der Chaldaer" (1878) c. könyvében.
A német kiadás az 1874-ben megjelent eredetileg francia nyelvű mű lényegesen javított és tetemesen kibővített, teljesen új változata ("... durch eingehende Revision und erhebliche Erweiterungen zu einer völlig neuen Ausgabe umgestaltet" - írja Lenormant az előszóban). Jelenleg nem lehet feladatunk mindazon tömegesen jelentkező egyezések ismertetése, amelyeket Lenormant 571 oldalon keresztül kimerítően tárgyal és módszeresen bizonyít, ezért csak néhány jellegzetes párhuzam megemlítésére szorítkozhatunk, a részleteket illetően utalva a szumérológia ezen - a legnevesebbek közé tartozó - úttörőjének eredeti munkájára.
1.) A Kalevala isten-triásza (Ukkó, Vejnemöjnen, Ilmarinnen) pontosan megfelel a szumér An, Enlil, Enki hármasságnak. Különösen Vejnemöjnen alakja fedi teljesen a szumér Enki tulajdonságait és funkcióit (l. Lenormant 1978, 235-237. old.).
2.) A boldogok országa, a hősök lakhelye, a finn Kaleva nyilvánvalóan ugyanaz a szó mint a szumér kalama ("az erősek földje", "fejedelmi föld", "a drága föld"), amely egyúttal a szumérok országának neve volt, "haza" értelemben (l. Lenormant 1878, 243. old.).
3.) A szumérok a gonosz lelkek, az ártó démonok hazáját a környező pusztaságokba, Arábia homoksivatagjaiba helyezték, a finnek pedig teljesen analóg módon, északi hazájuk földrajzi adottságainak megfelelően - a Jeges -tenger jégsivatagainak vidékére. E párhuzamosítás első pillantásra erőszakoknak tűnhet, közelebbi vizsgálattal azonban egyértelműen megmutatkozik, hogy a teljesen elütő földrajzi környezet ellenére is átmosódik az eredeti szumér elképzelés: a Kalevala egyik éneke részletesen leírja a gonosz lelkek lakhelyeit, ahonnan azok az emberekre törnek, se részben "a homok országá"-ról is szó van, holott Finnországban és környékén sehol sincs homoksivatag (l. Lenormant 1878, 245-246. old.).
4.) Szintén feltűnő párhuzam mutatkozik a finn Kipumaki vagy Kipu-vuori -a "fájdalmak hegye", ahol a betegségek démonai tanyáznak - és a szumér "harsag gig-ga" ("a nyugat hegye", de egyúttal "a betegség hegye" is; vö. gig = "éj, sötét", azaz "nyugat", ugyanakkor azonban "beteg" is) között, ahonnan a varázsszövegek szerint a leghatalmasabb ártó démonok kiindulnak. Sőt, a finnek a "fájdalmak hegyé"-t éppúgy nyugati-északnyugati irányban képzelték el, mint a szumérok: a Tuonela folyó egyik északnyugati szigetén. E hegy tetején a finn mítosz szerint kilenc lyuk van, amelyekbe a betegségek a varázsigék hatására visszahullanak. E képzet pontosan megfelel egy szumér varázsszövegnek, amelyben arról van szó, hogy a betegséget a föld elnyeli (l. Lenormant 1878, 249. old.).
5.) A finn betegségűző varázsformulák azonban általánosságban szemlélve is ugyanolyan szellemben és teljesen hasonló módon épülnek fel, mint a megfelelő szumér varázsszövegek: gyakran még a kifejezésmód is azonos. Ez különösen azért nagyon feltűnő és jellegzetes párhuzam, mert ugyanakkor a sumér Mezopotámiához térben és időben sokkal közelebb eső óegyiptomi betegségűző varázsformulák szelleme, tartalma és kifejezésmódja teljesen elüt a sumérokétól (l. Lenormant 1878, 250. old.). Lenormant a 250-251. oldalon bizonyítékul idézi a Kalevala 45. énekét, amely valóban meglepő, a részletekbe menő sorozatos egyezéseket tartalmaz az azonos témájú szumér ráolvasásokkal.
