| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Tét és Tett |
|
andrass
 |
Mégis lenne tétje a költészetnek? Merem remélni, hogy valamennyi van, megvan, maradt, megmaradt. |
"Ilyenkor érzem az iszonyú magányt,
ó, mindenki ír, nem olvas senki sem,
bé is rekesztem naiv tanmesémet.
A konviktusban szomszédom a kortárs
poéta, Ottó, a brandenburgi német,
eltévedt múzsákkal fajtalankodik,
fröccsen a penna. A végtermék: mint a szar.
A postakocsi újabb förtelmekkel gurul be.
De mégiscsak száll új szárnyakon a dal. "
Orbán János Dénes: AD AEQUALES SUOS [A kortársakhoz]
Mégis lenne tétje a költészetnek? Csodálatos, ahogy az emberek (írók, olvasók, avatottak, avatatlanok) olykor hajba kapnak egy-egy így-úgy-amúgy publikált íráson, vagy egy-egy amatőrnek, professzionálisnak titulált versenyre benevezett versen. Közvetve vagy közvetlenül, mert lehet, hogy a pályázati szabályok és azok betartása, áthágása vágja ki a biztosítékot és akkor indul a haddelhadd. Szóval közvetve, vagy közvetlenül de mégis a költőhöz, az alkotáshoz köthetők ezek a csörték. Csodálatos. Mégis lenne tétje a költészetnek? A Helikon márciusi első számában a vezércikk (?) éppen ezt a kérdést boncolgatta Borbély Szilárd öngyilkossága kapcsán. Persze a dimenzió, a kiterjedés, az érintettek köre sem mindegy. Egyéni tettek és egyéni tétek sorakoznak egymás mellett úgy a mindennapi küzdelmeinkben, mint a Parnasszusra igyekvésünkben – no igen forgácsolódunk, izolálódunk, idegenedünk és magányosodunk. Vissza.
Megvan-e még a súlya a költészetnek, van-e súlya még a költészetnek, súlya van-e még a költészetnek. Be nehéz kérdés, be nehéz, be kutya nehéz. A költészet semmiről nem tehet, a költő a körülmények áldozata mondhatjuk, mondhatjuk? Az ember túlmodernizálódása következtében világérzékelésünk alakult át olyanná, hogy a nyelv szobrai (Kányádi) nem vonzanak túl sok érdeklődőt, pláne egyre kevesebb közülük, akik úgy istenigazából belemerítkeznek a versekbe és szükségletükké válik a költészet nyújtotta gyönyör. Mégis lenne tétje a költészetnek? Merem remélni, hogy valamennyi van, megvan, maradt, megmaradt. Az pedig csodálatos, hogy az emberek olykor nem pártpolitikai aljasságokon, hallucinált elméleteken, idióta ideológiákon hanem verseken vitatkoznak, ezért vagy azért, ez most mindegy, most, csak most, mindegy.
Ui: Egy nemrég általam végigkövetett vita ihlette az írást, melyet akkor hozzászólásként közzé is tettem. Szerintem fontos beszélnünk a költészet erejéről, úgy általában különösen, másodsorban a magunk vonatkozásában. Hozzáteszem, hogy egy korábbi -a debreceni könyvhéti megnyitóról írott - jegyzetem (Olvasó vigyázz!) kapcsán én is megvádoltattam, azzal, hogy "politikai írást" tettem közzé. Jogtalannak éreztem/érzem az akkori szankciót (törlés és feddés). Az írás védelmében írtam akkor néhány sort, majd elfogadtam a döntést és passz...és passz.
|
|
| |
|
| "Tét és Tett" | Belépés/Regisztráció | 12 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Tét és Tett (Pontok: 1)
- csega Ideje: Szeptember 03, szerda, 07:54:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nekem általánosságban az a véleményem, hogy minden van és létezik úgy ahogy, csak mi emberek akarunk neki valami pluszt, extra jelentést tulajdonítani, mert az emberi természet nem viseli el a bizonytalanságot, a céltalanságot. Félünk, ezért magyarázatot keresünk. A probléma csak az, hogy az emberek a véleményüket, találgatásaikat képesek olyan formában megfogalmazni, mintha az örök igazság volna.
Így van a versekkel is, sokan állítják, hogy aki költőnek szegődik, annak kötelessége szerepet vállalni pl. a népnevelésben --- ugyan, kötve hiszem, hogy Anakreón bordalai oktatói vagy politikai célzattal születtek volna. Egyszerűen rájött az ember, hogy a ritmusos, rímes szövegekkel jó játszani.
Hogy manapság nem vonz annyi érdeklődőt a költészet? --- ez tényleg probléma? Változik a világ, változnak az igények. Szerintem nem ítélhetünk el senkit azért, mert nem szeret olvasni, hanem inkább képeket néz, vagy filmeket. Azok is lehetnek igényesek, lehet komoly, mély mondanivalójuk (hiszen mi is gyakran mondjuk, hogy egy kép többet mond száz szónál), a technika meg fejlődik, most már egy sokkal szélesebb palettáról tudjuk kiválasztani a kifejezés eszközét. Sőt, némelyik számítógépes játéknak olyan cselekménye, háttérsztorija van, amiből később regény született.
És egyáltalán biztos, hogy egyre kevesebb érdeklődőt vonz a költészet? --- nem tudhatjuk, hiszen erről nem készült statisztika, nem is lehet felmérni semmilyen módon. Erre talán lesz, aki egyből azt mondja, hogy csökkennek a könyv- és folyóirat-eladások --- de ugyanakkor ellensúlyozásként az emberek most interneten rengeteg szöveget, köztük verseket is olvasnak, ami pár évtizede még technikailag is lehetetlen volt. Sőt, egyértelmű, hogy sokkal többen olvasnak manapság, mint mondjuk a sötét középkorban, vagy a római hódítások idején, szóval nem lehet azt mondani, hogy itt monoton romló tendencia állna fenn.
