[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 322
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 322


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Megáll az idő


Vártak, mindig csak vártak valamire a Buendíák, talán egy nem tudható és ki sem mondható csodára...


Hogy is volt? José Arcadio Buendía és Aureliano Buendía édesbús végtelen történetében? Ki volt az a végtelen hosszú mondatban elvonuló mérhetetlenül sok szereplő, akik élete a Könyv első oldalán kezdődő mondatban indult, és az utolsó oldal végén került a történet és a mondat végére pont? Hol volt az álombeli Macondo, melyik élet gondolat-univerzumában, vagy mégiscsak itt a Földön?

Barátainkkal egyik este filmet néztünk, beszélgettünk. A film útifilm volt, Brazíiliában jártak sok helyütt, és erről készült egy nemesen letisztult, egyszerű és mégis szép útibeszámoló. Alatta autentikus zenei aláfestéssel, mely nem tolakodó, de mégis ott van a helyén, a képek enélkül talán üresebbek lennének.

Milyen ott az élet? A tájak elképzelhetetlen buja gazdagsága, főleg az Iguacú vízesés és környéke valami olyan érzést keltett, mintha egyfajta végtelenség nyílt volna meg, amerre a szem ellát, angyali a kép, a lezuhanó víztömeg impozáns látványával és a táj mint egy 360 fokos igazi körkép: mindenfelé a trópusi növényzet, és a közötte lezuhanó hófehéren párálló vizek, fölötte hatalmas szivárvánnyal, mesebeli táj - ha nem látnám, talán nem is hinném el, hogy létezik. És a városok tarkálló kövezete és fehér házai, a meredekbe törő lépcsősorok, a kihalt utcák, néhol egy-egy kutya lohol át, vagy a földön üldögélő iparosok bütykölnek valamit az utca bámészkodóinak, mintha egy óriási skanzenben lennénk, ahol már egyszer és mindörökre megállt az idő, és annak végtelen partján folyik a semmi.
Aztán ha megunják az örökös semmittevést, és a végtelennek tűnő esőt, ami száz év magányában csak esett, esett unásig és a házak szétrohadásáig, meg az emberi lelkek széteséséig, ha megunják a végtelen semmittevést, akkor karneválba kezdenek, ezért élnek, ezért égnek. A színek forgatagában a dobok ütemes hangjai mellett a testek tánca az élet tánca, nem kell beszélni, ez mindent elmond, ami elmondható, ezredévek történeteit sűríti magában az együttmozgó tömeg, akárcsak a Baraka filmben, mintha már nem is különálló emberi lények együttese lenne, hanem valami különös, élő képződmény, amely öntörvényűen kel életre, hullámzik, kanyarog, fel-felvillanásokból építkezve halad-halad valami képtelen, és elérhetetlen cél felé.

Vártak, mindig csak vártak valamire a Buendíák, talán egy nem tudható és ki sem mondható csodára, mint amit a cigányok vittek, a jeget az őserdőbe, vártak, vártak, és nem történt semmi, csak az élet: szerelem volt a kolera idején, akkor, amikor az ezredes úrnak nem volt, aki írjon, abban a baljós órában, amikor a pátriárka ősze beköszöntött, és az ablakokban hervadó muskátlik mögül kitekintő, titokban földet evő vénkisasszony még mindig arra gondolt, hogy egyszer majd gyönyörű hófehér csipkés ruhájában kivonul, napernyője alá gyűjtve az utcán rohangáló gyerekeket és átemeli őket valahová, ahol már nincsen más, csak tukánok színes forgataga, és az ágról ágra ugráló makik, a vízen úszó ház, és a párafelhőbe burkolózó Corcovado képe.
Szép volt a film, köszönöm az élményt - - -

Székely-Nagy Gábor

Ideje: Március 15, szombat, 09:48:19 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Film Színház Zene

"Megáll az idő" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Megáll az idő (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Március 15, szombat, 21:08:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Úgy írsz a filmről, hogy már-már én is látom - varázslatos lehetett, valóban :) Köszönjük ezt a szép gondolatfolyamot :)



Re: Megáll az idő (Pontok: 1)
- hori Ideje: Március 16, vasárnap, 08:09:20
(Adatok | Üzenet küldése)
Jó írás! :)



Re: Megáll az idő (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Március 16, vasárnap, 17:19:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Olvastam a "Száz év magány"-t...Igaz kétszer kellett nekirugaszkodnom, mire a végére éretm...Nem könnyű olvasmány, de az egyik kedvencem lett...Lehet újra elolvasom, írásod ráhangolt.:) Köszönöm!:)



Re: Megáll az idő (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Március 17, hétfő, 17:00:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
De jó lenne odamenni, de jó lenne legalább a filmet megnézni! Köszi a beszámolót ésa szép szivárványos képet.



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.39 Seconds