| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A MAGYAROK HÁZÁBAN JÁRTAM… |
|
aranytk
 |
Bevallom, voltak pillanatok, amikor nagyon átéreztem a Ház szellemében áradó szavak üzenetét. Megható volt. Éreztem a rám feszülő csendet. Sosem felejtem el... |
2010. szeptember 25-e, reggel 9 óra. Az ígért fél 9-es érkezéshez képest fél óra késéssel érkeztünk meg Jánossal a Magyarok Házába, hogy segítsünk az Író Kilencek Nemzetközi köre II. seregszemléjének előkészületeiben.
A szemem alatti karikákat igyekeztem nem figyelembe venni, ugyanis már 5. éjjel nem aludtam rendesen egy meghűlés kínzó kellemetlenségei miatt. Péntek reggel szinte pánikba estem, hogy fogom átutazni az országot ilyen gyengén, ilyen köhögősen… L. Jóska bá’ költőbarátom, akivel legalább 4 esztendeje nem találkoztam, így is kedves bókkal mondta, hogy szép és csinos vagyok – mire Jánosom azt felelte, ő reggel is szépnek lát. Ez igazán jól esett!
Eljött a 10 óra, és mi lázasan (én majdnem szó szerint) vártuk a patinás épület Széchenyi termében, a meghirdetett gyermekműsorhoz érkező ifjú generációt, de azok a mai világunk jellemző érdeklődési mélypontját hűen tükrözve, talán éppen akkor fordultak ágyukban a másik oldalukra, vagy akkor kapcsolták be a televíziót kedvenc rajzfilmjükre várva.
Látván a gyermekközönség jelentős hiányát sem tört le a kedvünk. Néhány percen belül felhangzott a Himnusz, majd megkezdődtek a nyitó beszédek, amit Szőnyi Bartalos Mária elnök asszony vezetett fel, majd Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke szólt hozzánk (akivel a nap végén még személyesen is volt alkalmam szót váltani), végezetül Cságoly Péterfia Béla, a Szózat c. folyóirat főszerkesztője köszöntött bennünket.
Ezt követően egy fergeteges hangulatú koncertben volt részünk, amit a komáromi ZSEBSÜN Zenekar biztosított, részben klasszikusok, részben saját verseik megzenésítésével. Rövid idő alatt sikerült befogadnunk az igényes dallamokat, és a zenekarral közreműködve, a gyönyörű énekesnő, Hajnal Dóra irányításával, mi, gyermekké vált felnőttek, ott énekeltünk a sorok között, mutogattunk, kiabáltunk (én csak óvatosan, mert ugyebár vigyázni kellett a torkomra, hogy legalább arra a várva várt 15 perces felolvasásra szalonképes maradjak) – a végén még a mikrofon is körbe járt.
Egy rövid szünet után, névre szóló helyünkre visszaülve, kellemes meglepetés fogadott bennünket: A zenekar ismét színpadon állva, immár az Író Kilencek tagjainak megzenésített verseiből adott egy félórás koncertet. No, akkor jött az igazi meglepetés, amikor meghallottam felkonferálni a nevem, majd abban a pillanatban megszólaltak a hangszerek, és felcsendültek az Álmaimban c. versem első sorai – énekelve! Nem volt időm felocsúdni, csak néztem, és hallgattam a dalt – nyugtázva, hogy ez tényleg az én versem. Dóri, ez a bűbájos énekesnő, könnyeket csalt a szemembe, de úgy hiszem, valamennyien meghatódtunk, amelyikünknek sikerült megzenésíteniük erre az alkalomra a versét – önzetlen, adni akarás által vezérelve. Köszönet érte!
Ismét szünet következett, melyben néhány házi sütésű finom pogácsával és sajtos masnival próbáltuk enyhíteni az izgalommal hadakozó éhségünket, s egy kis üdítővel szomjúságunkat, majd rövidesen megláttam a megérkező Mikit, akinek annyira megörültem! A szünetbe még egy rövid sajtótájékoztató is belefért, miközben Jánosom oly szorgosan fotózott, mint egy született újságíró, majd hamarosan újra helyet foglaltunk a teremben. Nagyot dobbant a szívem, amikor megláttam Annát és Attilát is megérkezni! (Miki már pár perccel korábban jelezte, hogy úton vannak, hamarosan itt lesznek, csak a budapesti közlekedés nem olyan egyszerű.) Most már együtt vagyunk, kezdhetünk – gondoltam. Másodperceken belül meg is kezdődött délutáni program, melyeket most is köszöntő beszédek előztek meg. Amint a Meghívón Ti is láthattátok, én voltam az első felolvasó.
Tudjátok, nagyon furcsa érzés volt a színpadon állni, reflektorfényben. Volt egy pulpitusunk is, ami alig volt alacsonyabb nálam. Félve, hogy nem látok majd ki mögüle, bevállaltam teljes életnagyságban a másik mikrofont. Egy rövid bemutatkozás után zöld utat kaptam, s elkezdtem felolvasni.
Sajnos Jánosom hiába integetett, hogy álljak távolabb a mikrofontól, nem vettem a jelzést, így utólag tudtam meg, hogy kissé torz volt a hangom (fogjuk inkább rá, hogy náthás), de azért mindent lehetett érteni. Hiába, még van mit gyakorolni… Viszont hálát adok az Angyaloknak, hogy megsegítettek, (és Nektek is, amiért szorítottatok nekem), mert kibírtam köhögés nélkül, és úgy érzem, hogy a lámpalázat is sikerült legyőznöm. Bevallom, voltak pillanatok, amikor nagyon átéreztem a Ház szellemében áradó szavak üzenetét. Megható volt. Éreztem a rám feszülő csendet. Sosem felejtem el.
Este 6 óra is elmúlt már, mire befejeződtek a felolvasások, melyek közben olykor megszólalt halkan egy gitár hangja is – Gelle Lászlónak köszönhetően – emelve az előadás amúgy is ünnepélyes színvonalát. Az utolsó percekben eljött a díjátadás ideje, melynek keretében Szőnyi Bartalos Mária, az Író Kilencek Nemzetközi Körének elnök asszonya a társaság minden jelenlévő, fellépő törzstagjának átadott egy díszes emlék serleget, saját nevünkre szóló táblával jelölve. Csodálom Őt, mennyi mindent megtett azért, hogy ez a találkozó egy országos méretet öltve létrejöhessen, és színvonalában is a maximumot nyújtsa.
Ahogy körbepillantottam a színpad reflektor fényében állva, Anna jutott eszembe, aki a felolvasásom alatt végig ott ült a sorok között, láttam is Őt az emberek között, és éreztem, hogy szorít nekem, akár csak Atilla, Miki, vagy az én Jánosom… Tudom, Anna mennyire büszke mindannyiunk sikerére, és ez nagyszerű dolog. Azt hiszem, ilyen egy igazi alkotó család. Sajnálom, hogy nem volt alkalmam bemutatni egymásnak ezt a két nagyszerű embert, akik hasonló célokért, eszmékért töretlenül helytállva teszik a dolgukat, teljesítik küldetésüket.
A záróbeszédeket követően – melyek összegzésül a magyar írók küldetésének fontosságát méltányolták a magyar haza iránti elkötelezettség szellemében, kiemelve a vidéken élő írók, költők szellemiségére való globális igényt – elénekeltük a Szózatot, és ezennel véget ért az Író Kilencek II. seregszemléje. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy Szőnyi Bartalos Mária üdvözletét tolmácsoljam a Fullextra csapatának.
Köszönöm, hogy velem voltatok akkor –személyesen vagy gondolatban – nekem nagyon sokat jelentett. Remélem, ezzel a kis élménybeszámolóval némi képet tudtam adni erről a számomra felejthetetlen napról.
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A MAGYAROK HÁZÁBAN JÁRTAM…" | Belépés/Regisztráció | 16 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A MAGYAROK HÁZÁBAN JÁRTAM… (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Szeptember 28, kedd, 19:31:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Gratulálok Katika.
Nagyon felemelő érzés volt hallani csodálatos verseidet.
Boldog vagyok, hogy ott lehettem és hallhattalak.
Ölellek szeretettel:
Anna
:))) |
|
|
|
|
|
Re: A MAGYAROK HÁZÁBAN JÁRTAM… (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Szeptember 28, kedd, 20:48:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Én édes Katinkám! Tudtam, tudtam, hogy sikerülni fog, hogy elmúlik a náthád, a lámpalázad! Hallom, hogy ott mondod a verset a színpadon, látom, hogy milyen csinos vagy ! (Lénárt Jóskának igaza volt!) Örülök minden sikerednek és ez még csak a kezdet!!!!!!! Puszillak, gratulálok szeretettel, Erika |
|
|
|
|
|
Re: A MAGYAROK HÁZÁBAN JÁRTAM… (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Szeptember 28, kedd, 22:28:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Drága Katim, olyan jó volt olvasni a beszámolódat, és annyira szeretnék ott lenni minden írótársam szereplésén! Drukkoltam, hogy minden simán menjen, de abban is biztam, hogy erős nő vagy, és minden rendben lesz!:)) Nagy élmény lehetett, őszintén örülök a sikerednek, megérdemled!! Ölellek: Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: A MAGYAROK HÁZÁBAN JÁRTAM… (Pontok: 1)
- csitesz Ideje: Szeptember 29, szerda, 05:04:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagy-nagy gratuláció a fellépéshez, költői munkásságod elismeréséhez. De, mit beszélek én itt? Ez nem munka, hanem önmagunk megmutatása. puszi Józsi |
|
|
|
|
|
Re: A MAGYAROK HÁZÁBAN JÁRTAM… (Pontok: 1)
- Samway Ideje: Szeptember 29, szerda, 09:01:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szívből gratulálok Katikám :))) |
|
|
|
|
|
Re: A MAGYAROK HÁZÁBAN JÁRTAM… (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Szeptember 29, szerda, 12:35:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kati, élmény volt a beszámolód :-), komolyan mondom, összeszorult a torkom. Sokat gondoltam Rád, szorítottam, tudom, hogy a színpad irodalmárt, előadót, embert próbáló, bármekkora is legyen a rutin. Nagyon örülök, hogy jól sikerült, és Neked, mint előadónak is élményt jelentett. Nagy-nagy gratuláció, ez igazi siker!
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: A MAGYAROK HÁZÁBAN JÁRTAM… (Pontok: 1)
- felix Ideje: Szeptember 29, szerda, 18:54:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Köszönet az élményszerű beszámolóért. Az izgalom, lámpaláz a fellépések számának gyarapodásával arányosan csillapodni fog, de ez nem megy az élmény intenzitása rovására. Szívből gratulálok a sikerhez, és kívánok még sok hasonlóan felejthetetlen napot.
Szeretettel: félix |
|
|
|
|
|
Re: A MAGYAROK HÁZÁBAN JÁRTAM… (Pontok: 1)
- trendo (trendo@citromail.hu) Ideje: Október 02, szombat, 22:27:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Őrizd meg szívedben a felejthetetlen élményt. Kívánom, legyen még részed sok hasonlóban.
Gyula |
|
|
|
|
|
|
