[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 219
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 220

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Erdélyi útinapló 3.
winner

Mindezt fokozni tudta, mikor megérkeztünk. Megköszönte a fuvart, és a táskájában kotorászva elővett néhány gépelt lapot. Mint kiderült, kolléga, azaz amatőr költő.




III. kirándulás: Gyergyószentmiklós, Gyilkos tó, Békás szoros

Szállásadónk tanácsára korán indulunk, mert mint mondja, helyenként nagyon rossz az út, ezért csak lassan lehet haladni. És milyen igaza van! Először a Bucsin hágót másszuk meg. A térkép szerint 1287 méter, a GPS magasságmérője 1310 m-t mutat. Ami a lényeg: 1000 méter felett valóban pokoli rosszak az utak. Elképzelni sem tudom milyen lehet itt a tél, ha ennyire tönkre teszi a burkolatot. Majd leereszkedünk Gyergyószentmiklóshoz, hogy utána egy újabb, a Pongrác tetőt megmászva, – itt is 1300m fölé ment a magasságmérő –, megérkezzünk a Gyilkos tóhoz. A Gyilkos tó valamikor igazi természeti látványosság volt és méltó a nevéhez. Mára megszelídült, a sok riasztó facsonk megritkult, vadkacsák úszkálnak, és csónakok siklanak a tavon. Fürdeni tilos!





Miért is lett a tó neve Gyilkos? A tó 1837-ben keletkezett. A Békés patak feletti hegyoldal a sok eső hatására megcsúszott és elzárta a patak útját, így keletkezett a völgyben a tó. A földcsuszamlás jó pár pásztort maga alá temetett innen a tó elnevezése (gyilkos). Az évek során a vízben álló fák elrohadtak. A tóba borulva a felszínt sok száz facsonk borította, ijesztő külsőt adva a víz felszínnek. Azonban az idő könyörtelen. Mára igen megritkultak, és néhány évtized múlva teljesen eltűnnek.







A tó és a táj meseszép, a tó előtti hegyoldalról pedig olyan panoráma nyílik, amitől a síksághoz és középhegységhez szokott magyar embernek a lélegzete is eláll. Gyönyörködünk a tájban Majd felcihelődünk és megyünk tovább a Békás szoroshoz. A szoroshoz érve sem vagyunk lejjebb, vagy mégis? Lélegzetelállító sziklafalak között visz az út. A szoros kb. 10 km hosszú és olyan keskeny, hogy csupán egy kétsávos út, és a keskeny békés patak fér el a több száz méter magasan tornyosuló sziklafalak között. Ezt nem lehet elmesélni, a fénykép is csak sejteti milyen lenyűgöző látványt nyújt ez az út. Ezt látni kell. Ahol csak lehet, megállunk. Bámészkodunk, fel-alá sétálunk.







Talán mondanom sem kell, ahol az út engedi ott bódék sora, amiből aztán a legkülönfélébb bóvlival árasztják el a turistákat. Kellőképpen lenyűgözve a természet erejétől autózunk vissza a Gyilkos tóhoz és újra megállva megebédelünk. Én megkóstolom a mics-t ezt a jellegzetes román ételt, mely tulajdinképpen háromféle darált hús (sertés, marha és birka) pácolva és parázson megsütve. Nagyon finom.











Utunk Gyergyószentmiklósra visz vissza. Nem tudom, mit mondhatnák róla? Semmilyen hatást nem gyakorolt rám ez a kisváros. Azért a főtér mellett lévő nosztalgia kávéházban ittunk egy finom capuccinot, megnéztük az emeleten található marcipán és nemez kiállítást. Érdekes párosítás.
Részemről csupán a közel egy méter magas marcipán székely kapu érdemel említést. Késő délután volt mire hazaértünk.

IV. Kirándulás: Marosvásárhely

A szokásos fürdőzési nap után, negyedik kirándulásunk a székely fővárosba, Marosvásárhelyre vezetett. Itt éreztem újra, hogy nem szabad nagyvárosba menni. Miért is? Ezt az ízig-vérig székely várost is teljesen elromanizálták. Maga a város szép lenne, de a főtérre igen csak ráférne egy felújítást. Amikor itt jártam anno, büszkén mutatták a Nemzeti Színházat és az előtte kialakított modern városrészt. Valóban impozáns volt. Mit mondjak, mára egy romhalmaz. Az elmúlt 30 évben egy kapavágásnyi javítást nem csináltak, ami meg is látszik. Siralmas. Ebédelni egy elegáns étterembe megyünk. Meglepetésünkre, – vagy már meg sem lepődünk? – nem beszélnek magyarul. Mint kiderül angolul sem. Azért a jóindulat meg volt bennük, és kerítenek egy étlapot, ami háromnyelvű. Román, magyar és angol. Így a rendelés csak megoldható, és az étel is ízletes, csak meleg van veszettül, a légkondit még sem kapcsolják be. Lehet, miattunk nem érné meg. Hazaérve elmondom tapasztalataimat a szállásadónknak, aki szomorúan bólogat.



