| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Halálugrás |
|
bogumil
 |
Kertész Ágnes miután elvégezte a Kertészeti Szakközépiskolát, azonnal férjhez is ment szerelméhez, Kiss Kázmér kazánkovácshoz. |
Ma reggel hallom a rádióból a szomorú hírt: egy negyven éves asszony a toronyház nyolcadik emeleti, lépcsőházi ablakból két 4 éves ikerkisfiait kidobálva, maga is utánuk vetetette magát a szörnyű mélységbe.
1.
Kukucska Béláné, alias Kertész Ágnes miután elvégezte a Kertészeti Szakközépiskolát, azonnal férjhez is ment szerelméhez, Kiss Kázmér kazánkovácshoz. Eleinte az első fiuk megszületéséig az anyósáéknál laktak, majd összekuporgattak egy szövetkezeti lakásra valót. Igaz csak egyszoba, étkezőfülkésre tellett, de a sajátjukban laktak ezután.
Kázmérja még nem volt hároméves, amikor megszületett Juliska lányuk. Örültek is nagyon, hogy egy fiú egy lány született, ahogy eltervezték. Amikor letelt a GYES, Ágika visszament dolgozni a Parkfenntartó Vállalathoz. Még a GYES alatt elvégezte az esti technikumot, így egyből csoportvezetővé tették.
Reggel összeszedte a gyerekeket. Felöltöztette őket és leadta az oviba megőrzésre és ment a telephelyre. Megtartotta az eligazítást. Aztán elvégezte az irodai munkákat, átnézte a számlákat, megrendeléseket és dzsipjébe ülve végiglátogatta a kerti munkákat végző csoportokat. Ezzel el is ment a napja.
Béla öt órakor elindult munkahelyére és átöltözés után bement a műhelybe, hogy az aznapra kiadott munkadarabokat kikovácsolja. A munkatársakkal jól kijöttek. Egymás keze alá dolgoztak. Munkavégzés után általában beültek egy pacalra, meg pár korsó sörre a Szélkakasba. Elbeszélgettek, viccelődtek, majd fél hat felé elindultak hazafelé.
Ágika, végezve a munkások ellenőrzésével, a parkok karbantartásának milyenségének vizitálásával, bezárta az irodát és kerékpárjára pattanva hazaindult. Útközben a csomagtartóra szerelt bolti bevásárlókosárba bevásárolta az aznapi nyersanyagot, mely a vacsora elkészítéséhez szükségeltetetett. Hazaérve kipakolta az árut és rohant a két kicsiért az oviba.
Mivel tudta, hogy férje hét-nyolc óránál előbb nem ér haza addigra megvacsoráztatta, lefürösztötte a kicsiket és bekapcsolta nekik az esti mesét. A kazánkovács megjött. Nem vacsorázott sohasem, mivel a kocsmában kosztolt. Elterpeszkedett a TV előtti fotelban és egy üveg sör elszopogatása mellett végignézte a Híradót. Utána mély, kómaszerű álomba zuhant. Tiz óra felé, miután felesége végzett az esti munkálatokkal, felrázta. A kazánkovács bevonult a fürdőszobába, lezuhanyozott, majd felhúzva tubigatyáját ágybabújt és öt perc mulva horkolva adta tudtul a világnak, hogy jólérzi magát a bőriben.
Akárhogy is vesszük, sőt akárhonnan is szemléljük a dolgokat boldog családi életet élt a két különböző beállítottságú ember. Időközben még két leánygyermekük született, így már illő lett nagyobbra cserélni a lakást. Erre is futotta. Főleg, hogy a nagymama meghalt és bőven kaptak az örökségből. Szépen berendezkedtek az új, immár háromszobás panellakásban és élték a panelpatkányok közösségi életét.
Azonban semmi sem tart örökké. A boldog családi életnek hirtelen végeszakadt. Harmincöt évesen a kazánkovács szívinfarktusban elhunyt. Ágika ott maradt a négy gyerekkel.
