[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: cedrus
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9076

Most jelen:
Látogató: 19
Tag: 4
Rejtve: 0
Összesen: 23

Jelen:
Tagi infók PiaNista Küldhetsz neki privát üzenetet PiaNista PiaNista
Tagi infók skorpio Küldhetsz neki privát üzenetet skorpio skorpio
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy
Tagi infók janus Küldhetsz neki privát üzenetet janus janus


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Egy lélek csillan
· 2: Kaláka
· 3: haiku.lap.hu
· 4: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 5: Fényfa
· 6: Máté László honlapja
· 7: Alkotó.lap.hu
· 8: A Hegy - NeMo blogja
· 9: Gligorics Teru Versei
· 10: Ararát
· 11: Wendler Mária portál
· 12: Janusvers
· 13: SOmannák
· 14: Sidaversei
· 15: Végh Sándor személyes honlapja
· 16: magyarirodalom.lap.hu
· 17: kortársirodalom.lap.hu
· 18: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 19: Péter Erika honlapja
· 20: vers zene.lap.hu

cheap cigarettes sorry.
Útmutató
mango

"Költő, tartsd meg a fontosat, hagyd ki a nem fontosat.
...
De mi a fontos? Az, ami látszik, vagy az, amit látok?"




Most olyat teszek, amit eddig még sosem.
Eddig - mondhatni: kivétel nélkül - a saját gondolataimat fűztem mondatokká és vettem a bátorságot, hogy a Magazin hasábjain azokat megosszam az Olvasóval.
Most nem így lesz: itt feleslegesek az én matt, olcsó és mélyen lehajtott fejű szavaim, hiszen itt tündöklik Kosztolányi Dezső több mint nyolcvan éve leírt „Káté” című esszéje, - és ma épp annyira aktuális, mint születése idején volt…
Vagy még annál is jobban...?! Régi-régi vesszőparipám, hogy nem az a költészet, ami nem ér ki a lap széléig a könyvben.
Kosztolányi Dezső ebben az esszében mindazt elmondja, amit én érzek.
Számomra útjelző fény minden sor, minden gondolat.
Nem kellenek mellé mankó-mondatok, suta magyarázatok…
Sok éve vagyok újságíró, és cseppet sem véletlen, hogy egyik legnagyobb példaképem - az újságíró, költő, író - Kosztolányi Dezső.
Kedvenc esszé-gyűjteményemből ide másolom - elejétől a végéig - azt a cikkét, amit ennél jobban megírni lehetetlenség.


„Ha valaki érez valamit, és ezt kimondja, az még nem vers.
Ha valaki történetek sodrába kerül, és ezt elbeszéli, ez még nem regény.
Ha valaki emberek, gondolatok küzdelmét látja, és azt jelenetekbe foglalja, az még nem dráma.

Hogy keletkezik a vers, regény, dráma?
Úgy, hogy élményeinkből valamit hangsúlyozunk, valamit kiválasztunk, valamit magasba emelünk.
Valamit megtartunk, valamit kihagyunk.
Rész, kis rész, beszélj az egész helyett, beszélj az egész élet, beszélj az egész világ helyett.
De mit tartunk meg? Mit hagyunk ki?
Ebben van a költészet ősi kérdése.
A nagyok ezt tudták, már régen. Egyiptomban, Görögországban.
Költő, tartsd meg a fontosat, hagyd ki a nem fontosat.

De mi a fontos? Az, ami látszik, vagy az, amit látok?
A lámpáról kell beszélnem. Azt mondom, hogy magas, zöld ernyős, porcelán. Azt mondom, hogy sikolt, hosszú tűket szúr a szemembe.
Mind a két esetben igazam van.
Mert két lámpa van.
Az egyik kívülem. A másik bennem. Két világ is van. Az egyik kívülem. A másik bennem.
Mindig e két pont között ingadozott a költészet, e két part között hullámzott szeszélyesen és határozatlanul, nem fejlődött az egyikről a másik felé, hanem alkalmazkodott az ember idegrendszeréhez, amint kívánta. Idő múltán a művészi ingerek nem hatnak többé, elkopnak, halottak. Akkor jöjjön az új, mely szintén régi.

