| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Ha elfogy az oxigén |
|
bogumil
 |
Ennyit a riportról. Megnéztem, megcsócsáltam, aztán megittam fél deci bundapálinkát és egy üveg sört. Engem meg ez gyógyit! – dörmögtem magamban...
|
Szombat reggel nézem a Napkeltét, és nem akarok hinni a szememnek. Egy külföldre szakadt hazánkfia, 2,5 decis üveg vizet mutogat. A riporteren kívül ott ül egy öregasszony, mint gyógyult paciens, és egy tudós nő, aki alátámasztja a PR munkát…
1.
A TV-ben megy a műsor, hintik a rizsát.
– Kérem szépen, ez egy magyar találmány, már a múlt században rájött egyik hazánkfia, csak elfektették. Én most rátaláltam és Amerikában ráharaptak. Óriási sikere van az oxigénnel dúsított víznek.
– Mire jó ez? – kérdezi mohón nyeldekelve a riporter.
A feltaláló üzletember rögtön kész a válasszal:
– A környezetszennyezés, stressz, szmog által az emberi szervezetben 40% alá csökkent a vér oxigénszintje. Ezért enerváltak, és immunhiányosak az emberek. Ha nem terjed el ennek a csodavíznek a fogyasztása, hamarosan padlóra kerül az emberiség.
– Megmondaná nekem, mibe kerül ez a csodaszer?
– Egy flakon ára potom 280 Ft, egy fürdés 8 ezer Ft…
– Eszméletlen! Akadnak rá vevők? – mereszt kigúvedt szemeket a riporter. A feltaláló szenvtelen arccal válaszol.
- Már miért ne akadnának rá vevők...? Nem győzzük a gyártást.
– Miért hozta ide ebbe a csóró országba?
– Mert magyar vagyok. Nem tehetek róla, hogy apámék kitántorogtak 56-ban Amerikába. A szívem hazahúz. Felajánlom a Miniszterelnöknek, hogy csináljunk ebből bizniszt. Kihúzzuk az ország szekerét a bajból.
– Hát, csak próbálkozzék uram! Sok sikert! – mondta a riporter és az öregasszonyhoz fordult.
– Maga ettől a víztől gyógyult meg? Mi volt a baja?
– Nekem a főorvos úr azt mondta, mikor kiszedte a nyirokcsomóimat, és a fél tüdőmet, hogy hét hónapom van hátra. Gyógyíthatatlan vagyok.
– Ez mikor történt?
– Egy éve. És élek.
– Mennyi vizet ivott meg ez alatt?
– Kéthektónyit, és elfürödtem több ezer kád oxigénezett vizet.
– És ki állta a cehhet?
– A fiam – a riporter hihetetlenül csóválta a fejét és az orvosnőhöz fordult.
– Ön is alátámasztja ezeket az eredményeket?
– Természetesen. Hiszen Amerikában már harminc éve alkalmazzák. Az ottani szakirodalom, és a vizsgálati-, referenciaeredmények mind ezt bizonyítják. Miért ne lenne jó akkor ez a magyaroknak?
– Mondjuk, mert kissé drága.
– Ja, kérem a gyógyulásnak ára van.
Ennyit a riportról. Megnéztem, megcsócsáltam, aztán megittam fél deci bundapálinkát és egy üveg sört. Engem meg ez gyógyit! – dörmögtem magamban és napirendre tértem a dolog felett.
2.
Józsi bácsi a szokásos reggeli Népszabadság olvasásával kezdte a budin. Mariska néni pedig nekiállt fejni a Riskát. Javában benne jártak a dologban, amikor hirtelen sivítva tört elő és az egekig csapott a tyúkól tetején kiömlő víz. A hirtelen jelenségről Riska szinte extázisba esve bal hátsó patájával zsétárostúl felrúgta Mariska nénit az eperfa tetejére. Onnan kajdászolt lefelé.
– Hé, apjuk, gyüjjék mán ki, mert itt az özönvíz! Kitört a világvége! – Az öregnek se kellett több, felrántotta tubigatyáját és kitódult a budiból. A furcsa illatú víz meg csak tört az egek felé, mint egy szökőkút. Az öreg praktikus ember lévén rögtön rohant egy rönkfáért, fejszéért, hogy majd beleverve a földbe eldugaszolja a víz útját. Nem így történt. A víz ereje feldobta rönköstöl, rudastól és jó harminc méter magasban pörgetni kezdte az öreget. Onnan kiabált le.