Az özvegyi nyugdijból, árvaságiból és a szép fizetéséből nevelte őket. Tisztán, csinosan járatta a gyermekeket iskolába. Nagy volt közöttük a szeretet, mely kohéziós erőként összetartotta a családot. A házimunkából mindenki kivette a részét. Két éve volt már, amikor Ágika eldobta az özvegyi fátylat. Bár ne tette volna! Történt, hogy odakerült telepvezetőnek egy huszononhét éves kertészmérnök, aki ráadásul még nőtlen is volt.
A munkatársi kapcsolatból szerelem alakult ki, és hamarosan össze is költöztek. A gyerekek hamar befogadták a csinos, jó kedélyű mostohát. Összeköltözésük után egy évvel megszületett a két ikerfiú: Sanyika és Gyurika. Nagy volt a családi boldogság. A nagylányok egymás kezébe adták a kicsiket és tolongtak az önkéntes dajkaságért. Puszilták, tisztába tették őket. Ment minden, mint a karikacsapás.
Hála a férj jó keresetének vettek egy hatszemélyes túrakocsit, amellyel kirándulni jártak. Már tervezgették, hogy kertes házba költöznek, amikor minden elromlott.
2.
Gábor, az édes mostohaapa stikában rászokott a játékgépezésre. Az pedig vitte a pénzt! Volt úgy, hogy a teljes fizetését eljátszotta. Ági múló bolondériának tartotta az egészet. Gondolta, majd elmúlik, hiszen az ő fizetése nélkül is fenn tudta tartani a családot, csak kicsit összébb kellett húzni magukat. Bár korholta ezért, az ágyban mindig megbocsátott férjének.
Aztán annyira felgyűlt Gábor adóssága, hogy el kellett adni a terepjárót. Ági ezt is lenyelte. Gábor megigérte, hogy soha többet nem gépezik. És állta is a szavát. Vesztükre összejött egy fiatal zongoratanárnővel, aki ráadásul még jehovista is volt. Addig-addig fűzték Jehova tanúi Gábor agyát, míg elment a beavatási szertartásra és megmerítkezett. Ettől kezdve kezdte a családot is Jehova akoljába terelgetni, de azoknak nem tetszett a dolog.
Közben Gábornak felmondtak, mert megszűnt a cég. A végkielégítést is elgépezte. Csak a töredékét adta oda Ágikának. Aztán rábeszélte Ágikát, hogy vegyenek fel a lakásra szabadfelhasználású kölcsönt. Ágika ebbe is belement. Természetesen a kölcsönt félév alatt felélték. Gábor - Ágika tudta nélkül - többszázezer forint értékben hiteleket vett fel, mert a gép nyelte a pénzt.
Amikor már nem tudta fizetni egyik hitelt sem, akkor egyszerű megoldást választott: lelépett a zongoratanárnővel. A címét sem adta meg. Ágika két hétig bírta a tartalékból. Amikor már úgy látta, hogy nincs kiút, elhatározta, hogy véget vet ennek a kínlódásnak.
Két búcsúlevelet is írt.
Egyet a Gyámügynek, hogy értsék meg a tettét és a gyerekeit ne szakítsák el egymástól. Helyezzék el őket állami gondozásba. A lakást árverezzék el és tegyék be, ami marad belőle a megmaradt négy gyermek számára, hiszen apai örökség, ha jól megnézzük. Ő pedig a két kicsivel, akik Gábor gyermekei, eltávozik az élők világából.
A másik búcsúlevelet a gyermekeinek írta. Kérte őket, hogy ne vessék meg a tettéért, de ő így már nem tud élni. A két kicsinek jobb sorsot szán. Talán a mennyországban jobb dolguk lesz, mint itt, ezen a nyomosúságos sárgolyón. Egész délelőtt sétálgatott velük. Beültek a McDonald's-ba. Maradék pénzén megvendégelte őket minden jóval. Kijátszhatták magukat kedvükre. Aztán besétáltak a lakótelepre. Felmentek a nyolcadik emeletre és Ágika kinyitotta a lépcsőház ablakát.
Utoljára megölelgette, mepuszilgatta a testéből kiszakadt magzatait, drága gyermekeit és hasonlóképen biztatta őket.
– Sanyikám és Gyurikám!
