| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Az istenek halnak, az ember él |
|
persecuted
 |
"Nekünk az igazságból mindig csak annyi kell, amennyi elég arra, hogy a jövő felé igazítás nagy feladatát elvégezze"(Szabó Dezső) |
A fenti cím bizonyára ismerős lehet az irodalmat kedvelők körében. Talán nem is Babits sorai robbantak egykoron olyan nagyot, mint amekkora vihart kavart egy 25 éves költő suhanc irgalmatlan szigorú kritikája.
...mert Babits Mihálynak szóbanforgó verseit úgy körülajnározták, mintha a kritika kisded majálisa volna. Hetet-havat összecsapadékoltak Babits lelkéről, miegyébről, anélkül, hogy sugarat vetettek volna a varázserőre, amely a lelket fölidézi. Pedig lélekről aligha beszélhetünk, oly bántóan rossz versek kötege ez a könyv,"
Az Egy költőre c. versében sem bánik kíméletesen Babitscsal:
Sakált kiált, hollót hörög,
ki jól dalolni restel;
és idenyög a Dala-dög,
az éveire mester"
Ígéretes költőnek számított ez idő tájt József Attila, néhány jelentős verssel a háta mögött, de talán el kellett volna számolnia magában 10-ig, meg kellett volna érlelnie a gondolatot ahelyett, hogy 7 évvel később a Magadat emésztő szikár alak...mea culpás szélkakasaként, Baumgartner-díjtól többszörösen megfosztottan, mellőzött költőként keseregje végig további napjait. Mert valljuk be: Hátulról visszafelé olvasva éppen az a szemtelen bátorság tűnik el...
Kosztolányi - ha lehetek irgalmatlanul profán azzal szemben, akit egyébiránt nagyra tartok, mint írót, költőt és embert - viszont dialektikusan csapadékolt, de nem átallotta megírni 1929-ben Az írástudók árulása c. esszét, amellyel éles tőrt döfött Ady sírboltjába.
Érdmindszent táltosáról is essék szó, ha már őt és a kritikát hoztam szóba: ő szponzorába, minden idők legönzetlenebb magyar mecénásába, báró Hatvany Lajosba mártotta kését, amikor Farkas Pál, az Új Idők egyik vezető emberének invitálására megírta azt az ominózus duk-duk cikket (Később Juhász Gyulát nevesítve A duk-duk afférhoz című publicisztikáját), amelyben a nyomában csörtető, nevét zászlóként lobogtató borzas zsenikről, hangos ifjú tehetségtelenekről kinyilatkoztatja: nem vállalja a tábor vezérének titulusát. Duk-duk félvad törzs allegóriába burkolt támadását ugyan sokan rossz néven veszik (Ignotus, Fenyő Miksa, Hatvany...stb..), árulásnak, miután sorra írja mentegetőző leveleit, némileg megenyhülnek a szívek, ám az az őszinte, meghitt barátság megszűnt közöttük.
Annyi szép bátorság van, az őszinteséget is szép bátorságnak tartom, az őszinte kritika...hm..
Az utókor önkénye. Az élő emberből kialakított, befolyásolt szubjektív valóság-darabkák lógnak ki: érdekeltségek, személyes szimpátia, összefonódások, nem beszélve az irigységről...
Ki az, aki dönthet csalhatatlan bizonysággal az áttekinthetetlen teljességben?
Szólni roppant nagy felelősség. Az ember, légyen alkotó, költő, politikus, üzletben utazó,-saját promócióját saját korának emberével szeretné hitelesíteni, meggyőzni, az ő portékája hitében hívővé tenni.
Mindeközben csapdát állít más igazságok emberének mégcsalhatatlanabb hite, csapdát állít a változó széljárású történelem.
"A becsületes szélkakast hamar eltöri a szél. A bátor szélkakas szélirányba fordul, mert azt hiszi, arra fúj, amerre ő mutatja az irányt. Az okos szélkakas ilyenkor nem a szélre haragszik, s nem irigyli hajlékonyabb társait, akik fordulnak, hajolnak, nem törnek, nem pirulnak: mindig korszínűek"(Szigethy Gábor)
Az igazság kimondása önmagában a legkegyetlenebb, legpusztítóbb, legembertelenebb, legízléstelenebb eljárás, ha puszta bírálat, nincs mögötte egy segítő szándék, nincs mögötte a kritizált tudását meghaladó tapasztalat és szaktekintély. Ha az őszinteség zászlaját lobogtatva a támadás a lényege, a revansot szigorúan megtorolja. Portékája az igaz szó, szabadalmi pecsét rajta. Minden embernek fáj az igazság. Ellenségtől-baráttól kapott szigorú kritika. Csínján bánj vele: törékeny szélkakasok kukorékolnak, nyikorognak mindenfelé, amerre lépsz, Ember...
