| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Zenta |
|
a_leb
 |
Zenta… Vajdaság…
Az országút mellett a táblák sárgák, rajtuk három nyelven a települések nevei, Horgos, Kanizsa, itt-ott Magyarkanizsa, Zenta…
|
Korán reggel indultunk szombaton, hogy időben odaérjünk, időben a találkozóra meghívóinkkal. A hosszas szervezés, a készülődés, az út maga, az első találkozó az államhatáron túl, a távolság, mind picit feszültté, de kellemesen várakozó feszültséggel teltté tett. Még a határig úgy ahogy kellemes izgalom volt bennem, de az útlevélvizsgálat, a határ átlépését követően a „no, most hogyan tovább, hívjuk fel Lacobát… „ már egy kicsit idegessé tett mindenkit az autóban. Főként hogy kiderült, Anna, Kati, János és jómagam kivételével már mindenki Zentán van, mi több, a szállóban, vagy előtte.
Lacobá távirányításával, később felvezetésével megérkeztünk Zentára. Kedves kisváros hangulatát keltette bennem a település, bár egy-két betonmonstrum uralta látkép azért belezavart a jóérzésembe. A találkozás egymással a megszokott öröm, öröm egymásnak, annak, hogy újra együtt lehetünk, és jól érezhetjük majd magunkat.
Gyorsan elfoglaltuk a helyeinket, és máris továbbmentünk Balira… vagyis Baliba, a Bali nevű műintézménybe, amely étterem, és mint este kiderült, a környék leglátogatottabb szórakozóhelye is egyben. De ne szaladjak a dolgok elébe, szóval gyors ebéd (jó, de tényleg gyors), és futás a találkozó helyére. Rendkívül kellemes épületcsoport belső udvaráról nyílik a terem, ahol körben asztalok, székek, a falakon színes kis alkotások, rajzok, kis dobogón mintha trónus lenne, egy kárpitozott székpár. Kellemes, meghitt hangulat, a belépésünk pillanatától kezdve.
János vezeti a beszélgetést, lassan már hivatalos moderátorává válik a Fullextra rendezvényeinek, és mi szívesen bízzuk rá magunkat, biztonságot ad felkészültsége, figyelme. Körben, egymás után bemutatkozunk pár szóban, kik vagyunk, mit csinálunk itt a Fullon, és amúgy, amikor nem életünk fontos elemével, az irodalommal foglalkozunk. De ma ezért jöttünk ide, hogy beszéljünk egymás nyelvén, hogy egymás gondolataiban kalandozzunk, hogy megmutassuk önmagunkat, a nekünk fontos dolgokat a világainkból. Sorban hangzanak el vajdasági költők versei, saját alkotások, regényrészletek, gondolatok. Rövid szünet, ahol beszélgettünk egymással, mintha abba sem hagytuk volna egymás legbensőbb megismerését… tényleg nem…
A folytatásban újabb felvetés, hogyan írunk, kik vagyunk, mi az alkotás folyamata bennünk, mit jelent a vers, az írás, hol vannak bennünk azok a határok, amiket át- meg átlépve a képzeletünk új világot teremt, hogyan öntjük ezt formába, vagy hogyan tárjuk egymás elé. Lacobá bevezetője és zárszava között meg sem tudom mondani, mennyi idő telt el. Ránk esteledik, és még folyna a szó, ablakaink nyitogatása, érzések, jó itt, jó hogy eljöttetek.
Elindulunk vacsorázni, újra Bali, de a délutáni nyugodt, csendes kisvárosi kép most teljesen megváltozott. Mintha a környék összes fiatalja itt gyűlt volna össze, billiárd, beszélgető csoportok, igazi bulihangulat, vacsorázni és közben beszélgetni nem a legideálisabb, de hát sok jó ember kis helyen is elfér, és mi együtt vagyunk. Megérkeznek vendéglátóink is, Anna rövid, ámde kalandos interjún vesz részt, eszünk. Hosszú volt a nap, tele élménnyel, a fáradtság győz, menjünk a szállásunkra, és pihenjünk. Holnap, holnap folytatjuk.
Reggel szinte egyidőben érkezünk a szállóban a reggelihez. Megállapítjuk, az eső esik, a városnézésnek lőttek. Lacobá segítségével alakul a program, új barátunk, Károly felajánlja, hogy nézzük meg, hogyan építi alkotóházát, és szívesen invitál bennünket egy kávéra. Felkerekedünk, és többedszerre sem tudom megjegyezni, merre kanyargunk, honnan kell majd visszakeverednünk a szállóhoz, illetve a múzeumhoz, amit meg szeretnénk nézni. Károly vendégszeretete, büszkesége arra, amit épít, cserépkályhát rak, lenyűgöző. A kis házban a könyvek, a meghitt dolgos hangulat, mindannyiunkra hatással van. Barátot találtunk, szeretettel, jó kedvvel, jó kávéval vendégelt meg bennünket, bízom benne, hogy hamar viszonozhatjuk kedvességét.
