| Küzdőtér |
|
|
|
 |
„Ellopták Jupiter fenekét” |
|
Welentze
 |
Nyolv éve írtam, férjemnek/magamnak/asztalfiókomnak
egy gondolatsort egy vígjáték nézése kapcsán...
|
Gondolataim az „Ellopták Jupiter fenekét” című film kapcsán
Nyolv éve írtam férjemnek/magamnak/asztalfiókomnak egy gondolatsort egy vígjáték nézése kapcsán, amelyet szeretnék veletek is megosztani. Lehet kicsit elvitatkozgatni rajta.
Ajánlom férjemnek, Jánosnak és Mindenki Másnak
Film előtt:
Nyolc évvel ezelőtt, egy csütörtök délelőtt férjemmel Érdre mentünk. Délben kimerülten érkeztem haza, mivel nem tudtam aludni előző éjjel. Meg akarom nézni Brocca rendezésében egy a férjem által megnézésre javasolt francia filmvígjátékot. Jobban kívánom az ágyat, a vízszintes testhelyzetet és a pihenést, mint a tévézést. Abszolút nem vagyok ráhangolódva a bolondságokra, mint régebben, a 70-es években, fiatal lány koromban, amikor még faltam, például Pierre Richard bohókás filmjeit. Véleményem szerint a franciák elsőrendűek a könnyed vígjátékok alkotása terén. Általában az emberek végigkacagják a felvonultatott életvidám képtelenségeket, derűs fordulatokat. Legjobb példa rá férjem és fiam lenne. Családom számtalanszor képes derülten megnézni az amerikai Rendőr Akadémia I-II. részét, akkorát kurjantgatva az ezerszer is hallott és átélt badarságokon, hogy csak úgy zeng belé az egész ház. Én már leszoktam erről, de még az általam valaha kedvelt angol fanyar humorról is. Nem birok a poéneken, az abszurd fordulatokon „röhögni”, mint egykoron. „Öregségemre” képtelen vagyok beleélni magamat a vígságba, vagy bennük feloldódni, ellazulni. Kedélyemet most nem fordítják pozitív irányba. Én ilyen fáradt állapottal küzdve teszek eleget kedves férjemnek, Jánosnak, ki célul tűzte ki felvidításomat. No, lássuk csak, mennyire sikeredett neki!
Film alatt:
A film egy francia kábítószer-kereskedő banda rajtakapásával, humoros lecsapásával, elfogásával, és bezsuppolásával kezdődik. Mindez a főszereplő rendőr-felügyelőnő vezényletével történik, aki majdnem elkésik ezen akció miatt a saját egyházi esküvőjéről, melyet a Sorbonnon tanító görög professzorral köt. Első poén volt. Oké! A kutyafuttában történő ceremónia után a középkorú házaspár repülőgéppel a ragyogó Görögországba utazik nászútra. A film feliratozása még csak most kezdődik, az oly jellegzetes görög zenei aláfestéssel, mely a citerához hasonló helyi népi hangszeren csendül fel. A szállodába fogaton érkeznek, majd kirándulásra indulnak a környéken. A mediterrán éghajlat, a káprázatos panoráma, az alant fekvő tüneményes tengeri öböl, a monumentális márványoszlopok, a csodálatos szobrok nemcsak a szereplőket, hanem a filmet nézőt is a szépség fizikai érzetével ajándékozza meg. A férj felhevülve, a vígjátékokban megszokott, túlzott gesztikulációval adja elő történelmi leckéjét feleségének a perzsák hajdani támadásról, melynek prezentálása folyamán komikusan összeismerkednek egy itt élő fiatal francia régésszel. Ez volt a második poén. Később egy kisétteremben ebédelnek, amikor a feleség felrója férjének, hogy egy görög kancsó láttán szárnyakat kap, de ha ketten vannak, lezuhan. Felkéri párját, hogy a szeretkezéseik alkalmával próbáljanak ki majd minden pozitúrát. A délután folyamán újra találkoznak az ifjú régésszel, aki vacsorára invitálja őket otthonába. Odahaza, a szobát keresztül-kasul átszelő szárítóköteleken függő alsóneműk rengetegében, a felesége egy szál bugyiban és melltartóban parádézva, közvetlenül és természetesen fogadja őket. Párja is fütyül erre az apró, a vendégeket zavaró, frivol körülményre. Harmadik poén. Bezzeg azon összevesznek, hogy nem főzött vacsorát, illetve a férj az asszony kinevezési kérelmét nem küldte el. Verekedés, pofon, tányértörés, jajgatás hangjai, majd csend… A vad birkózás átszelídült szeretkezésbe. A vendégek zavartan belesnek a szomszédos szobába, egyetértően összepillantanak és angolosan lelépnek, úgy mint én, itt a film l5. percében. Nekem ez az utolsó poén ebből a kabaréból. Eddig és ennyit tudtam belőle megnézni.