Most hosszú útra indulunk. Elmegyünk a mennyországba, ahol minden jó lesz. Pusziljátok meg egymást! – a mit sem sejtő kisfiúk összeölelkeztek és megpuszilgatták egymást. Még egyszer átölelte őket és kiállította a két kicsit az ablakpárkányra. Végigsimogatta őket, majd így szólt hozzájuk.
– Fogjátok meg szépen egymás kezét. Ne eresszétek el soha, mert összetartoztok. Hamarosan én is megyek utánatok! –bíztatta őket és egy mozdulattal a mélybe lökte a cseppségeket. Még egy pillanatra lenézett a kövezeten heverő két gyermektestre, majd utánunk vette magát ő is.
Miért kellett, hogy így legyen?
|
Ideje: Július 29, vasárnap, 10:47:03 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Halálugrás" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Halálugrás (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Július 29, vasárnap, 11:23:32
(Adatok | Üzenet küldése) | Hát igen.... Hány hasonló sors van, de szerencsére nem mindenki szánja el magát ilyen lépésre. Szerintem minden helyzetből létezik kiút. A gyermekeket nem volt joga megölnie. Még az esélyt is elvette tőlük, hogy esetleg más életük lehet, mint amit az anyja feltételezett nekik, ha életben maradnak.
Azért kíváncsi lennék, hogy a "panelpatkányok" kifejezés bántja-e még rajtam kívül valakinek a szemét. Ha ezt én írom le, Bogi, nem köszönöm meg, amit utána kapok. Dehát igazságos elbírálás nem létezik, rég tudom. |
|
|
|
|
|
Re: Halálugrás (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Július 29, vasárnap, 14:28:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | A történet, amit leírtál, sajnos mindennapi lehetne, kivéve a gyermektragédiát. Az, hogy joga volt-e elvenni két gyemekétől az életet, nem vitás: nem volt. Hogy milyen élet várt volna rájuk... lehet, az anyja jobban érezhette...
A panelpatkány kifejezés engem is irritál. Különösen ennél a családnál használva, akik a prolik életét élték, de munkából, becsülettel. A panelban sajnos nincs közösségi élet, csak kis helyen nagyon sok és sokféle ember. A probléma ebből adódik... Irritál a kifejezés, mert harminc évig éltünk panelban értelmiségiek módján, de nem azért, mert ez tetszett, hanem azért, mert más lehetőségünk nem volt. Sem a fizetésünkből, sem szüleink megtakarított vagyonkájából nem tellett. Két gyerekünket tisztességgel felneveltük, a munkahelyünkön megbecsültek. Nem éreztem magamat soha patkánynak. Az sem (sajnos), aki a tömeg között megbújva úgy viselkedett, de az már más kategória... Nem (csak) Audrey védelmében írtam ezt le.
Nem szívesen tettem, mert inkább hallgatok, kerülöm a konfliktusokat.
Most nem. |
|
|
|
|
|
Re: Halálugrás (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Július 29, vasárnap, 16:19:49
(Adatok | Üzenet küldése) | | Értem én, hogy mit szerettél volna a "panelpatkány" kifejezéssel mondani. Arra utaltál, hogy a panelben az életkörülmények hasonlatosak a patkány életkörülményeihez. Csak sokan ezt esetleg úgy értelmezik, hogy a panelben lakó emberek a patkányok. Holott nem az életkörülmények, vagy a lakókörnyezet határozza meg, hogy ki milyen minőségű életet él. Láttam én már családot nyomorúságos környezetben példamutatóan tisztességes, és morálisan magas minőségű életet élni, és láttam gazdagokat állati szintre alacsonyodni vágyaik kielégítésében. Milyen szerencse, hogy nem a pénz dönti el, hogy ki milyen ember... |
|
|
|
|
|
Re: Halálugrás (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Július 29, vasárnap, 19:52:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Már olvastam hasonló történetet, de a leírásod által ismét átéltem. Szőrnyű dolog, ami az ártatlan gyerekekkel történik. Ők nem tehetnek semmiről, élniük kellene. |
|
|
|
|
|
|
