| Küzdőtér |
|
|
|
 |
"Ma ünnep van, ma sírhatunk..." |
|
naiva
 |
Ó hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk,
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk.
|
"...Ma ünnep van, ma sírhatunk."
Ó hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk,
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk.
(Ady: Halottak napján)
Vörösen világít az égbolt ezekben a napokban a temetők felett…
Újra elérkezett halottaink ünnepe. A néma sírok virág-, és koszorúdíszbe öltöztetve várják az emlékezőket. Óriás krizantémok emelik fejüket a hideg őszi fénybe, hogy aztán este a gyertyák, mécsesek lángjainak fényében táncoljanak sejtelmesen… Útjukra engedett könnycseppek csorognak a hideg novemberi estében, a gyertyák világította, emlékező arcokon.
A rohanó ember megáll néhány percre eltávozott szerettei sírjainál…
Hajtsunk fejet, imádkozzunk, vagy beszélgessünk velük! Ki-ki a maga szavaival… Köszönjük meg, amit még életükben tőlük kaptunk! És emlékezzünk! Hisz ahogy mondani szokták: mindenki addig él, amíg emlékeznek rá…
Míg keresgéltem az ünnep eredete után, magam is elcsodálkoztam, milyen régre nyúlik vissza a története. Azon kevés hagyomány közé tartozik, amely életben tudott maradni a XXI. század elején is.
Halottak napját november 2-án 998 óta tartja meg az egyház. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat".
A népi hiedelmek szerint azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak „lakhelyükben”. A néphit szerint ilyenkor ugyanis hazalátogatnak a halottak. Ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra külön megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. A bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót.
Mindenszentek ünnepe:
A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték. Szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra.
Marcus Agrippa Kr.e. 27-ben építtetett egy hatalmas templomot, amit Pantheonnak neveztek el. Itt az összes isten tiszteletére mutatták be a papok az áldozatokat. A Pantheont aztán Rómában 610 (egyes források szerint 609) május 13-án keresztény templommá alakították. Ez adott alkalmat az ünnep bevezetésére: hiszen ezen a napon IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte.
Az ünnep történetében újabb lépést jelentett III. Gergely pápa (731-745), aki a Szent Péter Bazilika egyik mellék-kápolnáját nemcsak minden vértanúnak, hanem "minden tökéletes igaznak" a tiszteletére szentelte.
835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett.
Nem lehet elmenni amellett a tény mellett sem, hogy egyre nagyobb teret hódít ma már hazánkban is a Halloween, az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe.
Halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik Trick or treat! szabadon fordítva: „Cukor vagy bot!” („Cukrot vagy csínyt!”) kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra. Elméletileg a szerencsétlen ajtónyitónak van lehetősége „botot” választani – a következményekkel együtt. Általában a gyerekek édességet kapnak, a felnőttek pedig jót szórakoznak. Jelképe a „töklámpás”, mely tökből faragott, belülről megvilágított fejet ábrázol.
Halloween valószínűleg a kelta kultúra őszre (november elsejére) eső újév ünnepéből ered. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat.
* * *
Én a magam részéről nem készítek töklámpást, nem bohóckodom, de ennek ellenére tiszteletben tartom más népek szokásait.
Náluk az, nálunk ez a megszokott.
Én maradok a gyermekkoromból hozott hagyományoknál. Családostól kilátogatok a temetőbe, gyertyát gyújtok, virágot viszek, emlékezem…
* * *
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, .
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nem rég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék" ,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt..."
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Megjegyzés:
(Forrás: Internet, Wikipédia)
|
Ideje: Október 31, szombat, 15:38:16 - mango
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| ""Ma ünnep van, ma sírhatunk..."" | Belépés/Regisztráció | 20 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Ma ünnep van, ma sírhatunk... (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Október 31, szombat, 17:08:24
(Adatok | Üzenet küldése) | | Igen.Ez az emlékezés napja. A hagyományok mellett teszem le a voksom én is. Miért kell nekünk másokat majmolni. Ez a tökös dolog, vagy a Valentin nap... Minden nap szeretni kellene egymást, nemcsak egy-egy kijelölt napon. |
|
|
|
|
|
Re: Ma ünnep van, ma sírhatunk... (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: Október 31, szombat, 18:11:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Zsuzsi!
Köszönet a megemlékezésért, és a történelmi visszatekintésért. Azon túl, hogy az alkalomhoz méltón, érdekes információkkal fűszerezve írtál. Ölellek: Kati |
|
|
|
|
|
Re: Ma ünnep van, ma sírhatunk... (Pontok: 1)
- szavathna Ideje: Október 31, szombat, 18:26:51
(Adatok | Üzenet küldése) | | Én is régimódi vagyok. Emlékezem a feldiszített sírok gyertyafényében, ahogy az öregektől tanultam. Szép soraid méltók az "ünnephez". Öleléssel:Anna |
|
|
|
|
|
Re: (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Október 31, szombat, 22:11:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Távol állnak tőlem a mindenfajta hiedelmek, szokások.
Egyszerűen csak emlékezem, míg tehetem, mert jó érzés a közelembe idézni szeretteimet.
Amíg gondolok rájuk és ez tudattalanul is szinte minden pillanatban benne van, velem, bennem vannak...
Az év egy napja mely hivatalosan is erről szól, ünnepibbé varázsolja az emlékezést... csak ez maradt nekünk élőknek...
Köszönöm Zsuzsika a megemlékezést, a szép verset, mely méltó ehhez a naphoz... |
- Re: - naiva Ideje: November 01, vasárnap, 09:02:15
|
|
|
|
|
Re: (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: November 01, vasárnap, 08:13:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Köszönjük szépen, Zsuzsim a szép, méltó összeállítást. |
- Re: - naiva Ideje: November 01, vasárnap, 09:03:13
|
|
|
|
|
Re: (Pontok: 1)
- winner Ideje: November 01, vasárnap, 16:24:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Méltó megemlékezés szeretteinkről... Amíg gondolunk rájuk addig élnek. Velünk, az emlékeinkben, szívünkben. |
- Re: - naiva Ideje: November 02, hétfő, 23:07:53
|
|
|
|
|
Re: (Pontok: 1)
- Eprecske Ideje: November 01, vasárnap, 19:09:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Érdekes volt olvasni, minden népnek meg van a maga kulturája szokásai.
De nem csak ezen a napon lehet emlékezni szeretteinkre, akik már nincsenek közöttünk. Hisz lelkünkben ott vannak. Én sokszor gondolok rájuk, mert nagyon hiányoznak, mindketten.
Puszillak Mártus |
- Re: - naiva Ideje: November 02, hétfő, 23:10:55
|
|
|
|
|
Re: (Pontok: 1)
- csitesz Ideje: November 02, hétfő, 14:29:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Zsuzsi! Nagyon jól összefiglaltad az esemény lényegét. A Kosztolányi vers különöse tetszett. Meg a többi hozzászólás is. Én is úgy vagyok vele, mint a többiek, hogy nem egyetlen napon kell halottainkra emlékezni. puazi Józsi |
- Re: - naiva Ideje: November 02, hétfő, 23:15:23
- Re: - Taltos Ideje: November 03, kedd, 13:18:00
- Re: - naiva Ideje: November 05, csütörtök, 21:57:45
|
|
|
|
|
Re: (Pontok: 1)
- Árvai,Emil Ideje: November 20, péntek, 13:23:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ma ünnep van, s ma írhatunk. Bölcs, aki nemcsak születése napjára, hanem halála napjára is gondol. Egyik már elment, a másik meg eljön. Egyik a bejárat, másik a kijárat. Nem hoztunk semmit, nem viszünk semmit. Illetve... |
- Re: - naiva Ideje: November 21, szombat, 14:54:28
|
|
|
|
|
|
