[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLTÜKÖR 11
Várjuk az ajánlásokat




FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: ZevMark88
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9073

Most jelen:
Látogató: 23
Tag: 2
Rejtve: 0
Összesen: 25

Jelen:
Tagi infók stando Küldhetsz neki privát üzenetet stando stando
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: haiku.lap.hu
· 2: Wendler Mária portál
· 3: magyarirodalom.lap.hu
· 4: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 5: Gligorics Teru Versei
· 6: kortársirodalom.lap.hu
· 7: Zsefy Zsanett
· 8: Ararát
· 9: Janusvers
· 10: Máté László honlapja
· 11: SOmannák
· 12: Haász Irén weblapja
· 13: Végh Sándor személyes honlapja
· 14: Hegedűs Csaba honlapja
· 15: Olvasás lap.hu
· 16: Fényfa
· 17: Egy lélek csillan
· 18: Sidaversei
· 19: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 20: Dezső Ilona Anna honlapja

cheap cigarettes sorry.
A magyar út
zsoloo

A magyar út jelene, erről szerettem volna beszélni veletek, elfeledett alappilléreket kell kiásnunk, tiszta vizet önteni...


Hol is kezdjem ezt a vérünkbe ivódott, és oly gyakran csak vérünkkel megtisztíthatónak talált történetet?
Igazság szerint ott kellene, ahol először kimondatott, hogy magyarnak lenni élet-halál kérdés, a szót kimondani magyarul gyönyörűség, és ápolni, megvédeni büszkén vállalt kötelesség, kitüntetés.
Elsősorban azt kell leszögeznünk, hogy a magyar tudat nem akar felsőbb rendű lenni, más nemzeti identitás ellenében létezni, úgy, ahogy más nemzettudatok, érvényre kívánják juttatni önnön létezésüket, és ellen kívánnak állni mindennemű, ezt akadályozó törekvésnek. Olyan emberek és közösségek képviseleti eszméjéről beszélek, mely nem tűz ki többet és kevesebbet nem tűr el.
A helyzetkép megértése nehéz, mert a magyar tudat több, mint egy évezredes képviselete olykor csupán néhány szívre nehezedett és rajtuk nyugodott. Kialakulása sok keveredéssel, szenvedéssel és tűréssel átitatott. Mint embertől szét nem választható entitásnak a gyökerét így ez okból kifolyóan magában az emberben, mind a legkorábbi felmenők, mind mai napig leszármazottak lelki viszonyulásában, neveltetésében kell keresnünk és megtalálnunk.
Nem pusztán nyelvről, vagy szokásokról, származástani kérdésekről, hanem egy afféle komplexen örökölt és vállalt jellemfejlődésről, kifejlett személyiségről szeretnénk számot adni, mely várhatóan sokak egyetértő véleményét tükrözi. Magyarnak lenni akkor mit is jelent? Miben és miért különbözik a környező identitásoktól? Számos hasonló kérdés gyötri és emeli fel annak szívét, aki ezzel foglalkozni kezd.
Leginkább egyre jobban az tapasztalható, hogy a magyar -más élvezeti kultúrákhoz szokott nemzetekhez hasonlóan- egyre kevésbé teszi fel önnön sorsára vonatkozó kérdését: nevezetesen, hogy: ki vagyok? Miért ezt a nyelvet beszélem? Mit tehetnék azért, hogy a magyarság általam is fennmaradjon? A készen kapható, szájba rágott információn él, fogyaszt és az efféle, vélhetően nehézségekbe, számadásba torkolló kérdések elől menekül. Mintegy nyugtatókkal szedált álomvilágba, ahol majd mindent megmondanak, hogy helyes, hogyan kell ezt, meg amazt jól csinálni.
Korábban lúdtollal, hosszasan írtak cirkalmas levelet, napokig, hetekig utaztak egymáshoz, lassabban, de átgondoltabban, természetesebben zajlott a mindennapi élet. Nem hibáztatni szeretném azokat, akik ma az interneten szörfözve rendelnek, kommunikálnak, pillanatok alatt váltva üzenetet, mert a lehetőséggel élnek csupán. De ennek nem lenne szabad akadályává válni a magyar tudatúságnak.
Számtalanszor el fogom még mondani, hogy magyarnak lenni örökség, mely felbecsülhetetlen értékkel bír, milliók küzdelme van a leírható legegyszerűbb szócska mögött is, azért, hogy megszólalhatunk ezen a nyelven, elég sokan az életüket adták oda! De a hála elvárása nélkül, ha csupán önzetlenül a célt tekintjük, hogy lehetőség teremtetett, már nem lenne szabad továbblapozni, vagy érdektelenül elfordulni. Aki magyarul kommunikál, illik megismernie ezt a közeget, a nyelv tanán túl a történetét és tanulságait is.
Ám belátható, hogy az iskolák kivételével a ma valósága nem kedvez e szemlélet terjedésének. Ha szó is esik, leginkább szélsőségesen nacionalistának bélyegzik a szólót, az anyagi érdekek arra mutatnak, jobb ha eladjuk azt is, ami elvehetetlenül a miénk.
