[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 347
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 348

Jelen:
Tagi infók a_leb Küldhetsz neki privát üzenetet a_leb a_leb


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Nehezen nyílik a kapu


Karácsony közeleg. Most sem vagyunk gazdagabbak, mint tavaly. Talán... A hó nem esik, de azért hidegebb lett. Most van viszont tűzifánk. Tavaly kevesebb volt.


Nehezen nyílik a kapu

Karácsony közeleg. Most sem vagyunk gazdagabbak, mint tavaly. Talán... A hó nem esik, de azért hidegebb lett. Most van viszont tűzifánk. Tavaly kevesebb volt. No, nem azért, mert talán a pénzt nem raktuk volna rá félre. A vidéki ember ilyen. Félrerakja. Spórolja az évközi csillogást. A vidéki ember nem teheti meg, hogy hónap végén kihagy egy-egy számlát. Itt perkálni kell. Azonnal, de még így is hosszú könyörgés, mire nyílik a kapu, és ledöntik a majdnem megrakott platónyi fát. A pénz több, a fa meg egy kicsit mindig kevesebb azon a platón. Szólni? Hajaj! Nem mindenki mer.

A gépem előtt ülök. Samway könyvét szerkesztem. Józsi barátomnak ez lesz az első kötete. Néha megpihentetem a szemem, és elmegyek megrakom a kazánt. Szépen duruzsol. „Nem sokáig lesz elég a fa” - nyugtázom, amikor tekintetem végigszalad a bekészített farakáson. Ismét rendelni kell. No, rendeltem már jó előre, de az IFA csak nem akar itt megállni, s betolatni az udvarra. Nehezen nyílik a kapu, mert nincs miért... Közben megetetem a csirkéket. Szépen felruházkodtak a télre. Csodálatos a természet, az egyszer igaz, hiszen a vékony nyári alig-tollazatuk helyén most sűrű toll-ruha díszeleg. Valóságos kis gömböc-Artúrok lettek. Tojni ilyenkor keveset tojnak. Hideg van...

A fa meg csak nem akar érkezni. Rácsörrentek.

- ...Nagyon kéne.
- Jó viszem, voltam már a napokban, de nem tudtam a kaput kinyitni.
- Nehezen nyílik, de már megcsináltam.
- Ok. Már nemsokára meg leszek rakva, és te vagy az első. Nyisd a kaput!
- Jó!

Nyissam a kaput?! A fenébe! Tavasszal is nyitottam, de a fa csak nem érkezett. Tán' két hétig is nyitva lehetett volna, mire megérkezett. „Nem nyílik”? Nem semmi. Már egy éve megcsináltuk, de úgy látszik van aki nem felejt. Bár, az időeltolódás egy év, mégis jó hivatkozás.

Nem nyitom a kaput. Ülök a gép előtt: vesszők helyükre, vesszők el, felkiáltójelek, sorközök, betűközök... Szépül Józsi könyve.

***

Pihennem kell. Előveszem egy régebbi verskezdeményem darabjait. Kalliope... Megdolgozom, rágom... Nem tudom mióta. Nehéz vers. Talán tíz éve készült a kezdemény. Ó, de gyönyörű is volt Valcartier, Kanada. A ragyogó napsütés, a hatalmas hó, Quebec... És kicsit szomorú is, mert... Igen szomorú, mert akkor éppen négy éve nem ért egy repülőgép Brazíliába...

Ezért alakul oly nehezen ez a vers, mert most is egy kis könnycsepp illeg szemem szarkán... Gyermekkori szerelem... Anci baba, apró bicska, olvasó... Aztán egy farsangi bál, a csók... Disszidálás a családdal, hatalmas űr a lelkemen, válaszolatlan levelek, majd az újra találkozás húsz év múltán, a kibővült családok ölelése... s újra elment Anci a családjával. Messzi. Quebec... hogy majd egyszer az a gép pedig sosem érjen az úti céljához...

...Csak álltam egy ház előtt Quebec egyik utcácskájában, és néztem a beszögelt ablakokat. Szerettem volna bejutni, csak néhány emlék erejéig, de... csak a négy éve koszos ablakon keresztül kémlelhettem odabent a néhány ottmaradt bútort...

Ott, akkor jegyeztem le ezt a 18 sort, de nehéz ez a 18 sor. Irtózatosan szaggatja mindenem, amikor előveszem, de mindig előveszem, és dolgozom rajta. Méltónak kell lennie ahhoz a gyermekszerelemhez, ami nem igazán fogható máshoz...