– Hé,emberek, vagy ördögök! Segíjjen már valaki innen lekászálódnom. Amint kimondta az ördög szócskát máris kivágódott a tyúkól ajtaja és két zsakettes úriember bújt elő az őket üldöző és hajaikba markoló tyúkok, kakasok közül. Józsi bácsi így könyörgött nekik.
– Zárják mán el kendtek ezt a pokoli csapot! – Az ördögök szót fogadtak és elzárták a forrás útját. Józsi bácsi lehuppant a földre és amúgy csuromvizesen ennyit kérdezett csak:
– Mi a fenét csinálnak itt maguk? Vizet fakasztanak a pusztában?
– Valami olyasfélét öreg, de tegyen lakatot a szájára, mert ha mi teszünk rá, akkor örökre bezárjuk azt a lepcses pofáját! Ez államtitok! – mondták és felsegítették a pocsolyában fetrengő öreget. Úgy nézett ki, mint az ázott ürge. Aztán rutinszerűen odatámasztották az eperfához a tyúklétrát, hogy Mariska néni is lekászálódhasson a magasból.
Miután helyreállt a rend, a két úriember egyet csettintett és máris hatalmas zárófej jött fel a földből és lezárta a feltörő víz útját. Józsi bácsi se köpni, de nyelni nem tudott a meglepetéstől.
–...no, most már jöhet a reggeli! – szólalt meg az egyik és a kecskelábú asztalhoz telepedtek. Mariska néni pillanatok alatt elővarázsolta a terülj–terülj asztalkámat és nekiálltak früstökölni. Miután végeztek, azaz éhüket elverték, nagy komolyan megszólalt a vörösképű.
– Ezzel a csodavízzel fogjuk kihúzni az országot a bajból! Megértettük egymást!
– Aztán mitől csuda ez a víz?
– Hát, attól, hogy ez oxigénezett víz! Több benne az oxigén, mint a víz! De ezt hiába magyarázom én két ilyen buta vénembernek! A víz két hidrogént és egy oxigént tartalmazó vegyület. Namármost, mi arra gondoltunk, hogy ha megnyomatjuk még oxigénnal, akkor annyira felfrissíti az embert, aki megisssza, hogy még a kettes ekét is elhúzza, ahogy errefelé mondják maguknál…
– Ezen kívül úgy megerősíti az ember akaratát, olyan lelkierőt ad neki, hogy egyedül kirángatja az ország szekerét a kátyúból… ezért szeretnénk a Miniszterelnöknek egy palackkal prezentálni! Csak be is kéne oda jutnunk.
– Megy ez maguknak. Bucskáznak egyet a fejükön és máris ott állnak előtte. Aztán majd csak megegyeznek vele. Én tanítsam magukat az etikettre?
–I gaza van öreg, máris megyünk, és tesszük a dolgunkat. A kútfejen ne babráljanak, mert ha megtudjuk, hogy pár hordónyit lefejtettek belőle, akkor, jaj lesz maguknak!
3.
Hogy történt, hogy nem, egyszercsak a Miniszterelnök előtt álltak. A Miniszterelnök feltolta homlokára szemüvegért és kérdően nézett a két fura figurára.
– Hát magukat mi szél fútta erre?
– Mi csak úgy jöttünk, segíteni, kihúzni az országot a bajból.
– Eh! - legyintett lemondóan a Miniszterelnök - azt már hatökrös szekérrel sem lehet, úgy benne vagyunk a slamasztikában.
– Hátha, mi segíthetnénk? Tegyen velünk egy próbát! Nem fogja megbánni! Úgy fogják emlegetni, mint a haza megmentőjét! Mint Kossuth Lajost!
– Nem bánom, mutassák meg mit hoztak! –No, az ördögöknek sem kellett több: előhúzták az oxigénezett buttelákat és az egyiket felnyitva a Miniszterelnök kezébe nyomták.