Az, ami látszik, a klasszicizmus. Tárgyak között az ember. Hideg, de nem érzéketlen. Menekülése a láznak a nyugalom felé, a rohanó-elmúlónak a biztos felé, a korlátlannak a korlát felé, hogy belefogóddzék. Nem igaz, hogy utánoz, vagy másol. A realizmus, naturalizmus, verizmus sem tette ezt, csak stilizálta – őrjöngő képzelettel – azt, ami látszik. Ami van, azt nem is lehet változtatás nélkül papírra tenni.

Az, amit látok, a romanticizmus. Emberek között a tárgy. Forró, cikázó, én. Távolban a valóság. Impresszionizmus, impresszió, benyomás, a világ képe, szaggatott vetület énbennem. Szimbolizmus, jelkép-költészet, jelkép, valami, ami jelentős, egy, és mégis sokat jelentő, a sok hiábavaló érzés, történet, küzdelem nélkül. Expresszionizmus, ez kifelé, kifelé törekedni innen belülről, kifelé nyomulni, kifelé énbelőlem, világ, melyet az én képemre és hasonlatosságomra teremtek. Nem én vagyok a te tükröd, hanem te légy az én tükröm, világ.

Mindegyik művészi forma őriz halhatatlan alkotásokat. De ne tagadjuk, a megszokott formák kattogása már fáraszt bennünket: nem él az, ami a múltban még élt. Hogy milyen holtpontra jutottunk, hogy milyen az emberiség idegállapota, semmi sem bizonyítja jobban, mint ez: nincs ma az egész földkerekségnek egyetlen apostoli látnoka, egyetlen vezető írója sem. (Ibsenre, Tolsztojra gondolok.)
Minden keresés, minden kísérlet jogosult, mely ismét összekapcsol bennünket az eleven művészettel. Áldott az, aki az újat hozza. Azt az újat, mely régi, de mi újnak látjuk.”


Pesti Hírlap, 1925. február 22.

*

…valahogy így kell ezt látni, és valahogy így kellene ezt megírni.
És befogadni, elfogadni, megfogadni…
De mi maradt elmondatlanul Kosztolányi Dezső után…?
A káté – vagyis a katekizmus – görög-latin szó, valamely tan, főleg a vallás legfőbb tételeinek kifejtése kérdés-felelet formájában.
Kosztolányi kiterjesztette kátéját a világ minden kis rezdülésére.
…és mindre megfelelt – saját magának.
Mindezt úgy, hogy én vagyok tőle gazdagabb és több…
Ha ezt végiggondolom, döbbenet van bennem, - szent döbbenet, és újra előveszem ezt a kötetet. Ezredjére is.
A művészet bonyolult és elvont dolgairól érzékletesen, egyszerűen, természetesen beszél. Az irodalmi alkotásban a szépséget, a káprázatot, a véges dolgok végtelen visszfényét keresi. Nincsen egyértelműen meghatározható esztétikai rendszere: egyetlen normája a szépség, a rejtélyes, a gyakran megfoghatatlan szépség; elgyönyörködik egy-egy szóban, kifejezésben, elámul a rím, a ritmus, egy-egy mondatfűzés, a forma bámulatos kifejezőerején, azon, hogy a műből az igazság szépségbe öltözötten szól az olvasóhoz.
Mit is mondhatnék még…?
Hiszen ezen írásom elején megígértem, hogy nem fűzök (kivételesen) semmiféle szegényes kommentárt ehhez a kis remekműhöz.
Nem álltam a szavam...Pár gondolat azért csak kikívánkozott...Az ámulat szavai.
De változatlanul, és most is vallom: én Kosztolányi Dezső gondolatain, versein, sorain, meglátásain mindig, de mindig elámulok.
Újra és újra.
Megunhatatlanul.

Ideje: Július 09, hétfő, 17:54:45 - fullextra

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

mango

"Útmutató" | Belépés/Regisztráció | 38 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Útmutató (Pontok: 1)
- Samway Ideje: Július 09, hétfő, 18:28:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Ha nem is írok ide a cikkeidhez semmit akkor is tudod, hogy olvaslak, mert nekem Te egy jó mérce vagy az értékes meglátásaiddal Mangókám...