Természetesen szükségünk van a (szülő)földünkre (legalább arra, ami megmaradt a háborúk és szerencsétlen diplomáciai tárgyalásaink után), természetesen nem élhetünk levegő, víz és egyéb nyersanyagok nélkül, nem tehetnénk meg, hogy kontingensként eladjuk pl. szélerőművek léghasználati jogát. Természetesen jogunk lenne összegyülekezni olyankor, amikor nyilvánvaló ostobaságokat látunk fölénk kerekedni. Jogunk van szabadon élni és lerázni más nemzeti identitások, nemzetek felett szerveződő szervezetek hívatlan belénk avatkozását, ahogy megfékezni is azokat, akik örökségünkre, testi mivoltunkra szóval, tettel törnek, faji, etnikai hovatartozástól függetlenül.
Ám ezek többnyire szépen skandált szlogenek maradnak, nincs elég mozgósító erő a pillanatnyi érdek ellenében, nincs kitekintés a hosszabb távra, rálátás a várható következményekre. De leginkább kevés a hit mindahhoz, hogy sokan elfogadják azt, hogy effektív tenniük kellene valamit. A stagnálás degenerációhoz vezet, a tanulatlanság szolgaságba hajlít. Miért kell magyarázni ezt? Manapság egyfajta varázslat ül, főleg a fiatal korosztályon, számítógépek előtt fejezik ki, hogy mennyire fontos az egó, az önjutalmazás, az akadályok és szabályzás nélküli végtelenített játék. Mert azt hiszik, ez a szabadság. Nem ez rabság! A legsötétebb és legmélyebb kötelék, amikor szenvedélybetegként, kivörösödött arccal és szemmel ordít a kamasz, hogy hagyják játszani tovább. Magam is tapasztalom, és engem is képes a hatalmába keríteni ez a szörny. Ezért írom ezt a levelet. Jobb, ha eszközként és nem célként tekintünk rá, annyi más fontos teendő lenne! Üdvözlöm azokat, akik megtalálják a mértéket az új technológiák és a hagyományos életvitel helyes ötvözésében, akik meglelik a természetbe visszavezető utat is.
A magyar út jelene, erről szerettem volna beszélni veletek, elfeledett alappilléreket kell kiásnunk, tiszta vizet önteni alkoholizálódott fejekbe.
Nem feltétlenül kell a sokcsatornás videorögzítős tévé, vagy a szuper lejátszós többfunkciós mobiltelefónia. Talán egy üres papír, ceruza, saját gondolatok előbbre visznek.
Életcél! Na ez nincs, ha megkérdezed a gyernekedet, ő igen, felsorol hármat-négyet is, persze ebből kettő biztos képtelenség, de legalább működik a fantáziája. Később elkopik, belefárad, aztán talál valamit, amivel jó esetben elvan egy életen keresztül. Vagy munkát kerül, lóg, szoc. segélyen lecsúszik.
Az iskolás korig befejeződik az a példamutatás, mely hitvánnyá, kiemelkedővé teszi, netán középszerű pályára irányítja a kölköt. Van, akinek később jön meg az esze. Még hatvan fölött sem késő. Nekik ajánlom, hogy érdeklődéssel szemléljenek körül az ásni való kertben, a közhiedelemmel ellentétben (ásni) kapálni nem szégyen és igenis dicsőségére válik, aki gyakorolja magát benne.
Mi a teendő? Olvasni, lehetőleg sokat, lehetőleg könyvből. Kortársat csak klasszikus után. És írni, képzőművészkedni önkifejezésképpen. Eközben pallérozódni és mint a szivacs, inni a kipróbált kultúrát. Eddig nem találtak jobb ellenszert a butaság ellen.
Ezután a ’világpolgár’ helyett mitől leszel mégis ’magyar’?
Ezt szívvel kell tudni, aki Radnótit, Petőfit, Aranyt,…és sorolhatnám még, kiket olvas, nem idegen kultúra szószólója lesz. De ehhez akarni is kell egy kicsit, beleásni évszázados omladékokba, kincskereső szándékkal megmenteni a gyökeret és elplántálni zsíros, kövér földbe, szeretettel öntözni és megmutatva odahívni köré a gyermekek javát.
A magyarság jövőjébe hiszem, hogy ezen az úton keresztül (is) vezet a járás.

2009.03.16
Ideje: Március 17, kedd, 22:28:12 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"A magyar út" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: A magyar út (Pontok: 1)
- Nanti Ideje: Március 19, csütörtök, 23:35:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)

Járás? Eljárogatni néha magyarkodni? Nem jobb lenne, azt mondani: Viágpolgár vagyok, tanulgatom az angolt, igen, és már tudok egy pár szót, how doyou do, meg áj em a bój (persze nem hangya), meg asszonygya Ven jú va jáng end jó hárt vasz an ópen búk, na igen, mint egy nyitott könyv a szíve a fiatal csemetének, és akkó ne hagyjuk játszani? Szemet rontani?
Inkább leszek mondjuk olasz, ÍÓ szono itáliáno, de ha összetévesztem a szonot a szonnóval, azt hiszik álmos vagyok, mit tegyek?
Akkó mégis magyarkodjak?
Jó, nem bánom, de akkó ne szidjon senki, mert neki fáj!