– Mit akarnak maguk velem megitatni? Nem valami méreg ez?
– Ugyan már, mondtam, hogy segíteni akarunk.
– Akkor is, nem helyén való ez – mondta a Miniszterelnök és a titkárának csengetett. Valamit súgott a fülébe. Az kiosont és pillanatok alatt összeverbuválta a kabinetet. Mikor már mind együtt voltak, a főördög előadta a csodavíz hatásosságáról szóló propaganda beszédét. A Miniszterek sunyin hallgattak . A Miniszterelnök körbehordozta tekintetét rajtuk, majd megállapodott a sarokban lomhán matató takaratítónőn. Hirtelen megszólította.
– Mariskanéni, jöjjék csak ide egy percre! Tegye az a parfist most félre! Sokkal fontosabb feladat vár magára.
– Mi lenne az uram?
– Meg kellene innia egy pohár vizet!
– Ha csak ez kell, megiszok én kettővel is! – mondta az, és jelentőségteljesen körbehordozta tekintetét az urakon. Már az első pohár víz lehúzása után úgy jártak a szemei, mint a bagzó macskának. Aztán amint kiürítette a másik pohárral is, usgyi nekiesett a takarításnak, és még a minisztereket is kisöpörte.
– Most már kezdek hinni maguknak –monda a Miniszterelnök és maga is megivott egy pohárkával. A friss oxigén úgy áradt szét ereiben, mint Toldi Miklósnak, amikor megküzdött az óriási cseh vitézzel.
– Ide az elmaradt törvényekkel! – ordított rá titkárára. Mikor betolták a több mázsányi iratot, akkor lecsendesedve így szólt a két kanördöghöz.
– Hétfőn munkanap lesz az Országgyűlésben. Tudnak akkorra prezentálni hatszáz flakon varázsitalt?
– Bízza csak ránk uram! Minden képviselő előtt ott fog állni egy-két palackkal…
4.
A két ördög megkötötte a kizárólagos gyártási és forgalmazási szerződéseket, és hazakocogtak a mucsitanyai szállásukra. Vacsora után azonnal előadták a tervüket Józsi bácsiéknak.
– Na, most aztán megfogták az isten lábát! Holnapra itt egy palackozóüzem épül. Józsi bácsit kinevezzük telepvezetőnek, Mariska nénit meg kasznárnak. Maga felel a kitermelt és palackozott gyógyvíz raktárkészletéért. Úgy tudom, a magyar az nagyon lopós és korrupt nép. Nem szeretném, ha a Sátánt csak egy palack gyógyvízzel is megkárosítanák!
– Ó, tisztelt ördögurak, oly nehéz nekünk már ez a feladat! Nem lehetne fiatalabbra ruházni, tanultabbakra?
– Nem. A fiatalok korruptak, henyék, és lopnak, mint a szarkák! Magukban, öregekben még van betyárbecsület. Maguk lesznek itt a felelősek. Még az éjjel felépül az üzem. Holnapra szerzünk bele munkaerőt és indulhat a termelés.
– Hát, az bizony nehéz lesz! Nem fűlik ennek a népnek a foga a munkához. Mind csak azt kérdezi felvételkor, mennyi lesz a fizetés.
– Sebaj, hozunk be kínai munkásokat.
Így is tettek. Beszereztek kétszáz kínai munkaerőt és a hét végére, legyártották a megrendelt palackokat. Hétfő reggelre egy furgonnal ezer palack csodavizet szállítottak az Országházba. Szépen kiszervírozták a képviselőknek az írópadjára, és a büféket is ellátták velük. Aztán a soros elnök megnyitotta az ülést, és egyre-másra születtek a törvények. Ebédig feldolgozták a rendszerváltás óta felgyülemlett és eddig halogatott törvények felét.
Már füstöltek a laptopok és a másológépek az igénybevételtől. Attól kellett tartani, hogy összeomlik a rendszer. A képviselők ujjai kezdtek begörcsölni, szemeik kigúvadtak és olyan olthatatlan szomjúság nehezedett rájuk, hogy vedelték az oxigénnel dúsított italt. Ebéd utánra már csak a Média Törvény és a Kétharmados Törvény elfogadása volt hátra. Ez volt a két legnehezebb törvény, amin 17 éve rágódtak, mint a gumicsonton a kutya.
