[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 219
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 220

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Sandy - szemtől szembe...
Teru

...amíg élek, azokat a kétségbe esett szemeket sohasem fogom elfeledni...


Sandy - szemtől szembe...



Már egy hete ígérgetik a vihart. Rendben van, nem az első, nem is lesz az utolsó, megszoktuk. Másnap még mindig csak ígérketik, harmadnap már biztosak benne. Valaha felcsapom a tévét, a rádiót, mindig nagyobb, mindig erősebb, egyre nő az áldozatok száma a szigeteken. Sandy csak forog egy helyben mint a pörgettyű, szinte meg sem mozdul. Ó, hát majd ez is szépen kimegy az óceánra, mint a többi, biztatjuk magunkat. Egy reggel aztán a meteorológusok összedugták a fejüket és eldöntötték hogy ebből egy szörnyeteget alkotnak, egy szuper-hurrikánt, mely letöröl a térképről mindent Washingtontól New Yorkig. Még mindig van egy csepp remény hogy majd keletre fordul, de az már csak olyan "jó lenne" valami.

Ebből baj lesz. Lányom, unokáim New Jerseyben folyó mellet laknak, melybe elég belepisilni, máris kiönt. Nem, ez nem olyan üdülőféle folyó menti házacska, az él ott, akinek nem telik többre. Évente egyszer-kétszer kijön a víz, kitakarítják és megy az élet tovább. Mióta özvegy lett, csak ennyire futja. Viszont a Sandy nem viccel, ez már komoly veszély, itt életekről lesz szó. Kezdünk egyezkedni Istennel: küld ide mind a vizet hozzánk, mi elbírjuk, ne küldj a világnak még néhány ezer hontalant. A politikusok már így is mindent Rád kennek.

Két nappal Sandy érkezése előtt mindenki pánikba esik. Benzint még arannyal sem lehet kapni sehol, ennivalót, vizet meg végképp nem. Szerencsére én annyit már megtanultam az életben, hogy jobb félni mint megijedni. Mindkettőnk autója feltöltve, benzin a generátorban, víz, két hétre való ennivaló lekészítve. Még a szomszédoknak is jut ha kell. Egy dolog izgatott csak: olyan helyen lakunk, ahol égigérő, öreg fák borítanak szinte minden tenyérnyi helyet. Nálunk is vagy hat az udvarban, rémisztően közel a házhoz. Százötven kilóméteres szelet emlegetnek. Mindegy, ez van, az ember keresztet vet és magasabb hatalomra bízza magát...

Washingtonban a kormány lecsuk minden hivatalos irodát. Ez sem történik meg minden nap, mert akkor hogy lehetne azt a rengeteg pénzt elherdálni? Ahhoz idő kell. Szombaton délután elkezd az eső esni. Szép lágyan, örültünk neki, hiszen már hónapok óta alig esett valami, minden szomjazza a vizet. Néhány kései kis tök szomjasan kap az esőcseppekért, akár meg is nőhetnek még. Vasárnap is csak éppen csepereg, legalább is délutánig. Utána aztán megered, szinte alig látni keresztül rajta. A New Yorki kormányzó lecsukja a földalatti járatokat, hidakat, alagutakat. Ugyan már, New York? Mi bajuk lehet? Egy kis szél, egy kis eső... A lányom a gyerekekkel egy barátnőhöz költözik át. Ami biztos az biztos. Én sírok. Nem, nem magamon, rettegek a gyerekekért, mi lesz ha elúszik a ház? Hova fognak menni? Mondjuk nálunk elférnek, de ott a lányom munkája, a gyerekek iskolája. Már akkor is arra gondolok, igen, én ellátom őket, de ott van másik ezer meg ezer ugyanabban a helyzetben. Mi lesz ővelük?

