| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Erdélyi útinapló 2. |
|
winner
 |
Sok mindenre számítottam egy sóbánya kapcsán, csak arra nem, ami várt. Több ezer ember, rengeteg gyerek mindenütt... |
Szováta az egyik legkedveltebb üdülőhely kelet-Erdélyben. A településen öt tó (Medve-tó, Mogyorósi-tó, Vörös-tó, Zöld-tó, és a Fekete-tó) található, melyből a legnagyobb a Medve-tó. Gyógyvize évtizedek óta a gyógyulni vágyó vendégek ezreit szolgálja ki.
Mi is a szovátai tavak titka?
Azon túl, hogy vizük nagyon sós, egy érdekes természeti jelenség folytán a tó vize meleg. Ez a jelenség a heliotermikus hatás.
Mi is ez a heliotermikus hatás, ami miatt ilyen különlegesek ezek a tavak? A tó vize gyakorlatilag a víz alatti üvegházhatás következtében akár 50°C-ig is felmelegedhet, míg a felszínen csupán 20 fok körüli. Ez a jelenség csak a sós tavak esetében jön létre. és abból adódik, hogy a csapadékból és egyéb vízbefolyásokból származó édesvíz vékony réteget alkot a felszínen. Mivel ez könnyebb a sós víznél, ezzel megakadályozza, hogy a sós víz a felszínre áramolva visszahűljön.
Az ember persze tesz róla, hogy mindent elrontson, miért ez lenne kivétel. A sok fürdőző felkavarja a vizet, megbontja ezt az egyensúlyt. Ezt némileg ellensúlyozzák azzal, hogy 13 és 15 óra között nem lehet fürödni a tóban, amit szigorúan be is tartatnak. A strand maga is egy látványosság, a múltszázad elején szépen megépített fürdőházzal és napozóval. Igaz, mára kicsi lett a sok vendégnek, így aztán meg kell küzdeni egy törölközőnyi területért is.
Természetesen mi is többször tiszteletünket tettük a strandon. Úgy alakítottuk a programunkat, hogy egy nap fürdőzés után, egy nap kirándulás következett. Megérkezésünk napján, fürdő helyett csak felfedeztük a városkát, másnapra a legközelebbi látnivalókat céloztuk meg.
I. kirándulás: Parajdi sóbánya, Korond, Székelyudvarhely
Az első kirándulásunk a közeli parajdi sóbányába vezetett. Megváltottuk a jegyet és felszálltunk az éppen induló buszra, mely aztán legnagyobb meglepetésünkre nem csak a sóbányához vitt, hanem a maga nem kis méretével könnyedén robogott be a bányába a földalatti kapuhoz. Beléptünk, és egy kicsinek nem mondható előtérbe jutottunk, ahonnan egy újabb kapun át, közel száz lépcső vezetett le, magába a bányába.
Sok mindenre számítottam egy sóbánya kapcsán, csak arra nem, ami várt. Több ezer ember, rengeteg gyerek mindenütt. Tollasoztak, ping-pongoztak, és tucatjával interneteztek a mélyben. Padok és asztalok várják a korán érkezőket. Mire mi megérkeztünk persze mind foglalt volt már. A családok tízóraiztak, kártyáztak, vagy az Erdélyben oly népszerű táblás játékon játszottak. Több százan aerobikoztak, vagy épp a tárna legvégén kialakított ökumenikus templomban Istentiszteleten vettek részt. Akinek ez is kevés lenne, van itt kávézó, borozó, étterem, gyerekjátszótér. ...na jó, eldugva van egy kicsiny múzeum is, a sóbányászat múltjáról és jelenéről. A levegő észvesztően tiszta és persze sós. Olvastam, hogy van egy kórházi részleg is, és – mily meglepő – sót is bányásznak valamerre.
