[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLTÜKÖR 11
Várjuk az ajánlásokat




FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: ZevMark88
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9073

Most jelen:
Látogató: 21
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 22

Jelen:


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Alkotó.lap.hu
· 2: Dezső Ilona Anna honlapja
· 3: Máté László honlapja
· 4: SOmannák
· 5: Orbia
· 6: Fényfa
· 7: Egy lélek csillan
· 8: kortársirodalom.lap.hu
· 9: Hegedűs Csaba honlapja
· 10: Péter Erika honlapja
· 11: Ararát
· 12: Olvasás lap.hu
· 13: Haász Irén weblapja
· 14: Gligorics Teru Versei
· 15: vers zene.lap.hu
· 16: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 17: magyarirodalom.lap.hu
· 18: Kaláka
· 19: Wendler Mária portál
· 20: Janusvers

cheap cigarettes sorry.
Hogyan írok verset? III. rész
Lacoba

Nos, a legnagyobb költők nem voltak ilyen finnyásak (vagy kevésbé). Lehet, hogy ezért jutottak oda?


Hogyan írok verset? III. rész

6. A hozzáállás

Érdekes – nekünk, verselőknek – a hozzáállásunk a verstanhoz, az elmélethez. Valahogy úgy néz ki sérthetetlenségünk, mintha a verstannak kellene majd bennünket megtanulnia. Nem kell ezen mosolyogni. Én is hasonlóan gondoltam, és akkor „ért a kezem a bilibe”. Megtévesztjük saját magunkat. Kedves lelkünknek, ha a környezet érzelmi pátyolgatása, szakmai hozzá nem értése locsolgat bennünket... Nagyon kellemes ez a pozíció, csak a legkevésbé sem hasznos, és nem igaz (legtöbbször). A helyzet idillikus és egy kissé utópisztikus, csak az a baj vele, hogy blődli, görbetükrös valóság, amely az önámítás kategóriába tartozik. Persze mondhatjuk, hogy az élet más területein is hasonló a helyzet. Mondhatjuk, de minek és kinek...? Mindamellett azért fontosak ezek a pillanatok is, mert új lendületet adhatnak, csak nem szabad túlzottan ráülni ezekre. Legalább ott belül tisztában kell lennünk magunkkal.

Nos, a legnagyobb költők nem voltak ilyen finnyásak (vagy kevésbé). Lehet, hogy ezért jutottak oda?

Nem igazán szeretem a más területről vett példákat, mégis megemlítem, hiszen szinte kézzelfogható a párhuzam. Évtizedekig, századokig játszottak a cigányzenekarok, prímások kotta nélkül. Remek zenészek voltak, pedig csak az „Istenadta” tehetségük, hallásuk volt a kötöttség zenéjükben. Mégsem bántotta a fülünket. Édesapám zenész volt. Egy prímással - a civil munkahelyén - együtt dolgozott, aki mindig mondogatta: „Könnyő magónak instállom, kottábú, de nekünk fej nékű...” Ez a prímás egy életen át dolgozott azért, hogy a fia zeneiskolát végezhessen (ma a száztagúban játszik) és „kottábú húzza”. De ugyanilyen hasonlat, hogy a nagy zongoristák, szólisták is szájtátóan játszanak kotta nélkül, mégis abból jutnak el erre az átszellemült szintre, pedig nem három szótagról van szó.

7. Minimum

Az 1960-as években – gépésztechnikusként, később lövészként – nehéz volt a manufakturális módszerrel a verslábak, kolónok keresése számomra, ezért kezdetben az egyszerűbb szerkezeteket részesítettem előnyben.

- jambikus vagy trocheuszos kicsengés, (nagyon ritkán egy-két daktilusz, anapesztusz),
- az ennek megfelelő szonett, oktavia, stanza verselés
- vagy csak simán szótagszámláló,
illetve rímes szótagszámláló;
- és természetesen szabadvers.

Ezekben gondolkodtam, elfogadva tanítóm, Ervin bátyám tanácsát. Eddig terjedt akkori tudományom. Ezt Ő úgy nevezte el, hogy VERSELŐI MINIMUM . Én ma is vallom, hogy ezeket az alapokat meg kell járni, be kell tartani ahhoz (akkor kicsit berzenkedtem ellene), hogy esetleg reményteljes lehessen a folytatás. És még ez sem garancia semmire. Hiszen helyzet is kell, ami már sokkal inkább összetett.