Elnézést kérek tőled János!
Film után:
Végre sikerült aludnom két teljes órát! Elkezdek késő délután foglalkozni, ma először azzal, ami engem igazán érdekel. Beülök a stúdiómba és az MS Wordben – zenét hallgatva - leírom gondolataimat, s alig várom, hogy ezen irományomat befejezhessem, mert mára sok munkám lesz a számítógépen a zenei programok területén.
Tegnapelőtt megvettük életem első CD-íróját. Otthon rögtön az installáció után kipróbáltam a hozzá adott szoftvereket: az angol Create CD-t, és a Easy CD Creatort. A fordító egérről, a MoBiMouse-ról azon nyomban készítettem egy biztonsági másolatot. Könnyű feladat volt.
Ma szeretném a 6 db. saját gyermekemnek készített játékos oktatóprogramjaim egyikét a winchesteremről CD lemezre felírni, mert a 8,4 Gb-ból már csak 1 Gb-nyi üres helyem van csak rajta. Ez a 6 db lemez lesz eddigi életem legnagyobb büszkesége és értelme: mert, az elejétől a végéig, az ötlettől a kivitelezésig, a szerkesztéstől az inzertekig a rajzolástól a formázásig, a mikrofonos beszédszövegeim és a felcsendülő muzsikaszó felviteléig, a futtatásuk eléréséig mindent, de mindent teljesen egyedül csináltam végig rajta. Ráadásul a CD-lemezt is én készítem el! Ez olyan, mintha alkotnék egy illusztrációkkal teli tankönyvet, melynek én vagyok az írója, a grafikusa, saját magam lennék a kiadóm és a nyomdai munkákat is én végezném el. Bár álláspontom szerint a programírás sokkal, de sokkal bonyolultabb, mint egy könyv megírása. Ez akkor is igaz, ha én a Microsoft legmodernebb szoftvereivel dolgozom, és a „fogd és vidd” metódust alkalmazom a programszerkesztés alatt.
Kedves János!
Felfogásom alapján remek szórakozást és kikapcsolódást nyújthat az általad ajánlott film az ideális vígjáték szerelmeseinek. De nekem semmit sem ad és jelent. Kedvtelést, mulatságot és „pihentető” munkát immáron a számítógépem adományoz nekem. Ez az érdekfeszítő, kihívásokkal teli kognitív passzióm jelenti számomra a folyamatos önképzést az élet minden területén: gondolkodásban, kreativitásban, problémafelvetés-megoldásban, muzikalitásban, írói vénám fejlesztésében, stb. Gépem és az egyre bővülő szoftvereim tárháza a felfedezetlen rejtelmeikkel, a kiaknázatlan lehetőségeikkel, a mindenre kiterjedő és mindent tudó kvalitásukkal biztosítják számomra a szabadidőm hasznos eltöltését. Bármilyen más elfoglaltság, ami fent leírtnál kevesebb intenzitást vagy intellektuális élményt nyújt, az számomra érdektelen és unalmas. Hű! Ez így túlságosan is nagyképűre sikeredett, pedig nem állt szándékomban. Az igazság az, hogy fáradt vagyok, ezért most rossz kedvem, s ez pillanatnyilag gátolja a hozzám különféle csatornákon érkező humor élvezetét. Ugye megérted?
Gárdony, 2001. szeptember 27.
Wentzelné Kovács Krisztina
/Welentze/
|
Ideje: Október 09, péntek, 09:24:22 - mango
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "„Ellopták Jupiter fenekét” " | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Gondolataim az „Ellopták Jupiter fenekét” című film kapcsán (Pontok: 1)
- Samway Ideje: Október 11, vasárnap, 13:44:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megértelek Krisztina...mióta számítógépem van azóta nekem is megváltozott minden szokásom és nem rabja vagyok, de az olcsó poénok nem érdekelnek ...itt jól el vagyok s a politikát is ki tudom csukni a világomból...üdv samy |
|
|
|
|
|
|
