[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLTÜKÖR 11
Várjuk az ajánlásokat




FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: ZevMark88
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9073

Most jelen:
Látogató: 23
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 24

Jelen:


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Olvasás lap.hu
· 2: haiku.lap.hu
· 3: magyarirodalom.lap.hu
· 4: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 5: Barátok Verslista honlaja
· 6: Kaláka
· 7: Ararát
· 8: Wendler Mária portál
· 9: SOmannák
· 10: kortársirodalom.lap.hu
· 11: Dezső Ilona Anna honlapja
· 12: Egy lélek csillan
· 13: Zsefy Zsanett
· 14: Végh Sándor személyes honlapja
· 15: Máté László honlapja
· 16: Haász Irén weblapja
· 17: Sidaversei
· 18: Fényfa
· 19: A Hegy - NeMo blogja
· 20: Janusvers

cheap cigarettes sorry.
Misi és Gergő
Árvai,Emil

...más gondolataim támadtak: nem is jók és rosszak állnak itt szemben egymással, hanem az ember magányossága és meg-nem-értettsége a főszereplő, amit a gyermekkor és gyermeki lelkület csak fölerősít,...


MISI ÉS GERGŐ

Kimondva-kimondatlanul, de nagyon sokszor a jó és a rossz harcáról szól az élet, és az irodalom.
”Légy jó mindhalálig” – hirdeti már címében egyik klasszikusunk.
”A szeretet az élet.” – mondja ki csöndben a mű végén a Kincskereső kisködmön írója.
Elmélkedve a két könyvön és összehasonlítva őket, új és újabb gondolatokat jegyeztem föl, elsősorban a magam számára.

Emlékeimben úgy élt, hogy a Légy jó mindhalálig-ban a „jó”-t Misi többnyire egyedül képviseli, a „rossz”-at akár többen is, a közömbösek ill. ingatagok pedig hol itt, hol ott rúgnak labdába. Misi magányos hős a maga ártatlanságával és jóságával, vele senki nem ér föl ezen a téren. Szinte predesztinálva van sorsára, az elszigetelődésre, az ártatlanul való meghurcoltatásra, elítéltetésre. Ártatlan bárány, de nem messiás. Szenved, de nem győz. Megmenekül, mert a legvégén megérkezik az ő saját, még nagyobb messiása, aki már győzni is tud, és kimenti, kiemeli a fojtogató magányból, kálváriából.
Kit akar tanítani Misi arra, hogy „légy jó mindhalálig”? A rosszakat? Az ingatagokat? A jókat? Nem emlékszem, hogy valakinek is az élete gyökeres fordulatot vett volna ebben a regényben. Számomra bizony úgy tűnik, hogy Misi a jókat akarja erősíteni, vagy mintha csak önmagát biztatná: légy jó mindhalálig…

Aztán újra átlapozva a könyvet, más gondolataim támadtak: nem is jók és rosszak állnak itt szemben egymással, hanem az ember magányossága és meg-nem-értettsége a főszereplő, amit a gyermekkor és gyermeki lelkület csak fölerősít, már-már rossz álomként szenvedve az életet.
Van, akinek megadatik oázisként a családi melegség, másnak (éppen) nem. És ebben a miliőben minden kedves gesztus kincset ér, egy jó szó már örömkönnyeket csal a gyerek szemébe. A mű nem évülő érdeme szerintem, hogy arra tanít: a jóságnak nincs elfogadható alternatívája. Jónak lenni, jó-vá lenni: ez az egyetlen megoldás, és magamon kell kezdeni.

A túlérzékeny, gátlásos, naivul fecsegő ám jólelkű Misinek könnyen megbocsátom apró, "ártatlan", (többnyire félelem vezérelte) füllentéseit; nem úgy a főbűnös Török Jánosnak, aki égbekiáltó gaztettét még förtelmes hazugsággal tetézve, a poklok poklába taszítja kis főhősünk életét. A szélhámos úrfi hepiendet előidéző végső bűnvallását kárörömmel veszem tudomásul, úgy kell neki, végre kiderült az igazság.
A rossz senkit sem boldogít, Misit meg végképp nem, és hiába dobja el a "véletlenül" eltulajdonított bicskát, be nem vallott tette végig nyomasztja, tüskeként ott marad lelkében és falként a két érintett gyerek között.
Mit is mondott édesanyja? "Fiam, mindig úgy viseld magad, mintha látnálak... Gondold azt, hogy az én szemem lát, s akkor soha nem teszel semmit, ami nem helyes."

