[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 56
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 57

Jelen:


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Rémes kommunikációs minták
csega

Nem tudom, hogy igazából a magyar nyelv, vagy a magyar szokások hiányossága; de ha valaki véleményt vagy tanácsot fogalmaz meg, az általában parancsnak vagy kijelentésnek hangzik. Egyáltalán nem azt fejezi ki, ami a közlő igazi szándéka.


A legékesebb példája, amikor a gyermeket féltik az anyukák. A múltkor egy kissrác a járdaszéli köveken lépkedett, nyilván unta a lassú gyaloglást a babakocsit toló anyuka mellett. Az szülő ekkor azt mondta: "Ne ugrálj a köveken, mert beesel a kocsik közé!" Még véletlenül sem szőtt olyan szavakat a mondatba, mint "ha" vagy "esetleg"; így viszont a mondat az aggódás kifejezése helyett egy szimplán hamis állítássá vált, hiszen attól, hogy valaki a köveken ugrál, még nem következik belőle az, hogy "beesik a kocsik közé", pláne úgy, hogy egy autó sem volt a láthatáron. A gyerek nem is hagyta abba, még a harmadik felszólításra sem.

A másik tipikus, gyakran előforduló, példa a "nem fog sikerülni" mondat. Elvileg ennek egy figyelmeztetésnek kellene lennie, hogy az ember erőfeszítései hiábavalóak, érdemes más megoldást keresni az adott problémára; a rossz és eltúlzott használat miatt viszont eltorzult a jelentése, és inkább ezt fejezi ki: "Nem akarom, hogy neked sikerüljön." Az egyik legjellegzetesebb emlékem ezzel kapcsolatban, amikor gimnáziumban elkértük a tanártól a számítógépterem kulcsát délutánra, és megpróbáltuk összekötni a gépeket, hogy kipróbáljunk egy játékot LAN partyban. Valamiért nem sikerült kiépíteni a kapcsolatot, de azért próbálkoztunk. Volt egy srác, aki egész idő alatt annyit tett, hogy minden próbálkozásunkkor a hátunk mögé állt, és azt mondta: "Nem fog sikerülni." Semmi konstruktívat nem mondott hozzá, csak várta, hogy elbukjunk, és elmondhassa, hogy igaza volt. Amennyire kiszámíthatatlanok ezek a rendszerek, még akár sikerrel is járhattunk volna, ezt senki nem tudhatta igazából. Visszatekintve valószínűleg zavarta, hogy ő nem vehetett részt, vagy csak egyszerűen okosnak akart tűnni. Bár igaza lett, az egyetlen dolog, amit elért vele, hogy megutáltuk.

Ráadásul mindig az a legfontosabb, amit mi akarunk mondani. Az, hogy meghallgassuk a másik mondanivalóját, értelmezzük, megfejtsük, mit akar közölni, messze nem olyan "izgalmas", mint az az inger, ami épp akkor ért minket hirtelen. Egy tipikus reggeli jelenet, amikor a társaság egyik tagja mesélni kezd egy történetet, fejtegeti, hogy milyen tanulságokat vont le belőle; de nem jut a végére, mert a házigazda hangosan közbeszól: "Kérsz paprikát?" Az illetőnek hirtelen eszébe jutott, hogy paprikával még nem kínálta meg a vendéget, és úgy érzi, rossz házigazda lenne, ha nem tenné; de felmerül az a kérdés, miért gondolja bárki, hogy a másiknak annyival jobban esne bármiféle ennivaló, mint a lelki kielégülés, amikor elmondhatja a benne régóta érlelt gondolatokat, hogy azonnal félbe kell szakítania?! (Ezért különösen jó írni: nincs, aki közbevágjon.)

Ezek abszolút jellemzők manapság a társalgásainkra: Nem véleményt mondunk, hanem a saját akaratunkat akarjuk érvényesíteni. Nem magyarázni akarunk, hanem felülírni a másik gondolatait, hogy kérdés nélkül kövesse az utasításainkat. Nem segíteni akarjuk a másikat, hogy rájöjjön a megoldásra, hanem rögtön a megoldást mondjuk el neki, hogy kitűnjön, mennyire okosak vagyunk. A kétes esetekben, amikor véletlenül lett igazunk, tévedhetetlennek állítjuk be magunkat, és arra használjuk az alkalmat, hogy rápiríthassunk a másikra, és elmondhassuk, hogy milyen buta; nyilván azzal a céllal, hogy a magunk "okosabb vagyok" pozícióját tovább erősítsük.

Úgy taposunk egymás önbizalmára, mint a parázsló csikkekre, és közben még azt is gondoljuk, hogy ez a természetes kommunikáció; hiszen ezt szoktuk meg a szüleinktől és a barátainktól is.



Kép forrása: szatmar.ro
Ideje: Augusztus 29, kedd, 20:16:55 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Rémes kommunikációs minták" | Belépés/Regisztráció | 12 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Rémes kommunikációs minták (Pontok: 1)
- Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: Augusztus 29, kedd, 20:38:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon elgondolkodtató a cikked.
Azt kell mondanom, hogy a megfigyelésed valós, de értelmezésében nem minden esetben gondolnám ezt bajnak.
A felhozott példák esetében a kisgyermeknél, az anya a nyomatékosítás miatt ijesztget, hiszen nem minden esetben van a gyermeke mellett amikor közlekedik. Sajnosnak kell azt mondanom, hogy a gyermekek inger küszöbe nagyon magas, mert a számítógép olyan realitásokat tálal nekik kicsi koruk óta, hogy nehéz hatni rájuk úgy, hogy meg is maradjon bennük a mondandónk.
Talán az általad megfigyelt jelenség is valami ehhez hasonló okra vezethető vissza.
Örömmel olvastalak. :))





