| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Helyszíni tudósítás egy rock-koncertről 2. |
|
Anne20
 |
Ezúttal Gyöngyös, a Városi Sportcsarnok a Symphonium zenekar koncertjének helyszíne.
És a beígért kulisszatitkok... És most inkább ezekre fordítok nagyobb gondot, a dalszövegekből az előző beszámolóban idéztem. |
Most, második alkalommal vidékre, Gyöngyösre visznek magukkal, ahol a Hooligans együttes előzenekaraként lépnek fel egy másik csapattal.
Az előző koncert sikeréből kiindulva természetesen magamra operálom a kamerát. Süti érkezik értem, Dobozi is elhelyezkedik az autóban. A többieket majd útközben vesszük fel. Már csak Nyanyi és Zolka várakozik ránk a város másik részén, mert Dani külön utazik a dobfelszerelés mérete miatt, kisteherautóval.
Miután mindenkit összeszedünk és teljesen megterheljük az autót, rákanyarodunk az M3-as autópályára.
Az utazás ideje alatt igazi pasidumákat hallgathatok! Óriási! Ha ekkor felvételt készítenék, és szalonképessé akarnám tenni, valószínűleg minden második szó sípolás lenne... De én remekül szórakozom! Miről is beszélgetne négy férfi? Természetesen nőkről... Én pedig egyedül képviselem (és védelmezem) a női nemet köztük...
15.45 Érkezés némi eltévedés után
Gyöngyösből sikerül többet látnunk, mint amennyit eredetileg szerettünk volna, ugyanis kissé eltévedünk. Valószínűleg egy kisebb helyszínt keresünk. Azt gyanítjuk, hogy a futballpálya körül lesz. Találunk táblákat arra vonatkozóan, hogy merre kell menni, de egy utolsó elirányító nyíl hiányzik pontosan annál az utcánál, ahová be kell kanyarodni, mielőtt még kimennénk a városból. Tehát egyenesen haladunk tovább, végül a "Gyöngyös pirossal áthúzva" táblánál bevetjük a telefonos GPS-t, vagyis felhívjuk Danit, aki már ott van, hogy igazítson útba.
Leparkolunk az épület bejáratánál, és kíváncsian belépünk a most még üresen kongó csarnokba.
Megállapítom magamban - Süti később ki is mondja a gondolatomat -, hogy ide azért befér pár ember! Csendben figyelem, ahogy elégedett arcot vágva végigpásztáz a termen.
Nagyjából ugyanazt gondolhatjuk: Ez egy többezer férőhelyes csarnok, és itt játszani egészen más, mint egy klubban, ahová csak pár vendég fér be, mert száz fő felett már tömeg van. Azért ez már valami! És most örülök igazán, hogy osztozhatok az örömükben.
A fiúk helyében én már most cidriznék arra gondolva, hogy mi lesz, ha ez a terem megtelik...
Ha ugyanis nem tömegre számítanának a szervezők, talán más helyszínt választottak volna.
A színpad félkészen áll, hiányzik róla a zenekar felszerelése. Dani épp összeszereli a hangszereit: egyre több "kalapdoboz"-szerű csomagolásból kerül elő egy-egy dob, amit aztán szépen egymáshoz illesztget. A többiek is hordani kezdik a gitárokat, és a billentyűs eszközöket.
Nekem a csomagtartó egy teljes káosznak tűnik, a fekete alaktalan motyók közül semmire nem tudnám biztosan mondani, hogy mi van benne.
Egy öltöző a miénk, mármint a fiúké, én - lány lévén - valószínűleg ki leszek rekesztve, de mire végiggondolom, Süti már invitál is velük, hogy a táskámat letehessem náluk. Kapok az alkalmon, hogy belülről is megtekinthessek egy igazi fiúöltözőt - nem sűrűn kap az ember lánya ilyen lehetőséget!
Az ajtóra nagy betűkkel nyomtatva: Symphonium.
Benn padok, fogasok, mosdó és zuhanyzók, nahát, pont olyan mint egy lányöltöző...