Vasárnap délután őrjítő süvítés hallatszik kintről. A szél... Aki még nem hallott kilencven mérföld sebességű szelet, az nem tudja mi a fülsüketítő zaj. Rögtön utána egy nagy puffanás. Két óriási főág talán egy méterre fekszik a háztól. Azonnal elmegy az áram is. Már sötétedik kint. Ki kellene menni a garázsba beindítani a generátort, de ki a frász mer elmenni az óriásfák alatt ebben a szélben? Tudva, hogy én akkor sem tudnék szaladni ha medve lenne a nyomomban, férjem vállalkozik. Nem addig van az! Ha őt agyonüti Sandy, akkor mind a kettőnket. Kimegyünk együtt, bátorítva egymást. Ő szorosan fogja a karom nehogy a szél ellökjön, mert akkor valami biztos törik. Beindítjuk a generátort, a zseblámpa épp csak annyi fényt ad, hogy ne bukjunk el a fagyökerekbe visszafelé. Átkapcsolom a biztosítószekrényt és lásd: fény! A hűtőszekrény egyből bekapcsol, a fűtés, meleg víz is. Viszont sem a tévé nem működik, sem az internet. A rádió meg nem sokat ér, minden harminc másodperc hír után öt perc reklám. Még most is. Főleg a választásokkal kapcsolatos propaganda. De! A mobil működik, ami azt jelenti, legalább a gyerekekkel tudom tartani a kapcsolatot. Fogalmunk se nincs mi van odakint, mi várható, mennyi esélyünk van ezt túlélni. Megszólal a mobilom, anyu, az egész New Jerseyben nincs áram, a barátnőm házát viszi a víz, mit csináljunk? A mobil eleme már merülőben van. Várj egy kicsit, mondom neki, majd pár perc múlva visszahívlak. Mivel sokáig éltem New Jerseyben, rengeteg ismerősöm van ott. Egy közülük, egy régi szomszédom, hotelvezető. Felhívom, nincs szoba. Töprengek, hogy mondjam meg lányomnak hogy még én sem tudok segíteni? Amint itt vakarom a fejem, újra csörög a mobil. Barátnőm hív vissza, valaki épp lemondta a szobát, rokonokhoz megy. Akarom-e? Naná!!! Rögtön adom is neki a hitelkártya számot, ki mer itt várni amíg a lányom odaér? Van áram, van víz és csak két kilométer a lányomtól.

Le kell állítani a generátort mielőtt lefekszünk. Megint vissza ki a garázsba, onnan a koromfekete éjszakába és a házba. Valahogy csak lefekszünk a zseblámpa segítségével. Nem jön az álom, csak a szél őrült visítását hallom, az esőt amint ostromolja a tetőt, szinte várom, melyik percben szakad be. Várom az óriásfákat keresztül a tetőn, érzem, rá fog dőlni a házra, most valamelyik biztosan rá fog dőlni a házra! Két óra felé feladom az alvást. A laptopban még működik, eszetlen kártyajátékokat játszok, míg az is lemerül. Reggel négy óra van. Csodák csodájára, megjön az áram! Első mozdulatom a lekészített kávéfőzőt bekapcsolni, a második a számítógépet. Ekkor látom, New York, amint ismertem, nem létezik többé, sem a tengerpart New Jerseyben. És a Csodát. A teljes keleti part támadás alatt van, mi már harminc centi esőt kaptunk, és ez a drága Sandy egy kecses kerülőutat tett a lányom háza körül. Szinte térdre hullok, megköszönni Istennek hogy megvédte őket, legalább is a víztől.

Lassan szivárogni kezd a víz a földszinten. Összekapkodok egy csomó öreg törölközőt, nem ér semmit, a víz jön befelé. Lemegyek a pincébe vödörért, ebben a pillanatban elmegy megint az áram és nem is jön vissza fel. Ott állok a sötétben, rémülten, még egy gyújtó se nincs nálam mely legalább a lépcsőt megmutatná.

Kedden végre eláll a szél. Még esik egész nap, de estefelé az is lassul. Hirtelen kigyulladt bennem a lángész, és kiokoskodom, hogyan lehet a tévét és az internetet is feltenni a generátorra. Siker! Férjem felkapcsolja a tévét. Az első kép amit látunk, egy száztíz házas tűz New Yorkban. Egész városok ledöntve, víz alatt New Jerseyben. New York víz alatt. Nálunk is rengeteg probléma, haláleset, de ez gyerekjáték az mellett, ami ott van. Az történt, hogy mi kaptuk az esőt, ők ott fent a legerősebb szelet, mely négy-öt méteres hullámhegyeket nyomott a tengerpartra és New York öblébe. Néha nem érdemes szerződést kötni Istennel... Rengeteg halott, rengeteg új hontalan, szinte el sem lehet képzelni a borzalmakat. Egy édesanya, két kisfiát mentve az árvíztől, elvesztette őket, a víz egyszerűen kitépte a karjaiból. Másik két kistestvér meghalt amikor egy fa, rádőlve a házukra, összepréselte őket, egy kilencven éves néni ugyanúgy... Ma délután azt hallottuk, idáig több mint száz az áldozat, melyeknek száma egyre nő.



Kedden végre elcsendesült minden. Az ember örülne, ugye? Viszont millióknak csak ekkor kezdődött az igazi rémálom. Szinte senkinek nincs áram a keleti partokon, benzint sehol sem lehet kapni, az emberek nem tudnak menni dolgozni. Ennivaló? Igen, nálunk van, de északra innen sehol. Aztán most jönnek a cápák. Egy ember felvásárolt egy teherautóra való élelmet a vihar előtt, most tízszeres áron adja el az éhezőknek. Mások vizet árulnak ugyanúgy, még mások betörnek üzletekbe, ékszerészekhez. Semmiféle biztonsági rendszer nem működik, a rendőrök, katonaság életmentéssel vannak elfoglalva.



Ahol egykor szép kis tengerparti házak álltak, most csak víz van, meg pusztítás. Rengeteg ház egyszerűen eltűnt, elvitte a tenger. Legtöbbje összedőlve várja a majd az egykor hazaérkező családot, melynek az egyetlen tulajdona az ing a hátán. Lekotorták a méteres homokot az utakról, holnap már sokan "hazamehetnek", hogy megnézzék mi maradt. A világ retteg mi lesz majd a reakció, mert én nem tudnám elviselni azt a tudatot, hogy a házam melyben gyerekeimet szültem, neveltem, egyszerűen eltűnt. Ezrével vannak ilyen családok és fogalmuk se nincs mi lesz velük ezután.

New York egyik területén egy fiatalasszony őrjöng, itt fogunk mindannyian meghalni, még csak ki sem jött senki megnézni élünk-e még? Nincs áram, hideg van, az egész utca víz alatt áll, ki sem tudunk menni innen! Itt öregek meg kisbabák vannak, hol vannak most a jó politikusok? Persze ugye ez egy szegény környék, kit érdekel? A fényes New York meg a kaszinók Atlantic City-ben, igen az érdekli őket mert ott vannak a riporterek és most ugye jönnek a választások, meg kell ölelni egy néhány jajgató öregasszonyt hogy megmutassák mennyire törődnek a néppel!! Az Istenért, legalább vizet küldjetek be, vagy tejet a gyerekeknek! A szomszédban egy öregember két napja halva fekszik, senki sem jött érte! Én csak ülök és sírok, mert amíg élek, azokat a kétségbe esett szemeket sohasem fogom elfeledni.

Minden politikus-jelölt itt nyüzsög, mint a legyek a ... ó, most majdnem mondtam valamit, ezzel akarják megnyerni a szavazatokat? Még milyen mélyre tudunk süllyedni? És még ezeknek hiszünk? Miért nem tud egy szomszéd vagy egy testvér hajlékot adni szerencsétlen embertársának? Hol vannak azok az idők, amikor a nagymama meg a nagypapa ott élt a család körében, szeretgette, gondozta a gyerekeket amíg a szülők dolgoztak? Tudja az állam ezt a gondozást pótolni? Az ember-szeretetet? Mégis, valaha baj van, oda fordulunk legelőbb, pedig tudjuk jól, csak addig érünk valamit, amíg a szavazat-gombot megnyomjuk, utána jó mélyen jön a cipő a nadrágfenékbe...

A benzinpumpáknál, üzletekben, összeverekednek az emberek, mert csak egynek jut, de ezernek van rászüksége... Mindenki éhes, fázik, megviselt, esetleg óvóhelyeken élnek már egy hete. Ki vannak készülve idegileg. Előbb könyörögnek, utána fenyegetnek, s aztán jön a tett. Egy háromgyerekes családapa betört egy sötét élelmiszer üzletbe hogy legalább konzerveket szerezzen a gyerekeknek. Egy járőr lelőtte...

Az áramszolgálató vállalatok ígérketik, két hét múlva mindenhol lesz áram. Azt hiszem a halottak száma addigra négyszeresére nő, mert az emberek vagy megölik egymást ennivalóért, s ha nem azért, akkor benzinért hogy menekülhessenek onnan, mert hiába vannak a nagy ígéretek politikusainktól, abban a pillanatban amikor a kamera elhagyja arcukat, az empátia is eloson mint a csontlopó kutya...

Négy nap múlva lesznek a nagy választások. Agyonreklámozzák magukat a jelöltek, mást nem is lehet látni a tévén vagy hallani a rádióban. Választani kellene, kire szavazzak. Szerencsére, nálunk be lehet írni jelölteket szavazás közben. Hogy én kit fogok beírni? Az Istent, mert másban én már nem hiszek...



















Ideje: November 04, vasárnap, 07:54:32 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Sandy - szemtől szembe..." | Belépés/Regisztráció | 42 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: November 04, vasárnap, 08:07:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Teru!
Míg szerkesztettem a cikkedet, és hangosan olvastam, a férjem is itt ült aszobában, könnyeztünk, és elcsuklott a hangom.
Minden sallang mentesen, tárgyilagosan fogalmaztál, valamilyen rezignált hangulatot sugározva, de éreztem minden borzalmat, amit át kellett és kell élnetek, élnie sok ezer embernek.
Tudjuk, hogy vannak kivédhetetlen katasztrófák, de nagyon jól megfogalmazod a tényt. Nem mindegy, hogy az EMBER embernek segítője vagy farkasa lesz a bajban. Ilyenkor ismerjük meg, ki az, ki valóban hős, és ki az, akinek semmi sem számít, csak önmaga karrierje, pénze, hatalma.
Sajnos ez újra és újra, a világ minden pontján bebizonyosodik, és ami a legszörnyűbb, Ők háborítatlan élhetnek tovább, kihasználva és átgázolva mindenkin, és mindenen, mert nincs mit választani.
A hatalom a pénz, és kiknek több van a szükségesnél kezükben az élet is.
Isten, úgy tűnik nem foglalkozik az elesettekkel, a részletekkel.

Köszönöm, hogy leírtad. Bár ne lett volna okod megírni.

Szeretttel ölellek:
Anna



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: November 04, vasárnap, 10:25:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Teruka!

Azt hiszem, most jön csak az igazi árvíz, amikor a könnyek öntik majd el a városokat...
Borzalmak évadja? Dehogy! Csak a Föld védekezik az emberek ellen...
Szörnyű dolgokat élhettél át, egyszer a kislányom is mesélt erről, amikor az autópálya elsétált a helyéről, és becsomagolt konzervként vagy húsz üzletet...
Nagyon, nagyon szánom ezt a Világot.
Szeretettel - Miki



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: November 04, vasárnap, 11:04:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nincs szavam. Van úgy, hogy az ima is kevés?! J



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: November 04, vasárnap, 12:26:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Hallgattuk drága Teru a híreket és szőrnyülkedtünk, azonban az írásod közel hozott. Felháborító, hogy nem segítenek a szenvedő embereken. A politikusok önző cselekedetei!!!! "...amíg élek, azokat a kétségbe esett szemeket sohasem fogom elfeledni..." Átérzem, elhiszem. Terukám, sok erőt nektek! A szavazás sem mellékes kérdés! Ölellek szeretettel: Edit.



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- pirospipacs Ideje: November 04, vasárnap, 12:26:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Én csak a híreket láttam, ahogy és amit bemutattak. Téged olvasva bizony egészen más, sokkal mélyebben ráz meg. Ott a vihar volt, itt pedig az emberek lettek a főszereplők, és ismét kiderült, hogy mekkora eltérés van a mélységek és a magasságok között... Sajnálom, hogy mindezt át kellett élnetek, de nagyon örülök, hogy túléltétek. :)
Ölellek.
pipacs



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- naiva Ideje: November 04, vasárnap, 12:46:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Teru! Aggódva lestem a híreket azokban a napokban Sandyről, örülök, hogy Ti ennyivel "megúsztátok". Ha belegondolok a helyzetetekbe, a hideg futkos a hátamon. Féltem volna én is... Annának igaza van, ilyenkor derül ki, ki milyen ember. Mi motiválja a cselekedeteit, mit tesz, ill. mit nem tesz meg. Sajnos várható volt ez a reakció, ha visszagondolunk a nagy New York-i áramkimaradásra... Rablás, fosztogatás, elszabadult indulatok. Van, amire van feloldozás, de olyan is, amire nincs. Együttérzek a károsultakkal, sajnálom őket... A természet erejével szemben még mindig kiszolgáltatott porszemek vagyunk. Köszönjük a beszámolót! Ölellek szeretettel: Zsuzsi



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- tavinarcisz Ideje: November 04, vasárnap, 15:36:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
A híradásokat nézve a tévében, bevallom, rettenetesen aggódtam, hogy sikerül majd átélnetek, kedves Teru, ezt a szörnyű vihart. Most, a beszámolódat oivasva, egy kissé megnyugodva érzékelem, hogy a legsúlyosabb dolgokat azért sikerült elkerülni. A további gondok, problémák elkerüléséhez kívánok sok-sok erőt és kitartást a jövőben.



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: November 04, vasárnap, 15:58:01
(Adatok | Üzenet küldése)
Drága Teru!
Drámai a helyzet felétek, és egyenlőre nem számíthattok, csak magatokra...
A beszámolód annyira élethű, filmszerűen peregtek előttem az események. Örülök, hogy ti azért megúsztátok a nagyobb bajt, még a lányodékon is tudtál segíteni. Sok erőt, hitet kívánok! Ölellek: Éva



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- ZsefyZsanett (cedrus@gmail.com) Ideje: November 04, vasárnap, 17:29:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Terukám! Szólni is nehéz ezek után. Bevallom miközben összeszorult a torkom, és könnybe lábadt a szemem, az jutott eszembe:..Ez (is) Amerika..? A politika úgy látom mindenhol csak egy dologgal törődik: a hatalom megszerzésével és bármi áron megtartásával. Az utóbbiba az átlagember nincs belekalkulálva.
Köszönet, hogy megosztottad velünk a szörnyű tragédia általad is megélt, átélt részleteit. Persze jobb lett volna, ha erre nem került volna sor, s inkább életed valamelyik vidám epizódját olvashattuk volna. Kívánom, hogy ne kerüljetek soha többé ilyen helyzetbe, és minél előbb visszatérhessen az életetek a normális kerékvágásba!



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: November 04, vasárnap, 17:47:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Teru, íyg, rajtad keresztül vált nekem személyessé ez a tragédia... minden sorodban ott van az elkeseredettség, a felelősség családod, embertársaid iránt. Mintha a "nagyok" elfeledték volna, hogy az ország nem egy földdarab, az ország a benne élők összessége, a "legkisebbektől" a "legnagyobbakig". Nem csak a tragédia miatt lett nehéz a szívem, hanem ettől az embertelen világtól is... Köszönöm, hogy ilyen mélységig megosztottad velünk, amit átéltél, amit át kellett élnetek, én tanultam belőle... másoknak is kellene.

aLéb



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- Samway Ideje: November 04, vasárnap, 19:02:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Tesókám! Nehezen szántam rá magam, hogy végig olvassam , mert féltem a tragédiától, féltem, hogy valami rettenetes dolog történik a családoddal és veled. Minden nap hallgattuk a hozzánk eljutott híreket és olvastam a neten, naprakészen, de ezt átélni szörnyűséges lehetett.

Köszönöm, hogy megosztottad velünk és remélem olyan ember is elolvassa aki tud tanúlni a rejtett mondanivalójából. " A bajban tudod meg ki a barátod"

ölellek Józsi



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: November 04, vasárnap, 20:34:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Terum... döbbenettel olvastalak... Az együttérzés semmit nem ér, hisz nincsenek szavak ilyenkor... Isten irgalmazzon és segítsen minden rászorulónak! Ami pedig a választásokat illeti, teljesen egyet értek Veled. Ölellek, Terum, és örülök, hogy a körülményekhez képest épségben, egészségben vagytok!



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: November 05, hétfő, 12:29:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Iszonyat! Köszönöm, hogy elénk tártad drága Teru!



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- zoria Ideje: November 06, kedd, 07:42:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Teru! Tudod most ahogy olvastalak és egy pillanatra átéltem ezt a borzalmat az öröm könnye az volt hogy nem esett bajotok. A fájdalom könnye értem szólt, pedig nálam az önsajnálat elég büdös dolog. De most egy szánalmas dolognak tartottam magamat azért, hogy a saját gondomat a kimerültség pillanataiban tragédiának, és végzetesnek érzem. És még én tartottam magam erős embernek. Hol vagyok én tőled? Segíteni nem tudok, de tiszta szívemből kérem Istent, hogy tegyen meg mindent értetek. Ölellek vali



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- doszke Ideje: November 07, szerda, 09:28:54
(Adatok | Üzenet küldése)
Drága Teru! Iszonyat ami ott Veletek történt.
Legkegyetlenebb dolog az életet már nem, de az elsepert otthonokat pótolni nagyon komoly megpróbáltatás.
Tehetetlen az ember bizony a választásidején minden politikusnak ott lett volna a helye ahol bekövetkezett a sok sok tragédia.
Jól látod az Isten Veletek volt!!!!!!!!!!!!!
Ezeket könnyező szemmel írtam mert nem lehet torokszorító érzés nélkül végigolvasni nézni.
További erőt kívánok elviselni az ottani állapotokat. Feltételezem, hogy az állam vezetői segítséget fognak nyújtani, hiszen az lenne a kötelességük.

Együtt érző szeretettel ölel Irma



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: November 13, kedd, 22:36:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Még így is borzalmas.Hú, az is lényeg, hogy jól átvészeltétek Teru.



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- haaszi Ideje: November 14, szerda, 18:54:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon közel hoztad írásoddal és a képekkel ezt a tragédiát, egészen más a tévében sajnálkozni, mint így. Örülök, hogy nem esett bajotok, valaki mesélte, hogy harminc éve ment ki Amerikába, akkor még évente csak 4-5 "Sandy" volt, ma meg be sem fejezi az egyik, már kezdi a másik.
A legszebb tájnak, vidéknek is vannak hátrányai, de mit tehetünk az elemekkel szemben...?



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- sodrelap Ideje: November 14, szerda, 20:40:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
"Tény az, hogy minden fontos, csak az ember nem. Azt firtatják először, mekkora a kár, senkit sem érdekel hogy ezer meg ezer ember hova fog menni ezután, mert nincs többé otthonuk..."

Itt van a kutya elásva, édes Terukám, itt! :-(

Ölel: Pali, írásod szomorú és tárgyilagos...



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- soman (soman@mailbox.hu) Ideje: November 18, vasárnap, 07:31:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Ez a beszámoló a fotókkal első kézből nagyon megdöbbentő, szinte sokkoló... nehéz elképzelni is ezt a rengeteg borzalmat.



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- Nanti Ideje: December 06, csütörtök, 08:27:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Isten őrizzen mindenkit az ilyenektől.
Katasztrófát még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánok.



Re: Sandy - szemtől szembe... (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Január 03, csütörtök, 14:04:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Döbbenetes... Voltam már egy-két árvíznél, tűznél, de ekkora pusztítást még nem láttam. Remélem, hogy a család és a barátok kievickéltek már a szörnyűségekből. Sok erőt és kitartást kívánok!



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.41 Seconds