És azt sem szabad elfelejteni, hogy már az óvodásoknak mondókákat tanítanak, esti meséket olvasnak fel, és az általáno
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: Tét és Tett (Pontok: 1)
- andrass Ideje: Szeptember 12, péntek, 13:08:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Csega!
Sok mindenben igazad van. Az internettel azonban ebben az összefüggésben is vigyázni kellene, mert például az irodalom terén a giccs hatalmas területeket foglalt magának a szájbertérben. Abszolút értékben minden bizonnyal több az olvasó, mint korábban, DE...
András |
|
|
|
|
|
Re: Tét és Tett (Pontok: 1)
- lambrozett Ideje: Szeptember 13, szombat, 12:17:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Sziasztok! Szerény véleményem egyik része nagyon hasonlatos Andráséhoz. Az internet áldás és átok egyben. Sokakat félrevezethetnek a tév-információk, a rengeteg adathalmaz. S engedtessék meg még egy megállapítás: úgy gondolom, hogy azért, mert lehetőség van a "megmutatkozásra"...még nem kéne mindenkinek írni, költeni, festeni, rajzolni...stb. Aki kicsit sem hajlandó utána-nézni annak, amivel elárasztja a "művészeti" oldalakat...az nagyon, nagyon elszomorító dolog. Ismerni a magyar nyelvet, nyelvtant, alap-verstant pl. azon illetőknek (költőknek?), kik versírásra vállakoznak. Másrészről: manapság istenítik a "szabadságot" e téren is, mindent lehet. Tehát evidens, hogy én vagyok maradi és biztosan irigy. :) Pedig nem érzem magam elavultnak és senki "babérjaira" nem pályázom. Kényes ez az egyensúly és ez az egész téma...simán és menthetetlenül fajulhat...bármerre. Üdv. Éva |
|
|
|
|
|
Re: Tét és Tett (Pontok: 1)
- Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: Szeptember 13, szombat, 18:49:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Senkinek nincs joga korlátozni azt, hogy valaki írjon, fessen, énekeljen, zenéljen. Szerencsére! Én személy szerint nagyon örülök, hogy ha sokan vannak azok, akik az önkifejezés eszközének az irodalmat válasszák, mert a problémáik feldolgozásában ez hatalmas segítség lehet. A közösségek, komoly lelki támogatói lehetnek az erre igényt tartó embereknek, és ehhez semmi köze annak, hogy költő vagy író valaki.
Az viszont biztos, hogy aki ír, annak nagy része olvas is, és találkozik az irodalom valós értéket képviselő részével is.
Nem hinném, hogy félnünk kellene attól, hogy ez a kor nem fogja megteremteni a maga nagyjait. Ezt az idő fogja eldönteni, és nem egy-egy olyan csoport, akik azt hiszik magukról, megmondhatják ma mi az amit értéknek kellene tekinteni.
Elgondolkodtató az is, hogy vannak akik meg akarják határozni, hogyan kell egy versnek kinéznie, miről kellene szólnia... stb. A ma hagyományosnak nevezett versek szabályai sem előre születtek, hanem az elismertté vált költő munkásságát vizsgálva leírták, hogy Ő hogyan csinálta, és ebből születtek a szabályok. Ez sem jelenti azt, hogy már nem születhetnek más új szabályok.
Sok gondolat felmerül az emberben a témáról, de attól, hogy ír valaki, még nem lesz író, viszont az, hogy írhasson bárki, természetes és örömteli, elismerést érdemlő jog!
Egy könyvet is csak az olvas el, aki akarja, és nem támadok a szomszédomra, mert az Ő könyvespolcán nem olyan könyvek vannak, amelyeket én nem olvasnék el. Itt az interneten is megválaszthatjuk, hogy kitől olvassunk, és kitől nem. Elfér egymás mellett minden gondolat, csak meg kell tanulnunk elfogadni a másként gondolkodást, elfogadni a másságot, tudni harag nélkül tovább lépni. A toleranciát kellene oktatni, már egészen kicsi korban.
|
|
|
|
|
|
Re: Tét és Tett (Pontok: 1)
- lambrozett Ideje: Szeptember 13, szombat, 18:58:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Úgy vélem, hogy picit félre lettem értve. :) De nem baj, ez is hozzátartozik a különféle nézetek, látásmódok ilyen vagy olyan irányú megítéléséhez. Én sosem valottam magam "költőnek", sem fontos embernek ilyen szempontból (sem). Csak azt próbáltam kifejteni, hogy nem ártana, ha kicsit jobban tájékozódnának az emberek afelől, amivel a szabadidejükben foglalkoznak. És igenis vállalom, hogy néha nagyon elkeseredek, amikor igen nagy bakikat látok. Ami nem mindig figyelmetlenség, hiszen folyamatosan jelen van az illető műveiben. Valószínűleg sokan meg engem tartanak kívülállónak, hozzá nem értőnek, ez is rendben van...ezzel együtt vállalom magam. Szeretettel. Éva |
|
|
|
|
|
Re: Tét és Tett (Pontok: 1)
- lambrozett Ideje: Szeptember 13, szombat, 19:00:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Elnézést, én is elütöttem a "vallottam" szót. :) |
|
|
|
|
|
|