A bányát elhagyva, utunk a közeli Korondra vitt, ami fazekasságáról vált híressé. De hol a régi hangulat? Kirakodó vásár az volt, és minden bóvli, ami eladható. Mexikói szombrero és kínai poncsó. Némi kerámia is, de a jellegzetes korondi fekete, és sötétlila, mázas edényekre vadászni kellett. Pedig valamikor ez volt a helyi fazekasság védjegye: a fekete és sötétlila szín. Mára minden tarka lett. Hiába, az üzlet az üzlet.
Korondon ebédeltünk, és én élve a lehetőséggel erdélyi székelykáposztát rendeltem. Nem kellett volna. Mondtam is a feleségemnek, ha rossz napja van, akkor is különbet főz.
Utunkat Székelyudvarhely felé vettük.
A legmagyarabb székely város. A lakosság 97%-a ma is magyar (székely). A városka feledhető. A főtér az, ami említést érdemel, és az ott található szoborpark. Meg néhány gyerek, akik nem hagytak békén, hogy pár lejért elmondanák ki kicsoda a szoborparkban. Mondtam nekik, nyugodtak lehetnek, azt is tudom ki volt Csaba királyfi és azt is, ki volt Hunyadi Mátyás. A lényeg persze számukra a pár lej volt, nem a mondóka.
Majd elfelejtettem, Székelyudvarhely előtt megálltunk - mert szállásadónk felhívta a figyelmünket - és a Haáz Rezső szabadtéri múzeumban megcsodáltuk a XIX. és XX. századból idemenekített tizenöt csodás székelykaput, mely Orbán Balázs sírjához vezetett fel.
Megvallom, nem sokat tudtam Orbán Balázsról, vagyis semmit. Nos, neves székely hazafi volt, aki a XIX. században végigjárta Erdélyt és mindent feljegyzett, ami kicsit is fontos volt.
Esteledett mire hazaértünk. Másnap strandolás, hogy aztán második kirándulásunk a titokzatos Törcs várába vezessen.
II. kirándulás: Törcs vára és Brassó
Megvallom, a fiam kedvéért mentünk el Törcs várába, vagy, ahogy a köztudatban él Drakula várába. Ugyan mondtam neki, hogy ennek a várnak semmi köze nincs Drakulához, és ezt Ő el is fogadta, de mindenképp látni akarta, így aztán irány Brassó, és a tőle kb. 20 km-re található kicsiny település:Törcs.
Ki is volt valójában Drakula gróf? III. Vlad Tepes néven született 1431-ben Segesváron. Havasalföldi vajda volt, aki kegyetlenségéről vált híressé. Miután apja tagja volt a Zsigmond király által alapított Sárkány (Drakul) lovagrendnek, ez a cím Őt is megillette. Vagyis apja II. Vlad Drakul után fia viselhette a címet, azaz drakula lett. Egy másik verzió szerint a román ördög (drac) szóból ragadt rá a Dracula grófja név. Aki ellentmondott neki, azt karóba húzatta. Kegyetlensége olyan mértéket öltött, hogy Mátyás király elfogatta és Visegrádon bebörtönöztette. Később kiszabadult, de ellenlábasai rövid úton eltették láb alól. Mai hírnevét Bram Stoker ír írónak köszönheti, aki 1897-ben megírt történetében, az akkor divatos angol kísértet történeteket akarta überelni. Azt hiszem, elmondhatjuk: sikerült neki.
Brassót elhagyva félelmetesen pocsék volt az út. Igaz, a távolban feltűntek a Kárpátok vonulatai, és a látvány feledtette a gyalázatos minőségű utat. A kisvárosba, vagy inkább falucskába megérkezve iszonyatos dugóba és embertömegbe futottunk bele. Hiába na, jó üzlet ez a Drakula vár.
Számomra, a vár egyszerre csalódás és meglepetés. Semmi félelmetes, messze nem olyan magas hegyen van, ahogy azt a képeken ügyesen fotózzák. És az összhatás inkább a XVII-XIX. századra emlékeztet. Viszont szép. Sőt mondhatnám barátságos.