V. kirándulás: Szt. Anna tó, Torja, Kézdivásárhely

Szokásos fürdőnap után utolsó kirándulásunk a legendásan szép Szent Anna tóhoz vezetett. Ez az út nem volt betervezve, de szállásadónk szerint nem szabad kihagyni. Igaz szerintük a Fogarasi havasokba is el kellene mennünk, de az sajnos már nem fér bele sem az időnkbe, sem a büdzsébe.
Az út egészen Tusnádfürdőig ragyogó, onnan viszont gyalázatos. Volt olyan pont azt mondtam: elég, visszafordulunk! Azért csak mentünk tovább, igaz lépésben. Az erdő amin lassan haladunk keresztül, gyönyörű. Van időnk nézelődni. Végül csak felérünk a tetőre, megváltjuk a jegyünket, de innen még le kell ereszkedni kb. 3-4 kilométert, és ha lehet fokozni, akkor ez az útszakasz még ramatyabb. Induláskor egy öreg székely lestoppol bennünket és megkér, vigyük le a tóhoz. Mint mondja idegenvezetőként keres néhány lejt azzal, hogy a turistákat elkalauzolja a tó körül. Csak kis idő után kezdek figyelni, mert be nem áll a szája. Érdeked dolgokat mesélt, felhívta a figyelműnket olyan látnivalókra, amit biztos észre sem vettünk volna, megmutatta, hol mehetünk fel a kilátóhoz, amit nem jelölnek, és ahonnan gyönyörű a kilátás.







Mindezt fokozni tudta, mikor megérkeztünk. Megköszönte a fuvart, és a táskájában kotorászva elővett néhány gépelt lapot. Mint kiderült, kolléga, azaz amatőr költő. Miután célhoz értünk megajándékozott néhány versével. A versek aranyosak, egyszerű páros rímmel, de a mondanivalója az bizony szívbemarkoló.

Vén Árpád: Üzenet (részlet)

„Mi e vidékre mindenkit szeretettel várunk,
Gyertek magyar testvérek nézzetek szét nálunk.
Ha egyszer eljösztök nem kell több meghívás,
Meglátjátok, hogy Székelyföld nagyon szép és csodás.”

A tó valóban gyönyörű. Az eldugott kilátóról pedig mesés a kilátás. A tó mellett egy apró kápolna áll. Végtelen puritán a belső kialakítása és talán ettől érzi azt az ember, hogy valamelyik meséből varázsolták ide.







Lassan megindulunk le a hegyről, és útközben kutatjuk a híres büdös barlangok egyikét. Egy helyen jelzi is a tábla, hogy merre van, de kocsival oda nem lehet behajtani, így hát nekiindulunk gyalog, hogy aztán jó másfél kilométer után, miután nyilvánvalóvá válik, hogy még kétszer akkora távolság van a barlangig, visszafordulunk. Késő délután van, és terveink szerint Kézdivásárhelyen ebédelnénk. Előtte azonban még átrobogunk Torja falun, ami arról híres, hogy itt található a világ legnagyobb székely kapuja. 9 m magas és 14 m széles.







Kézdivásárhely barátságos kedves város. A főtér érdekessége, hogy csak egy út vezet be és ki. Ezen felül úgynevezett udvarház utak vannak szám szerint 73 db Az ebédünket a főtér melletti székely vendéglőben költjük el. Én juhtúróval töltött bárányt eszem, róka gomba salátával. Nagyon finom volt, bár akkor még nem tudtam, hogy jobb lett volna kihagyni.
Terveink szerint ez volt az utolsó kirándulásunk. Másnapra fürdőzés, hogy aztán búcsút vegyünk Szovátától és meg se álljunk Nagyváradig,ahol 2-3 napot akartunk eltölteni.
Azonban az élet, mint oly sokszor most is átírta a terveinket.
Másnap gyomorgörcsökre és 39°C-os lázra ébredtem. A család elmegy barangolni, én az ágyat nyomom és szenvedek. A nagy hőségre való tekintettel a klímát felpörgetem, hogy ez által jól meg is fázzak. Mint utóbb kiderült, valószínűleg a juhtúróval töltött bárány volt a bűnös, és összeszedtem egy kiadós gyomorfertőzést. Ennek folytán egésznap nyomtam az ágyat, majd mivel nem javultam, és amúgy is mennünk kellett: irány Nagyvárad. Itt azonban a tervezett három helyett csak egy éjszakát töltünk. Cefet állapotban voltam mikor megérkeztünk Budapestre, hogy aztán még otthon is jó néhány napig az ágyam legyen a fő tartózkodási helyem. Majd miután végre orvos is látott újabb két nap keserűteát és kekszet javaljon. Az egy hét koplalás eredményeképpen jó pár kilót leadtam.