Re: Rémes kommunikációs minták (Pontok: 1)
- zseva Ideje: Augusztus 30, szerda, 08:47:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nincs ezen semmi csodálkozni való, hiszen tele vagyunk előítéletekkel. Eleve rosszat feltételezünk a másikról, a helyzetekről és ez átfogalmazódik bennünk tiltássá. Ne tedd! Ne lélegezz! Kerüld el! stb... rövid parancsszavakban - ha nem akarsz úgy járni, mint xy. (Talán, ha ezt hozzátennénk, elvennénk az élét) De, ha a hírforrások is tele vannak borzalmakkal, olyan hírekkel, amire felkapjuk a fejünket, szinte sokkolóan hatnak ránk?!.. Abban viszont igazad van, tapasztalom nap mint nap, hajlamosak vagyunk az erőszakra, némelyek olyanokká válnak a szemünkben, mint az idomárok, ha csak egy véleményt alkotnak is... Azt is tudjuk, hogy az erőszak erőszakot szül... így válik az egyszerű véleményünk valamiről parancs szavakká és azt már nem veszi be a gyomrunk. A tiltakozásnak sokféle módját alkalmazzuk, pedig mi már nem vagyunk gyerekek. Csak azt az egyet sajnálom nekem nem tanították meg annak idején a konfliktusokat hogyan lehetne elkerülni?.. Ah, kár a szóért! :-)... lehet ez is csak egy okoskodásnak számít..



Re: Rémes kommunikációs minták (Pontok: 1)
- csega Ideje: Augusztus 30, szerda, 12:38:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Még volt egy példa, amit szerettem volna megírni, csak valahogy elmaradt. Mikor panaszkodom, hogy fogalmam sincs, mi jót tudnék csinálni a hétvégén, akkor olyan válaszokat kapok, hogy "Menj el túrázni!" Egyébként ez általában remek ötlet, de nem felvetésként fogalmazzák meg, mint pl. "Túrázni lenne kedved?" hanem szinte parancsként: "Menj el túrázni!" Ilyenkor mindig kínosan szoktam érezni magam, mert ha azt mondom, hogy "nem, azt most nincs kedvem", az ebben a szövegkörnyezetben olyan, mintha egy felszólításnak vagy kérésnek mondanék ellent; pedig nyilván nem erről van szó.



Re: Rémes kommunikációs minták (Pontok: 1)
- stando (stando.agi@gmail.com) Ideje: Augusztus 30, szerda, 16:04:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Én is mondtam már Neked, hogy menj el túrázni! Isten lássa a lelkemet, nem parancsnak szántam. :D Egyszerűen csak mintha átnevelődtünk volna parancsokat osztó, tejesítő vagy metagadó kommunikátorokká. Ezek a jótanácsként felkínált parancsok már zsigerből jönnek...



Re: Rémes kommunikációs minták (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Szeptember 13, szerda, 15:12:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Igen, sok mindenben igazad van itt is :-). A közlések leegyszerűsödtek, elmaradnak a "kérem", "köszönöm" szavak, mintha egyfajta társadalmi hierarchia kiépítésén fáradozna mindenki azzal, hogy a másikat maga alá gyűrje - legalább verbálisan :-). Kommunikáció, két ember közötti vélemény- tapasztalat- eszmecsere, valamelyik, de CSERE két egyenrangú fél között. Kijelentünk... pedig mennyivel jobb lehet beszélgetni. Sokszor a pallérozottabb kommunikátor kiszúrja a taposni akarót, és ha kellő gyakorlata és elszánása van, le is iskolázza, akár meg is alázza, pusztán "nevelési" célzattal. Nem egy ilyennel találkoztam. Én azt gondolom, minden mondatfajtának helye van a beszédünkben, a társalgásunkban, és fontos lenne mindenkinek megtanulni a helyes arányokat.
... vagy elég egy kis, egészen pici empátia is :-).
aLéb



Re: Rémes kommunikációs minták (Pontok: 1)
- hori Ideje: Február 14, szerda, 16:33:32
(Adatok | Üzenet küldése)
A közbeszólás, elterelés akár a modortalanság egyik fajtája is lehet. Ugyanakkor azzal is összefügghet, hogy a "mesélő" nem a legjobban mesél, nem köti le annyira a többiek figyelmét, mint ahogy szeretné. Kipróbálhatod akár a munkahelyen, ha csak úgy, immel-ámmal adsz elő egy sztorit, biztos, hogy lesz, aki nem várja meg a végét, elmegy, vagy közbeszól. De ha emelkedett a hangvétel, mindenki rád figyel. (Például egyesek jól mesélnek viccet, mások meg nem.)
Minden ember elismerésre hajt, ez az egyik legmélyebb vágyunk. Sok ember ennek rendel alá mindent, szinte végtelen a lehetőség.
Egyébként meg a kiválasztódás nem egyszerű dolog. Egy embertömegből nem feltétlenül csak az lesz például vezető, aki gátlástalanabb, hanem az is, aki jobban el tudja adni magát. Például jobb kommunikációval, vagy tudatosabb. Ez nagyon komplex dolog.
Az ilyen másokat „lenyomó” emberkéket lehetőleg kerülni kell. Iskolában, munkahelyen persze nehéz kitérni előlük - amúgy mindenhol ott vannak. Nekem anno a katonaságnál voltak velük borzasztó élményeim. :)



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.30 Seconds