Szintén a minimumhoz tartozik, hogy ha kötött verselést választunk, akkor vagy a szótagok számának egyezése (megfelelő periodikus váltakozása – nem keverendő össze a változással -), vagy a sorvégi rím (asszonánc) jelezze ezt.

Természetesen, fontos volt ebben az időszakban is a magyar nyelvi sajátosságoknak megfelelő jambikus kicsengés, esetleg a trocheuszos. Bevallom őszintén, nagyon nehezen álltam bele az ügybe. Hatalmas értetlenséggel, ámulattal szemléltem, amikor kijavította esetlenül ejtett hibáimat.

Azt hiszem, összefüggés van Ervin bátyám (nem igazi, csak kedveskedő megszólítás a bátyám) halála, és verselmélet elleni lázadásom között. Bár leginkább a társadalmi háttér gyökeres változás és a hivatásváltás játszott abban szerepet, hogy sem időm, sem indíttatásom, sem pedig lehetőségem nem volt a verstani alapok továbbvitelére, csiszolására.

2002-ben aztán újrakezdtem. Sokat dolgoztam, és ma is sokat dolgozom azért, hogy legalább a magam által támasztott legegyszerűbb MINIMUM-nak megfeleljenek a régi versek, és újat már nem írok ezek figyelmen kívül hagyásával. Sokkal nehezebb segítő nélkül.

8. A segítő kéz

Mint már említettem, volt segítőm a kezdetek kezdetén. Ez nagyon jó és megnyugtató, hiszen gyakorlati tanácsok nélkül szinte lehetetlen ezeknek az alapoknak a könnyed megtanulása, hát még az alkalmazása. A segítséget érdemes elfogadni, és főként építhetünk is arra, hiszen általában önzetlenségről van szó, nem nem pedig érdek menti dédelgetésről, ledegradálásról.

Az én segítőm abszolút amatőr volt, mégis felnéztem rá, hiszen olyan verstani ismeretekkel rendelkezett esztergályos létére, ami nagyon sokunknak csak álma. Sosem fogom megtudni, hogy hol szerezte ezt a tudást, mert kettőnk kapcsolatában ez nem volt lényeges. Akkor. Ma már azt mondom, azért jó lett volna megtudnom. Azonban akkor másként láttam a világot, mint ma. Ervin bátyámnak sosem jelent meg könyve, sosem publikált sehol, verseit az emlékkönyvek, szocialista brigádnaplók, levelek őrizhetik, ha valahol még léteznek. Nekem sincs egyetlen sor emlékem se. Nagyon sajnálom.

9. Néhány szép példa (Hogyan olvasom mások versét?)

Kötött, szótagszámláló, rímes verselés

A Fullextra portál egy hatalmas lehetőség. Lehet élni vele. Néhány remek példát szeretnék hozni arra, hogy miért érdemes a verstannal foglalkozni, miért fontos az alapvető szabályok betartása.

Netelka: Nyáréji hervadás

Egy ideje minden az éjbe menekül
az unalomig forró, tikkatag nyárból.
A Hold hűvös, kietlen hegytetőre ül,
és csatakos szőrű bárányokat számol.

A gondolat nehéz, akár a verejték,
a hőség az elmét szűk abroncsba fogja.
Nem álmok születnek, csak bizarr rémmesék,
s vonyítva sír a város megannyi korcsa.

A vers is szűköl, s önjelölt, lázas poéták
homlokán bágyatagon hervad a babér.
A korahajnal már a háztetőkre hág,
mire minden múzsa a Parnasszusra ér.

Döbbenetesen szép sorok. A mindannyiunk lelkén doboló képek ezek. Magával ragadják az olvasót, elementáris erővel forgatják tekervényeinket. Ami nagyon kiemeli ezt a verset, az az, hogy nem csak az irodalomhoz közelállók, de a hétköznap embere is katarzist élhet meg olvasásakor, mert a felületi érthetősége éppen úgy kézzelfogható, mint a belső, mélyebb értelmezés.
Ez a vers azért is áll nagyon közel hozzám és kedves lelkemnek, mert hatalmas ötvözete a verselésnek. Ugyanakkor az általam elvárható formai, verstani követelményeknek is megfelel, hiszen én az előző versmegítélés után, még a következő lépcsőt sem hagyom ki.

Hogyan is áll verstanilag ez a Neti-vers?

