| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... |
|
naiva
 |
Kettőszáz forint az SMS díja.
Egy tábla csoki, egy fél doboz cigi ára. Nem sok, de sok kicsi sokra megy. Én már tárcsáztam a számot! …és te?
|
Devecser 27 kilométerre fekszik a várostól, ahol élek. Számtalanszor végigautóztunk ezen a kedves, szépen fejlődő kisvároson. Kolontár hasonló távolságban van, hiszen a két település egymás mellett fekszik, és most sorsuk is egybefonódott. Mondhatom tehát, hogy a szomszédságomban történt egy olyan természeti katasztrófa, ami az egész országot megrázta, és mondhatni a világot is foglalkoztatja.
Döbbenten értesültem az eseményekről hétfőn este: erősen lúgos hatású iszap öntötte el Kolontárt és Devecser egy részét, miután átszakadt az Ajkai Timföldgyár zagytárolójának a gátja. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, amíg néztem a tudósításokat: sajnálat, félelem, iszonyat. A gyomrom görcsberándult. Mi a fene az a vörös iszap? Hogy tud egy iszaptömeg két méter magasan, óriási erővel hömpölyögni? Mit tennék én, ha velem történne, ha felém zúdulna megállíthatatlanul valami ijesztő, idegen, vörös áradat? Mit tartalmaz, mi lehet a következménye, akár a környezetre, akár az emberre nézve? Számtalan kérdés vetődött fel bennem aznap este. Sajnos a kérdéseim azóta is sokasodnak. Nem találok kielégítő feleletet, hiába a média folyamatos tájékoztatása. Vagy félretájékoztatása? Hiszen – jelenleg – teljesen eltérő mérési eredményeket közöl az MTA és a Greenpeace. Mérgező, vagy határérték alatti?
Tanácstalanul bámultam a tévét, az Internetre feltett képeket hétfő este. Úgy éreztem, a szakértők legalább annyira tanácstalanok, mint én. Másfél, két méter magas, hevesen hömpölygő iszaptömeg… Elképzelni sem tudtam, hogy ilyen létezik.
Másnap szabadságon voltam, a fogorvosi székből tántorogtam – mindig megvisel a rendelő, és a „kínzóeszközök” látványa - a buszpályaudvar felé, hogy Veszprémbe utazzak. Lemaradtam a buszról, így vártam a megállóban a következőt. Befutott egy ajkai járat (felismerhető, mert vörös por lepi a buszt – így van ez már, mióta az eszemet tudom.) Halimba, Ajka felé vörös a por, vörös az út a bauxittól. A sofőr izgatottan telefonált: átszakadt egy újabb gátrész, nagy a gáz… Leállították a Pápa-Győr felé igyekvő forgalmat. A sofőr izgalomtól elcsukló hangjától ideges lettem.
Idősebb néni közeledett, mindkét kezében tömött reklámtáska. Tágranyílt szemeiben ideges rémülettel kérdezte, járnak-e Ajka felé a buszok. Megnyugtatták, hogy igen. És akkor a néni mesélni kezdett.
– Tudja kedveském, a fiamhoz megyek látogatóba az ajkai kórházba. Megégett mindkét lábfeje. Reggel telefonált, hogy átkötözték, de nagyon nagy fájdalmai vannak!
– Csak nem devecseri? – kérdem, bár a választ sejtettem.
– De bizony… Mindene odalett, most viszem neki a szükséges holmikat!
Érzem, ahogy a gyomrom remegni kezd az idegességtől, attól, hogy most szembesülni fogok valamivel, amit a tévében nem adnak le.
– Semmije nem maradt… – lábad könnybe a néni szeme – Annyi ideje volt, mikor betört az ár, hogy az asztalról felkapja a mobiltelefonját, és már ment is a padlásra. A tetőre. Így is megégtek a lábai… Mentő nem tudott bemenni az utcába, markológép lapátjával emelték le. A háza összeomlott… Oda lett mindene.
Nem feledem el, a semmibe révedő, iszonyattal és hitetlenkedéssel teli szürke szempárt.
– Vasárnap tették fel az új padlószőnyeget… Sistergett az iszaptól, a lúgtól! – néz rám elképedve.
Próbálok vigasztaló szavakat mondani, látom, hogy jólesik neki. És az is, hogy kirobbanhatott belőle szomorú története. Engem sokkol a beszélgetés. Amíg az ember nem találkozik érintettel, csak kívülről látja a dolgokat, másképp ítéli meg, ám egy valódi személy, valódi története megrázó, sokkoló erejű ebben a helyzetben. Próbáljuk találgatni, mi lesz az iszappal elöntött területtel, hogyan lesz tovább.