Tényleg csak lepakolunk, és pár perc múlva indulunk a büfé felé. Teljes hosszában végigsétáljuk a csarnokot, fel a lelátó legvégébe, és a büfé asztalaitól szintén egy büszke pillantást vetünk a színpad irányába.
16:15 A fiúk megkezdik a technika összehangolását.
Mostantól igyekszem szellemként viselkedni - vagyis felveszem a Harry Potterből ismert láthatatlanná tévő köpenyt -, hogy ne zavarjam a fiúkat a készülődésben. Csendes megfigyelővé válok, közben én is a magam technikájával foglalkozom: beállítom a kamerát, és készítek néhány rövidebb felvételt a beállásról.
Körbepásztázom a most még üres csarnokot, csak a látvány kedvéért; tervezem ugyanis, hogy ugyanezt majd a műsor alatt is megteszem, amikor ugyanez a helyszín telve lesz közönséggel.
Későbbiekben kiderül, hogy erre nem lesz alkalmam.
Megörökítem a csarnok méretét, mind magasságban, mind hosszában. A színpad előtt pár méterre kordon, ha "közönség" lennék, eddig érne a hatásköröm. Az épület közepén keverőpult terpeszkedik egy nagy emelvényen. Mellette pásztázó reflektor.
Magamban kifundálom, hogy arról az emelvényről milyen remekül lehetne felvételeket készíteni. A technikus stáb nem egészen így gondolja, nem szívesen engednek maguk közé, de azért mellettük én is kapok egy kisebb dobozt, amire felkapaszkodhatok.
Készítek néhány kisebb videót az építésről, a hangolásról, ahogyan Sütivel nevetve hívjuk: Behind the scenes...
Pár perc alatt megelevenedik és nyüzsögni kezd a színpad.
A hangosítók is megkezdik az együttműködést a csapattal. Közben én mindenkiről készítek "egypercest": Dani a dobokat próbálja, Nyanyi leüt néhány kis dallamocskát a szintetizátoron, Süti is ajándékoz néhány akkordot a felvételhez, Zolka is nyúzni kezdi gitárját, Dobozi pedig trallázik a mikrofonba. Mindezt szerencsére először nem egyszerre. Aztán egy kis rendezettség tűnik fel: az egyik dallal próbálják össze, mindenki részvételével, hogyan fog hangozni a koncert.
Még egy rövid technikai megbeszélés, és a srácok befejezik a behangolást, átadva a következő bandának a lehetőséget a beállásra.
17.00 Láblógatás
Este hétig, a kezdésig maradt még némi felesleges, agyoncsapni való idő. Még csak öt óra körül járunk. Visszamegyünk a büfébe, hátha második alkalommal is találunk kedvünkre valót.
Ezután a fiúk kivonulnak az "erkélyre" össznépi dohányzás céljából, ide nem tartok velük, így valószínűleg jónéhány poénról lemaradok. Nézelődök a büfé irányából, de a színpad olyan messze van, hogy szemüvegen keresztül sem látom tisztán az arcokat.
Süti érkezik vissza először - lévén ő is passzív dohányos, akárcsak én -, és helyet foglal a legutolsó sorban, a tribün legtetején. Lassan csatlakoznak a többiek. Amint így békésen üldögélünk egymás mellett, megérkeznek a biztonsági őrök, és kiosztják a karszalagokat, amik korlátlan mozgási lehetőséget biztosítanak a tömegben a színpad mögötti területen is.
Süti viccelődve kér a zenekar operatőre részére is egy vip-karszalagot. Így megkapom a kinevezést: operatőr, vágó, felvételvezető vagyok egyszemélyben.
18.15 Beengedés
A biztonsági őrök elfoglalják a helyüket az ajtóknál, és felkészülnek a nyomuló tömeg feltartóztatására legalább egy karszalag felhelyezésének idejére.
A folyosón Süti kíváncsiskodva kikandikál a bejárat felé. Én hűséges kiskutyaként a nyomában, követem. Arra kíváncsi, vajon mennyien töltik meg a csarnokot. Az ő szemükben ez egyfajta felkészülés. Csak innen láthatják a közönséget, a színpadról a lámpák vakító fényében megszűnik ez a fajta kontaktus.
