Küzdőtér |
|
|
|
|
A létező Trianon |
|
piroman
|
A pultos hölgy meg azt prüttyögte az ősi dákóromán nyelven, hogy nem érti. Kínos, mert a smink ellenére is látszódott, hogy itt él vagy ötven éve, s talán egy-két magyar mondat nem terhelte volna túl a szervezetét... |
A létező Trianon
Terpeszben állt a „Teljesen Hivatalos Maros-forrás” felett, aztán beleköpött.
Ez már a negyedik „Teljesen Hivatalos Maros-forrás” volt, mert itt, mindenkinek az folyik a kertje alján. Érthető, hiszen ez egyféle turistacsalogató attrakció, másrészről meg tényleg több patak szalad össze Marosfőn, hogy a végén összejöjjön az igazi.
A Maros-Mures. Muris.
Vigyorogva elindult egy vadcsapáson, mert hosszú út előtt állt. A Hargita 1 volt a cél, tudta, hogy erre rá fog menni a napja. De nem bánta, hiszen ezért jött ide, ezért spórolt egy évet, hogy most egy hétig hegyeket másszon szerte Erdélyországban.
Esténként meg hallgassa majd, miket hordanak össze a székelyek (némi huncut mosollyal) a medvékről, farkasokról, viperákról.
Nem félt tőlük, ismerte a hegyeket. Csaba, a menedékház öreg gondnoka szerint „érezte”. Ez annyit tett, hogy minden zajról és nyomról tudta a történetet és alapból kerülte a forgalmas ösvényeket.
Magabiztosan tájékozódott és tervet készített fejben, hogy vacsorára megérkezzen a szálláshelyére. A juhtúrós puliszkát nem akarta kihagyni.
Meg az azt követő pálinkázást sem.
Közben lassan megbeszélik majd a világ dolgait és a világ legrövidebb tósztjait mondják: -Na!
Ennyi.
Ivás.
Király, semmi flikk-flakk. Aztán Imre, aki egy igencsak kikupálódott gazfickó, biztos megint megpróbálja behúzni a csőbe valami eszement történettel.
Mint tavaly.
Elmosolyodott. Már tudta, hogyan csinálnak a pityókából bort a székelyek. Hosszan kerülgették a témát, köntörfalaztak, aztán a végén kibökték:
Ha jó a termés: egy részét elcserélik szőlőre.
(Persze nem mindig ilyen vidám a dolog. Kicsit most is tartott tőle, hogy megint szóba kerül majd az a bizonyos népszavazás. Eh-eh, kellemetlen dolog magyarázkodni a saját országod miatt.)
Viszont addig is van itt minden, amit ősszel kínál a hegy: vackor, szeder, forrásvíz.
Vagy éppen az útjába botló vadmálna. Szedegette szorgalmasan, bár némi bűntudata lett amiatt, hogy konkurenciát támasztott a medvékkel. Nekik tényleg szükségük van erre a tápláló gyümölcsre, hogy felhízzanak télire. De hát.., olyan jó az íze!
Óvatosan tovább haladt, figyelt, szagolt, hallgatott, érezte a hegyet.
Medve, farkas, zerge még nyomokban sincs.
Visszaszorultak.
Bezzeg a nyulak és az őzek jól elszaporodtak, ürülékük ott van mindenhol.
Erről valahogy eszébe jutott az előző nap egyik emléke. Elgyalogolt Vaslábba (Vaslabeni) és mivel útba esett egy kocsma, (hogy-hogy nem) bement és kért egy szőke sört.
Csak így, tökhülyén, magyarul.
A pultos hölgy meg azt prüttyögte az ősi dákóromán nyelven, hogy nem érti. Kínos, mert a smink ellenére is látszódott, hogy itt él vagy ötven éve, s talán egy-két magyar mondat nem terhelte volna túl a szervezetét. (Bezzeg a korondiak! Saját fülével hallotta nemegyszer, hogyan kommunikáltak négy-öt különböző külföldivel, ha el akartak adni valamit.)
A történet végül is úgy ért véget, hogy a sörre igencsak szomjazott, hát nyelvet váltott és kérte:
-Una blonda bere! Multumesc!
Így megy ez manapság. Túl sok korlát van még mindig egyesek fejében. (Neki is volt, persze. Jó régen. Már óvodás korában szívesen nézegette a földrajzi atlaszt és azt hitte úgy van minden, ahogyan ott látja. És amikor először lépte át a határt a szüleivel és a testvérével, döbbenten tapasztalta, hogy nincs ott vastag piros vonal és az ország színe is azonos. A bátyja meg kiröhögte.)