Nem tudom mennyi ideje tart a pihenő kitérőm a versem világába, gyerekkoromba, a cirkuszba, Quebec-be, Pietra Ligurébe, de most úgy érzem... Igen. Először érzem, hogy kész. Olvasom, szavalom, könny nélkül könnyezem... Kész. Tíz év, de megérte:

Ma elveszett az arcod
(Egy gyermekkori szerelem – Anci - emlékére)


Ma eltakartam arcom,
de már az árnyék is fáj s vacog,
miként a csaló a saját igazát
kutatja, kerestem egy álmot,
mikor lelkem e pár sorra rátalált.

sírni kéne csendesen
úgy befelé rendesen
hogy fájjon, sajogjon nagyon
s peregjen vércsepp ajkamon

már nem tudom mi a jó
zakatol benn minden szó
de a szívem itt vesztegel
hisz benne ma nincs másnak hely


Ma elveszett az arcod,
bár újra a fény felé tartom,
csak úszik az árnyakon egy pihe csók,
ölel karom újra... Ma fázom,
s tükröm halkan múlttá csobban a folyón.

Valcartier (Quebec), 1998

***

…Még két nap, és itt a Karácsony. Nelli lányom is hazajön, s ünneplünk...

...Nehezen nyílik a kapu? Felemelem tekintetem a monitorról. Az utcát kémlelem. Nem jött az IFA. Jó, hogy nem nyitottam ki a kaput, hiszen valami kéregető ólálkodik éppen erre. De hiszen ez az egyik rokonom. Nagyon toprongyos. Nem tud bejönni. Nem baj. Nem szereti senki manapság a lecsúszott embereket. Sok rosszat hallani... Elmegy. Megnyugszom. Vagy? Mégsem...

- Anya! - szaladok a konyhába. - Készíts össze egy kis elemózsiát, kalácsot!
- Minek? Hová mész?
- Nem, nem megyek sehová. Csak ez a Nándi gyerek itt ólálkodik, szerintem nincs mit ennie...
- Jó, de azért ne engedd be! Jobb félni...

Kész a kis csomag. Ülök a gép előtt. Nem dolgozom. Az ablakon át az utat kémlelem: „Csak visszafelé is erre jöjjön.” Nem erre jön, de meglátom görnyedt hátát, amint a földet nézve ballag „hazafelé?” a másik utcában.

- Nándi! - kiáltok utána. - Gyere vissza!

Visszajön. Kezébe nyomom a kis szatyrot:

- Ettél már lazánját?
- Mit? Nem tudom mi az - látom arcán a tanácstalanságot.
- Csomagolt az asszony, majd most eszel. Egy kis sütit is...
- Köszönöm szépen! Kellemes Karácsonyt!
- Neked is!

Már indul. Görnyed alakja túljár már korán... A kapu nehezen nyílik. Nem nyílik, de azért most mégis örülök. Szép lesz a Karácsony. Talán. Még visszalép kettőt:

- Ha lenne valami munka szólj!
- Nem nagyon van mostanában. Öregszünk. Tudod.
- Nem pénzért mondom, csak úgy...

Ideje: December 25, csütörtök, 07:41:59 - Lacoba

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Nehezen nyílik a kapu" | Belépés/Regisztráció | 13 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Nehezen nyílik a kapu (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: December 25, csütörtök, 08:37:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Megríkattál Laci... Merengésedben minden hang őszinte szeretet, és valami mély megnyugvást sugárzó beletörődés a megváltoztathatatlanba. A világ csak halad a magaútján, az áldozatokkal mit sem törődve. De amíg gondolunk rájuk, élnek...Versed méltó emléket állít a szeretett kedvesednek.



Re: Nehezen nyílik a kapu (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: December 25, csütörtök, 10:52:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Mindig meglepődöm (Nem tudom miért?) amikor egy erős ember elérzékenyül.Soraidat olvasva egy igen érzékeny embert látok, tele szeretettel. Nagyon szépet írtál, tettél-Laci. Szeretettel: Erika



Re: Nehezen nyílik a kapu (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: December 25, csütörtök, 16:13:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Jó írás ez Lacóbá. Nagyon is!
Üdv.: Péter



Re: Nehezen nyílik a kapu (Pontok: 1)
- naiva Ideje: December 25, csütörtök, 19:14:17
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Lacoba. én is elérzékenyültem...Talán mert ilyenkor, Karácsony táján érzékenyebbek vagyunk a szépre, a jóra.... Örülök, hogy sjkerült befejezned a verset... gyönyörű lett!



Re: Nehezen nyílik a kapu (Pontok: 1)
- mango Ideje: December 25, csütörtök, 21:13:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Őszinte, végtelenül tiszta történet, és egy szép vers...

Boldog karácsonyt, Lacobá!



Re: Nehezen nyílik a kapu (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: December 26, péntek, 08:57:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Meghatott, szívemhez szólt írásod kedves Laci! Utólag is köszönöm.



Re: Nehezen nyílik a kapu (Pontok: 1)
- prudentia Ideje: április 10, péntek, 01:03:03
(Adatok | Üzenet küldése)
Noha csak Húsvét környékén keríthettem sort a fenti mű olvasására, ez sem értékéből, sem hangulatából nem vont le semmit. Megrendítő írás (vers), mély nyomot hagyott bennem. Köszönöm!
B.



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.26 Seconds