| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Az epigrammáról |
|
Lacoba
 |
Van-e helye ma az epigrammának, s van-e jövője? Éppen annyi helye van, mint magunk véljük... |
Az epigrammáról
1.Bevezető (az epigramma mint vers)
- a versről általában az jut eszünkbe, hogy egy kellemes hang elmond, olvas egy számunkra szépen csengő szöveget, amiben a hallgatás ill. olvasás alatt, után egy élmény (pozitív-negatív) ér bennünket, és valamiféle mondandó rakódik tudatunkra, lelkünkre. A vers nem egy hétköznapi szöveg, hanem éppen különleges költői eszközökkel megalkotott, az italárlapnál, menetrendnél magasztosabb szöveg...
- az epigrammánál és egyetlen más kötött vagy szabad versnél sincs ez másként. Az epigramma is csupán akkor lesz az, ha a befogadó egyén képes átélni azt (vagy hasonlót), amit mi az alkotáskor éreztünk, és adaptálni tudja azt önmagára, a világra, ha ráérez amire mi a megíráskor éreztünk.
2.Mi is az epigramma?
Elnevezésének fordítása szerint: feliratra alkalmas, rövidebb költeményt, legtöbb esetbe négysoros kötött vers, mely két disztichonból áll (hexa,penta,hexa,penta). Rövidségéből, feliratjellegéből adódóan igen tömör, de tartalmában ütős verselés, melynek első két sora amolyan rávezetés, míg a második 2 sor akár teljes hangulatváltással is egy csattanószerű kifejlet.
Az epigramma kötött verselés, datilusokra épül, illetve a sorok elején ezek spondeusokkal is helyettesíthetők, a hexa utolsó és a penta utolsó két datilusa nem váltható spondeusra, ez a vers ritmikáját szolgálja.
-UU -UU -UU -UU -UU -U
-UU -UU - -UU -UU -
-UU -UU -UU -UU -UU -U
-UU -UU - -UU -UU -
Az epigramma nem rímes verselés, de nem is zárja ki annak lehetőségét. Kötöttsége miatt az epigramma ezekkel együtt lehet epigramma, ha nem stimmel akkor bizony nem mondhatjuk rá az elnevezést.
Általában három fő válfaját művelték: a szatirikus, az erotikus és az ún. monumentális, azaz dicsőítő epigramma válfajt. Elsősorban ez utóbbinak, de mindhárom alfajtának léteztek sírfeliratszerű módozatai is, hiszen az első epigrammák (disztichonok) az ókorban sírversek voltak. Most a három fő fajtából hallgassunk meg példákat
Janus Pannónius Végh György fordításában(a_leb)
Megrágalmaztál, hogy medvetejen nevekedtem
Otthon, Gryllus, mert annyira vad vagyok én.
Hát jó, nősténymedve a dajkám: néked azonban,
Gryllus, nem medve volt az anyád, de szuka.
és ugyanez Lacoba átiratában:
Azt mondod, Gryllus, hogy medvetejen növekedtem
Otthon? Néha talán annyira vad vagyok én?
Meglehet az, s nősténymedve a dajkám: néked azonban,
Gryllus, tán nőstény volt az anyád, de szuka.
***********
Mit is szerettem volna az én átiratommal? Csupán annyit, hogy a mai magyar szórend, érthetőség, „közehetőség” tegye többek számára is értelmezhetőbbé ezt a geget. Úgy véltem - akkor a hetvenes években - közelebb áll a környezethez ez a megközelítés, hiszen ezt a szatirikus epigrammát egyik olasz diáktársának írta, aki magasabbrendűségét fitogtatva, barbárnak nevezte származása miatt. A vers egy visszavágás erre a fricskára, így a szuka (nőstényfarkas) kiemelését tartottam fontosabbnak a versben, s szerintem annak idején a költő is valami hasonló hatást remélt. Nem beszélve, hogy az utolsó sor (pentameter) döccenőjét is szerettem volna elkerülni.
No és miként veszi a bátorságot egy hegyetlen tollú fűzfapoéta, hogy csak úgy átír egy elismert fordítást? Nem foglalkoztam ezzel, egyszerűen csak nem folyt rá a nyelvemre az a szöveg, s kicsit úgy éreztem mintha apró homokszemek keveredtek volna abba bizonyos tejbe.