Egy teremben azért leírják a Drakula sztorit is képekkel, egyebekkel. Természetesen magyarul nem. De egyértelműen állítják, hogy a híres-hírhedt vérszívó talán egyszer járt vendégként a várban. Vért pedig nem ivott soha, inkább a bort kedvelte. Bejárva a várat és a várkertet kijövünk, és a kastély mellett található bazársort nézzük végig. Nehéz megállni nevetés nélkül a sok vámpír és vérszívó álarcba bújt „idegenforgalmi látványosságot”. Közvetlenül a vár mellett egy skanzen található, és ha már itt vagyunk, ide is bekukkantunk. Érdekes, látványos, de nem érhet, sem a szentendrei, sem a nyíregyházi skanzen nyomába. Lassan dél van, hát keresünk egy vendéglőt. ...és mit együnk, ha nem Drakula kedvencét, ami leginkább egy húsos pizzára emlékeztet. Gyanítom Tepes gróf igen kiakadt volna, ha ezt tálalják fel neki ebédre.
Ebéd után irány Brassó. Az óváros felé vesszük utunkat. Barátságos, tiszta város, egy óriási hegy lábánál. A főtéren a híres fekete templomot zárva találjuk. A kiírás szerint vasárnap zárva van, és mi pont vasárnap jöttünk. Megcsodálhatjuk viszont a régi városházát, ami olyan mint egy ékszerdoboz, és a főtér valamennyi épülete, tele kávézókkal, vendéglőkkel. Magyarul, itt aztán végképp senki nem beszél és az angol sem az erősségük. Azért egy capuccinót elfogyasztunk mielőtt elindulnánk haza. Majdnem kilenc óra, mire megérkezünk Szovátára fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagodva.
Másnap strand, hogy a rákövetkező napon, a harmadik kirándulásunkon, talán a legszebb élményeinket gyűjthessük be. Úticélunk: Gyergyószentmiklós, Gyilkos-tó, Békás szoros.
folyt. köv.
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Erdélyi útinapló 2." | Belépés/Regisztráció | 14 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Erdélyi útinapló 2. (Pontok: 1)
- Samway Ideje: Szeptember 23, csütörtök, 16:24:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Csodás élmény Lacikám, ezt mind végigjártam, de újból visszamegyek... |
|
|
|
|
|
Re: Erdélyi útinapló 2. (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Szeptember 24, péntek, 09:09:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Sok szépet, érdekeset láttatok Laci. Sokat "tanultam" a beszámolódból! A képek is nagyon jók, számomra újak ezek a látványosságok, sajnos még nem jártam arrafelé... Várom a folytatást! Puszillak:)) |
|
|
|
|
|
Re: Erdélyi útinapló 2. (Pontok: 1)
- Attila61 Ideje: Szeptember 24, péntek, 15:31:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Laci! Én is köszönöm az idegenvezetést! Remélem még egyszer visszajutok. Üdvözlettel Attila!
|
|
|
|
|
|
Re: Erdélyi útinapló 2. (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Szeptember 24, péntek, 21:45:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon tetszett, úgy éreztem, veletek utaztam...Én nem jártam még arra, de nagy kedvet csináltál hozzá...:)))) |
|
|
|
|
|
Re: Erdélyi útinapló 2. (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: Szeptember 27, hétfő, 00:10:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Gyönyörű helyeken jártatok, Laci! A fotók lenyűgöztek teljesen - az uti beszámolód nem különben. Az idén a lányom Szentegyházán volt festőtáborban - átszellemülten tért haza. Megérintette Erdély. Egyszer, talán én is eljutok. Köszönöm, hogy a képek által kicsit én is odavarázsolhattam magam. |
|
|
|
|
|
Re: Erdélyi útinapló 2. (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Szeptember 27, hétfő, 21:22:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tök jóóóóóóóóóóóóó, Lacikám! Mindenhol voltam, csak a Drakula-várban nem! Klasszul feluiézted! Kösz! |
|
|
|
|
|
Re: Erdélyi útinapló 2. (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Szeptember 29, szerda, 06:13:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Köszönet az elfogulatlan ismertetőért és a sok szép képért! |
|
|
|
|
|
|