– Nem kell ide háború…– néz rám, de nem fejezi be a mondatot. Lassan, hajlott háttal, csomagjait cipelve megindul az ajkai busz megállója felé.
Azóta lassan egy hét eltelt, és az iszonyat és félelem bennem egyre nő. Hét halott, sebesültek, eltűntek… Egymásnak ellentmondó hírek. Nem tudom kinek higgyek. Véleményem szerint senki nem tudja felmérni a következményeket… Még a szakemberek sem, hisz ilyen eseménnyel még nem volt dolguk.
Kolontárt kitelepítették, a devecseriek készen az evakuálásra várnak a sorsukra, ha újra megindulna a mérgező iszap. Mindenki egy táskát vihet magával, a legfontosabb dolgaival. Esténként hallom a helikopterek zúgását a házunk felett…
Felelőst keresnek. Még nem találtak…
Több száz ember segítségre szorul, testileg, lelkileg megviselten.
Kolontáron az élet ezek után ellehetetlenedett. Egyik napról, a másikra veszítették el az ott lakók a házaikat, megélhetésüket, mindenüket.
Ez van ma, 2010. október 9-én.
Hogy holnap mi lesz? És azután? Vagy egy év múlva? Senki nem tudja…
A több ezer hektárnyi területen meghalt minden. A kérdés nyitott: lesz-e élet a vörös iszap pusztítása után itt, vagy megmarad mementónak, ez a Marsbéli, élettelen táj…
Végezetül, aki segíteni szeretne a károsultaknak, megteheti a 1749-es számot hívva vagy SMS-ben az „iszap” szó feltűntetésével.
Kettőszáz forint az SMS díja.
Egy tábla csoki, egy fél doboz cigi ára. Nem sok, de sok kicsi sokra megy.
Én már tárcsáztam a számot!
…és te?
|
Ideje: Október 09, szombat, 21:32:56 - winner
|
|
| |
|
| "Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború..." | Belépés/Regisztráció | 30 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Október 09, szombat, 21:45:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Zsuzsim! De jó, hogy írtál róla. Szörnyű katasztrófa, végzetes, megbocsáthatatlan mulasztás. Segítsünk rajtuk -bár emberéletet visszaadni nem lehet. Legalább adjunk az embereknek egy kis hitet, hogy nemcsak rombolni, építeni is tudunk... |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- kiralylany Ideje: Október 09, szombat, 22:13:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Itt... |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: Október 10, vasárnap, 00:58:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Zsuzsim... amióta megtudtam, nem tudok napirendre térni fölötte. Sajnálat, félelem, iszonyat - ahogy írod. És a döbbenet, hogy ez maga a valóság. Itt, a hazánkban. Aggodalommal gondolok azokra az emberekre, akikkel ez az iszonyat megtörtént és azokra is, akik a környéken élnek. Rád is, hiszen 27 km nagyon kevés. A segélyszámra épp most küldtem el az sms-t, mielőtt elolvastam a cikked. 200 Ft. Nem sok, de a legkevesebb, amit megtehetünk... Köszönet a cikkért!!! Ölellek... |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- zoria Ideje: Október 10, vasárnap, 07:52:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Zsuzsikám! Amíg olvastalak épp úgy elsírtam magam mint amikor a híreket láttam. Bízom benne, hogy nem csak a kisemberek küldik az sms-t, talán akik több nullát tudnak írni értenek az átutaláshoz is. vali |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- Lyza1 Ideje: Október 10, vasárnap, 13:11:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Zsuzsikám! Megrendülten, könnyezve olvastam írásodat a szörnyű tragédiáról. Szerencsétlenek helyzetét átérzem, mert az árvíz már nálunk is kétszer pusztított tönkretéve az életünk munkáját...Legalább ennyivel segítek...200 ft...
Ölellek: Lyza |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- winner Ideje: Október 10, vasárnap, 17:17:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tavaly volt szerencsém többször megfordulni egy hulladéklerakóba, tehát pontosan tudom micsoda hatalmas tározókat alakítanak ki. Belegondolni is iszonyat, micsoda erők szabadulnak fel egy ilyen tározó gátjának átszakadásánál. Nincs erő amelyik meg tudná állítani. csak csak a józan megelőzés segít, az pedig nem kevés pénz. Igaz még mindig nem annyi amit okoz egy ilyen katasztrófa. Az emberi életet, a tönkrement életeket, a megkeseredett sorsokat pedig nem lehet pénzzel mérni. |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Október 11, hétfő, 08:41:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Minden nap egyre nagyobb borzalom derül ki. Már a légifelvételek is rettegéssel töltenek el mindenkit, hiszen ami még a tározóban van, hatalmas mennyiségű iszap. Én sajnos nagyon borulátó vagyok, nem érzem, hogy a felelősökben, a milliárdos vagyonnal rendelkező tulajdonosokban, legalább valami tenni akarás lenne. Nevetséges és bicskanyitogató nyilatkozat az volt, "nem mérgező az anyag"... Mégis minden embert hülyének néznek? Sokkal szigorúbb felelősségrevonást vártam volna. Már jóval kevesebbért, előzetes letartóztatásba helyeznek embereket, ők még arra sincsenek kényszerítve, hogy lépéseket tegyenek a megoldásra. Halljuk, a kormány ezt és azt tesz... Dícséretes természetesen, de a kormány az adófizető polgár pénzéből teszi, elvonva más, ugyancsak nagyon fontos helyekről. A milliárdosoknak a pénze addig is jól kamatozik!!! Nevetséges ami ebben az országban történik, megtörténhet. A média reklámfogásnak tekinti az esetet, emberek mérhetetlen tragédiából kovácsol magának reklámot, felhasználja a saját céljaira. Nagyvonalúan felajánl 50 Ft-ot csak szavazzunk a műsorában, amelyből neki 150 marad a tiszta haszon. Ez ám az üzlet! Lassan hányingerem van attól, hogy itt kell élnem...!!! Ne csodáljuk, ha aki teheti, már más országot gyarapít tudásával, pedig ők lennének itt a jövő!!! |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- Attila61 Ideje: Október 11, hétfő, 10:44:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Természetesen segítek, bár ez a bajhoz igen csekély. Miért van, hogy nem lepődöm meg ezen az egész történeten? Miért van az, hogy az ember nem érzi magát biztonságban? Addig amíg az élősködők vannak nagyobb számban esélytelen az előrejutás! Sajnos... |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- Artur-Brun (csigabiga0915@freemail.hu) Ideje: Október 12, kedd, 12:35:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | "Mondhatom tehát, hogy a szomszédságomban történt egy olyan természeti katasztrófa, ami az egész országot megrázta, és mondhatni a világot is foglalkoztatja." Kedves Zsuzsa! Nagyon jó cikket írtál. Látszik belőle, mennyire ismered a környéket, és érezni belőle a benned lévő emberséget, érző szívet. Nem akarok kötözködni, csak azért emeltem ki idézőjellel a fenti részt, mert szerintem ez nem természeti katasztrófa. A villámbecsapódás, a szökőár, a nagy esőzések, a hurrikán, stb, ezek igen. Ami ott történt, az nem. |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: Október 12, kedd, 18:43:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Majdnem röhögök, a cigarettafüsttől félnek az emberek, amikor ilyen veszélyek vannak? És ezért ki lesz majd felelős? Vagy ez is "természetes" tragédia lesz mint a BP? Nagyon sajnállak benneteket, kedves Naiva...
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- norbert Ideje: Október 13, szerda, 08:23:47
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Örülök, hogy írtál erről a drámai helyzetről Zsuzsi. A cikkből, és az alatta sorakozó Emberi (asszem bátran írhatom nagy 'E'-vel...) megnyilvánulásokból egészen más képet (lelkünkhöz sokkal közelebb állót) kapunk, mint az Anna által már említett "kurva önzetlenül segítünk, csak szavazz!" médiabirodalomból. Emberi sorsok (Solohov után szabadon...:-)) peregnek előttünk, egy megyével, utcával, házzal arrébb. Hogy ebben a világban észen kell lenni, tán megtanultuk mára. De mi lesz a szívvel, ha túl magasra költözünk tőle? Én még bízom bennünk...:-) |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Október 13, szerda, 13:04:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ott voltam a csapatommal. Sok mindent láttam már, de ilyen még nem volt a repertoáromban. Szerencsétek az is, hogy a TV nem közvetíti az oszló állati tetemek és a lúg szagkombinációját. A por dél körül kezd erősödni és hiába a maszk és a védőruha, estére mindenhol kidörzsöl és megéget. Az iszap