Rímek, hangsúlyok, súlypontok:

- ugyan vannak benne ragrímek, mégsem tűnik fel, mert a ragrím ennél a versnél lételemmé lép elő, és igen kemény súlyozását, nyomatékát érvényesíti a sorok végén. Ha végignézzük a sorokat , mindegyiknél érzékelhetjük a részegység nyomatékát a sorvégi rímeken.

Használt verslábak, kólonok és a mondandó közötti összefüggés:

- magyaros megközelítése a témának ez, hiszen a vers alapvetően jambikus kicsengésű, mint maga a nyelvünk. Természetes velejáróként anapesztuszok is szolgálják a pontos kifejtést.
- A téma és a verslábak teljes egységben fejezik ki a vers hangulatát, és nem rejtik el az alkotó érzelmeit sem. Nagyon jól összecseng itt a verstan és a mondanivaló.

Szótagok:

- a vers 12 szótagos felépítésű (felező hatos). Ez a balladai jelleg magában a versben is tetten érhető.
- Most sokan felhorkannak; Hiszen ebben hiba van, mert az utolsó versszak első sora 13 szótagos. Igaz is lehetne, de... Ebben az esetben (a nagy költők is előszeretettel alkalmazták ezt) a szótagszám eltéréssel az alkotó ezt a sort ezzel is ki szerette volna emelni a versből, hiszen a vers legfontosabb, legütősebb sora:

„A vers is szűköl, s önjelölt, lázas poéták” …

- Ez a sor magáért beszél. Ezt a verset ezért kellett megírni.

Neti versén keresztül szerettem volna érzékeltetni, hogy én is hasonlóképpen igyekeztem, igyekszem megfelelni az alapvető követelményeknek, amelyek olyan ötvözetté képesek gyúrni a verset, mint ez a példa.

Aztán nézzünk egy szabadverses példát:

Captnemo: Hét nyárfa

Az a hét sudár nyárfa… az állomással szemben.
Mint kik sosem érkező vonatra várnak csendben.
Istenem! Hogy megöregedtek. Koronájuk mára
megfogyatkozott, itt-ott már bizony száraz ágak
merednek a semmibe. De én még emlékszem… régre!
Amikor ifjún, karcsún törtek fel, szinte fel az égre!
Valamikor, rég… Ahogy a vonathoz siettünk egyszer
apámmal, ő a karján vitt, fáradhatatlan lendülettel.
Pedig már elég nehéz lehettem, úgy négy évesen.
Másra nem is emlékszem. Csak ez a nyárfás kép
maradt meg bennem. Meg Apám erős karja még.
És hogy egyszer, egy télen, csúszkáltunk a jégen!
Mi ketten. És a hét nyárfa, óriásként, fehéren
a zúzmarától, nézte, ahogy versenyben egymással
csíkot húztunk a bakancsunkra vert patkóvassal…
Évek szaladtak el a fák felett s alatt. Látták a nyárfák,
amikor lányaim, s fiamat vittem karomon, az állomás
felé. Nincs már tó, jég, apám is elment már rég.
Vigyázzuk emlékeinket. A nyárfák, az a hét…meg én.

Azt gondolhatnánk, hogy ebben aztán mindannyian otthonosan mozgunk. Szabadvers. Azt ír az ember, ami éppen ott csorog a tolla hegyén, de... Nem.

Élénk emlékek sorakoznak – élettapasztalatba rejtve -, szánalmas elmúlás, szívszorító képek, egyetemes mondanivaló. Itt az utolsó sor a kiteljesedés, amiért érdemes, amiért meg kellett írni ezt a verset. Magával viszi az olvasót, szívünket mardossa saját emlékezetünk, a mi fáink, bokraink, egy-egy kézfogás és minden. Minden. Mindent felidéz bennünk ez a vers. Szubjektív emlékein keresztül Captnemó saját emlékeinket is megmozgatja, s tán vele együtt könnyezzük meg a sorokat. Ha nem is szó szerint, de ott legbelül. Szintén nagy erénye ennek a versnek, hogy mindenkinek elérhető gondolatanyagra építkezik, és az egyszerű eszközökre építi versét a szerző.

Eddig ugye nem tértünk el jelentősen a versolvasás terén? Ám, itt én ismét további átgondolásba fogok az olvasáskor, hiszen a belső szerkezet, a kötetlen szabadvers „kötöttségeit” is igyekszem megkeresni.

Íme:

A versben előforduló ritmikai és verstani elemek:

- bármennyire is meglepő, a vers szinte minden sora közel azonos ritmusszámú szótagból áll. Neti verséhez hasonlóan dominál benne a jambus és az anapesztusz, sajátságosan jól ötvözve az egyetemes mondandóval. Nagyon szép példa ez arra, hogy a szabadversnek is hatalmas lendületet ad, ha olyan belső eszköztár alkotja, ami közel áll a témához.