De most nem ez a lényeg, hanem a gyönyörű táj, a hasítóan tiszta levegő és a lassan kibontakozó sziklás csúcs!
Beosztotta az erejét és a távolságot, a maréknyi vadkörtét, amit útközben szedett és a flakon vizet, amit egy forrásból töltött újra.
A fák egyre kisebbek lettek, a fehér kövek egyre nagyobbak.
A végén erősen tapadni kellett a sziklához, három ponton támaszkodva, egy helyen fogásokat keresve. Erősen leizzadva és kissé fujtatva ért fel a tetőre.
Szétnézett ennek a világnak a tetejéről és úgy érezte magát, mint az Isten.
(Na, jó, egy kopaszodó, korosodó és kissé alkoholista isten.)
Itt egyértelmű válaszra talált arra vonatkozóan, amin egész úton morfondírozott.
A korlátokat mi magunk állítjuk fel, emberek, ilyen-olyan okokból. Aztán berajzoljuk a térképekre, meg az agyunkba, mintha az úgy is lenne.
Pedig a valóságban nincsenek határok.
|
|
| |
|
"A létező Trianon" | Belépés/Regisztráció | 7 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A létező Trianon (Pontok: 1) - fényesi Ideje: Szeptember 26, szerda, 21:47:40 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Igazságod van! üdv. fTJ |
|
|
|
|
|
Re: A létező Trianon (Pontok: 1) - Samway Ideje: Szeptember 27, csütörtök, 17:58:43 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Mégha humoros formába is öntötted Piro barátom a történeted, a tartalma tömör és nagyon is komoly jelent dolgoz fel. A végső konklúziót te magad vontad le" határok pedig nincsenek" csak ezt sokaknak meg kellene érteni.
Nagyszerű írás barátom. |
|
|
|
|
|
Re: A létező Trianon (Pontok: 1) - AngyaliAndi Ideje: Szeptember 27, csütörtök, 22:27:44 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Az a baj, hogy megvannak azok a határok, és Isten látja lelkem, nem is ez a bajom... csak az, AHOL vannak. |
|
|
|
|
|
Re: A létező Trianon (Pontok: 1) - Nanti Ideje: Szeptember 28, péntek, 19:41:38 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | határok nélkül, úgy volna a jó
csak néha kupán vágnak, hogy ízé! figyeljél már, ez nem Románia, vagy mások meg, hogy ez nem Magyarország, ...
így aztán marad minden, a youtube tele dákó-román propagandával, egyszer beírtam egynek, hogy minek oly messze menni, mikor száz+száz éveket nyögte az oláh nép a török rabigát, nem kéne inkább turkó.román elméletet gyártani?
mire ő: jaj, hát ne irigyeljem tőlük, hogy van "civilizált római ősük", miközben nekünk civilizálatlan vad magyaroknak mi van? a nagy Ázsia, és jöttünk rabolni
mondom: tőletek? hiszen olyan szerencsétlenek voltatok, hogy nektek csak adni lehetett, elvenni? mit?
de hát, jobb ezekkel nem vitatkozni, annyira "civilizáltak", na igen
|
|
|
|
|
|
Re: A létező Trianon (Pontok: 1) - Anna1955 Ideje: Október 03, szerda, 13:24:25 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | A papírra lehet rajzolni vonalakat, de az emberek szívét nem lehet átprogramozni. Szeretettel olvastalak: Anna :))) |
|
|
|
|
|
Re: A létező Trianon (Pontok: 1) - soman (soman@mailbox.hu) Ideje: Október 14, vasárnap, 11:46:08 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Igazi piro-manna! Hasonló gondolatokkal már én is meghasonlottam egy ízben, mikor ifjabbkorom ábrándjaiban valamely térképet tanulmányoztam; vajon az ott miben más? Az a fránya piros vonal, mint egy hatalmas tiltás, pedig... nem! No és mindez főleg igaz Európa ezen részére, ahol járva-kelve a romlott magyar ember megismerheti a romlatlan székely embör ízes ősi beszédének valós fűszerét... Mikor pár éve arra jártam, azok a "zsiványok" engem is próbáltak ijesztgetni holmi medvékkel, meg farkasokkal, de mondtam, én "táncoló" vagyok, csak önmagamtól félek, no erre be kellett dobni a "fül mögé" egy kis igazi szilvát. Na, annak sincs párja. No, a pályinkának. Hát persze. |
|
|
|
|
|
Re: A létező Trianon (Pontok: 1) - piroman Ideje: Október 24, szerda, 09:39:40 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Köszönöm! Ahogyan kedvenc barátném szokta mondani, csak írogatok néha a nagy semmiről. :) |
|
|
|
|
|
|