|
|
| |
|
| "Az istenek halnak, az ember él" | Belépés/Regisztráció | 18 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Az istenek halnak, az ember él (Pontok: 1)
- boblogan Ideje: Január 07, hétfő, 00:37:46
(Adatok | Üzenet küldése) | | Többször előkerült már ez a téma, de ilyen irodalmi köntösben még nem. Az írás így önmagában tetszett, a mondanivalóhoz most nem szólnék hozzá (már csak azért sem, mert nem tudom, hogy konkrét eset ihlette-e, és nem szeretnék ismeretek hiányában állást foglalni). |
|
|
|
|
|
Re: Az istenek halnak, az ember él (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Január 07, hétfő, 06:12:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Irodalmi, korszerű, kiemelkedő
Tisztelettel
fényesi Tóth János |
|
|
|
|
|
Re: Az istenek halnak, az ember él (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Január 07, hétfő, 06:30:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Jó, hogy megfelelő helyre került az írásod. Köszönjük, hogy olvashattuk. |
|
|
|
|
|
Re: Az istenek halnak, az ember él (Pontok: 1)
- persecuted Ideje: Január 07, hétfő, 08:20:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Rövid esszém témája nem a kritika elsősorban,- noha ez látszik kidomborodni a sorok között- hanem a szélkakas poétafejedelmek botlásai, zajos-hangos indulatai, hogyan viszonyulnak egymáshoz, miképpen emelik egekbe, tapossák sárba a náluk egy fejjel magasabb, vagy alacsonyabb kortársaikat: sár, por, latyak, égig érő gyertyaláng...Időszerű és igazad van, célzatos is, ami a kritikát illeti: pontatlan szóhasználat, lévén nem autentikus, lévén amatőr irodalmi oldal, ahol szerzőtársad munkáját véleményezheted (bár lélektani szempontból egy negatív vélemény ugyanúgy fájni tud, mint a szigorú kritika), de legyen mögötte egy minimális lelki többlet, ne érezze az adott alkotó, hogy a megsemmisítésére törekszel, sárba akarod őt taposni...ne vádiratot, vagy gúnyiratot tégy elébe, hanem jövőbe mutató, hiteles érveket...Nagyon köszönöm, kedves boblogan jöttöd és gondolataid:) |
|
|
|
|
|
Re: Az istenek halnak, az ember él (Pontok: 1)
- persecuted Ideje: Január 07, hétfő, 08:24:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Köszönöm megtisztelő jelenléted, kedves fényesi, szavaidat nemkülönben:) |
|
|
|
|
|
Re: Az istenek halnak, az ember él (Pontok: 1)
- persecuted Ideje: Január 07, hétfő, 08:26:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Én köszönöm, kedves Erika, hogy írásommal kapcsolatban ezen a helyen is jeleztél:) |
|
|
|
|
|
Re: Az istenek halnak, az ember él (Pontok: 1)
- hori Ideje: Január 07, hétfő, 19:25:53
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kiváló esszének tartom! "...törékeny szélkakasok kukorékolnak, nyikorognak mindenfelé, amerre lépsz..." - mennyire igaz! |
|
|
|
|
|
Re: Az istenek halnak, az ember él (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Január 07, hétfő, 20:19:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Úgy örülök, hogy ide került ez az írás. Nagy örömmel olvastam. Én nagyon keveset tudok ezekről a dolgokról, hisz 2005-ig szinte csak szakkönyveket olvastam. Tudom, ez nem mentség, de attól még így van, és az ilyen és ehhez hasonló írások, mindig nagyon érdekelnek, megvilágítanak bennem egy egy sötét foltot.:))) A mondanivalóval pedig tökéletesen egyetértek. Nem tiszte senkinek bírálni a másikat. A bíró kizárólag az olvasó, és ezzel együtt az idő lesz...:)))) |
|
|
|
|
|
Re: Az istenek halnak, az ember él (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Január 08, kedd, 04:54:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Azt hiszem, itt a lényeg: "csínján bánj vele". De azért szükség van rá. Igaz, két ember kell hozzá, egy segítő és egy segítő szándékot elfogadó. Van, akin akkor se lehet segíteni, ha mindkét kezét fogod.
De értem a cikket szándékát, és maximálisan egyetértek veled.
Szeretem, ahogy írsz, értéket közvetítesz. Puszillak :) |
|
|
|
|
|
Re: Az istenek halnak, az ember él (Pontok: 1)
- blue Ideje: Január 08, kedd, 14:37:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Köszönöm, hogy olvashattam.
|
|
|
|
|
|
Re: Az istenek halnak, az ember él (Pontok: 1)
- 102 Ideje: Január 08, kedd, 15:26:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | ... a nem-ítélkezés szép felelössége, a nem-mondás igazi kihívása, az örök kétkedés gyönyörüsége. meg- és elfogadás. jajaja! olyan szépen ír, hogy egyenként-kettesévek kell a szavakat morzsolgatni. biomassza. ezt oly régen írtam. :) maradok, c. |
|
|
|
|
|
Re: Az istenek halnak, az ember él (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Január 09, szerda, 09:29:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves persém! Szavaid (ismét) a jó lelkedre világítanak vissza. A jobbító szándék, valóban: ez a lényeg! Ki tudja, hogy mi nőhet ki egy apró hajtásból? Örökre el lehet tiporni, vagy gondozni lehet, s talán az utókor végső kertjében is megállja majd a helyét. Nem sok ilyen lesz majd, de... Szépek lehetnek az egynyári virágok is. |
|
|
|
|
|
|
