[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 337
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 337


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Himnusz
Emericus

Az elmúlt évtizedekben sokat változtak az évnyitók is, de ma is jellemző a kissé megilletődött hangulat, a jóleső várakozás...


Évnyitón jártam, mint sokan mostanában. Peti fiam egy osztállyal feljebb lépett, majdnem öt centit nőtt is a nyáron, büszkén feszített osztálytársai között. Az elmúlt évtizedekben sokat változtak az évnyitók is, de ma is jellemző a kissé megilletődött hangulat, a jóleső várakozás izgalma, amely a nebulókról a szülőkre és egyéb nézelődőkre átragad. Az udvari emelvényen ül az iskola vezérkara, előttük a felsorakozott osztályok, az osztályok mögött a hozzátartozók. Megjelenik a moderátor, mikrofonpróbát tart, majd kéri, hogy az évnyitó ünnepség kezdetén mindenki énekelje el a Himnuszt. Az énektanár, egyben az énekkar vezetője rá is zendít, egy szem vékonyka szoprán hangján. Néhány énekkaros bátortalanul követi, a többi – teljesen nyilvánvalóan – csak tátog. Szomorú, de még szomorúbb a közönség „produkciója”. Némi beszédhanggal vegyes zümmögés hallatszik innen-onnan. Aki tudja a szöveget, szemlesütve motyogja azt, aki nem, annak csak a szája mozog. Szépen öltözött, öltönyös-nyakkendős és kiskosztümös fiatalok vigyázzállásban, csukott szájjal. Ők sem tudják a szöveget, avagy nem tudnak énekelni? A szintén vigyázzban álló tanári kar, szemben a tömeggel áll és mosolyog, de nem énekel. Zavarban vagyok, mert – bár a hallásomra és az énektudásomra sosem voltam büszke, én hangosan énekelek. Többen szinte rosszallólag fordulnak felém. Nem így egy vastagon sminkelt hölgy, akinek megcsörren a mobilja. Felveszi, csacsogni kezd, majd miután úgy látszik, még ez a vérszegény zümmögés is zavarja, másik fülét ujjal befogja, úgy folytatja tovább. A „…megbűnhődte már e nép…” helyett világosan hallom, hogy valamit Miskolcra kell szállítani, és Feri meg a Saci intézkedjen. A diskurzus még az igazgatónő beszéde alatt is tart egy darabig.
Belegondolok, mit kaptam volna én pusztán a nem éneklésért, hát még a Himnusz nem tudásáért – anno. Mobiltelefon még nem volt, de ha mondjuk valaki a Himnusz alatt beszélgetett volna a társával, a környezetből sugárzó megvető pisszegés és böködés hatására bizonnyal elhallgatott volna. Ma azt mondjuk: kommunizmus volt. Nemzetietlen, idegen ideológia hatott át mindent. Sok mindent nem tehettünk szabadon. Idegen katonák állomásoztak az országban. Ennek ellenére – vagy éppen ezért? – mi hangosan, tisztán és szabad érzéssel harsogtuk a Himnuszt. Ma nem muszáj egyenruhát viselni. Nem muszáj mozgalmi dalokat tanulni. Szabad a gondolat, szabad a kezdeményezés. Szabad utazni, gyülekezni, stb., úgyhogy távol essen tőlem a nosztalgiázás, de nem öntöttük ki megint a gyereket is a fürdővízzel együtt?
Sokat beszélünk ma a magyarság egységéről, a magyar nyelv védelméről. Támadnak bennünket, mi meg masírozunk, zászlókat lengetünk, verekszünk is, ha kell. És a Himnuszt, azt el tudjuk énekelni? Vajon a magyar fejekben minden rendben van ezügyben?
Repül az idő. Egy-két szép szavalat. Jelképesen bevonják a vakáció zászlaját, helyette az „Éljen az új tanév!” feliratú lobogó leng az emelvény mellett. Megint jön ám a moderátor. Most – befejezésül – a Szózatot kellene elénekelni. Na püff neki, gondolom, aki nem tudja a Himnuszt, a Szózatot még úgy sem fogja tudni. De a moderátor, vagy valaki a szervezők közül már számíthatott erre. A hat-nyolc hangszóróból kissé recsegve, de biztosan szól valamelyik ismert gyermekkórus hangja. Felvételről, persze. A közönség pedig meg van mentve. Ha nem is vigyázzban, de megilletődötten ácsorogni még tudunk.
Ideje: Szeptember 02, szerda, 20:07:16 - mango

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Kultura

"Himnusz" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Himnusz (Pontok: 1)
- zoria Ideje: Szeptember 03, csütörtök, 22:55:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Teljesen igazad van, hogy elkeserít amikor ilyet tapasztalsz.De amikor a Dómban (Nemzeti ünnepen) a mise végén az orgonán felcsendül a Himnusz vagy a Szózat szinte mindenki énekel. Lehet hogy a hívők a Miatyánkkal együtt tanulták a szöveget, mert igen sok fiatalt is látok köztük. Szerencsémre nekem jó tapasztalataim vannak. Azért a hangom miatt én csak halkan énekelek.


  • Re: Himnusz - Emericus Ideje: Szeptember 04, péntek, 09:31:47

Re: Himnusz (Pontok: 1)
- bla (hars.istvan@chello.hu) Ideje: Szeptember 11, péntek, 21:43:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Iskolaigazgatóként megértelek...nálunk sem jobb a helyzet!



Re: Himnusz (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Szeptember 17, csütörtök, 21:35:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Minden soroddal egyetértek kedves Emericus!
Míg tanítottam középiskolában, a Himnusz hangszórón bejátszása közben a tanári kar énekelt, - azok közül is az idősebbje - igazgatónk felszólítására. Mi az "átkosban" Kodály módszerével tanultunk éneket, és talán jobban befogadóak voltunk a hazafias érzelmek területén mint ma, a több lehetőségek idején élők. Ma a fiatalok döntő többségét nem hogy énekkarba, de sportolni, közös aktiv tevékenységre, művészeti dolgokra, szakkörökbe sem lehet becsábítani.
A Szózat pedig nagyon nehéz énekmű, de annak idején azért többen próbálkoztunk...
Nagyon tetszett az írásod.
Üdvözlettel: Péter



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds