| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Néhány szó Torockóról |
|
andrass
 |
Erdély varázslat és misztikum. Erdély a múltam, az őseim, föld, melynek tartozom, melyhez tartozom. Vonzás, valami elemi mágnesesség.
|
Erdélyt, a szót, úgy ejtem, nehogy megsértse hegyes szemfogam. Nyelvem hegyére ültetem és onnan engedem el, puha reptét pedig gondviselő tekintettel követem. Elengedem és édes íz marad a számban, Kányádi szavaival élve a „keserű édessé ízesül”. Erdély bűvös szó számomra, ahogy Áprily írja a Tetőn című versében. Erdély varázslat és misztikum. Erdély a múltam, az őseim, föld, melynek tartozom, melyhez tartozom. Vonzás, valami elemi mágnesesség. Szerelem, fojtó átokszótól kisért, folyton áldásra áhítozó. Kísértés és az eszmélet pengeéle. Szentimentalizmus és dühöngő racionalitás. Erdély, számomra egyik legkedvesbb ékköve: Torockó. Torockó jelkép számomra.
Ahogy a kis falu elfekszik a Székelykő lábánál, megmutatkozik a kontraszt az emberi kicsinység és a természet hatalmassága között. Ugyanakkor a falu története példát és irányt mutat a jelenkornak és a jövő nemzedékeinek kitartásból és akaraterőből. A hajdan volt virágzó bányaváros, ma a nyugalom és béke szigete. A helybéliek felismerték, hogy micsoda természeti, kulturális gazdagság van a birtokukban és ehhez társul még az az emberi nagyság, ami a torockói emberek jellemzője. Jókai Mór az Egy az Isten című regényében, mely regényben Torockó, az akkor (1848-49) még a vasércbányászatból és vasmegmunkálásból élő település a fő helyszín, egyáltalán nem túlzott és ez bizony nagyon szokatlan dolog, hiszen a 19. századi romantika stílusában íródott művekben az tulajdonképpen alapvető sajátosság. Torockó a borrévi szoros és a kőközi szoros között fekszik, a Gyulafehérvár-Nagyenyed-Borrév-Jára-völgy, a hajdan rendkívül fontos kereskedelmi útvonal mentén. A falu fölött farkasszemet néz két nagy hegy a Székelykő és az Ordaskő. A Székelykő sziklafolyóin felmászva annak tetejéről hatalmas távolság látható be, a falucska összezsugorodik és az ember a szépség sodrában állva nehezen jut szóhoz.
A fehérre meszelt házak, a rendkívül gazdag múzeum, a magángyűjtemények, az unitárius templom, a Forrás-borozó, a Kriza János művelődési ház, a piacsor, a falu közepén a hatalmas itató mind-mind meseszerű. A falu közelében található a Tordai-hasadék, az Aranyos-völgye, Nagyenyed, Torda, Jára-völgye, olyan mérvű természeti és műemlék-gazdagsággal, ami pusztán pontokba szedve is igen terjedelmes lenne. Szó, alig-alig képes visszaadni, azt az érzést, ami hatalmába kerít, minden egyes alkalommal, amikor Torockón hajtom álomra a fejem és amikor ott ébredek fel. Igen ez szentimentalizmus, de a racionalitás cölöpjei tartják és a varázslat ereje nem kopik és vágyom, akarom, szeretem ezt a varázslatot.
Csíki András (andrass)
|
Ideje: Február 28, szombat, 19:36:24 - mango
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Néhány szó Torockóról" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