"Megéreztem, hogy egy láthatatlan szempár vigyázza minden lépésemet, és csak akkor mosolyog rám, ha úgy viselem magam, hogy a ködmönnek ne legyen oka szorítani." - olvassuk a másik könyvben a hasonló gondolatot.
A Kincskereső kisködmön lapjain, átlagos emberek és gyerekek közt, nem kevésbé izgalmas a küzdelem: itt a főhős szíve a csatatér, Gergőben, Gergőért folyik a háború.
„Akkor éreztem életemben először fájdalmat úgy, hogy senki se bántott.” – olvassuk mindjárt az első fejezetben a bűntudat szép irodalmi megfogalmazását, majd pár sorral később: „Szívszakadva értettem meg, hogy már nem vagyok jó gyerek.”
Így kezdődik. Hogy rádöbben: „nem vagyok jó”. És folytatódik a nagy küzdelem, pl. pár fejezettel később, amikor szorítani kezd a ködmön… Vagy a végén, amikor farkasszemet néz az égbelátóval:
”- No, most mi lesz, te csaló Gergő, te hazug Gergő? – nézett a lelkem fenekébe az üvegszem.
- Hát az lesz, hogy… megmondom neki, hogy rosszat tettem, és megkérem, hogy bocsásson meg.”


Ha fájdalom ér, hamar az igaztalanul bántott Misi-nek képzelem magam, és az én megmentő nagybácsimat is szívesen meglátnám már... Ó, az ártatlanul szenvedés gyötrő víziója! - akár jogos az érzés, akár nem.
Nos, ebben a lelkiállapotban résen kell lennem, mert könnyen megfertőzhet egy alattomos betegség, az önsajnálat. Az önsajnálat pedig torzképet mutat, és becsap.

Más lesz, tisztább a kép, ha Gergő jelmezében nézek a tükörbe.
A józan önkontroll és önkritika mindig a lelki egészség egyik jele.
Nem öröm rájönni, hogy rosszat tettem. De nagy szerencse, ha rájövök.
Amikor őszintén a bűnbánat útjára lépek kincskereső barátunkkal, kisüt a nap, enged a ködmön szorítása, mosolyra derül az égbelátó, még talán a körte-muzsika szép hangja is fölcsendül… újra…
Ideje: December 28, hétfő, 08:55:59 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Könyvismertetők

"Misi és Gergő" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Misi és Gergő (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Január 02, szombat, 16:15:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon tetszenek elgondolkodtató, magyarázó soraid, elemzésed! Élvezettel olvastalak! Zsuzsi



Re: Misi és Gergő (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Január 03, vasárnap, 10:16:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Érdekes volt, és örülök, hogy olvahattam.

Köszönöm.




Re: Misi és Gergő (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Január 09, szombat, 10:36:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Ha úgy vesszük, mindkét könyv "próbakönyv", azaz történet volt számomra a maga idejében.
Mint kötelező olvasmány, talán éppen korai volt, amikor a kötelezősége miatt el kellett olvasni, s mivel nem mindent értettem, nem is tetszett igazán. Viszont valamennyire emlékszem rá, s ez ennyi év távlatából mégis jelent valamit. - Jók voltak a könyvek! :)

Sajátos (bár felnőttkori) emlék fűződik a Kincskereső kisködmön-höz. Az öcsém nagyobbik lánya (mint mostanában a kisiskolások általában) nagyon nehezen olvasott.
Másodikos múlt, amikor nyáron rám voltak bízva néhány napra, s ki volt adva a mindennapi olvasás is a szülők részéről. Hozta is az én kishúgocskám a nagybetűs, keménylapos mesekönyvet, de mondtam, hogy majd én keresek a polcon.
A Kincskereső kisködmönt láttam meg először, így azt lapozgattam, s találtam benne - nem túlságosan az elején - egy rövidebb fejezetet. Elolvastam belőle két oldalt, majd odaadtam a leányzónak, hogy most folytassa! Így olvastuk végig azt a részt, s a végén már ő olvasta a két oldalakat.
Kicsit szomorú volt az a fejezet, de mégis érdekes - mint kiderült később.
Nyár végére elolvasta a könyvet a kishúgom (pedig az elején azt írtam, sokkal később kellett volna olvasni még kötelezőként is), de az igazi siker az volt, amikor iskolai évkezdéstől könyvtárba járt.
Azóta is szorgos olvasó, s ennek én nagyon örülök!

Elnézést a hosszú hozzászólásért, de azt szerettem volna megosztani, hogy a gyerekeket az örömökre (ebben az esetben az olvasásra) is meg kell tanítani!

A két történet, s a benne megjelenő két fiú jellemzéséért nagy köszönet! Talán több ilyen kellene! :)



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.11 Seconds
pharmacy online