Ami Nagyváradot illeti, nem tudom, sajnáljam-e, hogy a tervezetnek csak a töredékét töltöttük itt, és jóformán nem láttam semmit. Annyit azért mégis, hogy elmondhassam ez az egykor szellemi és kulturális magyar város mára szintén nem beszél magyarul. Ady, xy és Z szellemi nagysága mára eltűnt. Helyette egy átlagos román nagyvárost találunk.

Mit lehet még elmondani Erdélyről. Az emberek barátságosak függetlenül attól, hogy román vagy magyar ajkúak. A nők csinosak, jól öltözöttek, ápoltak. A férfiak ugyan csak jólöltözöttek, sportosak. Ami feltűnt, nem láttam sehol kolduló embert és hajléktalant. Nem mondom, hogy nincs, csak épp nem rakják ki a kirakatba. Szegényt igen. Az út szélén róka gombát és fekete áfonyát árult, de nem koldult. A falvakban sok szegényes portált láttam, de elhanyagoltat egyet sem. Az utakon a luxus Mercédeszek, városi terepjárók száguldanak, és ami nálunk teljesen eltűnt, ezért a magyar szemnek igen csak szokatlan: lovas szekerek. ...és persze rengeteg Dácia látható. Mindenféle évjáratban, és kinézetben. Az árak itthoniaknál alacsonyabbak. Az élelmiszer 15-25%-al alatta van a magyarországinál A benzin kb. 300-310 Ft, még a MOL kútnál is







A végétől eltekintve nem bánom, hogy Erdélyt választottuk idén. Csodálatos helyeken jártunk, a természet olyan csodáiban gyönyörködtünk, amit megpróbáltam elmesélni, de ezt látni kell. És mindeközben elmondhattuk, hogy egyetlen percre, és egyetlen méter távolságra sem hagytuk el a történelmi Magyarország területét.


vége






Ideje: Október 19, kedd, 23:15:36 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Erdélyi útinapló 3. " | Belépés/Regisztráció | 9 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Erdélyi útinapló 3. (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Október 20, szerda, 23:55:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Jólesett utazgatni Veled. Míg olvastalak, mintha ott lettem volna.

Szeretettel: Anna :)))



Re: Erdélyi útinapló 3. (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Október 23, szombat, 01:38:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Lacikám!:) Sok érdekeset, újat tudtam meg a beszámolódból! A képek még magyarázat nélkül is lenyűgözőek lennének! Tartalmasan megszerveztétek az utat, le a kalappal!:) A gyomorrontással jól ránk ijesztettél, bizony elég ramatyul néztél ki, még a következő talin is! Lényeg, hogy rendbe jöttél, és a sok szép emlék talán elhomályosítja a kellemetlen befejezést!:) Puszillak: Zsuzsi



Re: Erdélyi útinapló 3. (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Október 23, szombat, 16:35:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon jó beszámoló, jól sikerült képek. Emlékeket idézett. Pl. majd frászt kapott mindenki, aki látta, hogy a Gyilkos- tó partjáról rátettem a lábam egy csónak szélére, és az elindult a tó felé. Egyik lábam a parton, a másik a csónakon! Szerencsére rengetegen odarohantak... így itt vagyok! :)))



Re: Erdélyi útinapló 3. (Pontok: 1)
- Attila61 Ideje: Október 25, hétfő, 10:27:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Laci! Köszönöm, leírtad Erdélyi utazásodat, most még inkább úgy gondolom el kell mennem Nagyapám szülőföldjére felnőttként is. Gyermekkoromban már kétszer megcsodáltam a szépségét, csak akkor még nem mozoghattunk ilyen szabadon.Üdv. Attila!



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds