| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A mérgek világáról... |
|
cirimok
 |
Megpróbáltam egy gyors összefoglalót írni a minket körülvevő mérgekről, az ezekkel kapcsolatos tévhitekről... |
Mindennapi mérgeink
A mérgek fogalmát a mai napig valamiféle misztikum lengi körbe. Ha valamit mérgezőnek kiáltanak ki, mindenki nagyívben kerüli, pedig a nemkevésbé veszélyes, esetleg szintén mérgeket tartalmazó szerekkel (Pl cigaretta) rendszeresen, és önszántukból élnek.
Pedig mérgeket használunk az őskortól napjainkig, az élet legkülönb területein. A tartósítók, gyógyszerek, kemoterápiás szerek, növényvédők, favédők, penészölők, gyomirtók, stb mind ugyanazon elven alapulnak.
De mi a méreg? És miért méreg az egyik anyag, miközben a másik nem az?
Nos, hivatalosan méregnek tekintjük mindazon anyagokat, melyek az élőlények szerveit, ezáltal szervezetét kis mennyiségben is, nagy hatással károsítják. A károsodások lehetnek visszafordíthatatlanok, vagy ideiglenesek, de a lényeg a kis dózison és a nagy romboláson van. Nem tekinthetőek közvetlen méregnek a fizikailag (is) ható szerek, mert ezek elsősorban roncsolásukkal, és csak kisebb mértékben vegyi hatásukkal dolgoznak. Tehát aki savat, lúgot nyel, az ne a klórmérgezéstől tartson, hanem gyomrának kilyukadásától. A mérgek a szervezetben általában a leggyorsabb anyagcseréjű szerveket, így a szívet, agyat támadják. Persze veszélyeztetettek a közvetlen érintkező nyelőcső, gyomor, belek is, de nagy terhelés miatt besokallhatnak a méregtelenítő máj, és a kiválasztó vesék is. Az átlagember, ha mérgekre gondol, elsősorban arzénre, ciánra, kígyóméregre gondol. Ezzel fel is sorolják a mérgek három fő típusát.
Az arzén fő hatása azon alapul, hogy a szervezetben különböző anyagok, pl.enzimek alkotóelemeinek helyére lép be, ám a helyettesítés eredménytelen, mert a képzett vegyület nem töltheti be eredeti funkcióját.
A cián ennél drasztikusabb, mert kapásból blokkolja a vér oxigénszállítását. Tehát direkt hatású, úgynevezett sejtméreg, akárcsak a telente „divatos” szénmonoxid.
A kígyóméreg, egérméreg és sok társuk biológiai eredetű, és a szervezet egyes alapvető funkcióit gátolják, esetünkben a legtöbb kígyóméreg az izmok működését (ez a légző-, és a szívizmok esetében kimondottan kellemetlen). Az egérméregben levő kumarin pedig a véralvadást segítő anyagokat kapcsolja ki, ezáltal a rágcsáló a testében természetesen is előforduló mikrovérzésekbe belepusztul. A mai rágcsálóirtó szerek emberre alig veszélyesek, de régen nagyon népszerű problémamegoldó szerek voltak.