Rímek, belső rímek:

- a szerző mindkét eszközt alkalmazta a nyomatékosabb gondolatok kiemeléséhez, hiszen a szabadversben ezekkel áll módunkban a hangsúlyok, pontok nyomatékosítására. Laci remekül forgatta ezeket.

Hangulat és képváltások:

- nagyon fontos egy ilyen versnél, hogy a jelenetek, képsorok egymásra épültségével, vagy épp ellenkező polaritásával is kifejezzük, hogy miért is történt bármi, az ok-okozati összefüggés. Erre is remek példa ez a vers.


Ugye, milyen érdekes tagtársaink verseinek olvasása? Milyen fontos elemekre nem is figyelünk egy-egy ilyen vers olvasásakor. Pedig ezek éppoly fontosak, eszközei a ránk kifejtett hatásnak.

Természetesen igyekeztem olyan példákat hozni, amelyek közel állnak az én ezzel kapcsolatos véleményemhez. Ez lehet rossz, de azért én meggyőződéssel vallom, hogy csak így szabad, csak így érdemes.

Lesznek még példák, lesznek még bonyolultabb eszközök is, de most ennyi fért bele.


(Folytatása következik)
Ideje: Szeptember 20, csütörtök, 11:08:55 - fullextra

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

A mi költősulink

"Hogyan írok verset? III. rész" | Belépés/Regisztráció | 16 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Hogyan írok verset? III. rész (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Szeptember 20, csütörtök, 15:02:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Egy novella és egy tankönyv elegye minden "Hogyan írok verset?". Alig várom a következő részt!



Re: Hogyan írok verset? III. rész (Pontok: 1)
- Captnemo Ideje: Szeptember 20, csütörtök, 19:24:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Először is megköszönöm Lacobá, hogy példának ide hoztad versemet. És milyen érdekes... Éppen azt mondod, amit láttatni is szerettem volna, amit valóban ki szerettem volna írni magamból. Ez két dolgot jelenthet.(vagy mindkettőt.) Az első, hogy sikerült úgy átadnom, ahogyan szerettem volna. A másik, hogy képes vagy mások jeleit fogni. És ott van még, hogy értesz is hozzá. Az is tetszik, ahogyan Neti versét kielemezed. És mennyire érdekes, hogy amit Te tudásod, hozzáértéseddel alátámasztasz, én ösztönösen érzem a vers olvasásakor. Köszönöm, hogy megírtad. És várom a folytatást.:)



Re: Hogyan írok verset? III. rész (Pontok: 1)
- 102 Ideje: Szeptember 22, szombat, 12:35:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
remek, és nem utolsó sorban szórakoztató, tanulmányt hoztál újfent Laci bácsi! nagy üdv, százkettes



Re: Hogyan írok verset? III. rész (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Szeptember 22, szombat, 21:48:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Lacoba! Mostanában nem tudtam a Fullra jönni, igy, ahogy látom, már a III-ik részt olvasom. Nagyon tetszett irásod, különösen az a gondolat, hogy a verselést, mint minden egyéb müvészetet, tanulni kell. Vannak belsö törvényei, melyeket nem lehet kitalálni, megérezni ugyan igen, de ez kevés. A segitökézre pedig nagyon szükség van. S úgy gondolom, hogy aki komolyan gondolja az irást, meg is találja.
Várom a folytatást. Szeretettel:
Zsuzsi,
aki sohasem ir verset, de talán egyszer majd igen...