Re: A magyar út (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Március 21, szombat, 09:37:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Rendkívül jól közelítetted meg a dolgot Zsolt. Nagyon fontosnak tartom, hogy ki és mikor és hogyan jut el saját magyarsága közelébe. Sajnos a mai (világ)társadalom ebben nem sokat tesz (talán még inkább ellene), pedig száz éve még nagyon fontos és pontos volt a tananyag ezen része az iskolákban, illetve a családban is... Mára ez már átfordulni látszik a másik oldalra. Az apró gyermekek előtti példa pedig iszonyatosan devalválódott, s csak picinyke szigetei maradtak az általad is említett útnak.



Re: A magyar út (Pontok: 1)
- bla (hars.istvan@chello.hu) Ideje: Március 22, vasárnap, 18:54:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Azt hiszem Zsoló, kicsit ezt leszűkitetted, mert a magyarság nemcsak a lelkekben él. Tettek kellenek, hogy az ország, a nemzet fennmaradjon, "mert hol vannak ma már a besenyők?"
Gyüjtsd szelektiven a hulladékot, ne szemetelj és szedd őssze másokét, ne firkáld össze a házfalakat és ne vagdosd össze a közlekedési eszközök ülését!
Kapcsold le a villanyt ahol nem tartózkodnak, add át a helyed az idősebbeknek, segits a gyengének, rászorulónak, na persze: olvass, tanulj, légy több, mint tegnap, és ne zabáld agyon magad!
Dolgozz, hogy rendesen eltarthasd magad és ne szorulj másokra, főleg a szüleidre, akiket neked kell segitened! Adózó légy ne adóelkerülő!
Azt vizsgáld mit tehetsz a hétköznapokban a hazádért, ne azt, hogy az mit nem tesz meg érted, amit te szeretnél csak. És még sorolhatnám, hogy mit tehetnénk többet a hazáért...



Re: A magyar út (Pontok: 1)
- keszekusza Ideje: Május 25, hétfő, 13:21:51
(Adatok | Üzenet küldése)
A messzi távolból üzente egy barátom:
"Magyarnak lenni Isten különös ajándéka."
Értse mindenki úgy, ahogy akarja!



Re: A magyar út (Pontok: 1)
- keszekusza Ideje: Június 05, péntek, 13:47:24
(Adatok | Üzenet küldése)
Arvisura

"Arvisura-Anyahita csoportja Kaltes-asszony bolygójáról, azaz a Szíriusz rendszerből érkezett.
A nagy köd miatt űrhajójuk a Kékleny-hegységben balesetet szenvedett. A fedélzeten tartózkodó utasoknak ugyan nem esett bajuk, ám már nem tudtak visszamenni a bolygójukra. Így Ataiszban maradtak, és a környezetükben élő régi kaltesi eredetű népek mellett találtak új otthonra. Fő feladatuknak tekintették, hogy a barlangokban és a fákra épített indalakásokban élő őslakók között megszüntessék az emberevést."

Arvisura-Anyahita a magyarok Nagyasszonya
Arvisura jelentése: Igazmondás

Forrás:
Paál Zoltán: Arvisura – Igazszólás
Püski Kiadó 1998. )

Ez a hun-magyar törzsek Ószövetségének is tekinthető, mert a több mint 6000 évre visszatekintő írott, igaz történelmünket foglalja magában. Ez pedig nem holmi nacionalizmusból eredő elfogult kijelentés, hiszen a Bibliához hasonlóan az Arvisura is többszörösen kódolt szöveg, azaz túl az elsődleges mondanivalóin, a sorok mögött s fontos információk bújnak meg, égpedig a teremtéstanra, a kozmikus tudásra vonatkozóan, melyet még csak kevesen látnak és értenek.

A kiadás alapjául szolgáló tekintélyes mennyiségű kéziratot a manysi nép fősámánjának unokája, Szalaváré Tura adta át a palóc származású Paál oltánnak, aki maga is rovósámánná vált. Az Ural környékén őrzött rovások az egykori leghíresebb Beavatott Központ, Ordosz begyűjtött anyagából származnak. Természetesen ebben a könyvben nem szerepel az összes létező rovás, csupán annak mindössze körülbelül 10-15 százaléka. Ezek többségét ugyanis még nem engedélyezték kiadni, hiszen olyan információkat tartalmaznak, melyre a mai emberiség még nincs felkészülve, megérve és sokakban ellenérzéseket váltana ki. Márpedig az Arvisuráknak nem ez a célja és rendeltetése.

Forrás:
http://www.arvisura.van.hu/



Re: A magyar út (Pontok: 1)
- Nanti Ideje: Szeptember 27, kedd, 09:03:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Jó volt újraolvasni, mert vannak dolgok, amik sosem évülhetnek el ...



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.12 Seconds
pharmacy online