Vannak ezenkívül olyan anyagok is, amik egyszeri adagban ugyan nem veszélyesek, de a szervezetben felhalmozódnak, szakszóval akkumulálódnak. Így, lassanként viszont elérhetik azt a szintet, mikor is már gondot okoznak. Egyes anyagok a szervezet működésének változásakor szabadulnak fel. Erre kiváló példa a zsírszövetben raktározódó szerves toxinok sora (Pl. a naftalin!), amelyek a zsírszövet csökkenésével, azaz fogyókúra alkalmával szabadulnak fel, kisebb-nagyobb mérgezést okozva akkor, amikor a páciens épp a legegészségesebben igyekszik élni. Szerencsére az ilyesmi nagyon ritka. Meg kell azonban említenem, hogy a méreganyagok a táplálékláncon keresztül is eljuthatnak hozzánk. A környezetvédők nem véletlenül sírnak a legkisebb szennyezések ellen is. Nem csak divatból teszik: A szennyezőanyagok, úgymint nehézfémek és szerves mérgek, kis mennyiségben pl. a vizekbe jutva beépülnek az ott élő szervezetekbe, majd onnan az azokat fogyasztó kisebb állatokba. De ott már az összes plankton méregtartalma érvényesül, és raktározódik. Az ezeket fogyasztó nagyobb állatok már fokozottan kapnak a szennyezésből, és mi pedig ezeket a nagytestű állatokat esszük. Megesszük mindazt a mérget, amit azért öntöttünk a tengerbe, hogy ne legyen a közelünkbe sem…
Mitől függ, hogy túlélhető-e egy mérgezés? Itt is több alapvető kérdés van:
-Mi a mérgezést okozó anyag? Milyen halmazállapotú?
-Mennyi ideig hatott az élőlényre? Egyszeri nagy adag, vagy sok kisebb jutott be?
-Mekkora az élőlény testtömege, és evett-ivott –e valamit a mérgezés előtt, magyarul hígulhatott-e a méreg?
Elsősorban az anyag milyensége: két szem egérmérget evett-e gyermekünk, vagy ugyanennyi légpuskalőszert, altatót, ricinusmagot? Gázoknál (klór, kipufogógáz) a töménység, folyadékoknál (permetlé, alkoholos ital, virágtrágya-oldat) szintén a töménység ami fontos. Szilárd anyagoknál a szemcseméret, ami az oldható felülettel van szoros összefüggésben. Ha tehát valaki anyósában csákányt találnak, nem érdemes vasmérgezésre hivatkozni. Sörétnél az ólommérgezés… nos, határeset.
A behatási idő is sarkallatos tényező. Kivétel talán az említett csákány és sörét, de a „normális” mérgeknél a behatási idő adott mennyiség felszívódását teszi lehetővé. Ha X bácsi a kétdekás üvegnek mellényúl, és a gyomirtóból kortyol, nem mindegy, hogy kidobja a taccsot / elmegy gyomormosásra, vagy megvonja a vállát, a szer hatásában bízva a járda repedéseit veszi célba kisdolognál. Jó eséllyel nem fog odáig eljutni…
A testtömeg rendkívül fontos. Felnőtt és gyermek ugyanúgy be tud venni húsz altatót, de nagyon nem mindegy, a felszívódó mennyiség tizenöt, vagy nyolcvanöt kilónyi testben randalírozik. Az előzetesen fogyasztott étel-ital is számít, ugyanis hígíthatja, esetleg megkötheti a méreg egy részét. Ezért etetnek a részeg emberrel zsíros ételt, mert ahhoz kenyér is kell, ami szivacsként szívja fel az alkoholt, elnyújtva ugyan a behatási időt, de kisebb adagokban terhelve a májat.
Természetesen sok kisebb tényező is van. Pl: az egyéni érzékenység, a biológiai fejlettség, a bioritmus és egyebek.
Mit tehetünk mérgezéskor, vagy annak gyanújakor?
Helyben, házilag elsősorban is értesítsük a mentőket. Kiérkezésig jegyezzük fel, hogy:
Mivel történt a mérgezés? A szer maradékát, csomagolását, címkéjét, a növény fajtáját, darabját, az állat (Kígyó, béka színe, mintája, rovar fajtája, vagy kinézete) leírását a mentősöknek át kell adni!
Kb. mikor történt a baleset?
szándékosan, önkezűleg, vagy véletlen mérgeződött-e, evett-ivott-e előzőleg, hányt-e a bevétel óta, ha igen, hányszor?
