[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLTÜKÖR 11
Várjuk az ajánlásokat




FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: ZevMark88
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9073

Most jelen:
Látogató: 23
Tag: 2
Rejtve: 0
Összesen: 25

Jelen:
Tagi infók stando Küldhetsz neki privát üzenetet stando stando
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: A Hegy - NeMo blogja
· 2: Máté László honlapja
· 3: Gligorics Teru Versei
· 4: Fényfa
· 5: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 6: Végh Sándor személyes honlapja
· 7: Haász Irén weblapja
· 8: vers zene.lap.hu
· 9: kortársirodalom.lap.hu
· 10: Olvasás lap.hu
· 11: Dezső Ilona Anna honlapja
· 12: magyarirodalom.lap.hu
· 13: SOmannák
· 14: Alkotó.lap.hu
· 15: Ararát
· 16: Egy lélek csillan
· 17: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 18: Orbia
· 19: Janusvers
· 20: haiku.lap.hu

cheap cigarettes sorry.
Felfedeztük a balkánt 2. rész
winner

Észre sem vettük és már elmúlt dél. Ezt nem csak a gyomrunk jelezte, hanem a temérdek kerthelység, étterem utcai terasza, elengedhetetlen kellékként előtte a vendégfogóval, mely olyan ékesszólóan ecsetelte miért hozzájuk érdemes betérni.


Görögország – Athén és Varkaza



Ott hagytam abba, hogy átléptük a Görög határt. Azaz Macedóniából megérkeztünk Macedóniába. Igaz az előbbi egy ősi kultúrával rendelkező fiatal állam, míg az utóbbi Görögország egyik tartománya. Volt is ebből gond a kilencvenes évek elején, annyira, hogy a görögök embargót hirdettek Macedónia állam ellen. És, hogy milyen Macedóniai tartomány? Nos, nekem szürkének és jellegtelenek tűnt. Azt kell mondanom, hogy semmi érdemlegest nem tudtam felfedezni. Azonban ahogy elértük majd elhagytuk Szalonikit megváltozott a táj. Egyfelől elénk tárult a tenger leírhatatlan kék színével, másfelől az addig sík területet felcserélte a hegyek láncolata. Mondanom sem kell, hogy a hatalmas hegyek közül is kimagaslott az Olümposz felhőkbe vesző csúcsa. Nem győztük kapkodni a fejünket az elénk táruló panoráma láttán. Az autópályák nem túlzsúfoltak, lévén elég borsos díjat kell fizetni. A fővároshoz közeledve azonban igen csak megélénkült a forgalom és mire észbe kaptunk a metropolis beszippantott és sodort magával az autók áradata. Némi nehézség után átvergődve a majd két Budapestnyi területen elterülő városon és megérkeztünk Varkazába bizony elmúlt hét óra. Az Athéntől alig húsz kilométerre található üdülőfalu barátságos, de lüktet. Itt még nem adta át a helyét a nyár az őszi utószezonnak. A GPS pontosan elnavigál a szállásunkhoz, szemben Athénnal ahol bizony azt kellett tapasztalni, hogy csúszik a térkép, így jó néhány lehajtót és kanyart kérve jelzett. A hotel és személyzete barátságos, tipikus görög építészet, hatalmas teraszokkal.











Úgy terveztük, hogy egyik nap a strandra megyünk, másik nap pedig be Athénbe. vagyis gyakorlatilag az ott tartózkodásunk alatt 4-4 nap strandolást és városnézés terveztünk, amiből öt nap strandolás lett és csak három alkalom, amikor bebumliztunk Athénbe. Ugyanis egy ilyen kirándulás az alig 20km-re fekvő szállástól a város központjáig, majd 2 órát tett ki. Pedig nem kellette csak egyszer átszállni. A recepciós kisasszony ragyogóan elmagyarázta, hogy menjünk, hol szálljunk át és nyugodtan menjünk a villamossal a végállomásig. Csak azt nem mondta, hogy az expressz buszra fél órát kell várni és a nagyjából combino színvonalú villamos majd másfél óra alatt teszi meg a vég nélküli utat, végállomástól végállomásig. Viszont ami igaz az igaz csodás dolgokat láttunk. Leszállva a villamosról a parlament előtt találtuk magunkat. A hatalmas tömeg épp az őrségváltás kezdetét várta. Hallottam erről, a látványosságról, de látni más. Számunkra végtelenül mókás és szerintem a szeptemberi 32C°-ban biztos nagyon meleg öltözékben valami elképesztő mozdulatokkal kisérve történt maga az őrségváltás. Azon csodálkoztam, hogy nem törik el a katonák bokája.