Mindezen egyezéseket mai régészeti ismereteink világánál kétségkívül az ősi elő-ázsiai - közelebbről mezopotámiai - műveltségek nyugat-eurázsiai kisugárzásainak tükrében kell szemlélnünk, ez esetben a Volga-Ural térségben Kr.e. 2000 után megjelenő korabronzkori gyarmatosok hatásaiként. Régészetileg adatolható, hogy ezek a telepesek fél évezreden keresztül több hullámban tömegesen érkeztek, mégpedig délről, a Kaukázus vidékéről, a Kubán műveltség és a korai transzkaukáziai kultúra területeiről, amely régióban viszont több helyütt a valószínűség igen magas fokán Mezopotámiából elvándorolt sumér csoportokkal is számolnunk kell (l. 796-799. és 805-807. old., de vö. 46-52. old. is). A Lenormant által már több mint egy évszázada kimutatott meglepő szumér-finn néprajzi párhuzamok tehát az újabb ásatások tanúsága szerint konkrét őstörténeti tényeken, egykor fennállott közvetlen kapcsolatokon alapulnak, s semmi esetre sem tekinthetők "véletlen egyezések"-nek. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyarság őstörténetét - még abban az esetben is, ha megmaradnánk a hagyományos finnugor keretekben! - manapság már nem vizsgálhatjuk az egykori mezopotámiai-sumér összefüggések, a fél Eurázsiára kiterjedő elő-ázsiai kultúráramlat és vándorlások fokozott figyelembevétele nélkül. Magyarán mindenféle leszűkített, csupán önmagában szemlélt finnugor vagy uráli nép- és nyelvfejlődési teória menthetetlenül elavult, nem felel meg a módszeres tudományos kutatás mai alapfeltételeinek. „
Lenormant írásaira Eberhard Schrader német orientalista válaszolt, aki Lenormant tudományos értekezéseit, leveleit vette vizsgálat alá.
Nagyobbrészt elfogadja Lenormant állításait, több ponton azonban továbblép.
Továbbfejleszti az ékírás nem sémi eredetének elméletét, Állításaiban nem a sémi népek, hanem a turáni népek hozták létre az írást, a mitológiát és az epikus költészetet is. Feltevését azzal indokolja, hogy csak a babilóniai sémiták hoztak létre epikus költészetet, míg a többi sémiták, arabok és arámok nem. Ebből véleménye szerint az következik, hogy a babilóniai sémiták a turániaktól vették át mindezt.
|
Ideje: Július 08, vasárnap, 16:12:08 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Az évszázad nyelvvitája 2." | Belépés/Regisztráció | 13 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Az évszázad nyelvvitája 2. (Pontok: 1)
- mango Ideje: Július 08, vasárnap, 17:23:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | ...feladtad a leckét :)
Nem egy könnyű olvasmány, minden mondatán el lehet tűnődni és a kis mozaikokból összeállítani a nagy egészet, már amennyi tudható a tudomány mai állása szerint erről a témáról.
Nem könnyen "átlapozható", - de lebilincselő, nagyon okos összefoglalás az esszéd.
Idővel jöhet a 3.rész is ;)
|
|
|
|
|
|
Re: Az évszázad nyelvvitája 2. (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: Július 24, kedd, 23:38:16
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Tithonos!
Nagy érdeklődéssel, olvastalak már tegnap, de csak ma jutottam hozzá, hogy a tegnapi és mai ebbéli olvasmány-emlékeim egy részét kis csokorba szedjem. Pár perccel ezelőtt készültem el vele. (A pdf formátumban láthatod az elkészülés időpontját.)
«....A Lenormant által már több mint egy évszázada kimutatott meglepő szumér-finn néprajzi párhuzamok tehát az újabb ásatások tanúsága szerint konkrét őstörténeti tényeken, egykor fennállott közvetlen kapcsolatokon alapulnak, s semmi esetre sem tekinthetők "véletlen egyezések"-nek. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyarság őstörténetét - még abban az esetben is, ha megmaradnánk a hagyományos finnugor keretekben! - manapság már nem vizsgálhatjuk az egykori mezopotámiai-sumér összefüggések, a fél Eurázsiára kiterjedő elő-ázsiai kultúráramlat és vándorlások fokozott figyelembevétele nélkül. Magyarán mindenféle leszűkített, csupán önmagában szemlélt finnugor vagy uráli nép- és nyelvfejlődési teória menthetetlenül elavult, nem felel meg a módszeres tudományos kutatás mai alapfeltételeinek....» - írja Tithonos többek között. Az egész írásához, valamint ehhez a megállapításához kapcsolódva csak néhány megjegyzés a teljességre törekedés igénye nélkül:
1. Dr. Zakar András «A sumér hitvilág és a Biblia” c. könyvében olvasható idézeteket vagy sumér/szumér szövegből vagy sumér időkbe visszanyúló hagyomány alapján akkád ill. babilóniai és asszír lejegyzésekből közvetítik a forrásaink, végeredményben Ábrahám korát megelőző időkből. Nagyon fontos a sumér és egyéb keleti nyelvű szövegek helyes olvasása. Megjegyzi, hogy ezen szövegeknek, főleg a sumérnek pontos fonetikai és értelmi visszaadásában elég sok bizonytalanság. Hiszen ezekkel a szövegekkel főként asszirológusok ill. akkádisták foglalkoznak s ezért az olvasatok legtöbbször bizonyos egyoldalúságot tükröznek. Elég csak akármelyik közkézen forgó ilyen szótárt (glosszáriumot, szillabánt) megnézni, hogy lássuk, egy-egy gyökszónak vagy összetett kifejezésnek mennyiféle o
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
|