Ha a mentőautó lassabban ér ki a helyszínre, a mentőorvos telefonon kapott utasításait maradéktalanul be kell tartani. Törekedni kell a méreg felhígítására, esetleg eltávolítására. Itt minden gusztustalanság szóba jöhet, az ecetes vagy szódabikarbónás víztől a tucatnyi nyers tojás itatásáig és azon túl. Sok víz sokszoros hígítást jelent, még a sérült tiltakozása vagy rókázása ellenére is folytassuk a kúrát. Arra azért vigyázzunk, hogy a mentőakcióval nehogy több kárt okozzunk, mint hasznot. Sav- és lúgmérgezésnél közvetlenül hánytatni tilos. Lúgos anyagoknál, mint a mosószer, szóda, szappan, hipó 10% -os ecetet kell ötszörösére, vagy 20% -osat tízszeresére hígítani, és ezt a vélhetően lenyelt szer arányában itatni (minimum 1-2dl). Savaknál, akkusav és sósav, vízkőoldó a leggyakoribb. Itt szódabikarbónából kell evőkanálnyit oldani egy pohár vízben, és azt itatni kortyonként. Fontos, hogy lassanként adagoljuk, mert a gyomor viszonylag saválló, de az ellenszer a savakkal szénsavgázt fejleszt, és a hirtelen gáztermelés a büfi elmaradásakor gondot okozhat. Ugyanezen anyagok, ugyanezzel az eljárással alkalmazhatóak bőrre vagy szembe került maró anyagoknál. Itt is természetesen letörlés és bő vizes mosás után, a mentő érkezéséig. A javasolt intézkedéseket lehetőleg egyeztessük előre a mentőorvossal! A házi intézkedés soha nem helyettesítheti az orvosi ellátást!
A mérgek megkötésére régen ajánlották a tejet. Csak a mentőorvos utasítására adjuk, illetve maró anyagoknál az ellenszer beadása után. Jótékonyan vonja be a gyomor falát, és fehérjéi önfeláldozó módon vetik magukat a harcba.
A nyers tojás is hasonlóan hat, de sűrű állaga miatt nem hígítja annyira a bejutott szert. Aktív szenet főleg növényvédő szerek, gyógyszerek megkötésére használják. Alkalmazását bízzuk az egészségügyre, háznál úgysincs annyi és olyan, ami kellene.
Egyes mérgekhez hozzá lehet szoktatni a szervezetet. Ismeretesek a tiroli arzénevők, akiknek táradalmilag elfogadottabb alteregói a szeszbogarak és a dohányosok. Hogy is lehetne normálisnak tekinteni azt, aki módszeresen, válogatott anyagokkal, esélyt sem hagyva ítéli magát lassú halálra, és még fizet is érte keményen? Persze ez sem megy könnyen, a szervezet tiltakozik a maró füst ellen, de hát az akarat végtelen. Egészen addig, míg a leszokásról kellene határozni. Egyes ázsiai emberek pedig komoly előnnyel vannak magyar szesztestvéreikkel szemben, ugyanis ott sokak szervezetéből hiányzik az alkoholbontó enzim, ezért pillanatok alatt fejre állnak.
A mérgezések erőssége az enyhe rosszulléttől az őrjöngő, legvadabb horrorfilmeket is felülmúló jelenetekig fokozódhat. Enyhe mámoros állapot és a halálos alkoholmérgezés közt minőségi és főleg mennyiségi különbségek vannak, de ez a mennyiségi határ erősebb mérgeknél, pl kábítószereknél nagyon pici. Ezért is fordulhat elő, hogy egy kezdő, vagy akár „profi” drogos is halálosan túladagol. Nem mintha kár lenne értük, de sajna nekik is vannak szüleik, barátaik, akiknek számít nyomorult kis életük.
A drogok, melyek egyébként az idegrendszert teszik tönkre, lassan megszokhatók, s ezért a kívánt állapothoz egyre nagyobb adagokra van szükség. Egészen addig, amíg a szervezet már nem képes tolerálni a bevitt adagot. Ezért is mondják a szakértők, hogy a drog egyirányú út. Hiszen az alany pár próbafutam után felbátorodik, és gyakrabban, esetleg több mindent is kipróbál. A pszichés, majd a fizikális rászokás pedig nem várat magára.