Re: Útmutató (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Július 09, hétfő, 19:18:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Fontos gondolatok, időben. Ez hatalmas erény Anikó!



Re: Útmutató (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: Július 09, hétfő, 19:31:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Anikó gazdagabbá tettél Kosztolányi Dezső esszéivel, de szavaid és írásod is legalább annyira lenyűgöz. Puszi.Lena



Re: Útmutató (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Július 09, hétfő, 20:35:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Tanítják ezt az esszét, mivel legalább annyira beszédes, mint amennyire hallgatag. Költőknek felpattanó Pandora szelencéje, dilettánsoknak pedig csak homokba írt szép gondolatok...



Re: Útmutató (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Július 09, hétfő, 21:49:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Tanulságos, elgondolkodtató, köszönjük Anikó!



Re: Útmutató (Pontok: 1)
- hori Ideje: Július 09, hétfő, 23:21:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Soha nem elég tanulni a nagyoktól. Így van ez Kosztolányival is! Örültem ennek az esszének, és annak is, hogy ezt választottad!



Re: Útmutató (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Július 12, csütörtök, 14:48:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Elhivatott gondolatok. Persze a "jó" verseket és a "többit", majd szétszelektálja az idő. Akárcsak a fontos meglátásokat. Amit Kosztolányitól idéztél, azzal már megtette. Megméretett és nehéznek találtatott. :) Viszont Téged érdemes olvasni, mint azt már egyszer bölcsen megjegyeztem. Lehet, túl sok egyéb bölcsességem nincs is...



Re: Útmutató (Pontok: 1)
- blue Ideje: Július 10, kedd, 13:05:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kosztolányi.......írásbeli érettségim volt, szeretem olvasni, akárcsak soraid.

ölellek: gaby



Re: Útmutató (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Július 10, kedd, 15:05:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Most is nagy élvezettel olvastam írásod. Nagyon fontos dolgokat mutattál meg.
Üdv.: Péter



Re: Útmutató (Pontok: 1)
- Jega (sibbe@freemail.hu) Ideje: Július 11, szerda, 23:03:18
(Adatok | Üzenet küldése)
"Az egyik kívülem. A másik bennem. Két világ is van." Úgy gondolom, írásaidat olvasva, hogy ezek inkább a "bennem" kategóriába esnek, annak is a legmélyebb bugyraiban kavarognak, néha elülnek, feltörnek. Ujabb kiváló gondolatokkal teli írás töled. Ahogy én magamban ezeket nevezem a "mangós hangulat(ok)", oly jellemzőek ezek rád. Szép gondolatok.



Re: Útmutató (Pontok: 1)
- tavinarcisz Ideje: Július 13, péntek, 14:13:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Olvastam írásod. Nagyon tetszett. Hozzád hasonlóan én is imádom Kosztolányit. Valóban örökérvényű, amit 1925-ben megfogalmazott.



Re: Útmutató (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Július 17, kedd, 23:45:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Időszerű, remek írás, Anikó. Pontosabban mindig időszerű, mert mindig lesznek, akiknek ezt naponta el kéne olvasniuk. Köszönet érte.



Re: Útmutató (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Július 18, szerda, 12:53:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Örömmel olvastalak, Drága Anikó - ismét élveztem nagyon irásodat és tanultam..
Sok-sok puszi
a böröndök közül
Zsuzsi:)))



Re: Útmutató (Pontok: 1)
- agnes Ideje: Július 18, szerda, 16:55:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Szia ! Remélem mindenki olvassa akinek kell,...én megtettem...de nagyon szeretem Kosztolányit. Élvezet volt olvasni az írásod!



Re: Útmutató (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: Július 24, kedd, 12:33:39
(Adatok | Üzenet küldése)
Nagyon jó volt újra találkoznom Kosztolányi ezen (egyik) örökérvényű esszéjével. Köszönöm Neked, Anikó!



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.16 Seconds
pharmacy online