Innen utunkat az Akropolisz felé vettük. Az Akropolisz, felsővárost jelent, és híven a nevéhez jókora meredek kaptatót kell megmászni, hogy beléphessünk az ősi város falai közé.
Az Akropoliszt i.e. 5. században kezdték építeni. Méreteit tekintve a világ egyik legnagyobb fellegvára. Az akropolisz legjelentősebb épületei a Parthenon, a szűz Pallasz Athéné temploma, amely a világ egyik legismertebb ókori épülete. De Niké temploma, vagy a Propülaia: a hatalmas bejárati kapu, is fellelhető minden Görögországot népszerűsítő kiadványban. Természetesen megcsodáltuk Dionüszosz színházát és Heródes Atticus ódeonját, amit olyan szinten rendbe hoztak, hogy megmaradt a történelmi hűsége, ugyanakkor alkalmas lett a mai kor követelmények megfelelő előadások megtartására is. Ott létünkkor is éppen az esti előadás technikai felszerelését telepítették.




















Talán mondanom se kell, hogy nem tudtunk betelni a látnivalókkal. És bár lábunk már alig bírtuk emelni azért csak mentünk és mentünk, tátott szájjal. Még mesélhetném, de szavakkal nem lehet leírni. Leereszkedve az Akropoliszból utunk a múzsák dombja mellett vitt el.
Ugye mondanom se kell, hogy felmásztam a dombra, hogy homlokon csókoljanak azok a pajkos múzsák. És mielőtt haza indultunk volna megcsodáltuk Hadrianus kapuját és a mögötte elterülő hatalmas terülten a Zeusz templom maradványait.

Második és harmadik zarándok utunkon Athén modern negyedét fedeztük fel, már amennyire a Plaka apró mesébe illő házacskái modernek nevezhetőek? Gondolkodás nélkül rávághatjuk, hogy ez az óváros. Azonban mikor belegondoltam, hogy több száz épületmaradvány található a városban, ami majd 2000 évvel öregebb, akkor kissé mulatságos óvárosnak nevezni. Az viszont, tagadhatatlan, hogy atmoszférája van. Róttuk az utcákat és hagytuk, hogy magával ragadjon ennek a hangulatos városrésznek a varázsa. Lépten-nyomon felfedeztünk valami látnivalót, turistacsalogatót.
Észre sem vettük és már elmúlt dél. Ezt nem csak a gyomrunk jelezte, hanem a temérdek kerthelység, étterem utcai terasza, elengedhetetlen kellékként előtte a vendégfogóval, mely olyan ékesszólóan ecsetelte miért hozzájuk érdemes betérni. Egy bajom volt ezekkel az éttermekkel, nagyon művi volt. Én valami hamisítatlan görög vendéglőt kerestem, csak sajnos nem találtam. Amikor már beletörődtem, hogy egy ilyen harsány kimondottan a turistáknak épített vendéglátó egységgel kell beérnünk, megtörtént a csoda. A Plaka egy turisták által nem annyira látogatott kis utcácskájában találtunk egy éttermet. Először el sem hittük, hogy ez étterem olyan kicsi volt. Bent három, kint az utcán két asztalka. Csupán az győzött meg, hogy itt enni is lehet, hogy kinti asztal (terasznak nem merném nevezni) egyikét két férfi előtt hihetetlen mennyiségű étel tornyosult. Mikor a tulaj megértette, hogy mi nála akarunk ebédelni kezét-lábát összetörve vezetett be az aprócska helyiségbe kedvünkért azonnal beindított a klímát és hozta az étlapot mely meglepetésünkre olyan sok ételt tartalmazott, hogy azt gondoltam ezt holnap reggelik sem tudnák megfőzni. Mondanom sem kell, hogy az étlapon görög mellett angolul is fel volt tüntetve minden étel neve.
















Azon már meg sem lepődtem, hogy a férfi tűrhetően beszélt angolul, pedig nem néztem volna ki belőle. A felesége úgyszintén, mert elfeledtem mondani, hogy egy családi vállalkozás közepébe csöppentünk, ahol a két gyereknek, a három és öt éves körüli fiúk szedték le az asztalt. Valamint mutatták be milyen egy igazi görög kiscsibész, felmászva a kiszolgáló pultra és hasonló huncutságokkal.
Az ebéd fenséges volt. Az előétel mediterrán zöldség saláta, mi görög salátának hívnák, de ez annál is jobb volt, olíva olajjal futtatott pirítóssal és egy fél liter igazi mézédes bor hozzá. Főételnek rántott hal és most sem tudom, hogyan elkészített burgonya, félig főzve, félig sütött, saláta ágyon. Mikor úgy gondoltuk, hogy az ebédnek vége és fizetni akartunk, a tulaj közölte, hogy az étkezést nem szabad elkapkodni, majd hozott nekünk egy tálon joghurtot, mézzel megöntözve. Egyszerű és isteni finom volt, majd a ház asszonya kérés nélkül két kávét. Mi török kávénak hívnánk, de az asszonyka esküdözött, hogy ez az igazi görög kávé. Az apró csészében, az alján zaccos kávé íze valami fenséges volt. Apropó kávé később még mesélek egy speciálisan görög kávéról a frappáról, amire annyira rákaptunk, hogy már itthon is azt akartam inni. mikor fizettünk én indultunk volna, de a gazda még szólt, hogy várjunk szaladva hozott két kis üveg ásványvizet, ha az úton megszomjaznánk.