Janus Pannónius: EGY MÁSIK HÁZASSÁGTÖRŐRE (winner)
Mért koslatsz, Arbus, Crispusnál is hevesebben
a szomszéd nej után? Mért nem elég a tiéd?
Ellankasztja talán vessződ a jogos gyönyörűség?
S nem teszi virgonccá más, csak a zug-szerelem?
Végh György fordítása
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kölcsey Ferenc: Huszt ( Fényesi )
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egy különlegesség, hogy aki ismeri akkor kiderül, hogy az ötödik sorban az e romok ormán résznél megtörni látszik a kötöttség, de ez csak látszólagos, mert Kölcsey idején az „e” és „ez” is névelőként voltak használatos, melynél ugye a verstan a kötöttség érdekében odagondoltathatja az „e” mellé a „z”-t is, és helyre is áll a rend. A névelők esetén a verstanban lojalitás érvényesül.
***
Szimonidész: A thermopülai hősök sírfelirata (naiva)
Ponori Thewrewk Emil fordítása ógörögből:
Itt fekszünk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Azért hoztam egy tipikus sírverset is példaként, hogy érzékelhető legyen az epigramma eredete a disztichon, és az akkoriban vett történelmi jelentősége.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
József Attila: EGY SPANYOL FÖLDMÍVES SÍRVERSE (Anna)
Franco tábornok besorolt ádáz katonának,
nem szöktem meg, mert féltem, agyonlövet úgy.
Féltem - azért harcoltam a haddal a jog s a szabadság
ellen Irun falain. S így is elért a halál.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ismerjük a költő korának eszmei vonulatát. Ő is hitt abban, amiben akkor nagyon sokan vélték a nyomorúság megváltását. Másként hozta a gyakorlat. Ma már tudjuk. Azért az egyetemes mondandó érdekében a jog és a szabadság szavakat szőtte a halál ellensúlyaként, nem használt eszmei kifejezést, amely nagyságát jellemzi.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Azt hiszem érzékelhető, hogy nem azért szépek, magasztosak, sokatmondók ezek a versek, mert kötött verseléssel íródtak. Illetve nem csupán azért, hanem azért, amit, ahogy megszólítanak bennünket egy rövid pillanat erejéig, és gondolkodásra késztetnek, mondandójuk lerakódik bennünk, s bizony talán értékesítjük is azokat. Nem múlnak,
ám ahhoz, hogy egy négysoros verset epigrammaként kezeljünk bizony be kell tartani a hexa-penta-hexa-penta sorokat, vagy ha úgy tetszik disztichon-párt. Mi lehet ennek a kötöttségnek a célja, van-e hatása az egészre. A daktilus zenei megfelelője a keringő, ritmikai elemei a verselésnél is bizonyos lüktetés adnak a szavak, persze azok jó megválasztása esetén. Csupán a verstani kötöttség viszont nem elegendő, ha csak úgy összehányjuk a szavakat datilusokba, hexákba stb. attól még lehet, hogy csak egy italárlapnál, árjegyzéknél tartunk, mert a szövegnek itt is mondanivalóval, üzenettel stb. kell bírnia, hogy vers legyen.
3.Miért írtak, írnak epigrammát a verselők?
A régiekről görög és római nagyok a műfajban: Anakreon, Szimonidész,
Cattulus, Aszklepiadész, Martialis
Az utóbbitól egy sikamlós példa (A-leb):
Rég megszűnt harcálló lenni a férfiuságod,
Ámde, Lupercus, azért csak lovalod magadat.
Nem használ szikrányit sem a bors, sem a mustár,
Izmos férfi-erőt benned a hagyma se kelt.
Jó pénzért szűz ajkak rontására sietsz hát -
S csak nem támad fel így sem a lanyha Venus.
Nagy csoda lenne, bizony, de nem is tudom, elhihető-e:
Föltámasztja-e pénz azt, mi sok éve halott?…
És akitől még nem hallottunk ma: Anakreón
GYŰLÖLÖM (naiva)
Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván,
háborút emleget és lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
szép adományairól zengve szeretni tanít.
Radnóti Miklós fordítása
- (hittétek volna?) Bizony nagy örömmel és hozzáértéssel nyúltak ezekhez az ókori versekhez a legnagyobb magyarok is (József Attila, Radnóti, Janus Pannónius..., de a világirodalom nagyjai is kedvencükként kezelték az epigrammát (Goethe, Schiller...)
