| Küzdőtér |
|
|
|
 |
atomreaktorok a természetben |
|
cirimok
 |
Gyakorlatilag minden találmányunk megtalálható valamely módon a természetben is. Még az atomreaktort sem mi találtuk ki... |
Tudományokban és természetismeretben jártasabbak nem nagyon csodálkoznak azon, hogy gyakorlatilag minden találmányunk megtalálható valamely módon a természetben is. A kuktafazekat utánzó gejzírek, a légkondícionáló termeszek, az ultrahang-radaros denevérek, cetek mellett a mikroszkópikus elektromotorokkal hajtott otorosmoszatok és a mikro-robbantásokkal védekező tüzérbogarak, a kőzeteket savakkal oldó kagylók mind-mind kényelmi találmányaink naturális megfelelői. Hogy a csillagok tulajdonképp hatalmas, egyensúlyban levő termonukleáris reakciók, az is nyilvánvaló, és hogy ezt a tudósok eddig maximum két percre tudják utánozni, nem meglepő.
Ám hogy a természet igazi, atomok bomlásán alapuló (fissziós) „erőművet” is épített, kissé zsibbasztó. Márpedig így van!
Minden ember tudja, hogy a tudósok minden apró dolgot mérnek, vizsgálnak, magyaráznak. Rengeteg felfedezést köszönhetünk ezeknek a csendes „őrülteknek”. Egy hasonlóan bogarászó kutatócsoport felfedezése vezetett a természet atomerőműveinek felfedezéséhez is.
A részletek: A természetes urán, amely atomerőműveink alapját képezi, összesen két izotópból áll: a 235-ös, és a 238-asból. A 235-ös bomlása kb. hatszor gyorsabb, mint a 238-asé. Ezért a 235-ös mennyisége nagyon lassan, de állandó sebességgel csökken. 1972 előtt a 235-ös izotóp mennyiségét minden analízis 0,7202 %-nak mutatta. (A Föld 4,6 milliárd évvel ezelőtti keletkezésekor 25% volt!) Ez évben a Francia Atomenergiakutató Laboratóriumban egy mintában mindössze 0,7101%-ot mértek.
Az eltérés kicsiny, de kutatási szempontból jelentős volt, mert ez az arány a kiégett fűtőelemek értékeit közelítette. A minta származási helye pedig nem egy lestrapált uránoxid-rúd volt, hanem a Gabon nyugati tengerpartjához közeli Oklo-bánya. A helyszíni mérések kimutatták, hogy a kőzet urántartalma, és ezzel együtt az izotópok aránya ingadozó volt, de alapvetően a több ércet tartalmazó rétegekből hiányzott a több 235-ös. A nagyon jó, 60%-os ércek 235-ös tartalma mindössze 0,29% volt! Pontosan úgy, mintha valaki már kivonta, vagy elhasználta volna… A tudósokat a hidegfrász rázta, hiszen pont a kedvenc atombombáik fő komponense hiányzott!
Hosszas filózás, és a geológusok őrületbe kergetése után képtelen dolog kezdett kibontakozni. Nagyon úgy tűnt, hogy egy kimerült atomreaktort bányásztak szét… Később, a közeli Franceville-medencében még 14 hasonlót találtak. Sürgősen bányászták szét valamennyit, hogy nyoma se maradjon ekkora anomáliának, de később, 30Km-re Bangombéban még egy felbukkant, melyet meghagytak az utókornak.
És a magyarázat? Az Oklo-környéki kőzetek üledékes eredetűek, mint az uránium fő telepei szerte a világban. Ezek a kőzetek 1.800.000.000 évesek, a Föld őskorából valók. Ekkor életnek nyoma sem volt, a légkör metánból, szénmonoxidból, ammóniából és egyéb redukálkó anyagokból állt. Az ekkor kémiai átalakulásokon átment ásványok később oxidálódtak, vízben oldhatóvá válltak, majd jóval később baktériumok által redukálódtak, és egy ősi folyó iszapjában felgyűltek, és betemetődtek. Az ekkori iszap 0,5% uránt tartalmazott. (Ez igen gazdag érc.)
Később ezek az üledékrétegek kissé megdőltek, összetöredeztek, és a források kisebb-nagyobb üregeket hoztak benne létre, s az üregekben szinte tiszta urán-oxid rakódott ki. Az erősen sugárzó 235-ös izotóp aránya ekkor még 3% körül volt, ami megfelel a mai, modern vízmoderátoros reaktorok fűtőelemeinek. Ezt ma drága, hosszadalmas és rendkívül környezetszennyező dúsítási procedúrával érik el.
Az akkori feltételek és a környező kőzetek mechanikai szilárdsága miatt létre jöhetett a kritikus tömeg, ami az önnfenntartó láncreakció alapfeltétele. A szükséges moderátor a nagy nyomású víz, ami a környező iszap agyagásványaiban az ideális 15% körüli volt. Amint a reakció előrehaladt, a hőmérséklet nőlt, a víztartalom és ezzel együtt a neutronlassítás mértéke csökkent: ez lelassította a reakciót, a hő elszivárgott, és a víz visszatért, és a folyamat kezdődött előről. Ily módon a reaktorok lassú pulzáló, vagy idővel beálló folyamatos „üzemmódban” működtek. A kőzetek lítium és bórtartalma szintén szabályzó szerepet töltött be, lehetővé téve, hogy a nukleáris láncreakció a kisebb urántartalmú kőzetekben is beinduljon. Mai állásponok szerint a „reaktorok” 200.000- 1.000.000 évig működtek, 10-100 Kw energiahozammal, és összesen 4-6 tonna 235-ös urán fogyott el a teljes, 400.000 tonnából. Az ősi reaktorok fennmaradása a további üledékképződésnek és a lanyha geológiai mozgásoknak köszönhető.
Kedves barátaim, ha ezek után valamely nevetséges katasztrófafilmben atomreaktorok kerülnek veszélybe, jusson eszetekbe, hogy ezt is csak a végtelen emberi butaság képes rosszra használni. Természet Ősanyánk ötmilliárd éve bebizonyította, hogy megy ez másként is. A gyógyvizek kellemes melegében elmerülve ugyanúgy a Föld nevű atomerőmű ölel át éltető erejével, mint ahogy a vulkánok olvadt kőzet-szökőkutai is innen táplálkoznak. A kristályok, drágakövek szépsége ugyanennek a tűznek a „parazsa”. Évmilliárdok óta működik mindez, mégsem volt egyetlen Long Island, Csernobil, vagy Hirosima sem…
Irodalom: N. N. Greenwood, A. Earshaw: Az elemek kémiája
Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp
1723. oldal
|
|
| |
|
| "atomreaktorok a természetben" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: atomreaktorok a természetben (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: április 08, hétfő, 21:02:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon tetszett az írásod, Feco.
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: atomreaktorok a természetben (Pontok: 1)
- cirimok (voyager5@freemail.hu) Ideje: április 11, csütörtök, 09:46:25
(Adatok | Üzenet küldése) | Nagyon köszönöm, hogy elolvastad. Félek, a sok számadat elriasztja az olvasókat, pedig csak azért tettem bele, hogy lássák, milyen kicsin mekkora felfedezések múlnak.
Feco |
|
|
|
|
|
|