Re: Hogyan írok verset? III. rész (Pontok: 1)
- lenaneni (lenaneni@freemail.hu) Ideje: Szeptember 23, vasárnap, 17:20:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Lacóbá! A másik két rész olvasásakor végig ellenkeztem veled, ellentmondtam majdnem minden mondatodnak. Jó, rendben van, kell a tudás, de nem...de nem...
Most is ez az ellenkezés állt belém, amíg meg meg nem értettem, hogy a középiskolás magyar tanárommal vitázom, akivel addig elemeztük, boncolgattuk, trancsíroztuk a verseket, amíg csak egy kupac mócsing lett belőlük és meghalt a vers maga. Falnak tudtam menni attól a kérdéstől, hogy: 'Miért használ itt a költő daktilust?' És mindegy, hogy mit válaszoltunk, de az sohasem talált, mert jött egy olyan magyarázat, amivel sehogysem tudtunk egyetérteni, minden versre majdnem ugyanaz: Tóth Árpádnál világfájdalom, Adynál harcias forradalmiság, akár a Vörös istent, vagy a Léda verseket elemeztük.
Számomra nem elég, ha egy vers szépen cseng, hanem ha zeng, dübörög, vagy csak motyog, de mond valamit, aminek hallatán libabőrös leszek. Amit csakis úgy lehet leírni, elmondani, és másként sehogy. Ösztönösen. Captnemo is azt mondja, a hsz-ben, hogy ösztönösen írta úgy. Na persze, az ösztönösség mögött ott kell legyen legalább ezer elovasott, és többszáz megtanult vers, jó vers, amiből a szabályok is belénk rögzülnek. Na, meg a magyarórák emlékei is ott derengnek bennünk.
Ha verset írtam, sohasem gondoltam a szabályokra. Valami felötlött bennem, és én azt elkezdtem gyúrni, forgatni magamban, sokszor napokon át, akár egy alvajáró lézengtem, motyogtam, amíg egyszer ki nem szakadt belőlem, és akkor írtam, írtam, sokszor én magam sem tudtam kiolvasni, hogy mit, és akkor még melegében átjavítottam egy-két szót, de amikor már 'meglett', akkor nem lehetett hozzányúlni, javítani rajta, mert az fájt. És utólag, amikor már 'kihűlt', akkor sem tudomátjavítani. Érzem a vers nagyszerűségét, és látom a bugyutaságát, megmutatni úgy nem merem, javítani nem bírom.
Most a legutóbbi Mazsolázóban valami más történt. Hogy nem füzetben, papiron, hanem a képernyőn láttam viszont a saját versemet, valahogy eltávolodott tőlem, nem fájt belenyúlni, vágni, átírni, hanem higgad

A hozzászólás folytatása...



Re: Hogyan írok verset? III. rész (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Szeptember 23, vasárnap, 20:00:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Sosem gondoltam, hogy egyszer egy tankönyvben látom viszont egy versemet :) És ez több mint megtisztelő számomra, Lacibá. Örülnék, ha feleannyi tudatosság lenne az én verselésemben, mint amennyit te itt nekem tulajdonítottál - bár tudom, te azok közé tartozol, aki nem csak a pozitív véleményét mondja el, hanem a hibákra is felhívja a figyelmem. Így különösen értékes számomra az itt leírt véleményed.
Azt gondolom, a nagy többség ezzel együtt nem így olvas verset. Sokszor én is hagyom magam sodorni csupán az érzéseim által, és ha egy vers nélkülöz ugyan mindenféle szabályt, vagy keveri azokat, de képeivel képes megérinteni a lelkemet, valahogy már nem tudok olyan szigorúan nézni azokra a sorokra.
Sokat tanulhatunk tőled, Lacibá, nagy öröm, hogy köztünk vagy. Még egyszer köszönöm, hogy engem is megemlítettél.



Re: Hogyan írok verset? III. rész (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Szeptember 25, kedd, 11:54:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Iskolás koromban, világgá tudtam volna futni, amikor a verselemzésekkel foglalkoztunk. Talán a bajok az emberben, ide vezethetők vissza. Nem értettem akkor sem, és kicsit talán most sem értem, miért kell megmagyarázni, hogy mit gondolt, mit érzett a költő, anno többszáz éve. Ha verset olvasok egy a fontos számomra, én mit érzek, nekem mit jelent, megérinti e a lelkem. Olvastam már nagy költőtől, biztosan tökéletesen megírt verset, amely számomra nem jelentett egyetlen fabatkát sem, és olvastam névtelentől, lehet, hogy éppen az első próbálkozását, amely a székhez szögezett. Nem vitatom, hogy a költészet is lehet egy tudomány, és ne higgye senki, hogy csak annyi, hogy leülünk és rajta. De biztos vagyok abban, hogy a költőnek amikor a sorok feltörnek benne, nem a szabályok a lényeg. Szerintem nagyrészt ösztönös mit a papírra vet.
Talán ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy előbb voltak a versek, aztán kitalálták hozzá a szabályokat. Ebből adódóan ezek is mindig változhatnak, bővülhetnek.

Tanításod csodálatos, és nagyon hálás vagyok érte, hogy számomra teljesen ismeretlen területre kalauzolsz vele...



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.12 Seconds
pharmacy online