Ezt követően valóban a modern Athént jártunk végig, hogy este csak bezuhanjunk az ágyba.
A következő alkalommal mely már inkább csak egy erős fél nap volt, néhány ókori rom azonosítása az útikönyvből megcsodálva a turisták által kevésbé felfedezett köztársasági elnöki palota őrségváltását mely ugyan olyan látványos, mint a parlamentnél, csak nincs tömeg. Utána átvágtunk egy gyönyörű ligeten, átvágva, meg-megállva, csodáskodva, hogy végül megérkezzünk a márvány stadionhoz. A márvány stadionról azt kell tudni, hogy itt rendezték az első újkori olimpiák megnyitó és záróünnepélyt és az atlétikai versenyeket, valamint ha jól tudom, a birkózó versenyekre is itt került sor. A 2010-ben felújított létesítmény a világ legnagyobb fehérmárvány stadionja. Mindenesetre lenyűgöző látvány. Az eredeti stadion bejárati kapusora ugyan nincs meg, továbbá furcsán keskeny és ezáltal hosszabb a futópálya, ami mostanra fekete rekortán borítást kapott. Meg van viszont a küzdőtér hátsó sarkában a két duplaoldalas mellszobor melynek egyikét igen meglepő faragás ékesíti, nevezetesen egy normálállapotú és egy ágaskodó fallosz. A volt öltözők egy részében az eddigi olimpiai játékok helyszíneit bemutató múzeum található. Itt sok egyéb relikvia mellett ki voltat állítva minden volt helyszínén olimpiai láng fáklyájának egy-egy példány (már amióta van ilyen), beleértve a téli játékokat is. A kb. 170-180cm magasságban felrögzített fáklyák szinte kínálták a lehetőséget, hogy nyúljak fel és fogjam meg. Persze levenni nem lehetett. Mivel teremőr nem volt és szerencsémre látogató sem nagyon kihasználtam a lehetőséget és sorba minden fáklyát megmarkoltam. Így elmondhatom magamról az újkori olimpiák történetének valamennyi fáklyáját a kezemben tarthattam.
















Athén mellett Varkazáról is néhány gondolat. Tipikus görög üdülő falu. A tengerparton sorjáznak a vendéglátóhelyek, és egyáltalán minden a vendéglátása van kihegyezve.
A strand, óriási, tiszta, kulturált. A tenger hihetetlenül tiszta és csábosan hívogató. A homok a parton így szeptember végén is elviselhetetlenül forró. A víz kellemes meleg, legalább is számunkra. Igaz is mikor a fentebb mesélt kicsiny athéni étterem tulajdonosának kérdésére, hogy honnan jöttük, közöltük, hogy Magyarországból, tömören csak annyit mondott, az egy hideg ország.
Igaz is az itteni éttermek is hamisítatlan görög ízeket kínáltak, de nálam a kis Athéni étterem áll az élen. Azért a búcsúvacsoránk egy tengerre néző teraszon, birkahús, krumpli lepény és tzatziki, hozzá édes bor és töménytelen saláta. Természetesen a vacsora lezárása egy görög specialitással a frappéval történt, ami nem más, mint egy kávékülönlegesség. Ebben nem csak a tejet, hanem a kávét is habosítóval felhabosítják, persze külön-külön. Majd a kávét ráöntik darált jégre majd erre a habosított tejet. Ízlés szerint cukrozzák, de legfinomabb cukor nélkül. És ami még fontos, nagyszerű hűsítő ital.



















Mondanom se kell milyen nehéz szívvel keltünk útra másnap hajnalban. Egy rövid pihenő Szalonikiben majd irány a bulgár határ. Kora délután léptünk (gurultunk) Bulgária földjére, megindultunk északnak Szófia felé.


Ideje: December 01, vasárnap, 20:10:19 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Felfedeztük a balkánt 2. rész " | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Felfedeztük a balkánt 2. rész (Pontok: 1)
- Teru Ideje: December 02, hétfő, 23:28:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Laci, gyönyörű útleirás még szebb képekkel! Még a hatvanas években voltam Macedóbiában, persze akkor minden más volt, de sohasem feledem el. Sikságon nőttem fel, óriás hegyek voltak azok akkor nekem:-) Köszönöm szépen hogy megosztottad az élményt.
Szeretettel, Teru



Re: Felfedeztük a balkánt 2. rész (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: December 04, szerda, 10:54:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Szép, olvasmányos. Gratulálok Laci - csodás utazás volt.



Re: Felfedeztük a balkánt 2. rész (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: December 10, kedd, 20:08:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
...éhes lettem!!!!!



Re: Felfedeztük a balkánt 2. rész (Pontok: 1)
- Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: December 12, csütörtök, 14:33:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagy kedvet csináltál az utazáshoz. Szívesen mennék, már akár holnap.
Szeretettel olvastalak: Anna :)))



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.12 Seconds
pharmacy online