Most pedig nézzük át, milyen anyagok is vannak a ház körül, melyek veszélyt jelentenek. Ne feledjük, az esetleges ellenszerek adása nem helyettesíti a mentők értesítését, azt minden esetben ki kell hívni! (Tel.:104) Inkább egy szinte felesleges gyomormosás, mint egy jóval költségesebb temetés holmi lustaság, vagy félelem miatt! Tartsuk szem előtt, hogy a gyermekek a leghihetetlenebb dolgokra képesek!
Egyik legnagyobb veszélyforrás, főleg gyermekeinket és háziállatainkat tekintve a fürdő és a konyha. Átlag háztartásokban ezen helyiségekben tárolják a mosó, mosogató, tisztálkodó, takarító és kozmetikai szereket. A tusfürdő, szappan és a mosogatószerek felületaktív anyagokat tartalmaznak, melyek feloldják a gyomrot védő nyálkát. Hipó, vízkőoldó maró anyagok! Rengeteg víz és tej itatása javasolt. Még kézenfekvőbb, hogy ezeket a szereket elzárva, vagy magas polcon tartsuk. Inkább egy drága, randa, stb. szekrény/polc, mint egy hipótól megvakult gyermek.
A gyógyszeres dobozt minden normális ember elzárva tartja. Külön figyelmet szenteljünk a gyógyszereket gyakran szedők, főleg a feledékeny nagyszülők bogyóinak! A gyerekek könnyen cukorkának nézik a szívgyógyszereket! A gyógynövények, gyógyteák kedvelői csak gyógyszertárban vásárolt, illetve adagolt füveket főzzenek, kivéve, ha biztosan ismerik az adott növényt! A saját kezűleg szedett termékben hasonló formájú, de másmilyen növény is kerülhet bele, és a könyvek leírásai sem egyértelműek. Sok könyvben ajánlanak meggondolatlanul, házi használatra egyébként veszedelmes, gyilkos vadvirágokat. Élen jár ebben a Varró Aladár Béla úr által jegyzett, a Pallas Antikvárium kiadása:a Gyógynövények Gyógyhatásai. Több, gyilkos növényt ajánl probléma megoldásra. Nagyon erősen mérgező növényeink vannak, melyek megtévesztésig hasonlítanak gyógyító, vagy fűszernövényeinkhez. Pl. a petrezselyemhez mind levelében, mind gyökerében hasonlít az ördögpetrezselyem és a tavaszi foltos bürök. Ez utóbbit az ókorban hivatalos kivégzésekhez használták. A bürökpohár ízéről és hatásáról testközelből mesélt nekünk Szokratész. Az orbáncfűből vagy paszternákból túl sokat fogyasztva komoly bajunk ugyan nem lesz –amíg napfény nem éri a bőrt: a méreg, a hipericin ugyanis erre aktiválódik, és ekcémát, hólyagosodást okoz.
Kertészkedők jól tudják, hogy gyakorlatilag minden permetezőszer és műtrágya veszélyes. Ma már a hobbikertészek csak III. kategóriájú, vagyis alig mérgező anyagokhoz juthatnak hozzá legálisan. Sajna ezek hatásfokban is szolidabbak, és sajnos még mindig működnek a régi haveri kapcsolatok, melyek ipari erejű anyagokhoz juttatnak illetékteleneket.
Egyik ismerősöm a MÁV –tól lopott gyomirtót szórta anno az elgyomosodott kertjére. Utána nemhogy fű, de nyolc(!) évig gyakorlatilag semmi sem nőtt ott. Olcsón megúszta.
Külön szót érdemelnek a talajfertőtlenítők, és rovarölő társaik. Sok közülük gyakorlatilag erősen felhígított, gyengített harci gázok. Mérgezésük fő tünete az izomremegés, izomgörcs, véres vizelet, émelygés, kábultság. Orvosilag jól gyógyíthatók.