Dobozi és a többi tag fentről, a büféből figyeli a "rajongók" beáradását. Éppen néhány sörrel és szendviccsel próbálják leküzdeni a lámpalázat.
Valamint feltankolnak némi innivalóval az előadás idejére is, tudják, hogy a lámpák felfűtik a színpadot, melegük lesz. Hamar kiszárad a zenész száj.
Süti azzal a megnyugtató tudattal tér vissza az öltözőbe, hogy áramlik a tömeg.
18.35: Lassan ideje megkeresni a többieket, mert az átöltözés pár percet vesz igénybe. Mivel fiúkról van szó, gondolhatjuk, hogy igazán gyorsan fog menni, de a sör lassítja a mozdulatokat.
Elhagyom az öltözőt, hogy a lánytársaság mellőzésével biztosabban menjen az átöltözés, és visszaindulok a folyosón a színpad felé.
Egy előre nem kalkulált esemény borítja fel felkészülésük békés nyugalmát: egy biztonsági őr óriási erdőkerülő léptekkel közeledik velem szemben a zenekar öltözője felé, és már a folyosón elüvölti magát: Első zenekar! Öt perc múlva kezdés!
Micsodaaaa? De hát közel sincs még hét óra!
Ebből baj lesz... Csak Dani és Süti vannak átöltözve! A többiek még a büfé kínálatával ismerkednek...játszóruhában.
Magamra vállalom a rossz hír közlőjének szerepét, feltépem az öltöző ajtaját, majd közlöm Sütivel, hogy milyen utasítást kaptam az előbb.
Kisebbfajta infarktust sikerül előidéznem, de mivel látom, hogy elég jól viseli a helyzetet, magába roskadva otthagyom, és eldöntöm, értesítem a többieket.
Remélem, nem okozok tömeges rosszullétet a kíméletlen közlésemmel.
Óriási szerencse, hogy mire elhagyom a díszleteket és a kordonos részt, már jönnek is velem szembe a fiúk. Én pánikhangulatban eldarálom, hogy: Spuri az öltözőbe, fiúk, öt perc múlva kezdés!
Mint egy vérbeli tag, nem igaz?
Dobozi, mögötte Zolka és Nyanyi el is indulnak, és én is körülnézek, megvan-e még a jó kis tribünöm, ahonnan kedvemre kamerázhatok.
A színpad előtt ekkorra már csapatban gyülekeznek a zenerajongó tinik.
A szívem fura ütemet ver; izgalmas pillanatokat élek át így a kezdés előtt. Megint jobban izgulok, mint a fiúk, akik fellépnek. Ekkor már tudom mi következik: az intro, ami alatt szépen egyesével be tudnak osonni a színpadra.
A nagy kérdés csak az, hogy ők készen állnak-e már.
Bár a színpad még sötét, én már a körvonalakból felismerem, ki van a helyén. A színpad előtti tömeg alig látható.
Feszült várakozás a nézőtéren... Mármint ott, ahol én állok... És máris megszólal a zene...
Ismét A jóslat az első dal. Lassan világosodik a színpad. Dobozi néhány másodperc csúszással érkezik és máris énekel...
A dal végén köszönti a közönséget, elvicceli, hogy majdnem lemaradt az első dalról, majd bejelenti a következő dalt: Világzene.
A videó, melyet ráadásképp sajátkezűleg töltöttem fel. Az előzőekben megemlített gitárszóló ebben a dalban hallható. Ezen a linken látható:
Világzene
Az utolsó pár akkord elhalkul, és aztán átfolyik a Nincs kiút című dalba. Most sem magában játsszák ezt a dalt, hanem hozzákapcsolva egy másikhoz.
Felvétel közben próbálom pásztázni a színpad előtti közönséget, lévén, hogy a hátuk mögött vagyok, de olyan sötét van a nézőtéren, hogy én magam sem látok.
Tehát az a tervem, hogy majd felvételen rögzítem a közönség méretét, itt dőlt dugába.