eltakarítása meg olyan, mint Augiász istállója, csak mi nem vagyunk Héraklész... De ez csak a kisebbik baj. Itt a szerencsétlen emberek mindent elveszítettek. Sok dolog pótolható (ház, autó, stb.), de mi van a halottakkal, rokkantakkal, vagy a családi fotókkal, a nagyi terítőjével, a gyerek dédelgetett első alvómacijával? Ezekre nincs kártérítés... Remélem a felelősök méltó büntetést kapnak! |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Október 14, csütörtök, 07:41:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Minden bizonnyal valaki(k) kap(nak) büntetést. Az, hogy az mennyire lesz méltó...? Nincs a történtekre méltó büntetés. Az álmokat semmilyen büntetés nem tudja visszahozni. A kakas hangját nem tudja a pénz csörgése utánozni. Az elnyűtt játékmackó puhaságát nem tudja felidézni a segélyként kapott takaró. Már sohasem lesz ugyanaz a világ -leginkább a Kolontáron valaha élőknek -, mint volt. Sohasem tudunk majd úgy elmenni egy ipari létesítmény mellette, hogy ne jusson eszünkbe, ami történt. A pénz (a haszon)hatalma mindent legázol, legyen az bármilyen színű zászló alatt is hömpölygő. Nem ismer embert, teret, és Istent is csak eszközként. |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- Attila61 Ideje: Október 15, péntek, 10:07:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Engedjétek meg, hogy ismét megszólaljak ez ügyben. Nincs méltó büntetés erre és nem is lesz az igazi felelősöknek. Eddigi életemben tapasztaltak alapján, azt kell írnom: nem hiszem, hogy létezik az "igazság" és a törvényekben sem bízom. Itt nem a munka alapján él jól vagy rosszul bárki, hanem "érdemei" elismeréseként. Az ember nem lehet őszinte mert betörik a fejét.A negyedik évfordulón kívül nem is érdekel senkit a véleményünk, akkor is csak addig amíg lehull az urnában a lap.Remélem lesz egyszer valaki aki cselekedeteivel megcáfolja az általam leírtakat.Megint elkezdődött a "maszatolás" a jog segítségével. A bírókat arról is meg kellene kérdezni, az áldozatoknak mihez van joguk, míg ők két-három évig majd végzik a tömérdek dolgukat. Addig hol kellene lakniuk az elesetteknek, akik elvesztették mindenüket? Közben majd a megérdemelt büntetésüket töltik a felelősök a tiszta levegőjű cellában az adófizetők pénzén , napi 8000 Ft bekerüléssel! Minden kérdésemet nem írom le, mert nem akarom a szervert teljesen leterhelni. Üdvözlettel Attila! |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Október 15, péntek, 10:57:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tudjátok, az igazi felelősöket sokkal régebben kell keresni, amikor egyáltalán ilyen időzített bomba tározók épülhettek, mondván, hogy egyszer majd ebből az iszapból gazdaságos lesz a vasat kinyerni. Nem lett, így itt maradt évtizedekkel a tűréshatár utánig, majd elöntött bennünket, míg a nagy testvér - teljes titoktartás mellett - kiröhögte a bauxitunk melléktermékét a platinát, melyért a vörös iszapot kaptuk a nyakunkban és az adóságot. 50 évig csend volt nálunk arról, hogy miért kellet kezdetben a csak rendkívül gazdasátalanul kitermelhető bauxitot kitermelni. Bár még ma is sok a titok, de már tudjuk, hogy azért mert a mi költségünkön (fizettünk érte) elvihessék tőlünk a platinavagyont. |
|
|
|
|
|
Re: Marsbéli táj - avagy: nem kell ide háború... (Pontok: 1)
- pumibu Ideje: November 03, szerda, 16:54:14
(Adatok | Üzenet küldése) | | Zsuzsi! Hát igen, ugyanott élünk mindketten...Azon a napon mikor ez történt, éppen éjjeles voltam. Több újságíró, önkéntes segítő, rendőr megfordult akkor éjjel nálunk a kúton, és bizony egész más számokat mondtak áldozatokról is mint ahogy az a médiában elhangzott. A lányom párja pedig- katona lévén- napokig tette a dolgát Devecserben. Inkább nem írom le miket látott. Természetesen én is hívtam a segélyvonalat nem is egyszer, de megmondom őszintén:meggyőződésem hogy a segítség nem a csóró honfitársak dolga lenne, azonnal zárolni kellett volna a felelősök minden vagyonát, abból venni gumicsizmától elkezdve mindent. Már ott bűnösök voltak, mikor fillérekért hozzájutottak a létesítményhez. És csak tovább fokozza az undort hogy volt aki saját népszerűsége "fokozására" használta fel az adakozást. Nevet nem írok, de elég annyi, hogy a riport során legalább ötször elmondta hogy ő Máltai lovag, és persze plazma tv-ket osztogatott, gondolom fedél nélkül erre van szüksége mindenkinek. Nem tudom megmondani hányszor sirattam meg szerencsétleneket, abba nem is tudok belegondolni milyen lehet a csöpp gyerekét látni valakinek, ahogy kitépi a kezéből a vörös mocsok. És nincs többé. Nem tudnak erre megfelelő szigorú büntetést kiszabni. Nekem lenne ötletem, de sajnos hatalmam nincs hozzá. |
|
|
|
|
|
|