Goethe: 3. Velencei epigramma (Fényesi)
Én a szabadságnak papolóit sohasem szíveltem:
Önkény és érdek után futkosa mindenike.
Ha szabadítni sokat vágysz, merj szolgálni sokaknak.
Kérded, nincs-e veszély benne? Kisérsd meg, eredj!
Székács József fordítása
4.Mégis mi kell ahhoz, hogy egy tollforgató epigrammát írjon, írhasson?
- alapvető érzék a verseléshez
- verstani ismeretek
- téma, környezet, mondanivaló
5.Az epigramma a ma és a jövő verselésében.
Van-e helye ma az epigrammának, s van-e jövője? Éppen annyi helye van, mint magunk véljük...
CSEHY ZOLTÁN: Egy tűzre vetett mandulafához (Anna1955)
Mandulafám, kicsi Phyllis, a tested fölhasogatták,
aszlott karjaidat körbebozsongja a láng!
Hányszor láttál, míg titkos szerelembe fonódtam,
s árnyjátékaidat néztem a lány kebelén!
Láttad a vén pásztort: itt dugta a zsenge kanászt meg,
majd – felelőtlen ökör – gyönge tövedre pisált.
Könnyes szemmel néz le Venus bíbor kocsijából,
s csöpp sziveket rajzol hűlt poraidba Amor.
Kun Árpád: Janushoz Vikingföldről (naiva)
Jaj, Janus, ég a szemét, ha nem ember, Itália szerte,
s szép Pannónia csak bús sziveinkben egész.
Míg a csodát hazavártuk, másé lett az aranyhal.
Norvég nép örömét pénzeli Kőolaj úr,
boldog sportkocsikon ralliznak a jéghegyek alján.
Mandulafádat is át kellene hozni ide,
kapna üvegházat, pazar izzót téli sötétben,
s állna virágban, míg kívül ezüstlik a hó.
Van-e helye ma az epigrammának, s van-e jövője? Éppen annyi helye van, mint magunk véljük. Attól, hogy most egy rövid áttekintést próbáltam adni a verselés, versírás e kötött formájáról, nem feltétlen kell mindenkinek holnap epigrammát írnia. Sőt, maradjon mindenki a saját stílusánál, de...
Én úgy érzem a rohanó világunkban, már kevesebb figyelem jut a vers, a verselés elméletére. Ezt lassan így kell elfogadnunk. Ám, én azt mondom, hogyha valaki egy kicsit is tovább szeretne lépni a versírás, verselés terén, akkor szükséges legalább a verstani alapok ismerete, benne az epigrammával. A közelmúlt egyik példáját emelném ide: egy neves előadó, a mai versmondók egyik legjobbika, a magyar verselés vezető pozíciójából, epigrammaként hirdetett meg nyilvánosan egy versenyt, ahová aforizmákat vártak. Befejezésül hallgassátok meg a neki írt epigrammámat. (Azért a tisztelet kijár véleményem fogadásáért)
Epigrammát kiáltok
Tudd, hogy az élet kőmalmát sem az elnevezéssel
hajtják, mert biz' mástól forog ott a lapát...
míg ajkunkon morzsolt daktilusok teszik azzá
majd az epigrammát is, ha leírja a kéz.
|
|
| |
|
| "Az epigrammáról" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Az epigrammáról (Pontok: 1)
- winner Ideje: Június 01, szerda, 22:39:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Korábban, próbálkoztam én is epigramma írásával több-kevesebb sikerrel (inkább kevesebb). Lacobá az előadásod, nagyon tetszett. Egy nem könnyű versformáról nagyon szemléletes előadást hoztál nekünk. Én kimondottam élveztem. Most úgy érzem kicsit érlelem magamba a hallottakat és újra nekirugaszkodom.
Laci |
|
|
|
|
|
Re: Az epigrammáról (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Június 07, kedd, 21:27:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Drága Lacobá! Nagyon élveztem az előadást, és nagyon sok olyasmit hallhattam, ami újdonság volt számomra. Én nem hiszem, hogy kipróbálom, de jó volt megtudni a lényegét. A választott versed pedig, örök emlék marad számomra...:)))))) |
|
|
|
|
|
|