Indulnunk kell, a múzeumban már várnak bennünket. Az eső szakad, de most nincs jelentősége. A múzeum termeiben csodák várnak. A környékbeli alkotók Zentai Csatáról különféle anyagokba alkotott művei, az ásatásokból előkerült, a csatához kötött fegyverek, írásos emlékek után a település, a környék múltjával ismerkedünk, cserépedények, üvegkürt, ezüst és arany ékszerek, a tárlók sok-sok tárgya fogva tart. Az óriásszarvas, az ősbölény, a mamut csontok, a messzi múlt után képek, szebbnél szebb, ötletes fotók Budapestről, Magyarország tájairól, épületeiről… szédítően sok élmény.
Újra indulnunk kell, a Zentai Csata emlékművénél helyezünk el virágot, Lacobá szavai után néhány pillanatnyi csendes emlékezés az esőben… Még megnézzük a Tisza partját, és indulunk vissza a szállóhoz ebédelni, hogy aztán hazafelé vegyük az irányt. A szállóban kellemes meglepetés a bőséges ebéd, jó hangulatban eszünk, de bennünk van már, Naiva ki is mondja: hát megint eltelt egy tali…
Lassan búcsúzunk egymástól, és indulunk vissza, Magyarországra, haza. Haza… bővült bennem a szó értelme…
Még sötét a navigáció képernyője, még nem értük el a határt, de lassan változik a táj, és megjelenik a monitoron is a röszkei határátkelő. Hosszú várakozás, de az élményeknek még mindig a hatása alatt vagyok, valahogy nem múlnak. Végig az úton újra meg újra felidéződnek pillanatok, arcok, kis történetek. Este van, mire hazaérek.
Hosszú út volt, mintha másik világban jártam volna. Nem, nem Zenta és a határátlépés okozza bennem ezt az érzést. Ha egy tali negyedik dimenziót nyit bennem, ez a két nap öt dimenzióban zajlott.
Hát ezért.
Az eső pedig azóta is esik…
|
Ideje: November 11, szerda, 09:35:09 - mango
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Zenta" | Belépés/Regisztráció | 15 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Zenta (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: November 11, szerda, 09:50:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Így volt bizony!
A viszonzást nem váró, őszinte segítség, és a -sok esetben megrendítő- természetesség az ottaniak részéről, mindvégig elkisért minket.
De nem búcsúztunk el igazán senkitől!
Csak köszöntünk, mint testvérnek, barátnak, rokonnak szokás. Akik összetartoznak.
fTJ |
|
|
|
|
|
Re: Zenta (Pontok: 1)
- csitesz Ideje: November 11, szerda, 10:58:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | ..... és folytatva Béla, valamint János gondolatmenetét, úgy éreztem, hogy nem vendégségbe érkeztünk, hanem, mintha otthon lettünk volna. Igaz, otthon is voltunk. Most éppen nem Budapesten, Szegeden, vagy az ország már városában, hanem Zentán. Mert az is az otthonunk, a lelkünk része. A barátokat, akiket megismertünk, mintha sok éves ismerettség, barátság kapcsolt volna össze bennünket. Én csak azt tudom mondani új barátainknak, idézve esetlenül a fílm címét, hogy " veletek, hamarosan, ideát." |
|
|
|
|
|
Re: Zenta (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: November 11, szerda, 11:49:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Köszönöm Béla, ezt a nagyon pergő, sodró beszámolót, amely így még azt is jól érzékelteti, hogy ez a kétnap is így sodort minket, érzések kavalkádja, ezrei töltötték meg a szívünket. Jó volt, hogy ott voltunk, jó volt, hogy megismerkedtünk, és reménységgel tölt el a gondolat, hogy ezzel nincs vége... |
|
|
|
|
|
Re: Zenta (Pontok: 1)
- Aarnyek Ideje: November 11, szerda, 13:05:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Meghatódottan olvasom a sorokat, hozzászóllásokat egyaránt...
Köszönök minden szót, kézfogást! Az ölelésekről nem beszélve... |
|
|
|
|
|
Re: Zenta (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: November 11, szerda, 15:22:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Esik eső, s nem is csendesen, kedves aLéb!
Mindannyiunk nevében köszönjük a beszámolódat.
Köszönjük a szíves vendéglátást a Magyar Szónak: Sinkovits Péternek főszerkesztő úrnak, Viczei Károly, Szögi Csaba és Beszédes István alkotó íróknak.
A találkozó egyik szép mozzanata volt, amikor Kamarás Klára, (Sidánk ) - az Álmom és A hetevenhetedik évben c. - versét, gyönyörű interpretetálásban felolvasta Aranytyk. Aki nem volt velünk testben, ott volta lelkünkben.