Délután fél ötre ezeket is megszavazták. A Miniszterelnök gratulált a képviselőknek és meghívta őket egy illusztris vendéglőbe ünnepi vacsorára, melyet saját zsebből fizetett, ÁFA nélkül. Ott már aztán folyt a bor, pezsgő és a kötetlen beszélgetésben boncolgatni kezdték, hogy mi okozhatta ezt a nagy gyorsaságot a törvényhozásban. A Miniszterelnök végülis csak kibökte, hogy mit itatott a képviselőkkel és bemutatta a két feltalálót.
Lett is nagy becsülete a két kanördögnek. Elkezdték törni a fejüket a képviselők, hogy mire lehetne felhasználni ezt az oxigénnel dúsított vizet, mikor arra a végső elhatározásra jutottak, hogy a cigányságot kellene ezzel a palackozott munkaterápiás itallal gyógyítani, hagy jöjjön meg a munkakedvük.
Többen közbevetették, hogy ez nem jó, mert akkor megnő a munkanélküliség, ha a cigányok elkezdenek dolgozni, inkább valami más megoldást kellene kitalálni. Ekkor az egyik kanördög a következő tippet adta.
– Uraim, készítünk egy oxinénszegény vizet. Ezt meg a magyarokkal itatjuk meg, így helyreáll az egyensúly. Eddig mi tartottuk el a cigányokat, most meg majd ők fognak eltartani bennünket, így kerek a világ!
Így is tettek. Még egy palackozót épitettek, kizárólag magyar fogyasztók részére. Bár az ombucmanok berzenkedtek a diszkrimináció miatt, végülis beadták a derekukat és nem tettek ellenvetést a terv ellen. Most ott tartunk, hogy egymillió cigány véres verítékes munkával tart el kilencmillió magyart. A magyarok elkocsmázzák, játékgépezik a segélyeket, de még így is bőven jut a családnak ennivalóra, ruházkodásra a búsásan osztogatott segélypénzekből.
Jó, jó, most szalad a szekér. De mi lesz, ha elfogy az oxigén?
|
Ideje: Július 16, hétfő, 18:07:38 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Ha elfogy az oxigén" | Belépés/Regisztráció | 10 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Ha elfogy az oxigén (Pontok: 1)
- Rien25 Ideje: Július 17, kedd, 09:32:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Hát ez hatalmas. Az utolsó betűig élveztem az olvasást. És eszembe jutott Szalacsi bátyánk. "A vízbül veszi ki a zokszigént. Teccik érteni?" :D
Rien |
|
|
|
|
|
Re: Ha elfogy az oxigén (Pontok: 1)
- tokio170 Ideje: Július 18, szerda, 07:52:43
(Adatok | Üzenet küldése) | Már említettem régebben... nagyon szennyezett a víz: kétszer annyi benne a hidrogén, mint az oxigén. :))
Én a politikusokkal, és a sleppjükkel tovább itatnám, hátha a kétkezi munkához is megjönne a kedvük. Akkor lenne Hawaii! A többi teljesen rendben van Gyulám.
(A riporter nem Lakat T. volt véletlen?) Nagy taps, és gratula! |
|
|
|
|
|
Re: Ha elfogy az oxigén (Pontok: 1)
- blue Ideje: Július 18, szerda, 14:48:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Akkor kitalálnak mást.....na jó, most komolyan, nagyon jót olvastam, tetszett.
szeretettel: gaby |
|
|
|
|
|
Re: Ha elfogy az oxigén (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Július 23, hétfő, 10:48:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ez ám a fantázia! Szorgos, békésen együttműködő politikusok, véresverítékesen dolgozó cigányok...:)) Biztos, hogy csak egy féldeci és egy sör? Nagy gratula: piro. |
|
|
|
|
|
Re: Ha elfogy az oxigén (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Július 28, szombat, 13:48:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Mindig vannak jó ötleteid, gazdag fantázia. És érdekesen írod le. Izgalmas kérdés, mi lesz, ha elfogy az oxigén? |
|
|
|
|
|
|