A műtrágyák kézi kijuttatáskor köröm alá szorulva, szél által felcsapva, belélegezve okozhatnak gondot. Veszélyes adagot nehéz így összeszedni, de legyünk óvatosak. Sokan tudják, hogy a pétisóból robbanóanyag gyártható. Nem kell megijedni, a mai összetétel ezt már nem teszi lehetővé, és a régieknél is komoly keverési, és egyéb fizikális feltételek mellett sem volt igazán veszélyes. A „begyulladt” műtrágya csak parázslani képes, a tűz lassan terjed, és az adott terület szétlapátolása, megbontása megszünteti a folyamatot. Vízzel ne oltsuk!
Fontos tudni, hogy a permetszerek címkéjén szereplő „LD50” érték jelentése: az ezen anyagot szájon át benyelt patkányok 50%-os halálozási aránya. Általában mg/kg, vagyis milligramm per kilogramm élősúly arányban adják meg.
Tehát a 3500mg/ttkg azt jelenti, hogy 100 megmérgezett patkány testtömeg-kilogrammonként 3500 milligrammot, vagyis 3,5grammot kapott, és az állatok fele pusztult bele. Minél nagyobb ez az érték, annál kevésbé veszélyes az adott anyag az emberre nézve. Ettől eltérően reagálnak a célzott gombák, rovarok, hiszen a vegyszer parányi testtömegükhöz képest hatalmas adag, ezért az előírt adagolást ne lépjük túl. Ötször erősebb rézgálic nem véd ötször jobban a lisztharmat ellen, de a szőlő jóval több rezet szív fel, amitől például az unokák jutnak majd kórházba.
Szobai növényeink közül is sok tartalmaz mérgeket. A kaktuszok közül a medvetalp-félék (opuntia) termése ehető, bár szerintem elég jellegtelen. Más kaktuszok, a San Pedro és a Peyote nedvei kábító hatásúak. A peyotisták szektája az indián vallásokon belül külön egyházzá nőtte ki magát. A diffenbacchia húsa és nedvei oxalátkristályokat tartalmaznak, melyek a nyelv és a torok duzzanatát okozzák, beszéd-, nyelés- és légzésképtelenséget okozva. Az indiánok „némító nád” néven ismerték, és nem kétséges, hogy sok ellenfél örökre némult el általa. Bőrön ugyanezek a kristályok félelmetes felmaródást, ekcémát okoznak. A filodendron virágának és léggyökereinek nedvei afrikai népek nyílmérgei.
Most nézzük a veszélyes virágokat név szerint. Ahol lehet, latin nevét is leírom, mert sokan erről jobban felismerik. Tehát:
Aszparágusz, Díszspárga, Buzogányvirág (diffenbachia), Déligesztenye (Castanospermum Australe), Dipladénia, Amarillisz (hölgyliliom), Korallbokor termése, Pompás kutyatej (euphorbia milli), Leander (Oleander), Madártej (ornithogalum dubium), Narancsliliom, Klívia (Clivia Miniata), Pahipódium, Petúnia, Szépcsalán (Acalypha), Kontyvirág (Artemisia Maculatum), Sárkánygyökér (Calla palustris), Filodendron.
Díszpaprika: a termése bár nem mérgező, de gyilkos erejű!
Háztáji veszélyforrások:
Ricinus, a világ legmérgezőbb növénye, 6.000 –szer erősebb a ciánnál!
Gyöngyvirág: a vázában levő víz is méreg! Piros, édes bogyója gyermekek csapdája.
Petrezselyemre emlékeztető a gyilkos csomorika, bürök, ördögpetrezselyem.
Ibolya, akác, rózsa: a virágjuk ehető, a többi nem. Az ibolyafagylalt volt Sissi hercegnő kedvence, az akácvirág palacsintatésztába mártva, kisütve finom!
Barack, szilva, alma, cseresznye, meggy, keserű mandula magja ciánt tartalmaz. A keserű íz és a ciántartalom egymással arányos. Az ehető változatok mandulaízét is a minimális ciántartalom okozza. Gyerekekre 3-5 „vad”, azaz keserű mag halálos lehet!
A tiszafa taxin tartalmát rákellenes szerekben hasznosítják. Lófélék hihetetlen érzékenyek rá, minimális mennyiségtől is feldobják a patájukat. A piros, húsos termés ehető, íze a khakihez (sharon, datolyaszilva) hasonló, de a benne levő magot szigorúan ki kell köpni!
Fagyal, Magyal, Aranyeső, Aranyvessző termése és persze magjaik veszélyesek. Verebek mégis fogyasztják, felnőtt emberre ártalmas mennyiséggel vígan csiripelnek.
A gyalogbodza levele némileg, termése teljesen hasonlít a bodzáéra, azonban fogyasztásra alkalmatlan. Megkülönböztetésre alkalmas jel, hogy a gyalogbodza lágyszárú, másfél méternél nem nől nagyobbra, és a szálak tetején hozza felfelé néző ernyős virágait, majd bogyóit. Az „ehető” bodza bogyója is tartalmaz enyhe, hánytató hatású anyagot, ami viszonylag nagyobb mennyiség, kb. egy nagy fürtnyi bogyó elfogyasztásánál már gondot okozhat. Ez az anyag a feldolgozásnál hőhatásra elbomlik.
Kertjeinkben a krumpli, paradicsom éretlen bogyói, és nedvei tartalmaznak enyhe mérget. Levelük és bogyóik hasonlósága miatt tartották az erősebben veszélyes krumplibogyóval egyformán mérgezőnek a paradicsomot is.
A paprika termésének mérgét élvezeti cikként fogyasztjuk. Vigyázzunk, mert az apró termésű, vadabb (dísz-) fajták kapszaicin-tartalma magasabb, s ezek váratlan viselkedést (huhogás, asztalcsapkodás, hirtelen „szomjúság”) válthatnak ki a fogyasztóból. :)
Gyerekek szívesen játszanak a pirosló csövecskékkel, és az ő számukra szokatlan égető ízt nehezen viselik. Gyakran szembe is dörzsölik, ahol a rettenetes maró érzésen kívül tartós gyulladást is okoz. Az erősséget adó anyag, a kapszaicin zsírban és alkoholban oldódik, ezért szemből eltávolítani szinte lehetetlen. Folyó vizes vagy tejes mosás lassan-lassan segít, míg a bőrről hagyományos szappannal, zsíros krémmel, CIF súrolókrémmel, Cillit Bang-gel oldható le. Kísérletileg igazoltan legjobb tejjel öblíteni a szemekből, mert hideg mivolta a maró érzést enyhíti, zsírtartalma a kapszaicint oldja fel. Szájból tej, tejföl, majonéz, margarin, és egyéb zsíros ételek: kolbász és hasonló dolgok viszik le. Vigyázzunk, mert szénsavas italok az égető ízt csak fokozzák! Másnap pedig így is-úgy is újra „élvezhetjük”.
Másik élvezeti növényünk, a dohány mérge nagyon erős, és bőrön át is felszívódik. Aki otthon termeszti, nagyon óvatosan szüretelje, mert nedveitől és a pénzügyőröktől baja lehet; kiáztatott levei kiváló rovarirtó hatásukról ismeretesek. Figyelem, a permetléből bőrre került mennyiség is veszedelmes lehet, ezért nem tudom jó szívvel ajánlani a legelvetemültebb zöldkertészeknek sem.