Vidámság, szeretet és összetartozás jellemezte mindkét napot.
|
|
|
|
|
|
Re: Zenta (Pontok: 1)
- Samway Ideje: November 11, szerda, 15:43:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Béla...már többször átolvastam a beszámolód, minden a helyén van, úgy, mint szívünkben az az érzés amit kaptunk régi és újdonsült barátainktól. Az igazi őszinte szeretet amely körül ölelt bennünket a két nap alatt az szavakban nem kifejezhető vagy legalábbis legekben mérhető...Köszönöm én is a Zentai barátainknak...józsi |
|
|
|
|
|
Re: Zenta (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: November 11, szerda, 19:14:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Örülök, hogy aktív részese lehettem ennek a találkozónak, és annak is hogy öröm ült az arcokon. |
|
|
|
|
|
Re: Zenta (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: November 11, szerda, 20:06:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Újra és újra elolvasom a beszámoló sorait, s az eddig hozzászólók visszaemlékezéseit... Keresem a szavakat, hogy én is hozzátegyek valamit a magam módján. Mert még úgy mesélnénk! De nehéz megfogalmazni, hogy mit érzek. Valami nagyon mély, lelkemből fakadó érzés ez. Felvillannak a képek. Az első pillanat, amikor meglátom Árnyék Zolit. Közel öt év alatt jóbarátokká lettünk az internet világában, de még soha nem találkoztunk személyesen. Felejthetetlen a pillanat. Megelevenednek a vendéglátók arcai, a háttérben bennünket hallgató, majd kávét, házipálinkát kínáló kedves asszony az Alkotóházban, a beszélgetéseket körülölelő tiszteletteljes csönd. Újra élem, ahogy felolvasás közben az izgalomtól remeg kezemben a papír, de ami körülvesz - nem csak engem, hanem mindannyiunkat - az a tiszteletteljes figyelem, és a kendőzetlen, csendes természetességből fakadó szeretet. Olyasmihez hasonlít az együtt töltött órák élménye, mint amikor az ember megismeri soha nem látott, távoli rokonait. Tudja, hogy a pillanat örök marad a lelkében. Az összetartozásnak ilyen megrendítő érzését még soha nem éltem meg. Felejthetetlen a fogadtatásunk, és minden együtt töltött pillanat. Sinkovits Péter tekintélyes bölcsessége, Viczei Károly megrendítően emberi vendégszeretete. Amit kaptam ezen a két napon, több, mint amit azonnal fel tudok dolgozni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ott lehettem és szívből remélem, hogy lesz folytatás! |
|
|
|
|
|
Re: Zenta (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: November 11, szerda, 21:38:42
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyszerű lehetett mindezt megélni. Ott lenni, megismerni a kint élő magyar alkotókat. Köszönöm a beszámolót, így egy kicsit én is részese lehetek... |
|
|
|
|
|
Re: Zenta (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: November 12, csütörtök, 06:58:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Pardon, még egy szóra! Hálás köszönet Pörgebajúszos Lacinak a kitűnő kalauzolásért, a Városi Múzeum vasárnapi kinyittatásáért, Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató-muzeológusnak a vasárnap délelőtti külön-műszakért, a tárlatvezetésért, a sok-sok kedvességért, mosolyért. |
- Re: Zenta - Lacoba Ideje: November 12, csütörtök, 18:59:03
|
|
|
|
|
Re: Zenta (Pontok: 1)
- naiva Ideje: November 12, csütörtök, 19:21:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Újra átéltem írásod nyomán a találkozó eseményeit, hangulatát, annyira jól visszaadtad! Nagy élmény volt, jó volt megismerkedni az ottani magyar művészekkel, és a nem művészekkel is!:)) Törődésük, ránk-figyelésük megható volt! Sosem feledem el...És egy mondat az írásodból, ami nagyon megragadt bennem: " Haza… bővült bennem a szó értelme…" . Én is ezt érzem. Remélem lesz még folytatása a most szerzett ismeretségeknek!:) Puszillak Béla: Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: Zenta (Pontok: 1)
- Anne20 (anne20@citromail.hu) Ideje: November 14, szombat, 18:31:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Örömmel olvastam a beszámolót :))))) Mint minden találkozóét, amikor nem lehetek ott.... Gratulálok mindenkinek, aki részt vett a szervezésben, hogy minden simán menjen és emlékezetes maradjon! Puszi és üdv Nektek: Anne |
|
|
|
|
|
Re: Zenta (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: November 15, vasárnap, 20:14:20
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Barátaim!
Nagy örömmel olvastam a "beszámolóhoz" írt szavaitokat. nagy élmény volt ott lenni, és nagy öröm volt vendéglátóinkkal és veletek találkozni. Mindenki, aki most nem lehetett velünk, hiányzott, és azt gondolom, igazán lélekben velünk volt. Köszönöm mindenkinek, aki itt járt. |
|
|
|
|
|
|