A harmadik dal végére oldódik a közönség, a kordon mögötti élet megélénkül. Amikor végetér a dal, már sokkal hangosabb a taps, mint eddig. Úgy tűnik, a zene kezd érdeklődést kiváltani.
"Egy pici mitológia, mármint a mitológiából egy pici átirat."- szól Dobozi.
Ikarosz könnyei
Incselkedik a közönséggel, megkérdezi, jól érzik-e magukat. Először a lányok visítását akarja hallani, aztán a fiúk mutassák meg a hangjukat.
Többszöri próbálkozás után elégedett lesz a hangerővel, és folytatja:
"... ha vannak barátaid...vannak, akik támogatnak, szeretnek, tisztelnek és becsülnek, lehet akármilyen sötét... Nem tévedhetsz el"
Eddig ugyanaz volt a műsor, mint az előző koncerten, most jön a csavar.
Ismét új dal következik. Ezt is szeretik játszani:
Végső invázió
Következik A Fény fia
A dal viszonylag lassan indul, és elég nagy ritmusváltások találhatók benne.
Ez a dal szerepel az Első szimfónia c. albumon. Kedvenc részem benne:
"Hitték, hogy eljön majd egyszer egy hős talán,
Aki őt ismeri, látta és mindent tud már
De az a hős nem jött ki tudja, merre járt
A mese véget ért, ez itt a valóság..."
A következő dal előtti bevezető Dobozitól:
"Egyet ígérhetek... mégpedig hogy Az ígéret mit sem ér" Ez a dal címe. És rövid dobszólóval indul.
Ebből pedig azért nem idézek, mert letölthető a zenekar honlapjáról. Érdemesebb hallgatni a szövegét, mint olvasni.
Az utolsó dal következik. Teljesen új, még nem játszották közönség előtt soha. Még számomra is vadiúj...
A két világ
Először a dobok, aztán csak a billentyűk szólalnak meg. És az ének a billentyűvel. Középen az ének. És a végén természetesen az elmaradhatatlan gitárszóló...
"Földi halandó, kit álmok zúznak szét
gyenge, esendő, csapdája az emlék
de ha arcomba néz elbűvöl és kész:
ellágyítja az angyal szívét.
Öröm és fájdalom, mit belül hordoz
e rövid halandó lét
mégis bámulom, cipelném terhét.
Bár vétkem túl komoly,
a két világ összeforr,
és általunk új értelmet nyer."
És felhangzik a jól megérdemelt taps. Dobozi további jó szórakozást kíván, és megköszöni az aktív részvételt.
A színpad lassan elsötétül, és a zenészek lassan távoznak a "világot jelentő" deszkákról.
Hazafelé jövet természetesen zajlik az események feldolgozása.
Ekkor már van némi előjele annak, hogy nagy változás előtt áll a zenekar, de később válik véglegessé az ötlet Zolkánál a basszusgitárosnál: elhagyja a csapatot...
A következő koncert, Dunaújvárosban, az ő "búcsúkoncertje".
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Helyszíni tudósítás egy rock-koncertről 2." | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Helyszíni tudósítás egy rock-koncertről 2. (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Január 03, vasárnap, 09:06:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Anne!
Sikerült felkeltened az érdeklődésemet.
Puszi: Anna :))) |
|
|
|
|
|
Re: Helyszíni tudósítás egy rock-koncertről 2. (Pontok: 1)
- csitesz Ideje: Január 06, szerda, 14:05:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Jó volt, élveztem a beszámolót. Szerintem már teljesen a csapat része lettél, mint hadi, akarom mondani koncert tudósító. puszi Józsi |
|
|
|
|
|
Re: Helyszíni tudósítás egy rock-koncertről 2. (Pontok: 1)
- 102 Ideje: Január 07, csütörtök, 08:17:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | cikk olvasva, videó megtekintve. ezt a tudósítósdit szerintem jól csinálod ... :) p, szám |
|
|
|
|
|
Re: Helyszíni tudósítás egy rock-koncertről 2. (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Január 12, kedd, 06:47:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Megkeresem a honlapjukat! :-)
J |
|
|
|
|
|
|