Legyünk nagyon óvatosak a korai virágokkal is! Ezek általában hagymások vagy rizómások, és mint ilyenek, a legkorábbi virágaink. Éppen ezért, a lelegelés ellen többségük erős mérgekkel védekezik (gyöngyvirág, héricsek, kikericsek, crocusok, nárcisz, stb.) A tulipán hagymája tudtommal nem tartalmaz ártalmas anyagot, de azért ne fogyasszuk…
Szántóföldi kultúráknál, erdei kirándulásokon rendkívül veszélyes növények mellett megyünk el. A csattanó maszlag, farkasalma, vadszőlő, ebszőlő, gyilkos csomorika, bolondító beléndek, foltos bürök csak néhány példa az ismertebbek közül. A közönséges vadkender THC-t, a csikófark efedrin nevű kábító hatású anyagot termel. A háztájiból ismert növények „vad” megfelelői inkább csak elhullott magból fejlődött növénykék, a teljes biztonsággal felismert termések kivétel nélkül fogyaszthatók. Talán a mandulával érdemes vigyázni, és a helyszínen minden egyes fánál kóstolót tartani, mert a Mátra egyes részein, elvadult mandulásokban, porzóként ültetve mérgező termésű keserű mandula is lehet, és az esetleg beleszedett keserű magok miatt ki kell dobni az egészet.
A bokrok termései lehetnek veszélyesek, ezért csak a teljes biztonsággal ismerteket szedjük. Határozó kézikönyvvel azonosítani, helyi emberektől, kirándulóktól kérdezősködni közel sem olyan kellemetlen, mint napokat tölteni egy kórházban.
Füveket, gyógynövényeket csak akkor gyűjtsünk, ha nagyon biztosak vagyunk a dolgunkban, vagy még akkor sem. A gyógyító anyagokat nem véletlenül tisztítják ezerszer, míg gyógyszer lehet belőlük, és a patikai, ellenőrzött füvekből, gondosan bemért adagolású gyógyteák sem véresen drágák, hogy megérje kockáztatni. A füves könyveknél egy nyomdahiba szó szerint az életünkbe kerülhet, akárcsak egy tévesen felismert növény. Ezenkívül a legtöbb mai „füveskönyv” szerzője semmilyen drog- és toxikológiai képesítéssel nem rendelkezik, és gyakran úgy ollózzák össze az infókat.
Külön szót érdemelnek a gombák. Van pár féle, ami semmi mással nem téveszthető össze, de a legtöbb erdei gombát inkább csak határozó könyvvel gyűjtsük. Ha van valaki, aki biztosan ismer pár fajtát, annál érdemes kicsit „inaskodni”, amíg a saját tudásunk is biztos lesz. A találomra gyűjtött gombákat erdésszel, gombásszal, turistatársakkal nézessük meg, és csak a biztosan felismerteket fogyasszuk. Elkészítésükhöz és fogyasztásuknál alkoholt lehetőleg ne, vagy csak körültekintően fogyasszunk, mert az egyébként ehető gombák egyike-másika alkoholban oldódó mérget tartalmaz. Ilyenek például az egyébként nagyon finom tintagomba-félék.
Tévhit, hogy a gombák mérge fagyasztásra/főzésre-sütésre elbomlik; nem igaz, hogy a mérges gomba törésre barnul, lilul, feketedik, stb. Szintén nem igaz, hogy minden ehető gombának van mérgező megfelelője, és az (is) hülyeség, hogy a főzőfazék színváltozása jelezné a mérget. A cserépedény sem szívja fel a gombamérget, és nem teszi ezáltal fogyaszthatóvá az összes gombát, és később nem adja ki a mérget a libasültbe.
Igaz viszont, hogy a piacokon régen voltak hivatásos gombavizsgálók. Sajna mára kipusztuló fajta, de itt-ott nyomokban még fellelhetők. Tevékenységük aranyban, hiányuk apróf*sásban és életekben mérhető. Gombaismereti tanfolyamok a TIT-nél és az ELTE szervezésében indulnak, sajnos nagyon ritkán.
Állati eredetű mérgeződések nagyon ritkák voltak régebben. Nem számíthatjuk mérgezésnek a mikrobiológiai fertőzéseket (veszettség, tetanusz, stb), de az allergiás reakciók a mérgezésekhez hasonlóan működnek. A darázs- és méhfajok szúrása, egyéb rovarok csípése, harapása (szitakötők!) nagyon fájdalmas, de -beleértve a pókokat is-, semelyikük mérge sem túl veszélyes, kivéve persze az említett allergiás reakciókat. A kétéltűek (békák, szalamandrák) általában bőrükben rejlő méregmirigyeikkel védekeznek, amik nem gyilkos erejűek, de jobb nem fogdosni őket. Nem mellesleg minden magyarországi kétéltű és hüllő védett! A hüllők, vagyis kígyók és teknősök általában erőteljesen harapnak, de valódi veszélyt a viperák jelentik. Egyedszámuk nagyon megfogyatkozott, mert az emberek minden kígyót tűzzel-vassal irtanak. Ne tegyük, mert védettségükön felül rendkívül hasznos, jámbor állatok! Még a „veszedelmes” viperák is csak akkor támadnak, ha sarokba szorítják, vagy rájuk lépnek.
Mérgük sem oly’ veszélyes, mint ahogy az a köztudatban él. A horrorfilmek gyilkológépei csak Hollywoodban léteznek, nem itt. Persze a trópusokon vannak kivételek.
A terráriumok lakói mások. Minden beszerezhető, és sajnos a tulajdonosok a legritkábban vannak tisztában állatkáik veszélyeivel. Az egyre ritkuló magyarországi kórházak pedig nincsenek felkészülve extrém esetekre (sem). Gondoljuk meg, mit veszünk, és hogy tényleg szükségünk van-e mondjuk egy ökölnyi pókra.
Hasznos telefonszámok:
Heim Pál Kórház Bp: /1/2100720
Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat 24 órás ügyelet: 0680-2011-99 (ingyenesen hívható), /1/476-6400, /1/476-6464
Mentők: 104
Remélem, sikerült pár tanácsot adnom, mikor és mire vigyázzunk. A mérgezésekkel kapcsolatos teendők is jól jöhetnek. Mégis, alapvetően legjobb a megelőzés, ezt mindig tartsuk szem előtt. Mivel felsorolásaim a növényeknél és az egyéb mérgező anyagoknál sem teljesek (nem is lehetnek azok), a kimaradt, előre nem látható stb eseteknél is elsőrendű a mentők értesítése, és az orvosi ellátás. Most pedig kérem, nézzenek szét: Mit is érhetnek el a gyerekek, unokák?
Cikkem összeállításában alapmotivációt jelentettek lánykáim, Noémi és Barbara, valamint felbecsülhetetlen segítséget nyújtott az adatgyűjtésben feleségem, Mariann, akiknek ezúton fejezem ki köszönetemet.
Irodalom: Kincses-Ajtai Mária: Mérgező növények
Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai
Guinnes Rekordok Könyve 2007
Mérgek és ellenszerek 1998
Römpp: Vegyészeti lexikon
Uránia sorozat : Alacsonyabbrendű növények
Uránia sorozat: Magasabbrendű növények 1-2
Fürkész könyvek: Gombák
Búvár zsebkönyvek (idevágó kötetek)
Meglepetés magazin 2007 október (XII.évf. 44. szám)
Internet
…és egyéb dísznövénykertészeti könyvek garmadája
Budai Ferenc 2007.08.30.
|
|
| |
|
| "A mérgek világáról..." | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A mérgek világáról... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: Január 31, csütörtök, 19:33:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon érdekes irás, sok mindent tanultam itt amit eddig nem tudtam. Emlited a gyöngyvirág, jácint, crocus, stb gyökereit, hagymáját. Tudtam hogy mérgező növények, érdekes, az állatok mégis kiássák és megeszik őket. Gratulálok, remek munkát végeztél!
Üdvözöllek, Teru |
|
|
|
|
|
|
